Magyarország, 1926. július (33. évfolyam, 145-171. szám)

1926-07-15 / 157. szám

8 MAGYARORSZÁG Budapest? 1926. július 15. csütörtök G­rünfeld vagy Rubinstein? (A Magyarország tudósítójától.) Holnap­­játsszák a mesterverseny utolsó fordulóját. Az érdeklődés természetesen minden forduló után növekedett, mert állandóan válta­kozott a vezetők szentélye. Előbb Nagy Géza vezetett, aztán a Bécs­­ben élő Takács magyar mester tört előre, egy napra a Réti Ricsgard szerezte meg a­ vezetést, végül azonban Grünfeld­­ bécsi mester nyomult az élre és úgy lehet —­ hiszen már csak egy játszmán mú­lik — meg is nyeri a versenyt és vele a 14 millliós első díjat. Ter­mészetesen az utolsó forduló dönti el a végleges sorrendet. Grünfeld utolsó ellenfélként Matt­isont kapja. Nagyon valószí­nű Grünfeld győzelme. Grünfeld­­nek most 9'A egysége van. Ha Mat­­tisont legyőzi 10'A egységgel győz­tese lesz a világsa­kkszövetség első nemzetközi versenyének, fia azon­ban Grünfeld csak döntetlent tud elérni Mattison ellenében, akkor Rubinstein beérheti- mert Stu­binstein a meglevő kilenc pont­jához még egyet szerezhet. Rubinstein Nagy Gézával mér­kőzik holnap. Ez már kemény parti lesz, mert a debreceni ma­gyar mester igen nagy formát mutat. Egyedül Rubinsteinnek van te­hát esélye ahoz, hogy a vezető Grünfeldet utolérje, feltéve, hogy Grünfeld is csak tíz pontot ér el. Ha azonban Grünfeld veszít Mat­tison ellen, Rubinsteinen kívül még három mester osztozhat vele az első díjon. Rétinek 7-­ pontja van, továbbá egy függő partija, úgyhogy végeredményben 9 és fél pontot szerezhet, ugyanígy áll Ta­kács és MonticclH is ugyancsak 71­ .ponttal. Takács holnap Hava­sival mérkőzik, Réti ellenfele pe­dig MonticclH lesz. Kmoch, Snosko Jtorovskival játszik, Vajda Stoi­­berrel mérkőzik, Prokes Yatessel, Tartakovcr pedig Coliéval ját­szik. Grünfeld megérdemelten jut az első díjhoz. Egyetlen játszmáját sem vesztette el. Valamennyi mes­ter között ő a legkörültekintőbb, a legóvatosabb játékos. Csak ritkán ereszkedik bele vakmerő kombiná­cióba. A legkitűnőbb teoretikusok egyike. Az utolsó két évben nem mutatott kitűnő formát, de a bu­dapesti versenyre már erősen fel­készült. Kmoch elleni partiját, amely a legutolsó volt Grünfeld sorozatában, már igen nagy stílus­ban nyerte meg. Rubinstein inga­dozó formát mutatott. Húzásokat nézett el, be lehetett csapni, a döntő játszmáját azonban Takács ellen, a nagy világmesterre emlé­keztető gyönyörű kombinációkkal nyerte meg. A sakktorna tulaj­donképpeni meglepetése a magyar Takács, aki csak pár év óta ko­moly játékos és íme ma már a nagymesterek sorába érkezett. Sírnak és bizakodnak a hölgy­matadorok, akik virágok között vívják harcukat (A Magyarország tu­d­ósítójáról.) Mi­alatt egy emelettel feljebb a sakktábla komoly matadorjai vívják komoly küz­delmüket, a­­jel­ért szálló pálmákért­jé­­ben szintén nagy izgalom uralkodik.­­Talán még nagyobb izgalom mint a nagymesterek között, nem is csoda, hiszen a hölgyek mérik össze erejü­ket. A hölgyverse­ny résztvevő gárdája erő­sen nemzetközi. Magyarország repre­zentánsain kívül Bécs is elküldte kép­viselőit, sőt mi több, favoritként egy an­gol hölgy is indult a versenyen. Egyelőre azonban a mi titkos tip­pünk, a bécsi Hel­rum Gizella kisasz­­szony halad a lista élén, aki a Duna­­gőzhajózási Társaság egyik vezérfel­ügyelőjének lánya és Grünfeld mester tanítványa. Hamm­ kisasszony, ha nem a partikra, hanem a résztvevőkre vol­na kitűzve a szépségdíj, egészen biz­tos fölényes diadalt aratna, legfeljebb a legfiatalabb sakkmesternő, a magyar Faragó Klári konkurálhatna vele. Poétikai, környezetben folyik az ádáz küzdelem. Tropikus növények és pál­mák között feszítette ki a rendezőség a határvonó kötelet, amely a fehér-fe­kete tábla hölgy­sztárjait elválasztja a külviilágitól. A kötelek között négy asztal nyert elhelyezést, az asztalon a sakktábla s a gyengébb nem figyelmes fílmből Limaként egy egy csokor virág, amelyet az udvarias budapesti sakko­zók nyújtottak át az első magyar nem­zetközi női sakkverseny résztvevőinek. Különös véletlen folytán az aszta­lokra olyan időmérő órák kerültek, amelyek feltűnően, hasonlít­­anak — a konyhaórára. Persze ez — véletlen. Megdöbbentően komolyan fogja fel küzdelmét a hölgytársaság. A fiatalab­bak talán hajlandóak volnának köny­­nyebb oldaláról venni a dolgot, de a szigorú Mrs. Hellowy olyan komolyan néz ki szemüvege alól, mint egy felső-leányiskolás tanárnő és az ifjúság nem tehet mást, mint respektálja az angol szigort. De azért a nők mégis csak nők ma­radnak. És ha valami nem úgy megy, mint kellene, bizony felhangzik az el­szomorodott vagy sértett pityergés. Az asztalokat körülálló férfikibicek sem tudják leplezni a résztvevő érdeklődé­süket: rendületlenül és zavartalanul folyik a súgás. Az udvarlás a sakik birodalmában természetesen megfelelő formák között, zajlik le. A kis Faragó Klárinak pél­dául egész udvara van. Hódolói a szü­netben körülveszik, leültetik a sakk­tábla mellé , és treníroznak vele. Egy-egy függő párti konstellációit né­hány tucatszor átvizsgálják, kipróbál­ják. A D smiért-szálló egyik csendes sar­kában" A­eszélge­ttünk­­ Hamm Gizellával, aki bécsi létére, dicséretére legyen mondva, nagyszerűen beszél magyarul. A sakktábla mellett olyan komoly (vagy komolykodó) csinos fiatal arc, most jókedvűen mosolyog­v Ő, a mi családunkban öröklődő betegség a sakkozás. Nagyon jól sak­kozott a nagymama, jól sakkozik a mama is, tőle tanultam meg játszani. — Hát maga tulajdonképpen miért sakkozik?­­ — N­ehéz megmondani. Jól esik. De azért mást­ is szívesen csinálok. — Például? — Táncolok. Legeslegszívesebben lán­gol. De sokat olvasok is, főleg filozó­fiai könyveket, hiszen a sakk nem más, mint a gondolkodás művészete. — Milyen reményekkel indul a ver­senyen? — , Győzni akarok! Csak az angol hölgytől félek. Úgy mondják, hogy ő a sakk világbajnoknője. — No és a magyarok? Sajnálkozva mondja az osztrák ven­dég: — ők még kezdők. — Majd udvaria­san hozzáteszi: — De nagyon tehetsé­gesek. Egy év múlva már sokkal töb­bet fognak tudni. — Ne haragudjon egy indiszkrét kéz­ MINDEN Nő td bőrének üdeségét és tisztaságát meg­­akarja őrizni, használjon dr. Bíró-léte Havasi gyopár-Krémet szappant, púdert, mosdóvízet désért. H­a például sakkozik és­ egy na­gyon szép divatos ruhájú hölgy lép a terembe, nem érdekli m­­agát jobban a ruha, mint a sakk? Egy pillanatig gondolkodik, megiga­zítja frizuráját: — Ó nem. Ha sakkozom, csak a sakk­ra gondolok. Még ruhákra sem. Pedig különben ez a kérdés nagyon érdekel. A sakktábla mellől szólítjuk el Faragó Klárit, akit először nagyon szabadkozik és szemrehányóan mondja : — Kérem, most egy függő párti sor­sáról van szó. Ez mindennél fontosabb. De végül mégis otthagyja tanács­adóinak légióját és meglepő komoly kijelentéseket tesz bubifrizurája alól. Ő sokkal komolyabb bécsi versenytárs­­nőjénél, de legalább egy-két évvel fia­talabb is. Lehet vagy tizenhét éves. — Miért sakkozik maga? Fölényesre egyenesedik Klárika baj­­ noknő. — Ugyan kér­ ésni hogyan lehet ilyen, naivat kérdezni? — Azért, ha éppen tudni akarja, hogy szellemi tornával agyamat fejlesszem. Miután ennél szebbet úgy sem mond-­­hatna,­ még csak azt kérdezzük meg, hogy mi a véleménye a nők közismert logikátlanságáról. Vájjon nem, érzi-e ennek hátrányait a sakktábla mellett? — Ő igen, — vallja be őszintén, de megbánva saját őszinteségét, rögtön hozzáteszi, — de ez csak­­azért van, mert nem régen sakkoznak a nők. Ne féljen, utolérjük a férfiakat. Valami­kor maguk se tudtak sakkozni. Megindul a figurák ütközete, távol­ról vidám zene szűrődik be a fülledt terembe, Harum Gizella egy percre felfigyel, — úgy hisszük, ebben a pil­lanatban talán mégis jobban szeretne táncolni. ©©©©©©©©©©CS\Ci\Ci\cacítfi\í?i Finálé és mérleg Írta: Háttér Ferenc dr., ny. alpolgármester A demokratikus blokknak az autonómia jegyében kivívott nagy győzelmével záródott a tavalyi vá­lasztásokból kikerült új törvény­hatósági bizottság működésének első esztendeje. Nagy volt a győ­zelem azért, mert a blokk az összes többi pártok, a kinevezettek és a tisztviselők egyesült frontjával ta­lálta magát szemben. Szebb, mert ünnepélyes lett volna a győzelem, ha a szavazást nem zavarják meg a tumultuózus­­jelenetek, melyeiket az autonómia tisztviselőinek az intranzigens autonómikus állás­ponttal szemben való szavazatai idéztek elő. Bizonyára nincs senki a törvényhatósági bizottság tagjai közül, aki higgadtan gondolkozva, ne respektálná a főváros tisztvi­selőinek szavazási szabadságát, de nem lehet csodálkozni azon, ha a bloikk egyik-másik vérmesebb tag­ja elvesztette a­ hidegvérét akkor, amidőn a blokk a fővárosi tiszt­­viselőket eddig kivétel nélkül min­den szavazásnál egységes, zárt sorban szemben találta magával s ezúttal olyan kérdésben is, amikor az autonómia bírói védelméről van szó. Az autonómia kérdésében elért győzelemhez még két másik sikert is sorakoztathatott a demo­kratikus blokk az utolsó közgyű­lésen; az egyik: a tisztújításnak, illetve a polgár­mestervál­aszt­ásnak a még szeptemberben tartandó első őszi közgyűlésre való kitűzése; a másik: jelöltjének városbírói ál­lásra való megválasztása­ Ha már most az elmúlt év mér­legét akarjuk fölállítani, minde­nekelőtt meg kell állapítanunk, hogy a demokratikus blokk egy másik nagy győzelme szintén az autonómia védelméhez fűződik. Ez a belügyminiszter, am­i törekvésé­nek,­ mely a város­üzem gazdálko­dási szabadságának csorbítására irányult, a visszautasításában nyil­vánult meg. Sajnos, az autonómiá­nak hatékony igazgatási appará­tussá való átalakítása az elmúlt évben, még nem sikerült. Sok tárgyi ok mellett, különösen az a körülmény gátolta ebben az irány­ban az eredményes munkát, hogy csak a folyó év őszén megejthető tisztújítás teremtheti meg az ehez szükséges személyi előfeltétele­it. A főváros­ pénzügyeinek intézése körében,, ha távol is állunk még létünk és fejlődésünk helyes pénz­ügyi megalapozásától, elég jelen­tős eredményeket mutathatunk fel. Ilyenek: külföldi kölcsöne­ik ren­dezése, ami, ha elég súlyos feltéte­lek mellett is történt, mégis alap­ját teremtette meg a tervszerű gazdálkodásnak: a 2 millió dollá­ros függő kölcsön, mely nemcsak hogy a közvetlen jövő zavartalan gazdálkodását biztosítja, hanem kedvező feltételeivel biztató kilá­tást nyújt a felveendő beruházási kölcsönre; az üzemi­ fölöslegeknek az általános pénzügyi politika szolgálatába állítása;­­ kezdetek a fogyasztási adó jellegű közszolgál­tatások terheinek csökkentésére (húsfogyasztási adó, villany­szik­­­lax eltörlése), s végül a jövő költ­ségvetés számára szilárd alapot teremtendő, a­­zárszámadások rendbehozatala. Ami a lakosság, közvetlen szolgá­latát illeti, mindenesetre a községi lakásépítkezés az, ami az ifj tör­vényhatósági bizottság működésé­ből­ kiemelkedik. E mellett jelen­tősek még: a villamosvasúti tarifá­nak leszállítása és közvetve is (a nagyobb átszállási szabadsággal) kedvezőbbé tétele, a polgári iskolai oktatásnak úgyszólván teljesen in­gyenessége, a munkanélkülieknek karácsonyi segélyezése; mindehez még egy sereg többé-kevésbé fon­tos szociális intézkedés kapcsoló­dik. Legutóbb pedig a Széchenyi­én a Szent Gellért fürdő nagysza­bású kibővítése határoztatok el, ami nemcsak munkaalkalmat je­lent, hanem már egy lépést Buda­pest békebeli fejlődésének irányá­ban. A város alkalmazottainak pe­dig az év lényeges státus- és fize­tésjavítást hozott. Mindenfelé tehát számottevő in­dulások egy jobb jövő felé, melye­ket a második év, reméljük, már szerves munkává fog­­összefogni. És mindenütt az élen a demokra­tikus blokk kezdeményező szelleme és lendítő ereje. Ez az elmúlt év mérlege. Ismét harcolnak Marokkóban Párizs, július 14. Rabatból érkező Havas-jelenté­sek szerint a fezi — különösen a tatai — harcvonalon súlyos ütkö­zetek folynak. A k­ilakók heves el­lenállást tanúsítanak az előrenyo­muló francia csapatokkal szemben. A Petit Parisien madridi jelen­tése szerint Abd el Krim volt had­­ügyminiszterét, Hamed Eudrát a spanyolok elfogták. * TELEFON: 962-85­1 MODERN SAKK Írta: Balla Zoltán. Ára 35.000 korona. Kapható »Az Est« központi könyvkereskedésében, VII., Erzsébet körút 18—20

Next