Magyarország, 1926. július (33. évfolyam, 145-171. szám)

1926-07-01 / 145. szám

Budapest, 1926. július 1. csütörtök MAGYARORSZÁG A pénzügyminiszter a Bacher-ügyről A Bacher-ügyben is csak azokat az érveket hozhatja fel, mint régen a Házban és másutt felhozott. Volt idő ugyanis, amikor pénzünk ellen támadások folytak, ehez sok ténye­ző járult hozzá, holott éppen az el­lenkezőjét kellett volna tenni. A kormányt csak elismerés illeti, hogy ezekkel a támadásokkal szem­ben megvédte a pénz értékét. Azt hiszi, végzetes utakon jártunk vol­na­, ha közömbösen napirendre tér­tünk volna az ilyen események, mint a Bacher-ügy felett, amikor minden oldalról megpróbálták meg­ingatni pénzügyi helyzetünket. Hi­szen a kérdés meg nem oldása a hiteléletre is nagyon káros befo­lyással lett volna. A hitelkérdést a munkáskér­dés is befolyásolja, mert a munkásokat nem lehet tőke nélkül foglalkoztatni. Amikor a Bacher-ügy felmerült, azt látta, hogy huszonnégy órán belül kell intézkedni. A tárgyalásokat nem ő vezette. A kérdés megoldása a bíróságra tartozik, valamint az is, hogy hűt­len kezelés vagy más bűncselek­mény forog-e fenn! Nem igaz, hogy az állam kétszáz milliárdot adott a Viktória konszernnek, hanem csak százmlllárdot. Ötven milliár­dot a magánvállalatok adtak. Az általános közérdek kívánalma, hogy ezt­ az ügyet rendezzük. Eré­lyesen visszautasította a Sir Wil­­liam Goode ellen felhozott táma­dást, mert Goode az ország egyik legönzetlenebb barátja, aki Ba­­cherrel a legcsekélyebb összeköt­tetésben sem állott. Bachert nem ismerte. Azok a kérdések, amelyeket Ha­jós Kálmán említett, megszívlelen­dők. A kamatra vonatkozó törvény­­javaslat készen van, azt rövidesen benyújtja, elkészült az ingatlan jelzálogra vonatkozó törvényjavas­lat is, az ingójelzálog kérdését pe­dig a legnagyobb mértékben ka­rolja fel, mert súlyt helyez arra, hogy ez a kérdés rövidesen dűlőre vitessék. Az erre vonatkozó javas­lat is készül, és azt az ősz folyamán nyújtja be. A kartelek és trösztök kérdését óvatosan­ kell kezelni, nem lehet ál­­lást foglalni ab ovo, a mi gazdasági életünkben is elkerülhetetlen a kon­centráció, de a fogyasztók érdekeit a legnagyobb mértékben figyelem­be kell venni. A most kibocsátott lakásrendelet nem szabadította fel a lakásokat, de lehetővé teszi a lak­bérek lassú, progresszív emelkedé­sét. A nyugdíjasok ügye Ezután áttértek a tárgysorozat­ra. Az első pont a nyugdíjasoknál fennálló szanálási korlátozások megszüntetésére vonatkozó rende­let tárgyalása, amelyet Temesváry Imre ismertetett. A 16 évi szolgálat után nyugalomba helyezett tiszt­viselőnél a szanálási törvénnyel lé­tesített 15—10 és 5 százalékos korlá- Masg^ar Kegyesül©! vendéglői® S*ii£a^é&a?? Via Felice Cavaletti 15. Magyarok találkozóhelye. Menürendszer. Házias adagolás. Zongoránál: Akom Lajos torások 1926 július 1-én megszűn­nek, fenmaradnak továbbra is a 13 évnél kevesebb szolgálati idővel rendelkező alkalmazottakra nézve létesített korlátozások, ki­véve ha az illetők teljesen munka- és kereset­képtelenek. Fenmarad továbbra is ez a megkülönböztetés az 1925 jú­lius 1-t­ől­ kezdődően nyugalomba helyezetekre nézve. Örffy Imre fájlalja, hogy a meg­szüntetés nem január 1-ig vissza­­hatóan történt. Wolff Károly kifogásolja, hogy a nyugdíjasok kettős kategóriája továbbra is fenmarad. 3 Bud nyilatkozik a Viktóriának száz milliárdról Húsz millió aranykoronába kerülne a régi és új nyugdíjasok közti különbség megszüntetése A szanálási bizottság (A Magyarország tudósítójától.) A nemzetgyűlés szanálási bizott­sága ma Ráday Gedeon gróf el­nöklésével ülést tartott. Az ülésen, amely iránt igen nagy érdeklődés nyilvánult meg, a kormány részé­ről Rud János pénzügyminiszter Varga Imre és Kerntler Kálmán államtitkárok vettek részt. Napirend előtt Rupert Rezső szóvá tette a rossz termést és a Bacher-ügyet. Orffy Imre kijelentette, hogy nincs tisztában Rupert felszólalá­sának intenciójával, a szanálási bizottság hatásköre szigorúan kö­rülhatárolt, az oda nem tartozó kérdések megvitatása csak a napi­rend után történhetik. Hajós Kálmán felhívta a pénz­ügyminiszter figyelmét néhány igen fontos intézkedésre. Szóvá­­tette a késedelmi kamatot és tör­vényes intézkedést sürgetett, mert a magángazdaság szanálása is köz­érdekű. Figyelmébe ajánlotta a bizottságnak az ingatlan jelzálogok kérdését és erre is mielőbb tör­vényhozási intézkedést kért. Ez­után szóbahozta az ingatlanok korlátozását, szabadforgalmat kí­ván, továbbá azt, hogy azokon a helyeken, ahol már végrehajtot­ták a földbirtokreformot, az OFB hivatalból törölje a szabadforga­lom korlátozását. Az ingójelzálo­gokra vonatkozólag kérte, hogy az őszi ülésszakon terjesszenek be ja­vaslatot a Ház elé. A Bacher-üggyel kapcsolatban azt kívánta, hogy a kartel és trösztszerű alakulatok ellen a kor­mány tegyen megfelelő intézkedé­seket, mert vannak esetek, amikor azt tapasztalhatjuk, hogy ezek az alakulatok károsak a közgazdasági életre. Különösen a biztosítótársa­sággal kapcsolatban tartja fon­tosnak a kérdés megoldását, Peyer Károly azt kérdezte, iga­zak-e azok a hírek, hogy Sir Wil­­liam Goode 6 százalékos províziót kapott a Bacher-féle kölcsönnel kapcsolatban ? Farkas István kifogásolta, hogy a most kibocsátott lakásrendelettel kapcsolatosan nem hívták össze az illetékes bizottságot és nem ter­jesztettek rendeletet a szanálási bizottság elé. Bod János pénzügyminiszter vá­laszolt a napirend előtti felszóla­lásokra. Kijelentette, hogy sok olyan probléma merült fel, ami nem függ össze a szanálással, még­is válaszol azokra. Rupert Rezső a termésről beszélt. Az időjárás ked­vezőtlen ugyan, de a földmivelés­­ügyi minisztérium termésjelentése értelmében egyelőre nincs aggoda­lomra ok. Rupert Rezső: Eddig úgy tudta mindenki, hogy a szanálás befeje­zése után minden nyugdíjkorláto­zás automatikusan megszűnik. Hiba, hogy a 15 évnél kevesebb szolgálati idővel rendelkező alkal­mazottaknál a korlátozást nem szüntetik meg teljesen. Azoknál, akiknek magánvagyonuk van, ta­lán korlátozni kellene a nyugdíj­összeget. Hajós Kálmán ezzel szemben azt vitatta, hogy törvényes jogokat nem lehet elvenni azon a címen, hogy valakinek vagyona van. Bod János reflektált az elhang­zott felszólalásokra, a 15 évnél ke­vesebb szolgálati idővel rendelke­ző nyugdíjasokra vonatkozóan a törvény a határidő megemlítése nélkül intézkedik. Ez az egész in­tézmény is a pénzügyi helyzet kö­vetkezménye és ha a pénzügyi helyzet megengedi, akkor szívesen foglalkozik majd a 15 évnél keve­sebb szolgálati idővel bíró nyug­díjasok problémájával is, a jövő költségvetési évben azonban en­nek lehetőségét nem látja biztosí­­tottnak. Ha a régi és új nyugdíja­sok között nem tennének különb­séget, ez 20 millió aranykorona különbözetet jelentene, amelynek fedezetéről ez időszerint lehetetlen gondoskodni. A vagyonos nyugdí­jasok problémájával is foglalko­zott a kormány, de az így elérhető megtakarítás olyan csekély, hogy nem f­ér fel az ebből származó sok igazságtalansággal és zaklatással. Ezzel a rendelkezéssel tulajdon­képpen a nyugdíjasok kérdése nincs megoldva véglegesen, mert­ az egész nyugdíj-komplexum szo­ros összefüggésben van a pénz­ügyi helyzettel. A bizottság ezután a rendelet­tervezetet általánosságban és rész­leteiben tudomásul vette. Következett a miniszterelnök­nek egy rendelete a betegápolási és gyermek­védelmi pótadó ügyében. Temesváry Imre előadó ismer­tette a rendeletet, amely egyrészt a betegápolási és gyermekvédelmi költségek egy részét a nagyközön­ségtől pótadó formájában kívánja beszedni, másrészt szabályozza azokat a rendelkezéseket, amelyek mellett a nyilvános betegápolás költségeit az állam, illetve a köz­ség fedezi. Peyer Károly megelégedésének ad kifejezést afelett, h­ogy a ren­delet végre- valahár­a korrigálni kívánja az eddigi lehetetlen álla­potokat. Neugebauer Ferenc kéri, hogy a pénzügyminiszter a rendeletet mi­nél gyorsabban léptesse életbe. Hajós Kálmán a rendelet vissza­ható erejét kifogásolja. A közsé­gekben állandóan panaszok van­nak a községi és vármegyei adók­kal való túlterhelés miatt. Bodi János pénzügyminiszter ki­jelenti, hogy a rendeletnek nincs visszaható ereje, mert az alapren­delet, amelyre ez a­ rendelet tá­maszkodik, már 1925 júliusában megjelent és a pótadót már a múlt év végén ki is vetették, sőt egy­­részét be is szedték. Ennek a pót­­rendeletnek a kiadása csak azért késett, mert az első rendelet tud­valévően panasz alatt állott a vár­megyék részéről és ezeket a pana­szokat a közigazgatási bíróság csak most bírálta el, elutasítva a vármegyék panaszát. A bizottság a rendelettervezetet általánosságban és részleteiben tu­domásul vette. Ezután a kamatilletékek, azaz a tőkekamatadónak a rende­lettervezete következett. Az előadó ismertetése szerint a tőkekamat­adót a kamat 10 százalékában ál­lapítják meg. A rendelet felhatal­mazza a pénzügyminisztert, hogy az illeték beszedését felfüggeszt­hesse, vagy pedig az illeték kul­csát leszállíthassa. Az előadó kéri a rendelet ötödik fejezetének teljes egészében való törlését. Ez a rész ugyanis a ma­gánosok által kamatozásra kiadott tőkék után beszedett kamat illeté­két oly módon kívánja lerovatn­i, hogy a hitelező minden esetben­ köteles legyen nyugtát kiállítani a tőke visszafizetésekor és ebben a nyugtában a fizetett kamat össze­gét jelentse be és az illetéket ennek a fizetett kamatnak a 10 szá­zalékában a nyugtán rója le. Bár igaz, hogy most is adóköteles az ilyen kamatjövedelem, minthogy azonban csak a bekebelezett tőke­követeléseket lehetett eddig meg­fogni és ennek az adóbeszedésnek és kivetésnek igen nagy admi­nisztrációs költségei voltak, a pénzügyminiszter ennek az adó­nak a beszedését eddig is függő­ben tartotta. Minthogy a bekebele­zett követelések elég nagy terhet viselnek, méltánytalan volna eze­ket még jobban sújtani. Wolff Károly attól tart, hogy a tízszázalékos illeték a tőkeképző­désnek nagy akadálya lesz. Kifo­gásolja, hogy a külföldi tőkéket az illeték alól mentesíteni kívánja a rendelettervezet. Több felszólalás után Bod János pénzügyminiszter kijelentette, hogy a rendelet, amely a tőkeka­m­ az illeték mérséklé­sét július 1-én kezdődő hatály­­lyal el fogja rendelni, a legrövidebb idő alatt meg fog jelenni. Ezután a bizottság a ren­delettervezetet általánosságban és részleteiben és az ötödik fejezet törlésével tudomásul vette. A szanálási bizottság végül a forgalmi adó fázisrendszerének alap­rendeletét tárgyalta, amiről külön tudósítás keretében számolunk be. Az ülés végén Bod János pénz­ügyminiszter bejelentette, mint­hogy holnap, július 1-én Smith népszövetségi főbiztos működése megszűnik, ezzel a 33-as szanálási bizottság is befejezte működését. A kormány nevében hálás köszö­netét fejezi ki a bizottság szak­avatott munkájáért. Megállapítja, hogy, bár nagyon nehéz kérdések merültek fel a bizottság előtt, a 83-as bizottság tagjai ritka tárgyi­lagossággal teljesítették kötelessé­güket. Ezzel az ülés két óra előtt végetért. szülő bervédelmi ist­­esti és szellemi kérdését 9 Korona .000 korona után 5 órakor sétaelőadás!

Next