Magyarország, 1926. augusztus (33. évfolyam, 172-196. szám)

1926-08-03 / 173. szám

4 bajor (MTK), a 110-es ifjúsági gátfutás győztese MAGYARORSZÁG Előfizetési árak: A Magyarország: egy hónapra 10.000 korona, három hónapra 120.000 korona. Az Est -tel egy hó­napra 70.000 korona, a Pesti Napló­val egy hónapra 80.000 korona, három hónapra Az Est-tel 190.000 korona, a Pesti Napló­val 200.000 korona. A Magyarország, Az Est és a Pesti Napló együtt, naponta há­romszori kézbesítéssel egy hónapra 110.000 korona, három hónapra 500.000 korona. Egyes szám ára Budapesten és vidéken minden nap 1500 korona 112 fillér). A Magyarország (Az Est-lapok) telefonszámai: Szerkesztőség és kiadóhi­vatal: József 155—50-től József 155—57-ig, továbbá József 52—30, József 62—31, József 62—32, Interurbán u. 12. Szerkesztőség: VII., Rákóczi út 51. Kiadóhivatal: VII., Erzsébet körút 18—20. Fiókkiadóhivatalok : IV., Váci ucca 12., V., Vilmos csá­szár út 11., VII., Rákóczi út 51. Szerkesztőség Bécsben : Kohl­markt 7. _____ A holnapi rádió 1926 augusszítus­a. 9.39 Bunapest (500): Hírek. Közgazdaság. 1. 80 Budapest (560): Időjárás 4.00 Zürich (513): Tánczene. 5.30 Budapest (SCO): Sch­rammel-zene. 6.15 Zürich (513): Ifjúsági­ előadás. 6.40 Budapest (500): Térffy Gyula dr.: A Nyugdíj valorizáció. 7.00 Brünn (521): Zene. . 7.15 Budapest (360): Rádió-augulűrposta. 7.35 Budapest (560): Szerpely Béla humo­ros fölolvasása. 9.00 Os­lo (392): Zene. 8.25 Breszlan­ (418): Vidám bécsi est. 8.39 Budapest (560): Az Assisi Szent Fe­­r­enc-centem­ár­im ünnepsége. 9.25 Róm­a (365): Hangverseny. 10.30 Budapest (560): Székely adomák. I1. 00 Budapest (360): Graphond­a-tánczene. N) ¥&3Sí€gSF&123 FEJHALLGATÓ! Nyári jele: 1 .gp | MAGYARORSZÁG Budapest, 1926. augusztus 3. kedd Ocskay Kornél operaénekes, vendéglős, kényszeregyezkedik Munkásbiztosítási tisztviselő lesz Szegeden, pedig eleinte revolvergolyóra gondolt (A Magyarország tudósítójától.) Az elmúlt év szeptemberében nagy szenzációt­ keltett a főváros mű­vészköreiben, hogy Ocskay Kornél operaénekes búcsút mond az Ope­rának, ahol annyi sikert aratott s elmegy vendéglősnek Kispestre. A múlt ősszel Ocskay Kornél operaénekes, a M. kir. Operaház volt tenoristája, valóban kispesti vendéglős lett. Az ipartestület székházá­ban nyitotta meg vendég­lőjét, amely néhány hónapig tűr­hetően ment. Két héttel ezelőtt azonban kénytelen volt a vendéglő jelenlegi tulajdonosa, Ocskay öcs­cse, a­ki­ rövid idővel ezelőtt vette át bátyjától az üzletet, kényszeregyességet kérni. A 252 milliós tartozásra 10 száza­lék kényszeregyességet ajánlottak fel Ocskayék. Tudósítónk beszélgetett Ocskay Kornéllal, aki a kispesti ipartes­tületi vendéglő japánernyős kert­helyisége mellett, kis udvari la­kásban lakik. — Temető felé megyek én, — mondja, ■— azt hiszem, az én sor­som nem érdekel már senkit... A kis szoba faláról aranyrámá­ba keretezve, a ferdén beeső nap­sugár értékes dokumentumokat csillant meg. Babérkoszorúk kö­zött, üveglap alatt két névjegyre rótt írá­s: »Ocskaynak, aki szeret, a legintelligensebb tenoristának, szeretettel Ady Endre.« Közvetle­nül alatta: »Kornél, ifjúságom egyik legkedvesebb társa, Ady­­dicséret helyett majd verset írok hozzád. Addig aláírom, amit Ady ír, sőt! Juhász Gyulai Ocskay bukott kispesti vendég­lős szeme is rátéved a bekeretezett írásokra. Minden baját elfelejti: — Nagyon szerettem Adyt és Juhász Gyulát, aki csakugyan megírta az ígért verset, íróasztala fiókjából veszi elő a kéziratot, sze­retettel mondja: — Azok más idők voltak!... Az Operaháztól esztendővel ez­előtt jött el Ocskay. Mikor fizeté­sét redukálni akarták a szanálás kapcsán, mint Sándor Erzsi, Szé­kelyhídi, Alpár Gitta, Marschalkó Rózsi és még több neves operaéne­kesét, ezekkel együtt ő is tárgyalni kezdett Máder igazgatóval és a kultuszminisztériummal. Az alku­dozásnak az lett a­ vége, hogy Ocskay nem fogadta el a neki fel­ajánlott szerződést. Mikor Radnay Miklós igazgató vette át az Operaház vezetését, Ocskay felkereste az új direktort. — Sajnos, most már nem tudom szerződtetni, — mondotta Radnay igazgató,­­— mert már­ nincs pén­zem. Ha elfogadja, ám szerződte­tem húsz vendégfellépésre évente. Minden fellépését két millió koro­na tiszteletdíjat utalványozok... Ocskay Kornél meghajtotta ma­gát és becsukta maga mögött a direktori szoba párnás ajtaját. — Ebora fakó — könyökölt le aznap este a Fészek­ben Ocskay.— Van százmillióm, — majd csak belefogok valamibe. — Éppen azon töprengtem, hogy kávémérést nyitok, vagy vendég­lőt, — amikor a Fészek vendéglőse, aki ismerte helyzetemet, elmondta, hogy nagyszerű vendéglő-üzlet kí­nálkozik Kispesten. — Nem sokat törtem a fejem — folytat.­a — másnap 50-es villamo­son kimentem Kispestre és harmadnap már él­ voltam az ipartestület székházának a ven­déglőse. A súlyos bérleti szerződés, a rossz konjunktúra, meg az, hogy a kispesti iparosok sem támogat­hatták úgy a vendéglőt, amint ezt várni lehetett, vagyoni romlásba kergette Ocskayt. Amit művészi pályáján megtaka­rított, egy-kettőre elúszott és most a kényszeregyesség fekete listájá­ra került Ocskay jogutódjának, az öccsének neve is. — Most már koldus vagyok, mondja a művész, —­ vége a ven­déglőnek, elmegyek Kispestről Sze­gedre. A Munkásbiztosító szegedi köz­pontjában kap számvizsgálói ál­lást Ocskay, aki valamikor Sze­gedről indult el művészi pályáján. — Tintapecsétes íróasztal és ak-fák következnek, — mondja, mikor búcsúzunk. — Revolver golyóra is gondoltam már, de szegény nyo­morék gyermekemről, akinek 16 éves korában mindkét lábát tőből levágta a villamos és beteg felesé­gemről gondoskodnom kell. — És talán egyszer még énekel­hetek is, — teszi hozzá tünődve, mikor kikísér ... Ady Endre írása Ocskay­hoz Ocskay Kurnél A világ legkisebb bolthelyiségei , és a világ legdrágább boltbérei Newyorkban vannak ! Newyork, július hó. (A Magyarország rendes tudósí­tójától.) A világ legdrágább uccá­­ja, ahol a legtöbb kincset halmoz­nak fel az üzletek, a newyorki, Fifth Avenue­s a legfényesebb, a legpazarabbul kivilágított a Broadway, annak is az a része, amely a színháznegyedbe esik: a Times Square környéke. A kettőt összekötő 42. ucca Fifth Ave-i és Broadway-i sarkain áhítattal áll­nak meg a háztulajdonosok. Az aranyimádat szent helyei ezek. Itt fizetik a világ legdrágább házbéreit a világ legkisebb üzlethelyiségei­ért. Fantasztikus összegeket kap­nak itt a háziurak. Az amerikai élet szertelensé­gei mellett is nehéz például meg­érteni, hogy a Broadway és a 7. Ave találkozásánál a 7. Aven 8 lábat, a 42. utcában 12 lábat be­töltő, összesen 96 négyszöglábnyi nyitott bolthelyiségért, ahol na­rancslét árul a Nedick-cég, ho­gyan fizethetnek évi 11.000 dollár­­ bért. Tíz centért mérnek egy pohár narancslét két tartályból. Egyszer­re csak két vendéget szolgálhat­­­­nak ki. . Ezekből a tíz centekből mégis milliókat keresett a cég és kibérelhette mindenütt a legdrá­, gább bolthelyiségeket. Alig pár lé­é­pésnyire innen, a Broadway 1482.­ szám alatt, a földalatti lejáró mel­l­­ett is van egy ilyen narancsle­­mérése, amely 9000 dollár évi bért fizet, egy front lábért kereken 2250 dollárt. Newyork szívének rettene­tes emberforgatagában hány em­bernek kell narancslére szomjaz­nia, hogy az óriási boltberek mel­lett óriási haszonra is tehessen szert a társaság. A bérhelyzet az egész környéken ilyen. Legfeljebb az üzletek na­gyobbak valamivel. Egy kis mű­kereskedés a 42. utca északi olda­lán évi 16.000 dollár házbért fizet és a bérszerződésben benne van, hogy a háziúr akármikor felmond­hatja a bérletet. A bérkonjunktúra t. i. távolról sem érte el még­­a tetőpontját. Emelkedésükkel csak egy dolog tart arányt: a bolthelyi­ségek kisebbedése. A nagyobb he­lyiségeket bérlőváltozáskor felda­rabolják több kisebbre a háziurak. A Fifth Ave és a 42. ucca sarkán egy 32 négyzetlábnyi helyiség évi 75.000 dollár bért fizetett. A keres­kedő nem bírta a bért, csődbe ment. A háziúr erre három üzletet csinált az egy­ből és összesen 100.000 dollárért adta ki a hármat. Az abnormális helyzet egyik furcsa következményeként egész újfajta bérszerződések jöttek di­vatba legújabban. A háziúr üzleti haszonrészese­dést köt ki a bérlőtől. Megállapítanak egy bizonyos ösz­­szegű minimális bért és a bérlő kötelezi magát, hogy annak a ha­szonnak egy részét, ami az­­üzlet fekvési helyének tudható ba, meg­osztja a háziúrral. Természetes, hogy ilyen körülmények között nem juthat mindenki bérlethez a világnak e legforgalmasabb pont­jain, ahol ezrek és ezrek szoronga­nak a nappal minden órájában. A háziúr biztosítékokat kíván, bete­kintést kíván az üzletbe, hogy meggyőződhessék róla, vájjon ké­pes lesz-e a bérlő fizetni a­ bért.

Next