Magyarország, 1926. szeptember (33. évfolyam, 197-220. szám)

1926-09-28 / 219. szám

tt Lüggos a Kedvezményes előfizetés Még Kilenc szerencsenap IX. 27, 28, 29, 30 X. 1, 2, 4, 5, 6 Kettő ezen napok közül szerencsenap. Aki szerencsenapon fizet elő, még három hónapig ingyen Kapja a lapot Kedvezményes, alkalmi előfizetés: Az Est XII. 31-ig (120.000 K helyett)....... 90.000 K Magyarország XII.31-ig(120 000 K helyett) 90.000 K Pesti Napló XII. 31-ig (135.000 K helyett) 110.000 K Két lap XII. 31-ig (200.000 K helyett) 160.000 K Három lap XII. 31-ig (300.000 K helyett) 200.000 K Minden előfizető Karácsonyra ingyen megkapja Az Est Hármas Könyvét A Pesti Napló előfizetői minden vasárnap ingyen képes lapot kapnak. Budapest, 1926. szeptember 28. kedd MAGYARORSZÁG Operettelőadás a lipótmezei tébolydában A betegek eljátszották a „Három a kislányát (A Magyarország tudósítójától.) Este nyolc órára hirdeti a Lipótmezei Színházi Élet ”Három a kislány premierjének kezdetét. Nyolc óra előtt már táblás ház van, orvosok, ápolók, hozzátartozók, tisztviselők között csendes betegek várják izgatottan a függöny széthúzását. Kicsi a terem, máskor itt mozielőadásokat pergetnek a tébolydalakók előtt, a piros vászonfüggöny előtt 80—100 vendég. Egy ápoló illatszert freccsent a levegőbe, talán csendesítőül, talán, hogy az alig érezhető kórházszag ne fojtsa a lélekzeteket, — fél kilenc órakor végre egy robogóhajú, pápaszemüvege mögül izgatottan pillantgató fiatalember ugrik a karmesteri pulpitus elé, rémülten néz körül, mintha egy rémdráma szereplőit keresné a hangjegyállványok mögött, pálcájával végigdörömböl egy réz kottatartón, két karját oly szélesen és izgatottan tárja szét, mintha gyilkolni vagy ölelni akarna, azután a katonákkal kiegészített tébolydás zenekarból felharsan a nyitány. A prímhegedűsnek egy kicsit túlságosan vibrál a keze, a klarinét néha feljajdul, de a karmester feje idegsokkosan megrándul, a hát ökle görcsösen integeti a hibát, lóbálja magát, rángatózik a káta előtt, sziszeg ,s már nincs semmi baj. A prímhegedű nem makacs, s a klarinét kijózanul. A széthúzott függöny mögött már ott frissülnek Schubert lakásának udvarán a fehér virágzásba borult orgonák. A fehér orgonák előtt pedig a prológust mondó kintornás, az előadás legfélelmeteseb szereplője. Csak néhány mondatot énekel. A kintornás tétován jár fent az orgonák előtt, mintha minden pillanatban el akarna esni, ijedten ámbolyog, a dal alig akar kijönni a száján, forgó szemei lassan csukódnak, — nehéz erőlködés ez a néhány perc s megkönnyebbül a közönség,amikor a kintornás távozik a színpadról. Tschöll papa, lányai jönnek, friss örömnek kellene áradni. Schubert úr udvarán vidám randevú van a lugasokban, a fess nyergesmesterrel és a fiatal postahivatalnokkal randevúznak a lányok, mosolygás és frisseség ez a jelenet, a lipótmezei színpadon bizony nehezen gördül az öröm. Fáradt arcunk a leányok, az Édi, a Hédi és a Médi zavaros tekintetükkel riadnak a színpadról, halkan énekelnek, nem hibáznak ugyan, de látszik, hogy ijedten vigyáznak a súgóra, a karmesterre, egymásra, maguk is várják, hogy elakadnak, hogy valamelyik megunja az egészet és sírás helyett kacagni kezd, vagy jókedv helyett sírni fog, de azért semmi hiba nincs, semmi zavar. A nézőtéren már inkább. Mögöttünk a piros egészségű kövér úr rekedten nevet állandóan, nevet, ha nevetni kell, nevet, ha andalogni kell, nevet ha sírni szoktak — lélekzetfojtó a nevetése. A férfiszereplők igazán úgy játszanak, mintha vérbeli színészek volnának, Schubert úr valamikor rendőrfogalmazó volt, azután elment Csehországba kémkedni, az izgalmak felőrölték az agyát. Most itt játssza a zeneszerzőt — kitűnően. A balkezét ronccsá lőtték — végigszenvedte a háborút — s amikor énekel és széttárja karjait, a két keze ijesztően reszket. Schóber báró úron is egészség és józanság látszik, Schóber báró úr olyan szép férfi, mint Valentino. Fiatal és elegáns és kék szemeiben az őrültség legkisebb jele sem zavar ott. Tschüll papa meg éppen színésztalentum. Csak a hangja recseg. Általában az urak — egy-két villogószemű, megárkolt arcú statisztán kívül — fessek, jókedvűek és alig mutatja valami rajtuk, hogy a tébolyda színpadán játsszák a józanok szerepeit. De a Grizi, a szerető, a démon, kicsit elfullasztja megint a lélekzeteket. Hatalmas asszony a Grizi, derékvastagságú karjai csattannak, duzzadt ajka, vörös arca,dagadt szemei zadnak, ahogy táncol, kék ruhája kireped a derekán, barna háta kivillog, és mindig nevet. De vele sem volt azért különösebb baj, eljátszotta és elénekelte a szerepét, de félelmes volt, ahogyan fogait villogtatta folyton és nevetett mindig, s csak akkor lágyult el amikor temperamentumoskodni kellett volna. Grizinek ellentéte a Tschöll-mama. Sovány, sápadt, melankolikus. Nem mer megmozdulni a színpadon, mindig hallgatni szeretne, bele kell lódítani a szerepébe, amikor énekel, csak a szája mozgásából lehet erre következtetni, félénk, remeg, látni, hogy most inkább szeretne egyedül lenni, ha Tschöllpapa nem recsegne a fülébe, bizonyára sírni kezdene a színpadon. »A demenciában szenvedő detektív szerepét nem kellett nagyon megtanulnia, így viccel a Lipótmezei Színházi Élet az egyik szereplőről, — az alkoholos deliriumban mulató részeget kitűnően tudja alakítani, — mondja gúnyosan egy másik szereplőről. A Grizi arca és a kintornás hangja és a Médi szeme betöltik az előadás után is a hűvös parkot. Fent az épületekben elalszanak a villanylámpák, becsukódnak az ajtók, nyikordulnak a kulcsok, itt igazán: finita la komédia. (Sz. R.) Miicinálise (A Magyarország tudósítójától■) A vasút arra való, hogy az emberek közlekedjenek. A helyiérdekű is arra való, nem arra, hogy az utasok mérgelődjenek a pénzükért, lekéssenek a vonatról és órák hoszszat várjanak — ugyancsak a pénzükért. A gödöllői helyiérdekű vasút egyik szerelvénye a menetrend szerint délelőtt 10 óra 5 perckor indul a Keleti pályaudvartól Gödöllőre. Vasárnap délelőtt negyedtizenegykor még lármázó tömeg szorongatta a helyiérdekű pénztárait. Azután, mikor már igen nagy lett a lárma, a vicinális elment és otthagyta a lármázókat a pénztár előtt. Először egy pénztár tartott szolgálatot. Odaálltuunk a sorba és tolakodtunk. Már majdnem az üvegablak előtt állunk, mikor egy vasúti altiszt közli, hogy a gödöllői helyiérdekűre szóló jegyeket a másik pénztárnál adják. Tényleg kinyílt egy másik pénztárablak. Mátyásföldre kérünk jegyet. A jegy ára 9000 korona. Tízezer koronást nyújtunk be az ablakon. A pénztárkezelő egy táblára mutat: — Itt csak azok kaphatnak jegyet, akik kiszámolva adják át a menetdíjat. — De hiszen ide ehez a pénztárhoz irányítottak mindenkit, aki a gödöllői vonattal akar utazni. — Az mellékes, kérem, a szabály szabály. Én nem adok vissza senkinek pénzt. Egész csomag ezerkoronás fekszik a pénztároselőtt, de nem ad jegyet Mátyásföldre és nem ad vissza ezer koronát, hanem visszaküld a másik pénztárhoz. A másik pénztárhoz, ahol már egyszer sorbaálltunk, ahonnan már egyszer elküldték, ahol most ismét a sor végére kerültünk. Egy utas ismét szerencsét próbál a kisegítő pénztárnál. 13.500 koronát nyújt át és elutasítják, mert a jegy ára 13.300 korona. — Maradjon az a kétszáz korona, — mondja az utas, — csak adjanak már jegyet. — Nem lehet, kérem, — ismétli a pénztáros, — a szabályszabály. Mikor már majdnem célhoz értünk, kinyílik a harmadik pénztár s bejelenti egy vasúti altiszt, hogy Mátyásföldre csak a harmadik pénztárnál adnak jegyet... Kezdődik elölről az egész sorbaállás. Végre negyedtizenegykor megszerezzük az értékes kartonlapot, futólépésben elérjük az éppen induló vicinálist. Mögöttünk két gyermekét kézenfogva, nehéz csomagokat lóbázva szitkozódik egy terjedelmes pesti polgár. Tíz méterrel mögötte jó maratoni tempóban fut egy 90 kilós asszony. ■A kalauz nyugodtan fütyül és a vonat elrobog a pesti polgár elől. | Készpénzét s kihelyezzük első helyi jelzálogbiztosi elfj Főműt. Heiul Mamit | 1906.évaia Budapest,Vilmos császárát, t6.sz. || Empire-hajószoba gazdag tűzaranyozású bronzdíszítéssel, legelső bécsi cég készítménye, eladó. Bővebbről értesít 7 6-7 6 13 Elég volt a szenvedésből! A Szent ikuslábsó rendbehozza a lábat Ezen készítményből, mely külföldön régen ás kitűnően bevált, elegendő, ha egy csekély mennyiséget beleteszünk egy lavór meleg vízbe és áztatjuk a fájós lábat 10—15 percig. Ezen idő múlva a láb feltörése, a kínzó, égető érzések, fezállásoi megszűnnek és többé újra el nem kezdődnek. Hosszabb áztatás megpuhítja a tyúkszemet és bőrkeményedéseket annyira, hogy azok köbaravSI- kés trigy Isopolfevariálisan eltávolíthatók. A legégetőbb, legmakacsabb érzések, fagyási trüzítések elmúlnak a Ssceizic Eftelkus látosó használata által. Meg fog győződni hogy a Szent Kaskula felé a lábát a legjobb állapotba hozza, úgyhogy a szökés új cipő éppen olyan kényelmes lesz, mintha évekig hordta volna. Megszabadul a láb különböző zavaraitól, igenkáBhaft, aiwsmnyílt aha?, étráGíSg, a fáradtság vagy fájdalom legcsekélyebb érzése nélkül. nagy csomag Ssenfc ESofeass Báilbs® áápa ÍSe ese? £*©s*oke:. Kapható minden gyógyszertárban.Ha nem kapná, forduljon a magyarországi képviselethez. Suzekcfc Budapest, VII., Rákóczi út 70. Tel.: József 101.-34. FEg3perm,2x,5e4és S Óvakodjunk silány utánzatoktól, melyeknek semmiféle gyógyhatása nincs, sőt ápi lehetnek a lábnak. Valódi csak az SSeS csomagolásban Szent Rókus védjeggyel. Használati utasítás minden csomaghoz. őszi és tél! divatlap)!! a legnagyobb választékban. Kapható Az Est központi könyvkereskedésében, VII. Erzsébet körút IS—20. és V. Vilmos császár út 14. F H HtfPfffcSüS&fíQGi® bagaria barna félcipők * röppsgf ÖlfgXffi K$ifSGES2» (Gyár u.)Jókai uccalő. HtfiSBfiSéa Telefonszám : 97-54 Vendéglő igen jó üzlet, családi okokból eladó. Vevők címüket „100 millió® jelige alatt adják le a kiadóhivatalba SS? empire „Gelb M." hí!5, jSK.% SSbUSsS-iű! faragott garnitúra és borzser-fotelek olcsó árban eladók. Schiff,VI. kerület, Felsőerdősor nccaAS. $z. fflRMIuWMn Sfipilli# SZOT könyvkereskedéseiben,VII. ker., Erzsébet körút 18-20.V.,Vilmos császár út 14. füdőpefl. Pistii, Mittrléilife iifii rendelheti tankönyveit & rendelő kívánságára behülletjük és házhoz szánni juh a rendelt fsönyveket !