Magyarország, 1927. január (34. évfolyam, 1-24. szám)

1927-01-16 / 12. szám

l­t Joshua ki az a .Joshua — távoli név­rokon,­­ annak a Józsuának, ki­nek hadikürtjei egykor oly cso­dákat műveltek Jerikó falai alatt. De Joshua úr nem Micrá­­simból jött, hanem a­ szintén kies Levantéból, azonkívül volt annyi esze, hogy nem­ Jerikó, hanem Bécs felé vette útját, ke­vésbé kürtökkel fölszerelve, mint inkább értékpapírokkal, valutákkal és az üzleti elszánt­ságnak azzal a mértékével, amely még a Levantéban is rendkívüli. Joshua megérkezett Bécsbe, ahol éppen akkor kez­dett inogni a talaj Bősei úr im­már gazdaságtörténelmien hí­res lábai alatt. Joshua jött és a textilszakmán át — melyben mindketten otthonosak — hóna alá nyúlt Bőselnek, még pedig olyan mesterfogással, hogy köz­ben a saját hóna alá is nyúlt és míg a Bosel-féle Unicbanknak kölcsönt szerzett, maga is szé­pen belehelyezkedett minden­féle gazdasági érdekeltségekbe, trösztökbe, részvény többségek­be , és szindikátusi majoritások­ba és szép csöndesen ura lett annak a Bécsnek, amely közben nyögte már Castiglioni és Bősei bús hadát is. Egyik mentési ak­ció a másikat követte, míg a gazdasági odisszea — legalább egyelőre — az osztrák posta­takarék botrányával ért véget, egyik volt osztrák pénzügymi­niszter szökésével és Sieghart úr és a Bodenkredit-Anstalt el­maradhatatlan intervenciójával, amelynek poénje alighanem a Rothschildok és a régi bécsi tőke győzelme lesz a háborús és háború utáni kalandok fölött. De közben Bécsben összeomlott egyik legfontosabb állami gaz­dasági szervezet, a postataka­rékpénztár, amelynek maradéka fölött Sieghart úr fog rendel­kezni, úgy is mint m­entő­­se ágyai, úgy is mint bank­elnök. Közben ez történt Bécsben és az is, h­ogy Joshua úr, a levan­­téi, évekig észrevétlenül, szeré­nyen és okosan, mindig a hát­térben, szinte személytelenül, de annál vehemensebb aktivi­tással dolgozott, vezényelt, ma­nipulált, spekulált, halmozott és segített másokon, de főként önmagán. Mi e gazdasági hőstörténet hallatára nem mondjuk sem azt, hogy dsungel, sem nem állítjuk, hogy a gazdasági Bal­kán (némi levantei mellékízzel) felhúzódott Bécsbe. Nem szi­dunk és nem kárörvendezünk, inkább sajnáljuk Bécset, amely­nek derék és egyszerű emberei talán legszánandóbb áldozatai a háború utáni időknek. Ne­künk roknszenves Bécs, a nagy­­múltú, fényes kultúrájú és tra­gikus bukású és _i úgy érezzük, hogy Bécs általános lehanyat­lásával nemcsak egy ország fő­városa, de egy nagy, általános emberi és kulturális érték ve­szik el. De nem szerethetjük a szomszédot jobban magunknál, testvéreinknél, itthoni küzdő­­társainknál. És hogy fülünkbe zúg az új Joshua kürtje, a le­vantei szőnyegek finomrajzú arabeszkjein eltűnődve, megelé­gedéssel konstatáljuk, hogy mi szerencsére idejében tudtuk ma­gunkat függetleníteni Bécstől és attól a szazdasági boszorkány­tánctól, am­i ott a háború után a végkimerülésig tombolt. Meg­állapítjuk, hogy nekünk nem csupán állami gazdasági szer­veink épek és egészségesek, de az egész budapesti piac is ideje­korán kigyógyult a háború utáni múlhatatlan betegségekből. Ma­gyarország m­a Európa egyik legszolidabb országa és ha a vi­lág érdeklődő és invesztáló figyelme felénk fordul, akkor itt nem a spekuláció dsungol­­lehetőségeit, hanem a megindult munka, esélyeit keresik. Ma­gyarországban, gazdasági nyel­vén­­szólva, m­a megint van fan­tázia, de ez munkafantázia, szo­lid erkölcsű kereskedelmi fan­tázia ebben a mi reális és gaz­daságilag szolid és jóhírű or­szágunkban, nem pedig az a le­vantei fantázia, amely Bécset odajuttatta, ahol ma jart. Bécs igen gyakran leckézte­tett minket a múltban. Hát mi most nem adjuk neki vissza a leckét, nem is követeljük rajta a leckepénzt, csak megállapít­juk: Budapestnek szerencséje volt, hogy válságos esztendők­ben elkerülték őt a Castiglionik, a Baselek és a Joshuák és sze­rencséje, hogy végül is­ nem kell belefeküdnünk a­ Sieghart sír mentőautójába. Joshua fan­tasztikus sziluettje a Stefans­­platz fölött, a levantei textiles, aki évekig tartotta kezében a bécsi piacot, úgyhogy a közön­ség még a nevét sem sejtette, a nagy Anonymus, a félelmetes Névtelen Bécs bankjaiban és üzemeiben, Joshua kürtje a régi Bastei falai alatt, íme Joshua, íme Bécs, de íme a há­ború utáni az a világ is, amelyet nehéz volt megúszni ép bőrrel és ép ésszel, egyéb épségekről nem is beszélve. Budapest, 1927. január 10. MAGYARORS­G Ma délután újabb Turu llovagot hoztak le a Ferenc József-hídról Nem kapott mtunkakö­nyvet, ezért akart öngyilkos leírni (A Magyarország tudósítójától.) Újabb lovagja akadt mára a Ferenc József-híd Turulmadarának. Dél­után 11 óra tájban a hídon járók észrevették, hogy egy feketeruhás fiatalember, kúszik felfelé a szédítő magasságban lévő Turulmadárra. A hídfőnél szolgálatot teljesítő két rendőr, Forray István és Szalay Pál, nyomban lefutottak a Duna partjához csónakba ültek és a Tu­­­ru­lmadár alá eveztek. A két rend­őr lovátokkal hitegetett és kiabált a Turulmadár lovagja felé. A vakmerő fiatalember ezalatt kényelmesen elhelyezkedett a Tu­rulmadár szárnyán és szótlanul nézegetett lefelé a hídon összecső­dülő hatalmas tömegre és a csó­nakban integető rendőrökre. Köz­ben értesítették a tűzoltókat is. Amíg a tűzoltók megérkeztek, egyszerre csak észrevették, hogy hirtelen három emberrel szaporo­dott meg a Turul-madár expedíció­­sainak száma. Az történt ugyanis, hogy Dutka Sándor kőműves, Kris­tóf János péksegéd és egy Kuna nevű napszámos elindultak, hogy lehozzál­ a fiatalembert. Ez az ex­pedíció, sikerrel is járt, de közben a fiatalember kalapja beleesett a Dunába. Ezt a kalapot a rendőrök kimentették. Az új Turulmadár-lovagot, miután három napszámos lehozta, a rend­őrök leigazoltatták. Prinn Gusztáv budafoki napszámosnak mondotta magát. Munkatársunk beszélt Prinn Gusztávval, aki elmondotta, hogy alkalmi munkákból tengette éle­tét. Ma délelőtt kint járt Budafo­kon s bár odavaló születésű, állí­tása szerint, az ottani hatóságok nem adták ki munkakönyvét. Emiatt nagyon elkeseredett, de hogy miért mászott fel éppen a turulmadárra, azt már nem tudta megmondani. Csak­ annyit jelen­tett ki, hogy ő nem is a Dunába akart ugrani, hanem a hídra, de fent a szédítő magasságban elvesz­tette bátorságát. Prinn Gusztávot a rendőrök be­vitték a dunai kapitányságra. Bethlen Fótra utazott Ma este tér vissza a fővárosba, de újra elutazik (A Magyarország tudósítójától.) Bethlen István gróf miniszterel­nök ma reggel hét órakor automo­bilon elhagyta a fővárost. A mi­niszterelnök, értesülésünk szerint, Fótra ment Károlyi László gróf birtokára, ahol rövid ideig tartó vadászaton vesz részt. Bethlen ma este előreláthatólag már vissza is tér a fővárosba, de nyomban to­vább utazik, egy másik vadászki­rándulásra. Legalább fél évig a petíciek elintézése Wlassics gyor­s tempót diktál • Tizen­négy panasz van a közigazgatási Mne­stig előtt (A Magyarország tudósítójától.) A közigazgatási bíróságon ma dél­ben közölték munkatársunkkal, hogy eddig 11 mandátumot támad­tak meg panasszal. Ezek a követ­kezők: Zalaegerszegen Kray István báró mandátumát Farkas Tibor vá­lasztói, Balatonfüreden Héjj Imre man­dátumát Sebestyén Gyula vá­lasztói, Gorbócbogdányban Fekete La­jos mandátumát Ferdinánd­y Gyu­la választói, Pomázon Alm­ásy László mandá­tumát Benáta Ágoston dr. vá­lasztói. • Hajdúszoboszlóit Barabás­­ Samu mandátumát Dánér Béla választói. Váco­tt Szabóky Alajos mandá­tumát Andrássy Gyula gróf vá­lasztói. Jászapátit! Hegedűs Kálmán mandátumát. K. Pek­­rs László vá­lasztói. Kecskeméten Zsitvay Tibor és Pekár Gyula mandátumát a Fü­g­gellemégi Párt (Horváth Mihá­ly­ék). Derecskén Pekár Gyula mandá­tumát Zsilinszky Endre, Abonyban Madarász mandátu­mát Neppel Gyula választói, Ráckevén Udvardy János man­dátumát Diniek Ödön választói, Nagykaposon Szabó Zoltán és Kiskörösön Meskó Zoltán man­dátumát támadta meg az ellen­párt. Végül Budapesten, a déli kerü­let választási eredményét, egy má­sik cikkünkben ismertetett furcsa és hiányos formában, a fajvédő­­párt. A petíciók elbírálásával kapcsolatban, a közigazgatási bí­róságon a következőket mondották: •­ Wlassics Gyula báró, a közigazga­tási­ bíróság elnöke, a. tö-vi-ng rendel­te ezt sein belül, gyors tempóban óhajtja lefolytatni a petíciós eljárást. Mégis valószínű, hogy az eljárások legalább fél esztendőt vesznek igénybe ­ Vizesárokba fordult egy autó A gépkocsi tulajdonosa a vízbe fulladt, a többi utast kimentették (A Magyarország tudósítójától.) Súlyos autószerencsétlenség tör­tént 12-én Nógrádmegyer község mellett. Egy autó a vízzel teli árokba rohant és utasai közül egyik meghalt, hárman pedig többé­­kevésbé súlyosan megsebesül­tek. Donner János, szécsényi gyáros autón Nógrádmegyerre utazott, a kocsiban, amely a gyáros, tulajdo­na volt, négyen ültek. Laczkovics Imre dr. földbirtokos, nógrádme­­gyeri lakos és még két hölgy. Az autó éppen a község elé érkezett, amikor defektus­­történt és a nagy sebességgel haladó kocsi teljes erő­vel belerohant az út széli árokba■ Ez az árok három méter széles volt és az ..utolsó napok esőzése­ foly­tán egészen megtelt vízzel. A tel­jes , sebességgel robogó kocsi bele­zuhant a vízbe és fölfordult. Az utasok kétségbeejtő helyzetben vol­tak, mert nemcsak a sebesülés, de a vízbefullás veszedelme is fenye­gette őket. Szerencsére­ azonban az egyik utasnak sikerült kievickélni a kocsi alól, segítségért kiabált, úgyhogy a közelben lévők odasiet­hettek. Kimentették , szorongatott helyzetéből a két hölgyet is, Donner János gyárost, aki a kormánykerék mellett ült, már holtan találták. Nem tudott szabadulni a kor­mánykeréktől és megfulladt a víz­ben. A másik három utasnak súlyos sebesülései vannak, azonban ezek a sebesülések nem életveszélye­sek. _______

Next