Magyarország, 1927. február (34. évfolyam, 25-46. szám)
1927-02-01 / 25. szám
Budapest, 1927. február 1. kedd MAGYARORSZÁG lt Ház üléseit köztnaponként délelőtt tartsa négy órán át. Az interpellációs napok szer-dán és szombaton lesznek, a miniszteri válaszok azonban bármely napon a napirendi megállapítás után adhatók. Bemutatta az elnök Mándy Sántít, levelét, amelyben bejelentette, hogy összeférhetetlen helyzetbe jutott, mivel Baranya vármegye felsőfagyi tagjává is megválasztották. A fenforgó összeférhetetlenséget a törvényes határidőn belül meg fogja szüntetni. Mándy Samu azonban, amíg ezt meg nem tette, az üléseken részt nem vehet. Szabóky Alajos is összeférhetlenségi bejelentést tett önmaga ellen azért, mert, mint pénzügyminiszteri államtitkárt, a Magyar Nemzeti Bank kormánybiztosául rendelték ki, továbbá az OKH elnöki teendőinek ideiglenes ellátásával is megbízták. Ezt a bejelentést a megválasztandó összeférhetlenségi állandó bizottsághoz fogják áttenni. Ezután az elnök szünetet rendelt el. Fél kettő előtt öt perccel nyitja meg az elnök újból az ülést. Bethlen miniszterelnök, Scitovszky, Vass, Mayer helyükre ülnek. Búd .Jánospénzügyminiszter áll most fel Ildiéről és benyújtja az adóilletékek mérsékléséről, a pengőárszámítás rendezéséről és a törvényhatóságok házi tartásának rendezéséről szóló törvényjavaslatait. Az elnök indítványozza, hogy a képviselőház holnap, február 1-én tartsa legközelebbi ülését és annak napirendjét a parlamenti bizottságok megválasztásával.. Indíványozza, hogy holnap válasszák meg az összeférhetetlenségi állandó bizottságok elnökét és helyettes elnökét, valamint tagjait. — A miniszterelnök úr kíván szólani, — emeli fel hangját az elnök. Bethlen István gróf miniszterelnök már fel is áll a helyén és elkezdi beszédét azzal, hogy indítványozza, hogy a Ház a jegyzői állások számát emelje fel. — Szaporítani kérem a jegyzői állásokat, — úgymond a miniszterelnök — és kérem a Házat, hogy még két jegyzőt válasszanak meg még a holnapi napon. Egyben kiegészíteni kéri a parlamenti bizottságokat is azzal az indokolással, hogy a földművelésügyi, pénzügyi, külügyi, kivándorlási és közegészségügyi bizottságok a múlt ülésen is működtek, ezek tagjait is válasszák meg holnap. Gaal Gaszton a jegyzők számának felemelése ellen A miniszterelnök szavai után Gaal Gaszton jelentkezik szólásra. kezdi, hogy úgy az elnök, mint ■" a miniszterelnök napirendi indítványát felfogadja, de— folytatja, — nem vagyok abban a helyzetben, hogy a miniszterelnök úr, amp, indítványához, amellyel _ a jegyzők számát szaporítani kívánja, ■ hozzájárulhassak. (Nagy helyeslés a szociáldemokratáknál.) Annak a munkának elvégzésére — folytatja Gaal Gaszton, — amelyre a jegyzőket kötelezik, a most megválasztott, ■feffr jegyző tökéletesen elég, sőt merem állítani, még sok is. Megtörtént az az eset is, hogy a jegyző urak közül még a soros sem jelent meg az ülésen és mindennek dacára a Ház működését minden fenakadás nélkül folytatta tovább. Felkiáltással a szociáldemokratáknál : Igaza van ! Kezdjük a spórolást, legalább itt. -!- Az én elődöm, Rakovszky idejében fordult elő az, hogy az egyik jegyzző hónapokon keresztül feléje , sérti nézett a Háznak. Fél esztendő múlva,a mikor megjelent, Rakovszky odament hozzá és bemutatkozott neki. (Nagy derültség az ellenzéken.) — Amikor az ország. — folytat-' ja ’Gánl Gászton — felelősségem tudatában merem állítani ezt, a legnagyobb gazdasági válsággal küzd, amikor a magyar földbirtokosok lét- és nemlét kérdése elé állíthattak a rájuk súlyosodó terhek alatt, akkor ezt az indítványt nem lehet elfogadni. A miniszterelnök úr maga volt az, aki pártja értekezletein felhívott mindenkit, hogy tartózkodjék minden szükségtelen luxustól és kiadástól. Amikor az ország tisztviselői kara békebeli fizetésének mindössze hatvan százalékát kapja, amikor az ország gazdasági élete ezer sebből vérzik, akkor, ahol csak lehet, minden garast, mindént krajcárt meg kell őrizni, nem tartom helyesnek, hogy példát, szolgáltassunk a nemtakarékoskodással ,példát szolgáltasson éppen az a testület, amelynek pedig az lenne az erkölcsi kötelessége, hogy takarékossággal nyújtson példát. Bethlen István gróf miniszterelnök azonnal válaszol Gaal Gastonnak. Kijelenti, hogy már a nemzetgyűlésen is kilenc jegyző teljesített szolgálatot a legutóbbi idő: nem féli át egyedül a tizedik jegyzői állás a nóvum. A jegyzőket, mint ismeretes, — mondja a miniszterelnök — pártállások, a pártok számarányának megfelelően választja meg a Ház. Ha nem emelnék fel a szántát, megtörténnék az az eset, hogy a polgári ellenzéki pártok, amelyek különböző frakciókra oszlanak, nem nyernének képviseletet a jegyzői tisztségeknél.— Tessék az ígéretét megtartani! ■— kiáltják a miniszterelnök felé aszocialisták. BethlenIstván gróf miniszterelnök: Én megelégszem két jegyzői állással is. Felkiáltások az ellenzéken: Mi is! Bethlen István gróf miniszterelnök: A polgáriellenzéknek így egy jegyzői állás sem jut. Előzékenységet akarunk gyakorolni az ellenzékkelszentben, ne mélt ezt ássák előzékenységünkből ellenünk fegyvert kovácsolni. Ami pedig a takarékossági szempontot illeti, teljes mértékben honorálni kívánom azt azzal, hogy a tíz jegyző nem kaphat többet, mint amennyit a kilenc eddig kapott. A miniszterelnök frappáns mondatára felviharzik a taps a kormánypárton. Maga Gaal Gaszton is mosolyogni kezd, a miniszterelnöknekmagának is úgy látszik tetszik a frappáns megoldás, mert percekig mosolyogva néz Gaalra, majd körül a teremben. A következő felszólaló Farkas István. A jegyző azt fejtegeti, hogy éppen,, elég jegyzőt választottak meg. Ők is el tudják végezni a munkát, hiszen új dolgokról nincs szó, az ellenzéknek nincs különösebb kívánsága. Az egységes párt részéről támasztanak igényeket. Csatlakozik Gaál Gaszton indítványához. Fábián Béla szólalt fel ezután. Ő is csatlakozik Gaal Gaszton indítványához. Nem szabad azzal kezdeni a munkát, hogy a kiadásokat szaporítsuk. (Ellenmondások a jobboldalon.) Az utolsó nemzetgyűlésnek csak három napig volt kilenc jegyzője. Nincs többre szükség most sem. Egyébként is a jegyzői tisztség csupa formalitás és ha ami ennyi jegyzői állást kreálunk, ne legyen fizetésük a jegyzőknek. Fábián azzal fejezi be beszédét, hogy csatlakozik a Gaál Gasztonféle indítványhoz. Zsitvay elnök ezután a napirendet elfogadottnak nyilvánítja és bejelenti, hogy a feltett miniszteri indítványokat is elfogadták. Ezek szerint a holnapi ülés napirendje módosul, amennyiben holnap lesz a négy jegyző megválasztása. Ezzel az ülés háromnegyed kettőkor véget ért. az egyetem ko Az autonómia és a szabadság ikertestvér; a szabadság követelménye az autonómia és viszont az autonómiából fakad a szabadság. E két szent fogalomnak akapcsolatáról csak azt tudjuk, hogy létezik és hogy nagyon erős, de oki és okozati viszonyaikkal még a jogbölcsészek sincsenek tisztában. Igazi ellentét a kettő között voltaképpen nem is lehetséges, mesterséges ellentéteket támasztani azonban, ha az embert holmi lelkiismereti skrupidusok nem feszélyezik, igenis lehetséges. A mi szemünkben a szabadság mindenesetre fontosabb, mint az autonómia, melyet másként nem is tudunk felfogni, mint eszközt a szabadság megszerzésére vagy megóvására. Egy konkrét példára, az egyetemre alkalmazva: a mi szemünkben a legfőbb dolog a tudomány fejlesztésének és terjesztésének szabadsága. Ennek a célnak alá kell rendelni minden egyebet — ha szükséges, még az autonómia érdekeit is. Aki nem így gondolkozik, az lehet, professzor, de a tudomány emberének magát nem nevezheti. Az egyetemi autonómia kérdése, nem egészen váratlanul, nagyon aktuálissá válik e napokban, egy oly intézkedés miatt, melyben a kormány illetékes szerve mellőzte — még pedig egészen fölöslegesen mellőzte — a szokásos formákat s ezzel lehetőséget nyújtott arra, hogy most az egyetem autonómiájának megsértéséről panaszkodjék. Ami magát az autonómiát illeti, az a budapesti egyetemen meglehetősen légies valami, mert túlnyomó részben csak a szokásokon alapul. Az egyetem soha sem tartotta szükségesnek, hogy autonómiára törvény útján rendeztessék és maga sem igyekezett a működését irányító jogszabályokat valamelyes rendszerbe foglalni. Nincsenek tételes jogszabályok például a tanárok alkalmazásának módjára nézve. Ily körülmények között voltaképpen nem is lehetséges, hogy egy tanár alkalmazása körül az autonómia egyáltalán sérelmet szenvedhessen.. Ez a fő oka annak, hogy, a konkrét esetben az autonómia"a sérelmet hidegen hagyja a nagyközönséget. Visszatetszőbb ennek hogy a most folyó torzsalkodásnak tisztán személyi jellege van. A dolognak az a beállítása, hogy »a tudósok védik az egyetemet egy nem-tudósnak a betolakodása, ellen«, meghamisítása a valóságnak. Akinek személye körül a harc folyik, régebb idő óta magántanára az egyetemnek; tudását maga az egyetem bírálta el és kitűnőnek találta. Ha egy magántanárt neveznek ki rendkívüli vagy rendes tanárnak, a kvalifikáció kérdését felvetni nem szabad és nem is lehet, legkevésbé skkor, ha a magántanár tudománya a praxisban is teljesen igazolva van. A fakultás nem maradhat meg sérelmi politikája mellett, ám ezt a politikát már maga az egyetemi tanács is abbahagyta. De ha kitart a maga elhibázott álláspontja mellett, az sem tragikus ügy. A világon minden rossznak van valami jó oldala is — jó dolog fakadhat még ebből a »haragszom rád« játékból is, mert nagyon könnyen létrejöhet belőle, sőt valószínűleg létre is fog jönnibelőle, az egyetem autonómiájának törvényhozási szabályozása. Reméljük azonban, hogy e szabályozásnak nem az lesz a célja, hogy a jelen konfliktuson valahogyan át lehessen vergődni. Meg kell ragadni az alkalmat a kérdés radikális rendezésére, mégpedig oly formában, hogy a tudományos kutatásnak, a tudományos, oktatásnak és, a tanulásnak szabadsága minél teljesebb mértékben biztosíttassék. Minden oly dologban, amelyben az autonómia ennek a legfőbb célnak az elérését előmozdítja, az autonómiának is a legtágabb teret kell engedni. De soha sem szabad elfelejteni, hogy nem az egyetem van az autonómiáért, hanem az autó in zsidók! | EGYETEMES IS | TÖRTÉNETE jj I 2 POMPÁS KÖTETBEN | Kiadja az Ara váczoakötisben 86 pengő, félbőrkötésben 40 pengő | tj jjf ' I | 3