Magyarország, 1927. február (34. évfolyam, 25-46. szám)
1927-02-10 / 32. szám
2 minden Márton tanácsbiztos az egyetem tanácsának utasítására meghívott az orvosi fakultás tegnapi kari ülésére. Ezzel a meghívással elhatározott ténnyé vált az Ádám-ügy megnyugtató elintézése és úgy látszik, ez indította a háttérben rejtőzködő »vezéreket ,« a tegnapi tüntetés megszervezésére és az akció folytatásaként megírt Turul-levél elküldésére. Érdekes, hogy a Turul Szövetség levele, amelyre mindent rá lehet fogni, csak azt nem, hogy a tekintélyek tiszteletéből fakadt, egyszerű fehér árkos papiroson íródott nincsen rajta semmiféle nyomtatott cégjegyzés, a levél végéről is hiányzik a Turul Szövetség pecsétje, sőt még az aláírások is. Senki sem írta alá a Turul Szövetség vezetői közül a furcsa levelét, sem Bánsági Vercsőy György dr., sem Csik László dr., úgyhogy a pecsét és aláírás nélküli levelet tulajdonképpen apokrifnak kell tartani. Egyedül azt bizonyítja félig-meddig, hogy mégis a Turul Bajtársi Szövetségtől ered a levél, hogy a bajtársi egyesületek szócsöve, a reggeli fajvédő újság is közölte: Érdeklődtünk Ádám Lajos dr. sebésztanárnál, várjon megkapta-e •a Turul Bajtársi Szövetség levelét, és vajjon mi reá a válasza. Ádám professzor két operációja közti rövid pihenőjében fogadta a Magyarország munkatársát és így nyilatkozott az áldatlan konfliktus legújabb kilengéséről, a Turul furcsa leveléről: . __ Ma délelőtt kaptam meg a Turul Iccetél, amelynek egészen furcsa az aláírása. Ez olvasható ugyanis a levél alatt: A Turul Szövetség vezértanácsi tábára, nem tudom, mi ez. Az is lehetséges, hogy az al'üráenélküli levél apokrif, semmiesetre nem válaszolok tehát reá. A levelet felterjesztem felettes hatóságomnak, a kultuszminisztériuminak, elbírálás és intézkedés végett. Alig jutott idáig Ádám profeszszor nyilatkozatában, máris megszólalt a keze ügyébe eső telefon és a műtőterem. műtősnője arra kérte a sebésztanárt, hogy siessen, mert már elaltatták a megoperálandó beteget, a fővárosi mágnásvilág egyik ismert tagját. Ávrám professzor tehát még csak néhány szót mondhatott: — Távolról nézem az egész ügyet. A politizáló diákokkal nem foglalkozom, akik pedig tanulni akarnak, tőlem, azok mindig megtalálnak. És ezeknek mindig szívesen al rendelkezésükre is állók. Azt hallottam, hogy a Turul Szövetség olyasmiket hirdet, hogy megtérítii azoknak a diákoknak a kárát, akiket a nálam való szigorlatozásra köteleztek, de akik a Turul parancsának engedelmeskedve, mégsem szigorlatozhatnak nálam. Erre az egyre igenis válaszolok. Csakugyan lehetővé van téve az, hogy még a hozzám beosztotthallgatók se szigorlatozzanak nálam. Ezek a diákok legfeljebb csak a szigorlati díjakat vesztik el. Már most kötelezően kijelentem, hogy elengedem ezeket a szigorlati díjakat. A Turul Szövetségnek felesleges filérenként öszszegyűjteni a nálam szigorlatozni nem akaró hallgatók szigorlati díjait. Mára teljesen tisztázódott az orvosi fakultás kari ülésének a lefolyása is. Az ülést többször megzavarta a tanácsterem előtt elhúzódó folyosón zajongó diákság lármája, úgyhogy emiatt az ülést két ízben fel is kellett függeszteni.A tanácskozás megkezdésekor Jakabházy Zsigmond dr. dékánhelyettes bejelentette, hogy Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter nem fogadta el Teljesnitzky Kálmán dr. orvoskari dékán lemondását. Teljesnitzky dékán természetesen alávetette magát —folytatta a bejelentését Jakabházy prodékán — a kultuszminiszter elhatározásának, de mert gyöngélkedik, nyolcnapi betegszabadságot kér.Nyolc nap után azonban újra átveszi a dekanátus vezetését. Jakabházy dékánhelyettes ezután áttért az Ádám-ügy referálására. Bevezetésül felolvasta az egyetemi tanácsnak már ismeretes határozatát, amellyel Szentmiklóssi Márton dr. jogtudományi kari tanár küldte ki az orvosegyetemre tanácsbiztosul az Ádám-ügy elintézésére. Ezt a bejelentést rövid vita követte. Az ügyhöz szóló tanárok hangsúlyozták, hogy sérelem történt az autonómián, óvást emelnek az erőszak ellen, de egyébként mindannyian hangsúlyozták, hogy az Ádám-ügyet végre be kell fejezni, az egyetem békéjét vissza kell állítani és ezért alávetik magukat az egyetemi tanács akaratának. Jakabházy prodékán befejezésül indítvány formájában is feltette a kérdést, elfogadja-e az orvosi fakultás az Ádám-ügyben hozott egyetemi tanácsi határozatot? Az orvoskar egyhangúan elfogadta, tehát a tanácsi határozat keresztülvitele mellett döntött. A tanári kar ezuán elhatározta, hogy átiratban válaszol az egyetemi tanács A parlament mai ülésének végén Pakots József interpellációt terjesztett elő az egyetem orvoskarán tapasztalható visszás jelenségek tárgyában. — Amikor intterpellációmat bejegyeztem, — mondotta Pakots, — még nem láttam, hogy olyan események fognak következni, amelyek tegnap bekövetkeztek. Tegnap olyan zavarok támadtak az egyetemen, amelyek sajnálatos színben tüntetik fel az egyetemi ifjúság fegyelmét. Az ifjúságban tudatosan támasztott gyűlölség csirái tapasztalhatók. A professzorok egy része nem akart megjelenni az orvosi karnak Ádám tanár meghívó ülésén, mire bekövetkezett az orvoskari dékán lemondása. Ezt a lemondást a kultuszminiszter nem, fogadta el, a dékán azonban ragaszkodott álláspontjához. Az orvoskar tovább renitenskedett, mire egyetemi tanácsbiztost neveztek ki, aki meghívta Ádám professzort az orvoskar ülésére- Ádám nem ment el, mert nem akarta, hogy megjelenése az ifjúságot tüntetésre ragadtassa. Ez a kitűnő professzor közben végezte a""’›=‡« orvosi hivatását, folytatta áldásos működését. Ugyanez idő alatt az egyetemen tüntetés zajlott le és olyan szégyenletes módon támadtak ellene, olyan röpcédulákat szórtak, amelyek nemcsak a tanárra sértek, hanem mindenkire, mert egy becsületes embert, hurcoltak meg. A kultuszkormánynak és az összkormánynak lenne kötelessége a tanár megvédése, minthogy a kinevezés a kormány részéről történt. Kérdeznem kell, mi a magyarázata, annak a közömbösségnek, hogy a kormány már hónapok óta közömbösen nézi a professzor körül folyó áldatlan harcot. A tanári kar egy részének elfogultsága kétségtelen. Engedik, hogy pelengérre állítsanak egy olyan professzort, akit kormányzói kézirat nevezett ki. Ezt a kormányzói kéziratot teszik kritika tárgyává és pedig teszi nemcsak az ifjúság, hanem, a professzorok is. Pedig a professzoroknak a tekintély tiszteletének megerősítése volna a hivatásuk és éppen az ellenkezőre kellene példát statuálniok, mint amit tesznek. Én a kérdéssel mérsékelt hangon kívánok foglalkozni. A tisztelt orvoskari professzorok egy része mérgesítette el a kérdést azzal, hogy segítőcsapatokat keresett magának az ifjúságban. Mindig veszedelmes dolog volt az ifjúhatározatára. Ennek az átiratnak a megszövegezésére hármas bizottságot küldött ki, amelybe Verehely Tibor, Vámossy Zoltán és Tóth István tanárokat választotta meg. Az orvoskar elhatározta még, hogy szigorlatokat ír ki Ádám professzor részére, vagyis más szóval most már mint az orvosi fakultás egyik tanárát kezeli. Az orvoskar üléseire való meghívásról nem esett szó. Az Ádám-ügyről különben sem tárgyaltak többet, mert más sürgős napirendpontokra tértek át, így a tanrend összeegyeztetésére, továbbá ösztöndíjak adományozására és új hallgatók felvételére. Különös, hogy az orvosi kar nagyjelentőségű határozatából tegnap egyetlen hang sem szivárgott ki, holott bizonyára mindenfelé megnyugtatóan hatott volna a hír, hogy az őti ősi fakultás tanári kara már beszüntette ellentállását és tanártársul fogadja el dr. Adámságot a politikába belekeverni. Ma minden lépésről azt hangoztatják kormánykörökben, hogy a konszolidációt szolgálja. Ezt a bűvös szót halljuk folyton, de azt kell látnunk, hogy a leg parányibb eset is felkavarja ezt a konszolidációt és megnyitja azt a posványos és iszapos területet a magyar közvélemény előtt, amelyről azt hittük, hogy már örökre eltűnt. Ugyanazok a rejtelmes erők dolgoznak, ugyanaz a szellem dolgozik, hogy demonstrálja, hogy él és nem fél senkitől.., amely, a múltban dolgozott. A professzor urak iránt, akik az ismert határozatot hozták, a legnagyobb tisztelettel viseltetem, de meg kell kérdeznem tőlük, hogy a nevelésükre bízott, ifjúság lelki összhangját miért zavarják meg. A verebek is csiripelik, hogy kik azok a professzorok, akik ezt a mozgalmat irányítják. Mindenütt tudnak azokról a nyilatkozatokról, amelyek szerint semmi körülmények között sem tűrik maguk közt Ádám professzort és azt hangoztatják, hogy inkább megbuktatják a kormányt. .*J Micsoda politika ez ! 'Hangoztatják az autonómia sérelmét. Elismerem, hogy a kultuszminiszter is hibát követett el, hogy nem kérdezte meg előzőleg az orvoskart, hogy beleegyezését adja-e a kinevezéshez. Pár hónappal ezelőtt a kultuszminiszter úr azt mondotta nekem, hogy a kérdésben a kormány akaratát végre fogják hajtani de hogy társadalmilag hogy alakul a kérdés, arról nem felel. (Mozgás a baloldalon.) Milyen lelket- éhség az, hogy egy kinevezett professzor ilyen háborúság központjaiba került rét, önhibáján kívül ? Aggódva látom ezeket a jelenségeket. Aggódva tapasztaljuk, hogy az egyetem rendje felbomlott. Aki olvasta a kiadott röpcédulákat, amelyek Ádám tanár ellen irányultak, annak látnia kell, hogy ezeknek a szövege nem fiatalemberek agyában született, hanem azok valahol másutt készültek. Be kell mutatnom ezeket a röpcédulákat. Csillén András: Halljuk ! Halljuk ! Pakots József: A röpcédula Ádámot így jellemzi: is Ádám-Auspitze. Mintha ezzel akarnák őt meggyalázni Való tény az, hogy Lajost, a kitűnő sebésztanárt. Valószínű, hogy a felelőtlen egyénektől felizgatott diáksereg is másként viselkedett volna, ha tudja, hogy az orvoskar már mint az orvosi fakultás tanáráról tárgyal és intézkedik a tanácsteremben, mialatt, tüntetések folynak le az orvosi kartól elfogadott sebésztanár ellen a jogi egyetemen, meg a Múzeum körúton. Az Ádám-ügy tehát, megnyugtató módon fejeződik be. Értesülésünk szerint Ádám Lajos azért néki ment el tegnap az orvoskar ülésére, mert úgy érezte, hogy bármennyire megtisztelő is a tanácsi biztos meghívása, bármilyen értékes is az egyetemi tanács energikus állásfoglalása, mégis csak akkor jelenhet meg az orvoskar ülésén, ha arra az orvosi fakultás dékánja hívja meg. Most, hogy Teljesnitzky Kálmán dr. újra dékánja az orvosegyetemnek, akár semmi sem állhatja útját annak, hogy az orvoskar legközelebbi ülésére Teljesnitzky dékán küldje el Adám címére az orvosi fakultás meghívóját, sem az apja, sem a nagyapja nem volt soha Auspitz, de ebben az elnevezésben az a mentalitás mutatkozik, amely a kurzus elején minden embert így akart megbélyegezni. Hiszen ezzel szembe lehet állítani, hogy a leghangosabb fajmagyarokat, vagy őseiket sem hívták mindig úgy, ahogy most hívják őket. Az autonómia sérelmét respektálom, de olyan jelenségeket látunk, amelyek aggasztóak. Emlékezni kell arra, hogy a kolozsvári egyetem a háború előtt pályázat nélkül meghívta Marsall professzort, a király pedig ennek ellenére Nékám Lajost nevezte ki. Azt fejtegeti ezután Pakots József, hogy nem történt semmiféle jogsérelem. Az egyetemen új tanszéket nevit kreáltak, csak az egyik szünetelő tanszéket támasztották fel Ádám professzor számára. Micsoda szégyenletes dolog az is, — folytatja Pakots — hogy Ádám professzorok betege ellátására nem kap tanszemélyzetet? Az orvosi kar elfeledkezik arról, hogy az orvosnak mennyire lelkiismeretesnek kell lenni. A professzor urak elfelejtették az orvosi esküt? Ezt a kérdést végre nyug végpontra kell juttatni és Ádám professzort jogos helyére kell ültetni, módot kell neik adni arra, hogy dolgozhassék. Micsoda fájdalmas dolog az is, hogy bajtársi szövetségek intéznek leveleket a professzorokhoz, szégyenletes, megalázó hangon. Ezután felolvassa Pakots •József a Turul bajtársi szövetség vezértanácsának Adám professzorhoz intézett levelét.• Ha ezek a bajtársi egyesülések a nyilvánosság előtt, szerepelnek, — úgymond — mindig botrányos üggyel kapcsolatban szerepelnek. A Turul Védnökei: Verebély és Kéthly professzorok. Miért nem helyez súlyt arra, Verebély profeszszor, hogy az ifjúságot, leintse.• Ellenkezőleg, úgy látszik, itt van az ügy motórikus ereje. Már a verebek is csiripelik, hogy kik csinálják ezt az Ádám-ügyet. Ez az a konszolidáció, amelyet a kormány nem szűnik meg állandóan hangoztatni? A kultuszminisztert teszem felelőssé. Pakots József a Ház mai ülésén MAGYARORSZÁG Budapest, 1927. február 10. csill&ttík a külföldi tőzsdéket a 4. oldalon