Magyarország, 1927. április (34. évfolyam, 74-97. szám)

1927-04-15 / 86. szám

t­t „Jobb a szép múlttal meghalni, mint a beteg jövőt !” Szirtes Artúr dr. tragikus vége (A Maanaronzán tudósítójától.) Ma hajnalban Szirtes Artúr dr. ügyvéd, a Szív neva 18. szám alatti lakásán felakasztotta magát. Az öngyilkosságot a szobalány vette észre, aki benyitott az ügyvéd szo­bájába, majd mikor nem találta ott, keresni kezdte, így aztán be­nyitott a fürdőszobába, ah­ol az aj­tón egy kampóra felakasztva meg­találta az ügyvédet. Azonnal érte­sítették a mentőket, de azok már csak a halált konstatálhatták. Szirtes Artúr dr.-t ügyvédi és tudomány­­i,s körökben egyaránt szerették és becsülték. Szociológiai munkásságát nemcsak Magyaror­szágon, d­e külföldön is ismerték. Valóságos kis könyvtárra menő tudományos műve jelent meg, ma­gyar és német nyelven, ezenkívül hazai és a külföldi Szaklapokban sok társadalomtudományi cikket írt. Szirtes Artúr az ügyvédi pá­lyát csak foglalkozási lehetőség­nek tekintette, mert minden sza­bad idejét tudományos búvárko­dásnak szentelte. Társadalmi, jogi, közgazdasági és politikai szakmun­kái oly jó nevet szereztek neki, hogy politikai pártok többízben hívták meg tagjaik sorába. Ő azonban elhárított magától min­den megtiszteltetést. Sohasem ke­reste a nyilvános szereplést és megelégedett könyveinek sikerével is. A Károlyi-kormány alatt mi­niszteri tanácsossá akarták kine­vezni, ő azonban ezt is elhárította magától. Beutazta egész Európát és utazásáról is könyvet írt. Sze­rény visszavonul­tságban élt nővé­rének, Semjén Feren­cnének, Szív ucca 18. számú házban lévő laká­sán. Az aj nagy munka, amely ügy­védi működésével és tudományos búvárkodásával járt, felőrölte ideg­­rendszerét. Különösen egy évvel ezelőtt mutatkoztak erősebben az idegbántalmak és ekkor hozzátar­tozói hosszas rábeszélésére elhatá­rozta, hogy néhány hónapig pihen­ni fog. El is utazott Abbáziába, ahonnan három hónap­ múlva­­tért vissza. Eleinte úgy látszott, hogy a pihenés jót tett agyonhajszolt idegrendszerének, de később újból és még elementárisabb erővel je­lentkeztek rajta az idegesség tü­netei. Családja kérte, hogy vonul­jon vissza szanatóriumba, vagy legalább utazzék el ismét vala­hova, ő azonban csak tovább dol­gozott. Néhány hónappal ezelőtt annyira elhatalmasodott rajta az idegbaj, hogy búskomor lett. Hozzátarto­zóinak, akik aggódva ügyelték lelki válságát, többször panaszko­dott, hogy nem bírja elviselni az életet. — Nem tudom megtalálni maga­mat, nem bírom tovább ezt az éle­tet, érzem, hogy rövidesen vége lesz mindennek. Családja az elkeseredett ügyvé­det igyekezett megvigasztalni, de Szirtes Artúr dr. kedélyállapota egyre rosszabbodott. Éppen ezért minden lépését figyelemmel kísér­ték, nehogy esetleg kárt tehessen magában. Tegnap este szokása szerint­ még mindig az íróasztala mellett ült és dolgozott. A szobalánynak­­ meg­hagyta, hogy reggel hét órakor keltse fel. Hozzátartozói semmi kü­lönöset sem vettek észre és így nyugodtan visszavonultak. Ő egye­dül maradt szobájában és mint ké­sőbb megállapították, éjszaka egy óráig dolgozott. Ma reggel a szobalány benyitott a szobájába, hogy a meghagyás­hoz híven fölkeltse. A lány meg­döbbenve látta, hogy a megvetett ágy üres, s az asztalon szétszórtan egy csomó levél hever. Ijedten kiabálni kezdett. — Tessék jönni , gyorsan, mert eltűnt az ügyvéd úr. A szobaleány kiáltozására fel­riadt Semjén Ferencné és most már együtt sorra nyitották a la­kás ajtajait, hogy megnézzék, hol tartózkodik Szirtes Artúr. Keresés közben a szobaleány benyitott a fürdőszobába és a következő pilla­natban hangos sikollyal ugrott hátra. A fürdőszoba ajtaján a ruha­­tartókampón egyszerű cukor­spárgával felakasztva, eltorzult arccal találta az ügyvédet. Azonnal lemelték a tetemet a szeg­ről, majd gyorsan értesítették a mentőket, az orvos azonban már csak a halált konstatálhatta..Meg­állapították azt is, hogy a 43 éves ember hajnalban követhette el végzetes tettet. Az öngyilkos ügyvéd szobájában több búcsúlevelet találtak, amelye­ket roko­naihoz és barátaihoz inté­zett. A levelek egy része március elejétől van datálva és ebből megállapítható, hogy Szirtes Ar­túr dr. már hetekkel ezelőtt készü­lődött a halálra, de csak hossszú tusa után tudta elkövetni az ön­­gyilkosságot. A rokonaihoz inté­zett levelekben azt írja, hogy lelki depresszója annyira elhatalmaso­dott, hogy képtelen a reá váró fel­adatok elvégzésére. — Egy év óta romló idegállapotom­ban — írja az egyik levélben — rég vágyom a halálra. Már régóta készü­lök rá. Nem tudok a halálvágynak el­­lentállani. Jobban van ez így. Ezek az ide-odafutkosások üdülőhelyről-üdülő­­helyre nem segítenek. Szebb dolog a régi szép múlttal meghalni, mint egy beteg jelenen épülő egészségtelen jövő boldogtalanságait az élettől kierősza­kolni. Tavasz óta érzem, hogy nincs to­vább. Kár azért a sok szép elgondolás­ért, amelyeket tudományos munkám nyomán meg akartam írni. A gyakor­lati élet ezeket is elpusztította, mások töltik majd be azokat a tudományos pozíciókat, amelyek egyikét, ha céltu­­dóbb lettem volna, már rég nekem kel­lett volna betöltenem. Az ügyvédeknek szóló levélben kéri barátait, hogy irodáját ve­gyék át és fejezzék be a megkez­dett ügyeit. Szirtes Artúr dr. halála minde­nütt mély megdöbbenést keltett. Holttestét a törvényszéki bonctani intézetbe szállították. Szirtes Artúr dr. Kávéházban . Szőke úr: Ha megí­géri, Barna úr, hogy nem sértődik meg, én kérdeznék valamit... Barna úr: Csak ne a hogylétemről, mert akkor ütök. Szőke úr: Azt szeretném megkérdez­ni: — úgy­ e maga nem mosakodott má­ma, Barna úr? T. i. olyan tiszta, mint aki nem mosakodott. Barna úr: Hallja! — megőrült? Szőke úr: Nem én!... Én mosakod­tam ma reggel és azóta piszkosnak ér­zem magamat... Barna úr: Mi ez?------egy vicc? Szőke úr: Dehogy vicc! Mondja meg őszintén: arrafelé, amerre ön lakik, tiszta víz folyik a vízvezetékből? Barna úr: Néha tiszta, legtöbbször piszkos. Szőke úr: Akkor ön Budapest legsze­rencsésebb tájékán lakik! Mifelénk ki­zárólag­­csak piszkos víz csöppen és csurran. Barna úr: Ez azt jelenti, hogy az a környék beleesik a tisztasági zónába. Szőke úr: Ja? — az más! Barna úr: T. i. ez az a zóna, ahol folyton mossák a csöveket... folyton öblögetik... tudja? Ez a budapesti gejzir-vidék.. . — szökőkút-vidék! Né­ha nem is tud hazamenni, ugye, szö­kőkutak csobognak a ház előtt a ma­gasba, ugye?... Szőke úr: Ojjé! De mennyire csobog­nak! — hogy a mennykő üsse meg őket!... Mikor hazamegyünk, a csalá­dom összes cipőit a spórherten kell Szurogattul! ... Barna úr: Stimmi! — Ön a tisztasági zónában lakik, kedves barátom! — ad­jon hálát az Istennek! Szőke úr: Jó — jó... de mért hív­ják tisztasági zónának? Ha reggel mo­sakodni akarok és kinyitom a mosdóm csapját, olyan barna ló csurog ki be­lőle, mintha az összes pesti kávéházak az én lavóromban akarnák deponálni a zaccos kávéjukat mind!... Ha egy pohár vízre szomjazom és nem h­úsít­om be a szememet, míg lekortyantom, — há­t nem vagyok képes meginni! Az nem víz!... — az egy­­egész akvá­rium! — Mindenféle dolgok uszigál­­nak benne!... Csak tudnám, mik azok, amik uszigálnak benne? — miniatűr­­halak? — béka-embriók? ... mossa­tok vagy maszatok?... Az Isten sze­relméért ! — — annyi adó ellenében mi még egy pohár tiszta vizet se iha­tunk?! Barna úr: Csak semmi túlzás, Szőke úr! Mindennek igen egyszerű a ma­gyarázata. T. i. a csőhálózatot a sza­bályok értelmében időnként ki kell öb­líteni, ki kell mosni, ki kell tisztítani! — Érti? — No már most, — mivel lehet azt kiöblíteni? — Vízzel. — Milyen vízzel? — Vízvezetéki vízzel. — És milyen vízvezetéki vízzel? — Csakis piszkos vízvezetéki vízzel, — mert tisz­ta vízvezetéki vizünk már nagyon ré­gen nincsen! — Minthogy pedig a piszkos csőhálózatot piszkos vízzel öb­lögetik, — ergo: a mosdójába nem foly­hat más, csak zaccos kávé, a poharába meg kizárólag maszatos akvárium fo­lyadék. — Ez csak világos! Szőke úr: De mit lehetne itt csinálni? — hogy a poharunkba tiszta vizet le­hessen ... Barna úr: Nem tiszta vizet, — tiszta bort!... ki kell mondani őszintén: a vízvezetékünk elromlott! — át kell épí­teni! ... újra meg kell csinálni, hogy újra jó legyen! Tiszta bort végre a po­hárba, kérem szépen!... tiszta bort!__ és azután esetleg — tiszta vizet is! (Emericus) r Budapest, 1927. április 15. péntek MAGYARORSZÁG 5 A járókelők szeme láttára lopta el az uccai ablakból a szellőző kelengyét egy vakmerő tolvaj (A Magyarország tudósítójától.) Nagy izgalom, botrány, hangos kiál­tozás és csődület színhelye volt ma a déli órákban a Dohány ucca 44. számú há­z és az ucca. A háziban lakik Ehren­­feld Sándor, akinek a magas földszin­tem vagy nagy lakása. Eich­enfeldéknek férjh­ezmenendő leányuk van és a gon­dos család már előre elkészítette a leány kelengyéjét. A kelengyét most szellőztetés céljából kitették az utcai ablakba. A déli óráikban a háziasszony elegen­dősnek találta a szellőztetést, kiment, hogy a menyasszonyi kelengyét ismét a szekrénybe rakja, amikor a legna­gyobb megdöbbenésére a drága kelengyé­jének egyetlen darabját se látta az ab­lakban. Ijedten sikoltozni kezdett: — Segítség, segítség! Ellopták a lá­nyom kelengyéjét. A járókelők figyelmessé lettek a sikoltozásra, észre is vettek egy em­bert, aki nagy csomó fehérneművel a hóna alatt menekülni próbált. Az ak­kor már nagy számban odacsoportosult emberek üldözni kezdték a tolvajt, aki görcsösen szorongatta a csomagot a hóna alatt, amelyből egy-egy darab futás közben elhullott. Amikor látta, hogy menekülni nem tud, a csomagot ledobta a földre, hogy így terhétől sza­badulva szaladni tudjon. Nagy izgalom keletkezett, üldözték a tolvajt, futottak és kiabáltak, míg végre nagynehezen rendőr került elő, sőt nemsokára lovasrendőr és biciklis járőr is üldözőbe vette a menekülőt, akit sikerült közrefogni. A tolvaj azonban dulakodni kezdett a rendőrök­kel, úgyhogy meg kellett kötözni. A kelengyetolvajt azután előállítot­ták a VII. kerületi kapitányságra, ahol kitűnt, hogy az illető Hunsz István 26 éves foglalkozásnélküli egyén. El­mondotta, hogy már napok óta kenyér nélkül van, nem is evett és amikor a Dohány utca 44. számú ház magas­földszintjén látta a fehérneműeket, egy pillanat alatt összekapkodta a járó­kelők szem­e láttára, majd hóna alá kap­va menekülni igyekezett. A kelengyetolvajról megállapították, hogy már több ízben volt büntetve és kihallgatása után letartóztatták. WWWAVWW/WJVUVWWl félén­él í­ra Dr. Scholl’s ZinoPad P^i azonnal megszünteti a fájdalmas érzé- I $8$ kenységet, elhárítja a nyomást és dör- 1`j§ zsölést. Antiseptikus gyógyhatású biz- gSE tos szer. Tyúkszem és bütyökre külön liga Cd­ nagyságban kapható. Csomagja 1.80 pengő. — Kérjen !$Gg£taHdl£B ingyen tyúkszemtapasz mintát: ]Dr­. Seftorl’s Foge Gomfort Service Kármán Marséi, Budapest, IV.,Veres Pálné u. 7

Next