Magyarország, 1927. május (34. évfolyam, 98-122. szám)
1927-05-01 / 98. szám
Budapest, 1927. május 1. vasárnap MAGYARORSZÁG Gazdasági vizsga A békébe való visszafejlődés egyik jelensége a tavaszi vásár. Okos és helyes gondolat volt annak idejéna vásár ősi magyar intézményét így rendszeresíteni, országos jelentőségűvé emelni, helyes intézkedés megszervezni az ipar, kereskedelem és mezőgazdaság e magyar nagyhetét, Budapesten minden tavasszal egy tér- és időbeli gócpontot teremteni, amikor bemutatják, de egyúttal forgalomba is hozzák az országlegutolsó esztendejének gazdasági fejlődését, illletve e fejlődés eredményét. Az ilyen vásárok ma már nélkülözhetetlen hozzátartozói a gazdasági életnek. Tulajdonképpen kiállítások. Évről-évre rendszeresen megismétlődő kiállítások. Nyugat-Európában ma már alig van nagyváros, ahol rendszeresen meg ne ismételnék ezeket az évi kiállításokat és ha nagyvárosokról beszélünk, nemcsak a fővárosokra gondolunk, mert például az egy Németországban egymagában ma már negyven-ötven város is van, amely évenként ilyen kiállítást rendez. A fejlődés természetes. Valamikor, nem is olyan régen rendkívüli esemény volt egy kiállítás, olyan, amilyent egy ország vagy egy főváros legfeljebb egy negyedszázadban ha egyet engedhetett meg magádnak. A párizsi világkiállítás például olyan rendkívüli esemény volt, hogy azt évekig tervezték, de utána is még évtizedekig beszéltek rólel A rohamlépésekben haladó világ ma már túl van ezen a tempón. Ami valamikor ritka ünnep volt, ma rendszeresített, évenként visszatérő esemény. Ma már egyetlen ország, de egyetlen főváros sem lehet el egy évig kiállítás nélkül. Minden esztendőben kell találni alkalmat, hogy az ország utolsó elmúlt esztendejének gazdasági haladását bemutassák. Éppen ezért volt helyes és bölcs dolog már az elnevezésben is jelezni, hogy az, ami egykor kivételes ünnep volt, ma tartozéka a rendes életnek és ezért volt szerencsés az az ötlet is, amely a kiállítás pompázatos és igényes szavát vagy elnevezését helyettesíti a vásár szóval, amely talán egyszerűbb, de nekünk többet mond, mert hagyományosan magyar. Magának a vásár szónak is megvannak a maga hagyományai. És most, hogy felelevenedett, ez is azt mutatja, hogy az ország mai gazdasági élete nem művirág és nem mesterséges tenyésztés, hanem szerves folytatása a régi magyar gazdasági életnek. Mert igenis, van története a magyar kereskedelemnek is, habár ezt a történelmet az iskolai oktatás fájdalmasan elhanyagolta. Aki meg akarja írni a magyar kereskedelem történetét, elég ha megírja a magyar vásár történetét. Az Árpádház-korabeli kezdődő mezőgazdasági forgalom gócpontjai voltak a vásárok, amelyek kivételes jelentőségét bizonyítja, hogy maga a szó belevette magáta legközönségesebb nyelvbe, hiszen a vasárnap szó eredete kimutathatóan a vásárnap. Később ezek a vásárok kiteljesedtek, országos jelentőségűvé lettek. Különösen a vegyesházbeli királyok alatt, értjük Róbert Károly, Nagy Lajos, Zsigmond királyok és kivált Hunyadi János kormányzását. Ahogyan a magyar élet és műveltség fejlődik és gyarapodik, az ország politikai eredményeikép szorosabb összeköttetésbe lép a nyugati, délnyugati, északnyugati szomszédokkal, németekkel, olaszokkal és lengyelekkel, maga a magyar vásár is nyer súlyban és jelentőségben. _ Aki megírta a pesti, a szolnoki, a szepességi, a túla dunai vásárok történetét, megírta a magyar kereskedelem, forgalom és gazdagodás történetét is, amely fájdalmas cezúrát szenvedett a török hódoltságban. A tizenkilencedik század közepe táján beálló nemzeti újjáébredést is ki tudjuk mutatni a vásárok történetében. Akkor kezdtük az egyes kézműves céhek kiállítani termékeiket, portékáikat, ezeknek az alkalmi kiállításoknak betetőzésére a honi ipar érdekében megindult az a mozgalom, amelynek élére maga Kossuth Lajos került. A folytatást aztán mindenki tudja. A kiegyezés utáni Magyarország belekerült az európai nagyüzemek forgatagába. Párizs és Bécs mintájára mi is rendezünk negyedszázadonként nagy kivételes ipari és kereskedelmi kiállításokat. Ezeknek a kivételes, ezeknek a negyedszázados kirakatoknak az ideje azonban lejárt. Ahogyan a művelt Nyugat, úgy mi is kell, hogy évről-évre megmérjük élőnket, megmutassuk haladásunkat, kipróbáljuk képességünket, kínáljuk, forgassuk eredményeinket. Minden tavaszi vásár az ország teljesítőképességének csak egy nagy vizsgája. 'Ü Sősfürdő 73 eseteMöS öíffl női,et®gségei«- i nét, csűzroál, kösn vámoméi a Scg- I C33eceteseSiSterEdrnényi a Küxsébet SősEfirtjében érnek el. S a legkiválóbb orvosprofesszorok ajánlják ezt a termássenps világhírű glaubersás gyógyforrást. A» fürdő pazarul, újonnan lett átalakítva, mintjén kényelmet megtalál a beteg és flefind. Konyhája elismerten kitünős. Gyönyörű fekvése, is holdas árnyas parkja, strandfürdője, teniszpályái ideális nyaralást biztosítanak, a város szívétől 1© percnyire. Szobák előjegyezhetők a Budapest, I. ker., Tétényi út 12. sz. Telefon 1. 381-75 3 Andrássy Gyula gróf a főkegyúri Ingről és a GőBHkősz ügyről Miért akar Gömbös a legitimisták felé orientálódni? (A Magyarország tudósítójától.) A politikai érdekességek homlokterébe lépett az utóbbi napokban a főkegyúri jog kérdése, amely tulajdonképpen Szabó László dr.nak, a Pesti Napló vasárnapi számában megírt cikkével vette kezdetét. Ez a kérdés a székesfehérvári püspökség betöltésével kapcsolatban annyira aktuálisnak látszik, hogy a kormánypárt a főkegyúri jog gyakorlását törvényt b,o£ási úton rendezni kívánja. Hír szerint ebben az ügyben tárgyalások is folynak már a kultuszkormány és a külügyminisztérium útján a Szentszéknél akkreditált követünk révén a pápa Őszentségével. Pozitívumok a tárgyalásokat illetőleg még nincsenek, de máris meglehetős idegesség tapasztalható a Keresztény Gazdasági Párt tagjai között, akik ha ezt a kérdést a kormány az apostoli király jogainak esetleges megváltoztatására irányítaná, szembehelyezkednek a kormánnyal. Egyébként ezzel a kérdéssel a Keresztény Gazdasági Párt legközelebbi értekezletén foglalkozni is fognak. Munkatársunknak alkalma volt Andrássy Gyula gróffal beszélni, aki ugyan nem tagja sem a parlamentnek, sem a Keresztény Gazdasági Pártnak, de tudvalévően kitűnő közjogász és ennek a kérdésnek egyik alapos ismerője. Andrássy Gyula gróf a főkegyúri jogról a következőket mondta munkatársunknak: — Én nem tudom, illetve tudom, hogy miiért aktuális ez a kérdés és miiért akarja a kormány a főkegyúri jogot esetleg úgy megoldani, amely a törvényes király jogait korlátozza. A főkegyúri jogot, véleményeim szerint, az apostoli király gyakorolhatja és nem látom szükségét annak, hogy ezt egy újabb konkordátummal megváltoztassák. Én nem látok semmi különös dolgot abban, hogy mindaddig, amíg a főkegyúri jog szünetel, a pápa nevezze ki a főpapokat, hiszen ez így van más államokban is, ezzel a kérdéssel — majd ha aktuális lesz — bővebben fogok foglalkozni. Munkatársunk ezután megkérdezte Andrássy Gyula grófot, hogy igaz-e az a hír, mintha ő politikai tárgyalásokat folytatott volna Gömbös Gyulával? — Semmiféle politikai tárgyalást vagy megbeszélést nem folytattam Gömbös Gyulával, — válaszolta Andrássy Gyula gróf — hiszen ő teljesen ellentétes politikai álláspontot vall, nem is beszélve a legitimizmus kérdéséről. Én, aki ma nem veszek részt az aktív politikában, semmiféle aktív politikai kérdésről nem is tárgyalhattam volna Gömbös Gyulával, hiszen én nem is vagyok tagja a parlamentnek. Tény azonban az, hogy egy ebéden mások jelenlétében véletlenül találkoztam Gömbös Gyulával, de ott semmiféle megbeszélés vagy politikai tanácskozás nem volt és nem is lehetett, hiszen ott hölgyek is voltak jelen, akiknek semmi közük sincs a politikához. Amilyen őszintén bevallom, hogy egy ebéden véletlenül találkoztam Gömbös Gyulával, és úgy bevallanám azt is, ha a találkozáson politikai megbeszélések folytak volna közöttünk. Hangsúlyozni kívánom, hogy semmiféle formában sem került szóba a politika, annál is inkább, mert Gömbös Gyula — eltekintve politikai felfogásától — a királykérdésben, is más állásponton van, hiszen ő szabad királyválasztó és pedig legitimista vagyok. Munkatársunknak alkalma volt azonban jó helyről arról értesülni, hogy Gömbös Gyula igenis összeköttetést keres a legitimistákkal és ilyen irányban tapogatózás is történt, de a legitimisták a leghatározottabban elzárkóztak, minden ilyen tárgyalás elől.