Magyarország, 1927. augusztus (34. évfolyam, 173-196. szám)
1927-08-06 / 177. szám
Budapest, 1927. augusztus 6. szombat MAGYARORSZÁG Bethlen beszélt Nem a parlamentben, mert az most nincs együtt és nem beszámoló beszédben, mert annak még nem jött el az ideje, azújságírónak beszélt. Az Estlapok munkatársának, de a világ számára s mondta el véleményét az aktuális kérdésekről és mindenekelőtt a Botherme reakcióról. Igen stilszerű volt, hogy a miniszterelnök a sajtó útján szólt a kérdésről, amely a sajtóban született s a sajtó által nő és hatalmaskodik tovább — maga a magyar, miniszterelnök csak épúgy olvasója volt a lord cikkeinek, mint azoknak bármelyik más magyar vagy idegen olvasója. S amennyiben az propagandát jelent, ezt a propagandát maga az európai lelkiismeret indította útnak, n ép azért olyan ellenállhatatlan erejű. A Magyarország tegnapi vezércikke azt írta, hogy Benes nyilatkozatát leszámítva, semmiféle hivatalos tényező nem nyilatkozott a Rothermere-akcióról — most nyilatkozik Bethlen miniszterelnök, de egyetlen színárnyalata nincs ennek a nyilatkozatnak, amelyben valami hivatalosság vagy félhivatalosság volna. Hangozhatja is Bethlen, hogy a magyar kormány tökéletesen távol áll az egész akciótól, sem ő és semmiféle magyar tényező a lorddal nem érintkezett; a mozgalom a sajtó, a világsajtó mozgalma s magyar szempontból (természetesens ennek megállapításához sem kell hivatalos embernek lenni) örvendetes, hogy végre a világsajtó homlokterébekerült a trianoni béke. A Magyarország tegnapi vezércikkében a sajtó jelentőségét méltatta a Trianon-ellenes hadjáratszempontjából. Ugyanez a gondolatritmus folytatódik Bethlen István nyilatkozatában, amely azt mondja, hogy ahoz, hogy a világ közvéleménye a revíziófeltétlen szükségességének tudatára ébredjen, szükséges az anagy felvilágosító munka s az a hatalmas propaganda, amelyet ■ia társadalom, illetve , a sajtó folytat. Valóban a sajtó, a független és szabad sajtó az, amelyre a legnagyobb feladat vár a ..Trianon-ellenes közvélemény , megérlelésében. A kor legkiválóbb historikusai és diplomatái konstatálják, hogy manapság a közvélemény a külpolitika leghatalmasabb faktora s jelentősége a külpolitikában legalább is akkora, mint a belpolitikában. A világháborúban a német császár , vagy a trónörökös mondta egy ■ amerikai újságírónak, hogy a németek bizony elkövették azt a hibát, hogy nem számoltak a semleges közvélemények és általában a világközvélemények roppant hatalmával. Pedig ez a közvélemény egész hadseregeket mozgatott meg s hogy ránk nézvemilyen iszonyú veszedelem volt a sajtópropagandában, azt mindenki tudja, aki ismeri azt az egész folyamatot, hogy az akkori ellenséges és jó darabig semleges sajtó újságcikkeiben, propagandisztikus cikkeiben mint bontakoztak ki szinte miliméteről-miliméterre az utódállamok határai, pedig ki mert még akkor »utódállamokról« beszélni ? Ez az ellenséges propaganda ólomméregként szívódott fel az ellenséges hatalmak közvéleményén keresztül azok diplomáciájába és egész politikájába is. Ha ekkora volt a hazugság propagandahatalma, a hazugság közvéleményt csináló hatalma, ha ekkora volt a rombolások hatalma, ha ellenségeink ilyen borzalmas eredménnyel tudták rohamra hajtani az újságbetűk milliós légióit a világsajtóban, mennyivel hatalmasabbnak, mennyivel eredményesebbnek kell lenni az igazság sajtópropagandájának, amely most nyomul előtérbe a világsajtóban, most nyomul előtérbe: a civilizáció lelkiismeretébe. Nem »csinálva« és nem »szervezve«, mert hisz a »csinált«, »szervezett« propaganda ereje, hatása sohasem lehet mély vagy tartós, hanem előnyomul önmagától, előnyomul: a tények lebírhatatlan erejéből és a történelem etikájának és a történelem logikájának lebírhatatlan erejéből. Akik a sajtóból csak a sajtóvétségeket látják, akik a sajtóból csak azt látják, amit róluk nem írtak meg, vagy máskép írtak meg, mint ünnepeltetésre és kitüntetésre szomjazó lelkük szerette volna — azok figyeljenek fel arra, hogy Bethlen István mit mondot és figyeljenek fel a Rothermere-akcióra s az egész Trianon-ellenes sajtóküzdelemre, amelyeknek eredményei máris elvitathatalanok. És értsék meg, mikor sajtótörvényt reklamálnak, hogy a sajtóval szemben más probléma is van, mint büntető probléma. Hogy a sajtóval szemben, amely minden nap és minden órában újra és újra a világ elé viszi a világtörténelem legborzalmasabb igazságtalanságát és mintegy mozgóháborút folytat az egész világ közvéleményében a trianoni határok lebontására, hogy a sajtóval szemben nemcsak azon kell gondolkozni, hogy hogy lehet minél inkább megszorítani, hanem azon, hogy hogy lehet minél szabadabbá tenni, hogy minél szabadabban szárnyaljon szavának ereje az egész világon. 5 Kabdebó-Kaposi Ernő, az óbudai Kisfaludy Színház igazgatója, a népjóléti minisztérium előtt mellbelőtte magát Életveszélyes állapotban fekszik a Rókus-kórházban (A Magyarország tudósítójától.) Megrendítő eset játszódott le ma délben a népjóléti minisztérium kapujában, öngyilkosságot követett el a minisztérium kapujában Kabdebó-Kaposi Ernő, az óbudai Kisfaludy Színház igazgatója. Nem sokkal egy óra után távozott a minisztériumból autóján Vass József népjóléti miniszter Dréhl Imre államtitkárral, akivel együtt Szombathelyre utazott. Ugyanekkor sietett ki a minisztériumból a kopott ruhába öltözött Kabdebó-Kaposi Ernő. Néhány pillanattal később a lépcsőházban álldogáló altiszt erős csattanást hallott. A hang irányába futott és megpillantotta a színigazgatót, kezében füstölgő forgópisztollyal. A pisztoly kiesett a kezéből, a férfi pedig tántorogni kezdett, miközben maga elé mormolta: — Megöltem magam ... Nem érdemes nekem tovább élni... Ezután végigesett a kövezeten. Egy pillanat alatt nagy csődület támadt. Elősietett a minisztérium épülete előtt szolgálatot teljesítő rendőr is, aki a mentőkért telefonált. A minisztérium portásának a fülkéjéből hívták a mentőket, de kilenc percig tartott, amíg a központ jelentkezett és kapcsolt. Ezután a rendőr értesítette a 77-es őrszobát, ahonnan a főkapitányságnak jelentették az öngyilkosságot. Most már néhány pillanat alatt megérkeztek a mentők és velük egyidejűleg jött rendőri bizottság a főkapitányságról, Székely Vladimír főkapitányhelyettes és Szakoly Kálmán rendőrfőtanácsos vezetésével. Detektívek is jöttek a bizottsággal, akik megállapították az öngyilkos személyazonosságát. Az életunt férfi zsebében egy kis cédulát találtak, amelyre egy aktaszám volt jegyezve: 78.421/1927. VII. Kaposi Ernő közben elveszítette eszméletét. Felvitték a népjóléti minisztérium folyosójára és végigfektették a vörös szőnyegen. A mentők megvizsgálták és megállapították, hogy a golyó a szív mellett hatolt a testbe és a tüdőt érte. Molnár dr. mentőorvos mingyárt kijelentette, hogy állapota súlyos, sőt életveszélyes. Mialatt a mentők a derékig levetkőzött színigazgatót élesztgették, a népjóléti miniszter titkárságáról értesítették Vass József, minisztert Ráday utcai lakásán a szerencsétlenségről. Közölték vele azt is, hogy az életúnt embernél egy aktaszámot találtak feljegyezve. A miniszter nyomban utasísította Herceg Jenő miniszteri tanácsost, aki már csak egyedül tartózkodott a titkárságon, hogy haladéktalanul nézzenek utána a dolognak és tegyenek neki jelentést. Kabdebó-Kaposi Ernő közben magához tért. A főkapítányhelyettes néhány kérdést intézett hozzá, de csak szakgatott szavakat kapott válaszul: — Nem... volt... érdemes... — csuklott elő többször is Kaposi Ernő vérző szájából. Néhány szótöredékéből azután kivettek annyit, hogy a LÁB-nál volt valami lakásügye, amelyet kedvezőtlenül intéztek el és ez adta volna kezébe a fegyvert. Mire a mentők elszállították az ismét eszméletlenül fekvő színigazgatót, a minisztériumban megtalálták a 78.421/1927. VII. számú aktát, amely Kabdebó-Kaposi Ernő lakásügye. Herceg Jenő ezt magához vette és a népjóléti miniszter lakására sietett. Közben telefonon érdeklődtek a történtek iránt a főkapitányságról és a belügyminisztériumból is. Először ugyanis az a hír terjedt el, hogy a népjóléti minisztériumban lövöldözés folyt le. A népjóléti minisztériumba kiszállott rendőri bizottság délután fél három órakor érkezett vissza a főkapitányságra és az öngyilkossági kísérletről nyomban jelentést tett Marinovich Jenő főkapitánynak. A rendőri nyomozás megállapította, hogy Kabdebo-Kaposi Ernő 47 éves nagyváradi születésű színigazgató nyomora miatt követte el az öngyilkossági kísérletet. Két óra után elcsendesedett a népjóléti minisztérium, néptelenek a szobák, csak a folyosón mossák meg az öngyilkos Kabdebo-Kaposi Ernő vérét. A Rókus kórházból érkezett jelentés szerint a revolvergolyó a mellkason ment keresztül, a tüdejébe fúródott és rendkívül súlyos, életveszélyes sebet ejtett. Kabdebo-Kaposi Ernőt a kórház első emeletének sebészeti osztályán helyezték el, eszméletlen állapotban. Sebét egyelőre bekötözték, délután Röntgenen vizsgálják meg annak megállapítása céljából, hogy sor kerülhet-e műtéti beavatkozásra. Kaposi Ernő szomorú története Kaposi Ernő, az óbudai Határ utca 2. számú ház második emeletén a 26-os számi lakásban lakott feleségével és öt gyermekével. Hónapok éltek heten ebben az egyszoba-konyhás lakásban. Kaposi ugyanis átadta a Kisfaludy színházat és a Petőfi színkörrel próbálkozott, de minden pénzét elveszítette ezen a vállalkozáson. A Magyarország munkatársa ma délután 3 órakor bekopogtatott a határutcai kis lakásba. Egy fiatal, szőke asszony nyitott ajtót, Kaposi felesége. Ebben a pillanatban érkezett egy úr, aki bemutatkozott: — Államrendőrségi detektív, vagyok. — Nincs itthon az uram — felelte Kaposiné. — Nem a férjét keresem, hanem, a nagyságos asszonyt, az öngyilkosság miatt. — Milyen öngyilkosság? — csodálkozott a színigazgató felesége, — tudtommal nem történt a házban semmi. — Kaposi színigazgató úr öngyilkossága ügyében, — felelte a detektív. Az asszony ijedt sikoltással megsántorodott. — Hát megtörtént! — sikoltotta. — Nyolc hónap után... Nem tudott várni... A detektív igyekezett, megnyugtatni a szerencsésen asszonyt, aki később elmondotta, hogy férje 1900-ban lett színész. A Feldszínházban lépett fel először, ahol mint bonvivan, igen nagy sikert aratott. Ezután vidékre szerződött. Különösen sokáig játszott Győrött, ahol nagyon szerette a közönség. Megtakarított pénzén 1911-ben kibérelte az óbudai KIS4faludy-színházat._ Itt kultúrmunkát igyekzett végezni, éveken át silány kis kabaré játszott a színházban, amikor Kaposi társulata bevonult a színházba. A magyar társulat megmagyarosította az egész környéket. A színház egy ideig jól ment és Kaposi rövid idő alatt annyi vagyont gyűjtött, hogy villát is vásárolt és kocsit, lovat tartott. A színházban magyar szerzők darabjait játszatta. A színház azonban pár évvel ezelőtt hanyatlani kezdett, úgyhogy Kaposi minden pénzét ráfizette. Egymásután adta el vilig