Magyarország, 1927. augusztus (34. évfolyam, 173-196. szám)

1927-08-06 / 177. szám

Budapest, 1927. augusztus 6. szombat MAGYARORSZÁG 3 ÜLJ is. I­PMÜ RISZTICS JÁNOS, A LEVEGŐ MAGYAR HŐSE Egy óra 11 perccel megjavította Chamberlin világrekordját *­ A világrekorder 31 éves, a háborúban 13 kitüntetést kapott, három évig a budapest - bécsi személy­repülő­géppel járt Öreg szülei boldogan mesélik fiuk történetét, aki gyerekkora óta a »sárkánymadárba« volt szerelmes Riszticsék kedélyesen döntötték meg a világrekordot Dessau, augusztus 5. (A Magyarország tudósítójától.) K­­i­s­z­t­i­c­s magyar repülő és E­d­­zard német pilóta Chamberlin vi­lágrekordjának megdöntése után ma délelőtt 11 óra 10 perc, 8 má­sodperckor befejezte a d­e­s­­s­a­u­­­i p c­s e i r­e­p­ül­é­s­t. A re­pülők tegnapelőtt reggel 8 órakor szálltak fel és 52 óra 11 perc és 8 másodpercen át egyfolytában a le­vegőben voltak, tehát egy óra, 11 perc és 8 másodperccel tovább, mint Chamberlin, az eddigi világrekorder. A repülés teljesen tervszerűen ment végbe, gén és motor végig ki­tűn­nek­ működött. Csak ma haj­nalban mutatkoztak bizonyos lát­szólagos zavarok. A repülők egy­­időre abbahagyták az ide-oda re­pülést és hosszabb ideig Dessau fölött keringtek. Aggodalommal figyelték a szakértők a motor ber­regését, amely nem volt egészen szabályos. Ekkor a repülők már túl voltak a Drouhin francia repülő 4400 kilométeres távolsági rekord­jíaírt, de m­ert üléssz­o voltak­ Ch­cini­­bornin időtartam-rekord­jától. Már mindenki azt hitte, hogy ezzel a féleredménnyel fogják befejezni a repülést és maga a repülőtársaság jelek útján utasítást akart nekik adni, hogy száll­janak le, mert at­tól tartottak, hogy a két pilóta túlbuzgóságban lehetetlenre vál­lalkozik és még szerencsétlenül jár. 3 óra 30 perckor a repülők ra­k­­éta jelzést adtak, amelyet minden­ki úgy értelmezett, hogy le akar­nak szállani. Egyszer csak általá­nos meglepetésre leszállás helyett ismét Lipcse felé vették útjukat. Most megint szabályszerűen berre­gett a motor. Értetlenül figyelték a szakértők az eseményeket. 4 óra 40 perckor ismét Dessau fölött jelent meg a repülőgép. Ek­kor jött egy üzenet, amely úgy tárgyi tartalmánál, mint kedélyes hangjánál fogva bátorságot öntött az emberekbe. Ez az üzenet így szólt: 1­4 óra 1ó perc. Van még 180 liter üzemanyagunk, úgyhogy 10 óra 30 és 11 óra között le kell szállanunk. A fedélzeten mindenki jól van. Wün­­schen wohl geruht zu, haben!. ’A mo­tor állandóan köpköd! Ezért marad­tunk a repülőtér fölött. Nagyon fáj mindkettőnek dereka. (Haben machti­­ges Kreuzweh.) A repülőtéren óriási néptömeg várta az­ eseményeket. Az emberek lelkesen kitartottak egész éjszakán át. Leírhatatlan ujjongás tört ki, amikor a repülők optimisztikus üze­netét kihirdették. Most már biztosan sikerülni fog! A tömeg egyre nőtt, mihelyt a városban megtudták, hogy mennyire vannak Riszticsék. Közb­en más városokból is érkeztek sport­emberek és hivatalos személyiségek, hogy a repülőket leszállásuknál mél­tóan fogadhassák. Reggel 5 órakor 4680 kilométert re­pült a Junkers-gép. A repülő­ szakértők örömmel újsá­golták a közönségnek, hogy a motor normálisan működik. A gép átmeneti zavarait azzal magyarázták­, hogy a pilóták akkor még attól féltek, hogy benzinjük esetleg nem lesz elég és ezért bekapcsolták a­ tartalékkészülé­ket, ami a motor rendszertelen berre­gését — vagy ahogy a repülők üzene­tükben mondták, közködését — okozta. Mindig, amikor Dessau fölé értek, a repülők üzenetet küldtek. Egyik bi­zakodóbb volt a másiknál. Végül, amikor a­z utolsó benzínkészletü­k is fogytában volt, a repülők ismét né­hány kört írtak le Dessau fölött, majd fehér rakétával 10 órakor jelez­ték, hogy le akarnak szállni. Leírhatatlan izgalom vett erőt, a közben hatalmasan megnőtt közön­ségen. A hivatalos emberek a le­szállásra kijelölt helyre tettek, a gép pedig szabályszerűen ereszke­dett le. A földre érve, csak néhány métert siklott, aztán megállt. Fül­siketítő hurrá­ fogadta őket. Jun­­kers tanár üdvözölte őket elsőnek. Reggel, amikor Warnemündeben értesítést kapott a repülés kedvező lefolyásáról, Junkers tanár repülő­gépen Dessapba érkezett. Üdvözlő szavait az óriási zajban egyáltalá­ban nem lehetett hallani. A Jun­kers-művek munkásai, akik teljes létszámban kivonultak a­ pilóták fogadtatására, Iriszticset és Edzar­­dot vádukra vették és a készenlét­ben álló autóhoz vitték. Az autót csaknem megtöltötte a virágok tö­mege, amelyekkel a repülőket les­­zállásuknál elhalmozták. A repülők feltűnően frissek vol­tak, amikor a dessau­i repülő­térre értek. A sikeres próbarepülés után most­ már a­ Junkers-m­ervek vég­legesen elhatározták az óceánrepü­­lést, amelynek előkészületeit a Junkers-mű­vek meteorológiai szakértőjével most kezdik meg. Óceáni méretekkel mérve, az óceánt már a kora reggeli órákban elméletileg átrepülték, tehát félig­­meddig kedvező időjárás mellett a Junkers-gép különösebb nehézsé­gek nélkül át fogja tudni repülni az óceánt. Újabb próbarepülést már nem tartanak, miután a szak­értők véleménye szerint a gép a mostani próbarepülésnél véglege­sen igazolta, hogy alkalmas az óceánrepülésre. (II.) K­isztics János A Jani úgy lett pilóta, hogy kivittem a Blorid­hoz A két dessaui pilóta közül, akik meg­döntötték Chamberlin távolsági re­kordját, az egyik magyar. Risztics Já­nos, a harmincegyéves magyar pilóta három esztendeig állott a Magyar Légi­forgalmi szolgálatában és ő vezette a társaság egyik gépét, amely Budapest és Bécs között bonyolítja le a légi for­galmat. Riszlics János 1895 január 11-én szü­letett Budapesten. Elvégezte a belvá­rosi reáliskola négy osztályát, majd villanyszerelő lett és a háború kitörése előtt alig három hónappal önként je­lentkezett a hadseregbe szolgálattételre. Bécsbe került, ahol a 44-es műszaki csapathoz osztották be. A háború kitörésekor mint közlegény előbb a déli fronton harcolt, később pe­dig megjárta Wolhiniát, majd lekerült az Isonzo mellé. Az olasz harctéren már mint pilóta teljesített szolgálatot és repülőbravúrjaiért mintegy 13 ki­tüntetést kapott. Egy alkalommal megemlítette őt a­ Hofer-jelentés is, mint bátor és vakmerő pilótát. A jelen­tés felsorolta a haditetteit, amelyek között legnevezetesebb volt négy olasz hadi repülőgép lelövése. A háború alatt őrmesteri rangot kapott Risztics János, majd a háború után Jugoszláviába ment, ahol autógarázsa volt. Szorgal­mas munkával egy Dodge-kocsit szer­zett magának és kocsiján jött vissza Budapestre, ahol egy ideig autók javí­tásával és kicserélésével foglalkozott. A Magyar Légiforgalmi Társaságnál úgy ismerték őt, mint megbízható és néha a szolgálat határain túlmenően vakmerő pilótát, akinek kvalitásai egy nívón mozognak Molnáréval és Taká­cséval. 1922 tavaszán került a Magyar Légiforgalmi Társasághoz, ahol meg­becsülték őt hiánytalan pilótaképessé­gei és megbízhatósága miatt. Ma is so­kat beszélnek még a Légiforgalminál egy csínytevéséről, ami miatt meg is dorgálták. 1924-ben a svábhegyi autó­verseny idején, 16 méter magasságban röpködött a Svábhegy fölött. Amikor szemrehányást tettek neki ezért, azzal mentegetőzött, hogy filmoperatőrt vitt magával a gépén és neki magának is az volt a­ vágya, hogy a film felvét­elek sikerüljenek. Kisztics pilóta ekkor je­lentéktelen büntetsét­ kapott. 1925 jú­liusában lépett ki a Légiforgalmi szol­gálatából s akkor egyenesen Dessauba ment, hogy tovább képezze magát a re­pülésben. Itt eleinte a hangárok fel­ügyelője volt, de a Junkers-gépek igaz­gatósága csakhamar felfedezte kitűnő képességeit és reábízta az új gépek ki­próbálását. A Magyar Légiforgalmi igazgatósága i As. JLA17' 2­1B & t a­­j büszkén és örömmel értesült Ilisztics bravúrjáról. Kérdésünkre ezeket mora­­dották el a tehetséges pilótáról: — Mindenki becsülte nálunk Risztieg János képességeit. Teljes bizalommal bízták rá gépeinket és semmi sem bi­zonyítja jobban, hogy k­iennyire meg­felelt vállalt kötelezettségeinek, mint az a körülmény, hogy három esztendőn át mindig csak elismerésünket érde­­melje ki. Véleményünk szerint nagy­jelentőségű az az új rekord, amelyet a távrepülésben Kisztics János vívott ki most. Amellett, hogy a távrepülés kérdésének súlypontja a gép űze­mké­­­pességén nyugszik, elsőrendűen fontos. A MODIANO

Next