Magyarország, 1928. február (35. évfolyam, 26-49. szám)
1928-02-01 / 26. szám
I Szenzációs fantasztikus regény Drasche-Ildztin Tufféd 2222 100 oldal Ara 9.50 pengő M tvan taxa 300 év múlva áramban. az itat. a smarefem Kapható „Az Est" könyvkereskedéseiben. Vll., Erzsébet körút II—20 és V., Vilmos császár út is. Budapest, 1928. február 1. szerda MAGYARORSZÁG í ri hús város vigalmiadója Huszonöt milliárd korona. Ez pengőben sem megvetendő öszszeg. Kerek szám két millió, ahogy azt a legfrissebb statisztika egyik nevezetes tétele ki is mutatja, elszámolván arról az összegről, amely 1927-ben vigalmiadó címen folyt be a székesfőváros pénztáraiba. Összevetve az adókimutatás egyéb tételeivel, azt látjuk, hogy Budapest tavalyi »vidámságának« adója az állami adó harmincadrészét, a községi adó tizenkettedrészét s a kereseti adó egyötödrészét teszi ki. Hogy sok-e ez az összeg, vagy kevés? — arról most talán ne essék szó. Beszéljünk inkább arról a »vigalomról«, amelynek árát ez a bús város tavaly kétmillió pengővel fizette meg az adóhivatal útján. Mert ha a vidámság csakugyan vidámság, s az öröm csakugyan öröm volt, akkor — semmi kétség — a mulatós tétel valóban megéri a hétjegyű számot s a befizetett kétmillió pengő ellen senkinek sem lehet kifogása. A vidámság többet ér minden pénznél, hiszen az egészség, megelégedettség, jólét és boldogság legbiztosabb jele. Csakhogy... Csakhogy ez esetben, még ha csupán futó pillantást vetünk is az elmúlt esztendőre, úgy látjuk, hogy Budapest két millió pengő adót jövedelmező »vigalma« nem a fentebb felsorolt forrásokból fakadt. Sőt, maga a vigalmiadó sem fakadt színtiszta vigalomból, táncos hejje-.. hujjából, gondtalan jókedvből, mert tudvalévően a vigalmiadó oroszlánrészét a színházak és hangversenyek szolid mulatsága, művészi szórakozása szolgáltatja. Méghozzá: legtöbbször olyan színházlátogatók révén, akik egyáltalán nem azért járnak színházba, mert különben szétrepednének a beléjük fojtott jókedvtől, ellenben — igenis — nehezen, gonddal és bajjal élnek, nagyon is fáradtságosan váltva meg egész napi robotolásukkal a legszerényebb és legnemesebb »vigalom« pár esti órájának enyhe derűjét. Nem, Budapest nem vidám város. Már régen nem vidám. Inkább keserű, csüggedt, idegesés lehangolt. Egyre növekvő anyagi gondok terhe nyomja, bágyasztja egykor híres, nevető kedélyét. S ha itt egy esztendő alatt mégis két millió pengő vigalmi adóról adhat számot az adókimutatás, ez csak optikai csalódás. Az aránytalanul nagy szám nem ejt tévedésbe senkit, aki közelebbről ismeri ennek az elsavanyodott, megbénult városnak mai lelkét. Bár úgy lenne, — mi örülnénk neki a legjobban — hogy a kétmilliós tétel igazi, őszinte, kicsattanó örömet és vigasságot takarna! _ De sajnos, nincs így. Jól tudjuk, milyen kevés itt a mosoly, a jókedv nevetése, mikor az ok efféle vidámságra még kevesebb. Üzlet, bolt, műhely, iroda panasszal van tele. Sok az adó s a hamar ellobbant konjunktúra tüzén kormosra égett a kenyér. (A Magyarország tudósítójától.) Zsitvay Tibor elnök a képviselőház mai ülését fél 11 órakor nyitotta meg s az elnöki előterjesztések után folytatták a valorizációs törvényjavaslat részletes tárgyalását. A javaslat 10. Ma van soron, amely a vasúti fuvarozásokból eredő kártérítések nem valorizálásáról szól. Gál Jenő az első szónok, aki szerint ezt a szakaszt ki kellene hagyni a javaslatból, mert ha ezt a szakaszt törvénybe iktatják, ez még a hadikölcsön nem valorizálásánál is szörnyűségesebb. Ez a szakasz egyenes szembehelyezkedés a berni egyezménnyel, amely kötelez minden nemzetet, hogy a vasúti fuvarozásból eredő kárt köteles megtéríteni. Következménye az lesz, hogy a külföld nem fog majd árut szállítani a MÁV-on. Gondolja meg ezt a dolgot a pénzügyminiszter. Gazdasági sáskajárást csinálunk ezekkel a rendszerekkel. Dezseőffy Aurél: Köztudomású tény,, hogy éppen a vasutak voltak azok, amelyeket a forradalmi csőcselék megrohant és kifosztott. Ezekért a károkért a vasutakat felelősségre vonni nem lehet, pláne nem lehet őket kötelezni valorizálásra. Lakatos Gyula előadó kifejtette, hogy egész Európában vajúdik most a valorizáció kérdése. Bejelentette, hogy felhatalmazást kapott módosító indítványra. A 6. szakasz a MÁV-ot kiveszi az átértékelés alól, éppen ezért a 10. szakasz helyébe a következő szöveget ajánlja: Állami vagy más közforgalmi vasutak fuvarozási kártérítést nem fizetnek, ha a pénztartozás 1922 január 1-e előtt keletkezett. A 6. szakaszt pedig úgy óhajtja , módosítani, hogy a MÁV-ot sem veszi ki a valorizációs törvény hatálya alól, de természetesen csak azokra a tartozásokra, amelyek 1922 január 1-e óta keletkeztek. Gál Jenő szerint az új szöveg csak zavart teremt. Nincs szükség rá. Elég a nemzetközi szabályozás törvénybe iktatása. Töméntelen per fog fakadni abból a módosításból. Sándor Pál visszavonja módosító indítványát, mert a módosítás teljesen kielégíti. Bod János pénzügyminiszter: Már maga az a tény, hogy a MÁV- nak 31.000 tisztviselője és 42.000 nyugdíjasa van, megmagyaráz mindent. Nem helyes tehát Gál Jenőtől, hogy sáskajárásról beszél. Sáskajárások igenis az ilyen beszédek. Ezt itt a parlamentben ki kell jelentenie. Gál Jenő: Kifelé rontja a MÁV hitelét, holott azt kellene megmagyarázni és elmondani, hogy milyen nagy terheket visel a MÁV. A Ház ezután az előadó módosítását elfogadta. A magánjogi valorizáció Az új 11. szakaszhoz Csák Károly módosítást ajánl. Ne jusson hát eszükbe azoknak, akik Budapest és az ország sorsát intézik, vigalmi adója után ítélni meg a magyar főváros vidámságát. Sose »mulatott« még magyarabban város, mint mostanában ez a sírva-vigadó Budapest. Mert az: sírva-vigadó... S lám, még ebben a »vigadó« jelzőjében is ott lappang az »adó«, mintegy szomo-Gál Jenő elfogadja, mert helyesen interpretálják a szakaszt. Az előadó felszólalása után Wolff Károly logikai ellentmondást lát a szakasz és Csák módosítása között. Kálnoki Bedő Sándor nem lát logikai differenciát. Csák Károly reflektál a felszólalásokra, azután Pesthy Pál igazságügyminiszter szólal fel, aki betegsége után ma jelent meg felőször a Házban. A magánjogi valorizáció kérdése a miniszter szerint nehéz és bonyullt dolog. Az emberek igazságérzetével kell megalkudni akkor, amikor ezeket a rendelkezéseket elfogadásra ajánlja. A gazdasági élet követelményei kényszerítenek bennünket erre a gazdasági, társadalmi és bírói béke érdekében. Ezért kellett keresztülvinni a valorizáció korlátozását. Csák Károly és az előadó módosításával kéri a szakasz elfogadását. A Ház így határoz. Gál Jenő a 12. szakasznál felszólal. Ez a szakasz kapcsolatban van az előzővel, tehát épúgy módosításra szorul, mint az. A bírói ítéletek indokolásából általánosítani törvény keretében nagyon veszedelmes dolog. Felesleges a bíróságok kitanítása. Elsősorban ők valorizálnak. Örök érdeme a bíróságnak, hogy mikor a kormány nem ért rá a kérdés rendezésére, törvénypótló tevékenységével megpróbálta a kérdés megoldását. Kálnoki Bedő Sándor. Az igazi törvényhozó nem a levegőben kodifikál, hanem az élet számára. Pesthy Pál igazságügyminiszter helyesli, ha nagyon szigorú jogi formulákat tartanak szem előtt, de a méltányosság elve szerint kell a valorizációt végrehajtani. Szükséges, hogy a bíróságok tudják, milyen szempontokat kell figyelembevenni a valorizációnál. Kéri a szarvan stílusos szimbólumaként annak a gondnak, amely látszólagos vidámsága, mélyén állandóan nyugtalanít. Nem, Budapestnek mai »vígalma« egész bizonyosan nem nem éri meg a vigalmi adóját- Pedig ha megérné, szívesen fizetné itt mindenki a tavalyi két milliónak akár a dupláját is. hasz eredeti szövegezésben való elfogadását. A többség így határoz. Lakatos Gyula előadó indítványozza, hogy a régi 13. jelenleg 14 szakasz, a régi 12. jelenleg 13. szakasz elé kerüljön. A Ház így határoz. A 11. szakasznál Csák Károly kijelenti, hogy most már szűk keretek közé van szorítva annak a lehetősége, hogy a valorizálást perek gyártására használják fel. Ostor József felszólalásában rámutatott arra, hogy az állam a valorizáció dolgában teljesen árván hagyta a jogszolgáltatást. A bíróság emiatt maga fejlesztette ki a valorizációs jogszokásokat. A bíróságok gyakorlata az, hogy érvényesítik a visszaható erőt. Kálmán Jenő Östörrel polemizál. A jogbizonytalanság megszüntetését és a gazdasági konszolidáció alátámasztására módosítani kellene a törvényjavaslatot, amely a pénztartozás megszüntetéséről szól. Wolff Károly: Hivatkozik a német joggyakorlatra. Mindenki, aki a jog és méltányosság alapján áll, a valorizáció mellett foglal állást. Polemizál a pénzügyminiszternek ama kijelentésével, hogy a valorizáció jogi bizonytalanságot teremt. Nem kell tartani a perek lavinájától, ha a kártérítések bejelentését, három hónapra korlátozzuk. Az elnök ezután az idő előrehaladottságára való tekintettel a vitát félbeszakította és napirendi javaslatot tett, amely szerint a Ház legközelebbi ülését holnap, szerdán délelőtt 10 órakor tartja a mai ülés napirendjével-Az elnök felolvastatja a földmivelésügyi miniszter válaszát Bodó Jánosnak a múlt év július 11-én elmondott interpellációjára, majd felolvastatja az interpellációs könyvet. Ezzel az ülés délután két órakor, véget ért. A magántartozások és a MÁV kártérítései a valorizációs vitában Csendes ülése volt ma a Háznak 3 Az antikvárius „humoros" plakátja a bíróság előtt (A Magyarország tudósítójától.) Már hosszabb idő óta foglalkoztatja a budapesti büntetőjárásbíróságot az a furcsa becsületsértési per, amely Galántai Gyula könyvkereskedő és háziura. Berger Leó, az Erzsébet körút 44. számú ház tulajdonosa között folyik. Az ügy úgy keletkezett, hogy a nyár folyamán a háziúr felmondott Galántai Gyulának, aki erre könyvesboltjának kirakatában gúnyos plakátot ragasztott ki. A háziúr a plakát miatt becsületsértés címén bepörölte lakóját. Dán dr. bíró már egyszer tárgyalta az ügyet és akkor Galantai azzal védekezett, hogy ő nem akarta sérteni a háziurat. Ő humorista és humoros plakátot ragasztott ki a felmondásról. Egyben viszonvádat emelt a háziúr ellen, aki őt „piszok lukénak” nevezte és kiköpött előtte. A mai folytatólagos tárgyaláson a bíró kihallgatta Berger Leót, aki tagadta, hogy megsértette volna Galantait. Hegedűs Emil kereskedő tanúvallomásában elmondta, hogy egy vasárnap délben a Deb ucea és a körút sarkán állott Galantaival. Elment mellettük egy magas úr, akinek az arcát nem látta is feléjük köpött. Kihallgattak tanúként egy a házban lakó özvegy asszonyt. Szerinte Berger azt mondotta, hogy kikergeti az öszszes lakókat a Teleki térre. Lakatos István könyvkereskedő után Kutka Eszter háztartási alkalmazott azt vallja, hogy egy reggel, amikor Berger lejött a lépcsőn, azt mondotta, hogy Ata ezeket, a piszok lakókat ki