Magyarország, 1929. április (36. évfolyam, 74-97. szám)
1929-04-03 / 74. szám
1929. április 3. szerda MAGYARORSZÁG A becsület igazi védelme •A húsvéti politikai nyilatkozatok között nagy figyelmet érdemelnek Zsitvay igazságügyminiszter közlései a Magyarországban a készülő sajtóreformról. A sajtó, mely legelső sorban van érdekelve ebben a kérdésben, nagy megnyugvással veheti tudomásul, hogy sine, im et stúdió készül az új javaslat, amit semmiképpen sem mondhattunk el az elődéről. A törvényalkotás végre is nem arra való, hogy vele valakinek ártsunk, hanem arra, hogy általa az országnak használjunk. Mi előre láttuk, hogy a politikai életben — talán még a parlamenten kívül is — nagy viharokat fog még támasztani az a tervezet, melyet egy ankét alkalmából a közvéleménnyel is megismertettek. Hogy ezek az izgalmak mire lettek volna jók, azt nem tudjuk elképzelni. Bár az új javaslat előttünk még ismeretlen, máris megvan bennünk a megnyugvás abban a tekintetben, hogy semmiféle izgalomra nincsszükség s az új sajtónovella nem fog politikai viharokat támasztani, mert az igazságügy miniszter nem a politikai élet, hanem az igazságszolgáltatás számára készíti javaslatát s kihagyja belőle azokat a dolgokat, melyek feljogosították a sajtót arra, hogy szabadságának még meglevő töredékeiért komolyan aggódjék. Azegyüttes felelőssége kelepcéje nemkell az igazságügyminiszternek, aki nem járul hozzá ahoz sem, hogy a sajtóperben a panaszos választhasson: pénzt akar-e, vagy a vádlott megbüntetését kívánja? A »fakiitatív« igazságszolgáltatásnak ez a groteszk formája most már eltemetettnek tekinthető s a magyar igazságszolgáltatás meg van védve attól, hogy botrányos híre kerekedjék a jogállamokban. A vádló nem szegezheti a vádlott mellének ezt a fenyegetést: *Adj pénzt, vagy menj börtönbe!”” Aki bűnös, az elmegy a börtönbe, de az igazságszolgáltatás csarnoka nem válik börzévé, melyen hivatásos panaszosok hivatásos tanuk segítségével kihasználhatják a »konjunktúrát«. Ennek a groteszk gondolatnak az elejtése — megváltjuk — a tisztességes sajtó" védelme és oly sok méltatlan támadás után jól esik nekünk ez a védelem. De ha jól esik is, nem hálálkodunk érte, mert a tisztességes újságírónak voltaképpen sohasem kell több védelem, mint hogy ne támogassák vele szemben a gonosz indulatú támadásokat. A napóleoni idők magyar huszárja a csata előtt felsóhajtott: »Uram, Istenem, ne támogasd az ellenséget s aztán a többit csak bízd rám!« Nekünk is tökéletesen elég az igazságügyminiszternek az az ígérete, hogy lehetetlenné fogja tenni, hogy a becsület védelmének örve alatt egyesek anyagi előnyökhöz jussanak. Ha ez így lesz a jövőben, akkor a többit — bízzák csak ránk! Egyenlő feltételekkel megvívjuk harcainkat bárkivel és nem is kértünk soha más támogatást, mint annak a lehetővé tételét, hogy amikor a köznek érdekéért vásárra visszük a bőrünket, a törvény ne adjon erősebb fegyvereket annak a kezébe, akivel szemben meg kell védenünk a közérdeket. Korrektebb, önzetlenebb, sőt szerényebb kívánsággal senki sem fordult még a törvényhozás felé, mint a sajtó. Az igazságügyminiszter nyilatkozata ránk nézve nem kisebb dolgot jelent, minthogy minket is fog védeni, a törvény és hogy munkásságunknak eredménye nem közpréda, amelybe csak bele kell markolnia annak, aki venni akar belőle. A sajtójog terén évtizedek óta minden újításnak valóságos büntetőexpedíció-jellege volt, óriási kárára a közerkölcsöknek. Mihelyt nem támadás, hanem rendezés a célja a sajtóreformnak — erkölcsi tartalom is van benne, mely talán eredményeiben hatásosabb, mint forrásának, a törvényhozó testületnek legitim tekintélye. EFSaBEgEOEE: pir IS. Szűk a Nemzeti Múzeum, az új természettudományi múzeumra nincs pénz Emeletráépítéssel segítenek egyelőre (A Magyarország tudósítójától.) Még április hó folyamán nagy építkezés indul meg a Nemzeti Múzeumban. Új harmadik emeletet építenek a klaszszikus szépségű palotára, hogy ott helyezhessék el az ásványtárt és az állattárt. A ráépítéssel azonban még korántsem oldódik meg a múzeum túlzsúfoltsága, amely már-már akadálya a rendszeres tudományos munkának is. Nagyon szűk már a múzeum. Olyan szűk, hogy tízezernyi könyv hever feldolgozatlanul a pincékben, de a régiségtár és a történelmi osztály gyűjteményeinek négyötöde is raktárakban vakoskodik, az állatgyűjteményről nem is szólva, miután az egyébként is száműzetésre van ítélve. Esztendők óta folyik a toldozás-foldozás a múzeumban. Már egy évtizede érezték, hogy levegőhöz kell juttatni a tudományos gyűjteményeket, megkezdődött tehát a kitelepítés. A nagyszerű növénygyűjteményt, amelynek Haytwid bíboros hagyatéka a magva és amely nemcsak Magyar- ország és Európa flóráját öleli fel, de az egész világét, az Akadémia épüle-ében helyezték el. Várjon ki tud róla? Legfeljebb tudósok, hivatásos bota- 8nikusok látogatják nagyritkán. A közönség elől csaknem teljesen zárva van, a létezéséről is alig tudnak. A növénytárt az állattár tudományos gyűjteményei követték a száműzetésbe. A tudományos gyűjteményeket, a rovarok, hüllők, madarak légióit a Baross utcába vitték, ahol a kultuszminisztérium házat vásárolt erre a célra. A múzeum anyaga azonban olyan óriási, hogy az új helyiségfigek is szűkek a részére. Radikális segítség szükséges te-hát, hogy a múzeum további érlődhessen, gyarapodhasson és lépést tarthasson az élettel. A kultuszminisztériumban, de a pénzügyminisztériumban is már huzamosabb ideje foglalkoznak az egyetlen helyes megoldással, egy új nagyszabású természettudományi múzeum megépítésével, megteremtésével. Érdekes és nemzeti szempontból rendkívül jelentős dolgokat tudtunk meg a természettudományi múzeummal kapcsolatos tervekről. Mindenekelőtt Hómann Bálint dr. egyetemi tanárral, a Nemzeti M1úzeum főigazgatójával beszéltünk, aki részletesen elmondta az immár nélkülözhetetlennek látszó Természettudományi Múzeum tervének keletkezését és mostani állását. Már , a hetvenes években is szűk volt a Nemzeti Múzeum. Hogy a zsúfoltság okozta béklyót leverhessék a múzeumról, Berzeviczy Albert elnöklésével bizottság foglalkozott a segítés módjaival. A bizottság 1889-ben kimondta, hogy külön természettudományi múzeumra és külön képtárra van szükség. A külön képtár a Szépművészeti Múzeummal meg is valósult. A természettudományi múzeum tervét is elfogadta a kormány, amely a múzeum megépítését 190-re tervezte és a költségvetésbe fel is vett erre a célra első részletül 490.000 koronát. A háború azonban megakadályozta a terv keresztülvitelét. Maradt tehát minden a régiben, nagy hátrányára a fejlődésnek és a tudományos kutatásnak. A kitelepítések csak félmegoldások. Most is szűk a múzeum. A természetes fejlődés hozza magával, hogy csak a könyvtár, a régészeti és történeti osztály maradjon meg a Nemzeti Múzeum épületében, ellenben az ásványtár, az állattár és a növénytár közös hajlékot kapjon egy új természettudományi múzeumban. Hogy ez a múzeum hol épüljön fel, erről folynak bizonyos tanácskozások, a döntés azonban még késik. Klebelsberg kultuszminiszter terve Értesülésünk szerint Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter egyetemi terveiben gondol a természettudományi múzeum építésére is. A kultuszminiszter, amint ismeretes, egy magyar Dahlemet, egy kis egyetemi várost tervez ki Lágymányosra. Oda szánta a különböző kutató intézeteket, amelyek már a biológia alapján állanak. És ezek a kutató intézetek vennék körül az új természettudományi múzeumot, amelyben nemcsak a gyűjteményeket helyeznék el szemléltető módon, de különböző laboratóriumokkal is ellátnák. Ennek a gyönyörű elgondolásnak azonban ellenzéke is van. Legerősebb, ellenzője a főváros, amely tudvalévően a lágymányosi telkek tulajdonosa. A fővároson múlik tehát, hogy a Természettudományi Múzeum, mint egy kis egyetemi város központja, közel a Műegyetemhez, de közel a bölcsészeti egyetemhez is, felépüljön. A Lágymányoson épülő múzeum lehetővé tenné a Carnegie-múzeum csodás őslény utánzatainak a kiállítását is. A Carnegie-múzeum felajánlotta a Nemzeti Múzeumnak a 60 méter hoszszú mastodon és a többi őslénynek, mint pterodaktilusnak ést az ichtiosaurusnak a teljesen hű gipsz-másolatát. Az ajánlat azonban egyelőre elfogadhatatlan, mert a csodás őslények részére nincsen hely a magyar múzeumokban. • A pénzügyminisztérium a vámpalotát ajánlja De más megoldásról is tárgyalnak. A pénzügyminisztérium egyik államtitkára a majdani kihelyezés folytán feleslegessé váló Vámházpalotát ajánlotta természettudományi múzeumnak. Megfelelő világítási átalakításokkal a Vámházpalota alkalmas is volna erre a célra. A zoológusok ugyan tiltakoznak ellene, mert a Vámpalotát is kicsinynek találják, de ezt az ellenállást le lehetne győzni. Az őslények kiállításáról ebben az esetben persze örökre le kellene mondani. Nincs pénz a természettudományi múzeumra A múzeum vezérkara sincsen elragadtatva a vámházpalotai megoldástól. A múzeum vezetői a most megír,tetősen gyarlan elhelyezett néprajzi gyűjteményt telepítenék a vámpalotába, viszont a természettudományi, gyűjtemények részére változatlanul új, hatalmas múzeumot kérnek. Úgy tudjuk, hogy a kultuszminiszter hajlik erre a kívánságra. A pénzügyi megoldás azonban a pénzügyminiszt jTavaszi CEPH-ujdonságsaink árban ^ B**Ri»físépb@it szenzáció! Nsi ossntszinű divatcipa IQ50 Férfi fekete félcipő 1öMj ií drapp páHiOSGipí) W50 Férfi barna divatfélcipő IQ80 j mogyorószínű dísszel, francia sarokkal sárra* az egész cipő kézimunka........................... ■ V | Női mogyoró pántoscipő *. OO 80 fTM Itötagázatú dísszel, bőrkombinált sarokkal ....... Szám 18—22 23—26 27—30 31—35 * v A Pengő 9.80 19.90 18.— 18.50 23'w Gyermek tana pántoscipő __Számi . 23—25 __ 26^30 _31—35 Női barna írottércipíi 91— peng51130155°17 50 , . '“ r Z'V Postai megrendeléseket utánvétellel drapp szírű! kombinálással.................a » pontosan siámtunk ! Április 5-én, Occasiónk ,ga« „41§ I pénteken csak eggy ! tiszta selyemből 80 cm széles bármely színben...... M VAí£mM K Ráközai út 74 3 MOTTO: 2x2x1 Meister szappant vágy