Magyarország, 1929. november (36. évfolyam, 249-273. szám)
1929-11-01 / 249. szám
ROYALBAR ROYAL SZÁLLODA (Pálmaterem) Télikertjében • ___» * i _ i ’i. november hó 2-tól újonnan átalakitva minden délután november ho 1 *cn jeil m i « iwhirr'Mini m I O ÓRA! TEA MEGNYÍLIK Kávéházi árak ART. CHRISTMAS TÁNC! kanadai jazz- és tangó-zenekara játszik TÁNC ! j 1529. november 1. péntek_________ _______MAGYARORSZAG Népek Lázára Halottak napja — a tizenötödik 1914 óta. Újra kígyóznak az apró gyertyák és megerednek a könyhyek a töméntelen sírok fölött és emberek gyertyákat gyújtanak a magyar temetők szélén és magyar temetők talaján olyanoknak is, akiknek ott nincsen sírjuk. Akik belezuhantak a névtelen és jeltelen tömegsírokba idegen földeken, akiknek testét megette Galícia posványos mocsara, a mezopotámiai síró homok vagy akik temejtetlenül pusztultak a doberdói swinklák rideg ölében. Mennyi magyar áldozata a világháborúnak, amelynek vétek nélküli mártírja maga az egész magyar nemzet. Halottak napja — 1914 óta — egy a háborúra való állandó emlékezés ebben a szegény országban, amely annyit áldozott, és anynyit vérzett. Amely annyi fiát adta a történelemnek és annak az ausztriai birodalomnak, amelyet a tulajdon ez a történelem megsemmisített. Képek viadalában ott álltunk annyi ellenség közt is gyűlölet nélkül, emberi szívvel és emberi becsülettel. Ott álltunk belesodródva egy viharba, amelynek szelét nem mi kavartuk fel, de amely végül is — és annyi áldozat ellenére is — minket kapárított meg. A mi házunk fedelét szakította le, országrészeket tépett le rólunk, magyar százezreket tett hajléktalanná és magyar milliókat juttatott idegen impérium alá. Idehaza pedig megzavarta a kedélyeket és felborította az elméket. Időre-órára magyart állított szembe a magyarral, mintha nem elég kárt tett volna bennünk az idegen, aki háború után jelentkezett martalékra. Micsoda gyászosan tragikus fejezete annak a roppant Iliásznak, amelyet világháborúnak neveznek és amelynek iszonyú realitásával nem tudversengeni sem homér, sem a legenda fantáziája. Emberi sebeket tépett, emberi érzéseket felajzott a háború és annyi emberi sors közös foglalatjaként megforgatta és megtépázta a nemzetek és a népek sorsát is. Államok merültek el a nihil féktésességébe, mások támadtak a keletkezés misztikus mélyéből. Új konstellációk keletkeztek és új orientációk millió családok és millió munkák pusztulása fölött, az emberség legnagyobb szenvedéseinek közepette a történelem új lapokat írt. A világ legnemesebb földrésze megrengett. Európa kultúráját, gazdaságát, termelését, magát a fehér ember egész művelődését olyan válságok és olyan csapások érték, amelyeket az 1914 előtti békébe és munkába polgáriasan belemerült világ még csak sejdíteni sem tudott. Új csapások révén új filozófiák támadtak, új nyomorúságokból új világnézetek és az egész pusztulásból egy példátlan gazdasági és erkölcsi káosz. Sok-sok évtizedre van még szükség, amíg az emberiség ezt a háborút likvidálni tudja. Éppen úgy, ahogyan a napóleoni háborúk keltette történelmi mozgalmat (nemzeti államok kialakulása) tulajdonképpen a világháború - fejezte be. Egyik világháború a másikat. És ennél keserűbb rezignációt nem is tudunk elképzelni Halottak napjára. De mi az általános káosz, a földre zuhant emberiség láttára is ma csak Magyarországra tudunk gondolni. A háború esett magyar jajra. Jeltelen katonasírokra. Panaszosan égő gyertyák sok ezreire. Siratókra és megsiratottakra. A világgal igen sok történt. Népetekel és nemzetekkel is. De egy néppel és egyetlen nemzettel sem akkora igazságtalanság, mint a magyarral, aki száz és százezer háborús mártírjával világ árvája lett, nemzetek mártírja, népek Lírára. A tábla érdekes, egyedülálló határozata a bizonyítás kiegészítésére A tábla Gajd-tanácsa rövid tanácskozás után a következő, rendkívül érdekes és a jogi gyakorlatban eddig még elő nem fordult határozatot hozta: — Elrendeli a tábla a bizonyítás kiegészítését és annak foganatosítását Posta Lajos dr. törvényszéki bíróra bízza. A bzonyítás kiegészítésének elrendelés 3 Kihallgatják Az Est szerkesztőit, összes munkatársait s nyomdászait Salusinszky Imre felelős szerkesztő tiltott közlési pereiben A tábla érdekes határozata a sok vitát keltett perekben . Lehet-e az ismeretlen szerzőnek tettestársa a felelős szerkesztő? (A Magyarország tudósítójától.) Évek óta zajlik már a vita a sajtóban, a jogi körökben és az egyes bírói tanácsokban azon, hogy el lehet-e ítélni tiltott közlésért valamely lap felelős szerkesztőjét. A vita még nem dőlt el, még nem mondta ki döntő szavát a legfelsőbb bíróság. De a vita egyre jobban bonyolódik és egyre szélesebb hullámokat vet- Komplikálja a vitát az, hogy a bírói tanácsoknak más és más véleményük van a kérdésben. A törvényszék Scaflis-tanácsa és az a tanács, amelynek elnöke Várady Brenner Alajos dr. törvényszéki bíró volt, felmentette az elébe kerülő felelős szerkesztőket azzal, hogy a tiltott közlés közönséges bűncselekmény, nem sajtódeliktum és így ha az ügyészség a tiltott közlés elkövetőjét, a tettest nem tudja a bíróság ■elé állítani, akkor a tettest helyettesíteni nem lehet és a felelős szerkesztőt minden vád alól fel kell menteni. A törvényszék Töreky-tanácsa azonban más álláspontra helyezkedett. Minden esetben elítélte a felelős szerkesztőt, mint az ismeretlen tettes tettestársát. A sajtó és a jogi világ nagy érdeklődéssel várta, hogy mit fognak ezekhez a vitákhoz szólni a felsőbíróságok. Az első ilyen probléma ma került a tábla Ocdó-tanácsa elé és a Gadó-tanács mindjárt az első perekben olyan végzéseket hozott, amelyek a maguk érdekességével minden bizonnyal nagy feltűnést fognak kelteni, úgy sajtó, mint jogi körökben. Már nem lehetett kideríteni az inkriminált cikkek szerzőit Scsiusinszky Imre. Az Est felelős szerkesztője, két tiltott közlés vétsége miatt került vád alá. Az egyik tiltott közlési pert azért indítoták a szerkeszd ellen, mert Az Est 1928 május 22-iki számában s Nagy István törvényszéki bíró és IS társa a vádtanács előtt címmel egy cikk jelent meg s amikor az ügyészség tiltott közlés miatt pert indított a lap ellen, már nem lehetett kideríteni, hogyki volt a. cikk szerzője. A másik tiltott közlési per azért indult meg, mert Az Est 1928 augusztus 5-iki számaiban »A honvágy hazahozta Amerikából, itthon nemzetgyalázásért feljelentették. című cikk miatt ugyancsak eljárást indított az ügyészség és ennek a cikknek a szerzőjét sem sikerült kinyomozni. A felelős szerkesztő, mint az ismeretlen tettes társa Miután a szerzőt már nem lehetett megtalálni és a kéziratok is, mint régi kéziratok, már elkallódtak a szerkesztőségben, az ügyészség Salusinszky Imre, Az Est felelős szerkesztője, ellen indított eljárást azon a címen, hogy ő a lan felelős szerkesztője, ő tetette közzé, az inkriminált cikkeket és neki tudnia kell, hogy ki írta ezeket a cikkeket. Mint ismeretlen tettes társátvonta felelősségre Salusinszky Imrét a törvényszék. Mindkét perben azzal védekezett a szerkesztő, hogy ő, mint a lap felelős szerkesztője, kisebb jelentőségű cikkeket, el sem olvas, a segédszerkesztőik adják le ezeket a cikkeket a nyomdába. Ő nem emlékezhet hónapokra, visszamenőleg arra, hogy egyes apró cikkeknek kik a szerzői? Két ellentétes ítélet Az egyik perben a törvényszéken Várady-Brenner Alajos dr. tanácsa ítélkezett, a másik perben a törvényszék Töreky-tanácsa. A Várady-Brenner tanács felmentette Salusinszky Imrét az ellene emelt vád alól azzal az indokolással, hogy az ügyészségnek kellett volna bizonyítani a vádlott bűnösségét, az ügyészség azonban nem tudott bizonyítékot szolgáltatni arra, hogy Salusinszky Imre írta volna a cikket, sem arra, hogy ő tetette volna közzé, sem arra, hogy ő adott volna utasítást a cikk megírására. Az ügyészségnek semmit sem sikerült bizonyítani és így semmi okot nem talált a tanács Salusinszky szerkesztőelítélésére. A Töreky-tanács azonban 300 pengő pénzbüntetésre ítélte a másik tiltott közlési perben Salusinszkyt azzal az indokolással, hogy a lap szerkesztéséért Salusinszky, mint felelős szerkesztő felelős és mikor a hozzájuttatott inkriminált közleményt közzétette, a cikk íróját pedig nem nevezte meg, ezért, mint az ismeretlen szerző tettestársát el kellett ítélni. Az ügyész megfellebbezte a felmentő ítéletet, viszont a marasztaló ítélet ellen a szerkesztő jelentett be fellebbezést. A táblaadó tanácsa tárgyalta ma mind a két pert. A vádat Kéler Béla főügyészhelyettes képviselte, a szerkesztőt pedig Vajda Ödön dr. védte. A főügyészhelyettes a felmentő ítélet megváltoztatását kérte. Vajda dr pedig a marasztaló ítélet megsemmisítését indítványozta. — Újból hangoztatnom kell, — mondotta a tábla, előtt Vajda Ödön dr. — hogy a fennálló törvények szerint sajtó-ügyekben csak az büntethető, aki az inkriminált cikket megírja és aki azt közzéteszi. * Ebben a tiltott közlési perben nem nyert bizonyítást, hogy a cikk közlésére Salusinszky Imre felelős szerkesztő adott volna rendeletet és ezért a törvényszék kizárólag csak amiatt ítélte el a szerkesztőt, mert a szerzőt mm találta, meg. Ha ez az elv a büntetőperekben érvényesülne, akkor minden egyes sajtódeliktumban oda kellene ültetni a vádlottak padjára a felelős szerkesztőt is, mint a cikkíró tettestársát, miután ő a lap felelős szerkesztője és ezen az alapon neki minden egyes cikkért a szerzőn kívül is felelnie kell. Ez az elv azonban jogi abszurdum, amely megbénítaná a sajtó munkáját. Éppen ezért a sajtó, de a jog érdekében is felmentést kérek. t