Magyarország, 1929. november (36. évfolyam, 249-273. szám)

1929-11-01 / 249. szám

­ ROYALBAR ROYAL SZÁLLODA (Pálmaterem) Télikertjében • ___» * i _ i ’i. november hó 2-tól újonnan átalakitva minden délután november ho 1 *cn jeil m i « iwhirr'Mini m­ I O­­ ÓRA! TEA MEGNYÍLIK Kávéházi árak ART. CHRISTMAS TÁNC! kanadai jazz- és tangó-zenekara játszik TÁN­C ! j 1529. november 1. péntek_________ _______MAGYARORSZAG Népek Lázára Halottak napja — a tizenötödik 1914 óta. Újra kígyóznak az apró gyertyák és m­egerednek a köny­­h­yek a töméntelen sírok fölött és emberek gyertyákat gyújtanak a m­agyar temetők szélén és magyar temetők talaján olyanoknak is, akiknek ott nincsen sírjuk. Akik belezuhantak a névtelen és jelte­len tömegsírokba idegen földeken, akiknek testét megette Galícia posványos mocsara, a mezopotá­miai síró homok vagy akik teme­­jtet­lenül pusztultak a doberdói swinklák rideg ölében. Mennyi ma­gyar áldozata a világháborúnak, amelynek vétek nélküli mártírja maga az egész magyar nemzet. Halottak napja — 1914 óta — egy a háborúra való állandó em­lékezés ebben a szegény ország­ban, amely annyit áldozott, és any­­nyit vérzett. Amely annyi fiát ad­ta a történelemnek és annak az ausztriai birodalomnak, amelyet a tulajdon ez a történelem megsem­misített. Képek viadalában ott álltunk annyi ellenség közt is gyű­lölet nélkül, emberi szívvel és em­beri becsülettel. Ott álltunk bele­sodródva egy viharba, amelynek szelét nem mi kavartuk fel, de amely végül is — és annyi áldozat ellenére is — minket kapárított meg. A mi házunk fedelét szakí­totta le, országrészeket tépett le rólunk, magyar százezreket tett hajléktalanná és magyar millió­kat juttatott idegen impérium alá. Idehaza pedig megzavarta a kedélyeket és felborította az el­méket. Időre-órára magyart ál­lított szembe a magyarral, mint­ha nem elég kárt tett volna ben­nünk az idegen, aki háború után jelentkezett martalékra. Micsoda gyászosan tragikus fejezete annak a roppant Iliásznak, amelyet vi­lágháborúnak neveznek és amely­nek iszonyú realitásával nem tud­­versengeni sem h­omér, sem a le­genda fantáziája. Emberi sebeket tépett, emberi érzéseket felajzott a háború és annyi emberi sors közös foglalat­jaként megforgatta és megtépázta a nemzetek és a népek sorsát is. Államok merültek el a nihil féktés­e­­sségébe, mások támadtak a keletke­zés misztikus mélyéből. Új konstel­lációk keletkeztek és új orientá­ciók millió csal­­á­dok és millió munkák pusztulása fölött, az em­berség legnagyobb szenvedései­nek közepette a történelem új la­pokat írt. A világ legnemesebb földrésze megrengett. Európa kul­túráját, gazdaságát, termelését, magát a feh­ér ember egész műve­lődését olyan válságok és olyan csapások érték, amelyeket az 1914 előtti békébe és munkába polgá­riasan belemerült világ még csak sejdíteni sem tudott. Új csapások révén új filozófiák támadtak, új nyomorúságokból új világnéz­etek és az egész pusztulásból egy pél­dátlan gazdasági és erkölcsi káosz. Sok-sok évtizedre van még szük­ség, amíg az emberiség ezt a há­borút likvidálni tudja. Éppen úgy, ahogyan a napóleoni háborúk keltette történelmi mozgalmat (nemzeti államok kialakulása) tu­lajdonképpen a világháború - fejez­te be. Egyik világháború a mási­kat. És ennél keserűbb rezignációt nem is tudunk elképzelni Halot­tak napjára. De mi az általános káosz, a földre zuhant emberiség láttára is ma csak Magyarországra tudunk gondolni. A háború esett magyar­ jajra. Jeltelen katonasírokra. Pa­naszosan égő gyertyák­ sok ezrei­re. Siratókra és megsiratottakra. A világgal igen sok történt. Né­petekel és nemzetekkel is. De e­gy néppel és egyetlen nemzettel sem akkora igazságtalanság, mint a magyarral, aki száz és százezer háborús mártírjával világ árvája lett, nemzetek mártírja, népek Lí­rára. ­ A tábla érdekes, egyedülálló határo­zata a bizonyítás kiegészítésére A tábla Gajd-tanácsa rövid tanács­kozás után a következő, rendkívül érdekes és a jogi gyakorlatban eddig még elő nem fordult határozatot hozta: — Elrendeli a tábla a bizonyítás kiegészítését és annak foganatosítását Posta­ La­jos dr. törvényszéki bíróra bízza. A b­zonyítás kiegészítésének elrendelés 3 Kihallgatják Az Est szerkesztőit, összes munkatársait s nyomdászait Salusinszky Imre felelős szerkesztő tiltott közlési pereiben A tábla érdekes határozata a sok vitát keltett perekben . Lehet-e az ismeretlen szerzőnek tettestársa a felelős szerkesztő? (A Magyarország tudósítójától.) Évek óta zajlik már a vita a sajtó­ban, a jogi körökben és az egyes bírói tanácsokban azon, hogy el lehet-e ítélni tiltott közlésért valamely lap felelős szerkesztőjét. A vita még nem dőlt el, még nem mondta ki döntő szavát a legfelsőbb bíróság. De a vita egyre jobban bonyolódik és egyre szélesebb hullámokat vet- Komplikál­ja a vitát az, hogy a bírói tanácsok­nak más és más véleményük van a kérdésben. A törvényszék Scaflis-tanácsa és az a tanács, amelynek elnöke Várady Brenner Alajos dr. törvényszéki bíró volt, felmentette az elébe kerülő fe­lelős szerkesztőket azzal, hogy a til­tott közlés közönséges bűncselek­mény, nem sajtódeliktum és így ha az ügyészség a­ tiltott közlés elköve­tőjét, a tettest nem tudja a bíróság ■elé állítani, akkor a tettest helyette­síteni nem lehet és a felelős szerkesz­tőt minden vád alól fel kell menteni. A törvényszék Töreky-tanácsa azon­ban más álláspontra helyezkedett. Minden esetben elítélte a felelős szer­kesztőt, mint az ismeretlen tettes tet­testársát. A sajtó és a jogi világ nagy érdek­lődéssel várta, hogy mit fognak ezekhez a vitákhoz szólni a felsőbíróságok. Az első ilyen probléma ma került a tábla Ocdó-tanácsa elé és a Gadó-tan­ács min­djárt az első perekben olyan végzéseket hozott, amelyek a maguk érdekességével minden bizonnyal nagy feltűnést fognak kelteni, úgy sajtó, mint jogi körökben. Már nem lehetett kideríteni az inkriminált cikkek szerzőit Scsiusinszky Imre. Az Est felelős szerkesztője, két tiltott közlés vétsége miatt került­ vád alá. Az egyik tiltott közlési pert azért indítoták a szer­keszd ellen, mert Az Est 1928 május 22-iki számában s Nagy István tör­vényszéki bíró és IS társa a vádtanács előtt címmel egy cikk jelent meg s amikor az ügyészség tiltott közlés miatt pert indított a lap ellen, már nem lehetett kideríteni, hogy­­ki volt a. cikk szerzője. A másik tiltott közlési per azért in­dult meg, mert Az Est 1928 augusztus 5-iki számaiban »A honvágy hazahozta Amerikából, itthon nemzetgyalázásért feljelentették.­ című cikk miatt ugyan­csak eljárást indított az ügyészség és ennek a cikknek a szerzőjét sem sikerült kinyomozni. A felelős szerkesztő, mint az ismeretlen tettes társa Miután a szerzőt már nem lehetett megtalálni és a kéziratok is, mint régi kéziratok, már elkallódtak a szerkesztőségben, az ügyészség Salusinszky Imre, Az Est felelős szerkesztője, ellen indított eljárást azon a címen, hogy ő a lan felelős szerkesztője, ő tetette közzé, az inkri­minált cikkeket és neki tudnia kell, hogy ki írta ezeket a cikkeket. Mint ismeretlen tettes társát­­vonta­ felelősségre Salusinszky Imrét a törvényszék. Mindkét perben azzal védekezett a szerkesztő, hogy ő, mint­ a lap felelős szerkesztője, ki­­sebb jelentőségű­ cikkeket, el sem ol­vas, a segédszerkesztőik adják le eze­ket a­ cikkeket a nyomdába. Ő nem emlékezhet hónapokra, visszamenőleg arra, hogy egyes apró cikkeknek kik a szerzői? Két ellentétes ítélet Az egyik perben a törvényszéken Várady-Brenner Alajos dr. tanácsa ítélkezett, a másik perben a törvény­szék Töreky-tanácsa. A Várady-Bren­­ner tanács felmentette Salusinszky Imrét az ellene emelt vád alól azzal az indokolással, hogy az ügyész­ségnek kellett volna bizonyítani a vádlott bűnösségét, az ügyészség azonban nem tudott bizonyítékot szolgáltatni arra, hogy Salusinszky Imre írta volna a cikket, sem arra, hogy ő tetette volna közzé, sem arra, hogy ő adott volna utasítást a cikk megírására. Az ügyészségnek semmit sem sikerült bizonyítani és így sem­mi okot nem talált a tanács Salu­sinszky szerkesztő­­elítélésére. A Tö­reky-ta­n­ács azon­ban 300 pengő pénzbüntetésre ítélte a másik tiltott közlési perben Salu­­sinszkyt azzal az indokolással, hogy a lap szerkesztéséért Salusinszky, mint felelős szerkesztő felelős és mi­kor a hozzájuttatott inkriminált köz­leményt közzétette, a cikk íróját pe­dig nem nevezte meg, ezért, mint az ismeretlen szerző tettestársát el kel­lett ítélni. Az ügyész megfellebbezte a fel­mentő ítéletet, viszont a marasztaló ítélet ellen a szerkesztő jelentett be fellebbezést. A tábla­­adó tanácsa tárgyalta ma mind a két pert. A vádat Kéler Béla főügyészhelyet­tes képviselte, a szerkesztőt pedig Va­jda Ödön dr. védte. A főügyészhelyettes a felmentő íté­let meg­változtatá­s­á­t kérte. Vajda dr pedig a marasztaló ítélet megsemmi­sítését indítványozta. — Újból hangoztatnom kell, — mon­dotta a tábla, előtt Vajda Ödön dr. — hogy a fennálló törvények szerint sajtó-ügyekben csak az büntethető, aki az inkriminált cikket megírja és aki azt közzéteszi. * Ebben a tiltott közlési perben nem nyert bizonyítást, hogy a cikk közlé­sére Salusinszky Imre felelős szer­­ke­sztő adott volna rendeletet és ezért a törvényszék kizárólag csak amiatt ítélte el a szerkesztőt, mert a szerzőt mm találta, meg. Ha ez az elv a büntetőperekben érvényesülne, akkor minden egyes sajtódeliktumban oda kel­lene ültetni a vádlottak padjára a felelős szerkesztőt is, mint a cikkíró tettestársát, miután ő a lap felelős szerkesztője és ezen az alapon neki minden egyes cikkért a szerzőn kívül is felelnie kell. Ez az elv azonban jogi abszurdum, amely megbénítaná a sajtó munká­ját. Éppen ezért a sajtó, de a jog ér­dekében is felmentést kérek. t

Next