Magyarország, 1929. december (36. évfolyam, 274-296. szám)
1929-12-07 / 279. szám
1929. december 7. szombat MAGYARORSZÁG Tegnap és ma az egész ország szeretete ünnepelte a kormányzó névnapját (A Magyarország tudósítójától.) Tegnap este és ma délelőtt az egész ország megünnepelte Horthy Miklós kormányzó nevenapját, a Mildós-napot. Az ország minden városában fáklyás, lampionos menettel hódoltak a kormányzónak, a törvényhatóságok, városok üdvözlő táviratot küldtek. Budapesten többezer főnyi tömegben felvonult a Várba az egyetemi ifjúság, az ifjúság élén Minángyi Viktor egyetemi tanár üdvözülte Horthy Miklós kormányzót, aki feleségével együtt megjelent a királyi palota kivilágított erkélyén. A kormányzó hosszabb beszédet intézett az ifjúsághoz. Elsősorban arra kérte őket, hogy a jövőben csak a hazafias érzésű ifjúságnak egy kisebb küldöttsége keresse fel, az juttassa előtte kifejezésre a bajokat és óhajokat s annak mondja el ő mindazt, amit üzenni akar. — Ezzel elkerüljük, — mondotta a kormányzó — hogy magukat erkölcsi nyomás súlya alatt érezve olyanok is feljöjjenek, áfák lélekben talán nincsenek már velünk. Erre annál inkább súlyt helyezők, mert azok a hatalmas és nemzeti ideálokkal telített diákszervezetek, amelyek a közelmúltban az egyöntetű érzés és gondolkozás mintaképei voltak, ma már nem olyan egységesek. Ezeknek sorait is kikezdi már az az aknamunka, amelynek tevékenysége mindig akkor a legélénkebb, ha baj fenyeget. . . bajt most a gazdasági helyzet nehézsége okozza. . — Óva intem az ifjúságot — folytatta a kormányzó, — ne engedjen idegen eszmék csábításainak és ne hagyja magát szélsőséges irányba sodorni, mert az egyetemi ifjúság van hivatva arra, hogy az újra talpraállolt nemzet középosztályának gerincét alkossa és szellemi életének vezetését átvegye. Az előttünk álló nagy feladatok megoldása megköveteli, hogy egységesen kövessük a nemzeti irányt, amely erőt és rendet jelent és a politika terén mindazt, ami fajunk érdekeinek legjobban megfelel. A kormányzó beszéde után az ifjúság díszmenetben elvonult az államfő előtt. Horthy Miklós kormányzó pedig fogadta az ifjúság vezéreit és a felvonuláson megjelent egyetemi tanárokat. * Mai ünneplés országszerte A hivatalos lap is megemlékezik a kormányzónémapjáról. Megemlíti a Horthy-családot ért minapi súlyos bánatot, amelyet végül mégis elhárított a gondviselés, majd így folytatja: Adja az ég, hogy Öfőméltóságának hősi lelke diadalmasan tudjon azután is megküzdeni nehéz feladataival s legyen egyik főboldogsága az, hogy mindig övezi a világ magyarjainak szeretete. A kormányzót ma délelőtt sokan keresték fel a királyi várpalotában, hogy névünnepe alkalmából neki jókívánataikat tolmácsolják. A kormányzó fogadta Bethlen miniszterelnököt, aki a kormány nevében fejezte ki jókívánatait, Ilassics Gyula bárót, a felsőház elnökét, aki a felsőház, Almásy Lászlót, a képviselőház elnökét, aki a képviselőház, vitéz Gömbös Gyula,a honvédelmi minisztert és vitéz Jánky Kocsárd lovassági tábornokot, a honvédség főparancsnokát, akik a honvédség. Pesthy Pál nyugalmazott igazságügy minisztert, az egységes párt elnökét, aki az egységes párt, Szurmay Sándor báró volt honvédelmi minisztert és Doni Balázs nyugállományú gyalogsági tábornokot, akik a Mária Terézia-rend lovagjai, vitéz Hollebronich Antal nyugállományú tüzérségi tábornokot, aki a Vitézi Rend és pávai vitéz Mátyás Sándort, az Országos Testnevelési Tanács társelnökét, aki a leventeintézmény jókívánatait tolmácsolta. Budapesten ma a kormányzó rév napja alkalmából hivatalos istenésztelet volt a várbeli Kapisztrán-templomban és istentiszteletet tartottak a Kálvin téri református templomban is. Az egész ország részt vett az ünneplésben. Debrecenben a diákság fáklyás felvonulást rendezett, a katonazenekar tegnap este és ma reggel körüljárta a várost. A Nagytemplomban Baltazár Dezső püspök prédikált, misét tartottak a katolikus templomban is. Ma, délben díszebéd volt a dandárparancsnokságon, este díszhangversenyt lesz az Arany Bikában. Szegeden a zenés ébresztő után minden felekezet templomában istentiszteletet tartottak, ugyanúgy Zalaegerszegen, Szekszárdon, Szombathelyen és több más városban. Horthy Miklós TRETORN HÓCIPŐ világhírű Kuliner Henrik, az egykor dúsgazdag bútorgyáros felakasztotta magát (A Magyarország tudósítójától.) Kiciner Henrik, a köztiszteletben és közszeretetben élt, egykor dúsgazdag újpesti bútorgyáros ma éjjel L.pesten a Hajnal ucca 20. szám alatti villában felakasztotta magát. Mikor reggel megtalálták, már halott volt. Az öngyilkosságot egy 12 éves fiúcska, Kuliner Henrik takarítónőjének fia fedezte fel. A gyerek reggel belépett a teljesen sötét hálószobába, tapogatózva kereste a földön Kuliner cipőit. Keresgélés közben valamibe beleütközött. Rémülten felsikoltott, mire beszaladt az anyja és felgyújtotta a villanyt. A hálószoba közepén, hálóingben, kimeredt szemekkel, viaszsárga arccal, a csillár helyén lógott Kuliner Henrik. A takarítónő kisfia a hulla láttára eszméletlenül terült el a parkettán. Kuliner Henrik Újpest egyik legtekintélyesebb és legvagyonosabb polgára volt. A gazdasági dekonjunktúra kezdte ki virágzó bútorgyárvállalatát, körülbelül három esztendővel ezelőtt kezdődött a gyáros gazdasági összeomlása. A bútorgyár tönkrement, házait kénytelen volt eladni. Hajnal uccai villáját is elárverezték. Kuliner megtartotta a villában volt lakását, a legutóbb azonban már nem tudta a házbért fizetni, ezért kilakoltatási pert indítottak ellene. Végül már betevő falatra sem telt, az egykor dúsgazdag gyárosnak. A nyomor kergette a halálba. Mikulás tapasztalatai Budán a villamossal, a lifttel, az ucca népével és a rendőrrel Miklós püspöknek öltözve tanulmányozta tegnap az ucca lélektanát egy elegáns úr A Magyarország tudósítójától. Ritka eset, tehát annálérdekesebb: a Mikulás tegnap csk személyesen megjelent Inda néhány uccáján,utazott a villamoson, betért egy trafikba, telefonált, bement néhány házba, beszélgetett a járókelőkkel s végül a villamoson eltűnt a hegyek felé. Szép, pirostaláros püspök volt, görbeszervű aranybottal, gyönyörű vattaszakállal, karján és palástján fehér vattaprém-szegély, lábán fehér bocskor, kezén fehér szarvasbőrkesztyű. Tiszteletreméltó elegáns jelenség. (Mint utólag kiderült: filozófiai doktor.) Egyszóval: a Mikulás csakugyan járt a Németvölgyi út vidékén. Tanú rá a rendőr és néhány utca egész esti közönsége. A Lejtő úti megállónál vették észre, légy 59-es villamos kalauzé és közönsége. Még volt Vagy 30 lépésnyire, amikor a kocsinak már indulnia kellett. De megvárluk. — Tessék csak sietni, püspök úr, megvárjuk. A Mikulás jött, felszállt a hátsó perronra. Nagy feltűnés fogadta a mennyei utast. Mindenki látta, hogy ez a Mikulás civilben is okvetlenül úr, gazdag ,ember. A felnőttek mosolyogtak, talán irigyelték is,agyermekek arca kipirult. Mindenki a Mikulást nézte, sugdolózott, mutogatott, a siker határozottan nagy volt, pláne, mikor a jóságos püspök azon nyomban mogyorót osztogatott a zsebéből. Csak két nagyobbacska gyerekre szólt rá pisszegve a mamája: — Gyuri, Hú, ne nevessetek, mert megírom a papának feljegyeznivaló, hogy a szép játékba mindenki belement, még a kalauz is, aki kijelentette, hogy azért a két megállóért ,nem fogad el pénzt a püspök úrtól. Kérdés, mit szólt volna hozzá az ellenőr. A megállóknál új általános csodálkozás. Nagyobb meglepetést egy repülő égi angyal se kelthetett volna a királyhágóuceai közönség között, mint ez a váratlan tünemény. Gyerekraj követte a Mikulást, aki megindult a Németvölgyi út felé. Egy okvetetlenkedő heteslegény próbálta rontani a hangulatot, de olyan eredménytelenül, hogy végül még a legcinikusabb kis csibész is szepegve és reménykedve invitálta a nagyszerű vendéget: — Tessék bejönni hozzánk is, 'Mikulás bácsi! A .Mikulás egy hatemeletes ríj házba ment be. A házmester lány ingyen felajánlotta a liftet, mikor a csodálatos látogató előcsengette. De a Mikulás fizetett, hiszen a földön járva őneki is respektálnia kell a földi törvényeket. Hogy ezután mi történt, azt bizonyára csak a jó gyerekek tudják. Annyi tény, hogy Tálára múlva a Mikulás visszafelé indult. Taxit várt, vagy villamost, de véletlenül egyik se jött. Persze nagy érdeklődés fogadta az uccán. És a trafikban is, ahová bement. Egy doboz Miriámot kért. ■— Mikulás bácsi, maga dohányzik? — kérdezte kezeit összecsapva a trafikosnő. — Nem én, lányom, — hangzott a válasz. — Egy rossz felnőttnek viszem, nem érdemel különb ajándékot. Általános tetszés, mosolygás. A trafikosnő később is folyton mondogatta: — Ugyan ki lehet? Olyan ismerős hangja! Kint még mindig semmiféle jármű. De annál több az ember. Siető mamák és papák megállanak. Néhány kis gyereknek rémülten kezd dohogni a szíve, amikor a sarkon csak úgy váratlanul előtte áll a Mikulás. Tehát mégis csak igaz! A Mikulást kis ember gyűro veszi, körül. Egy mama bemutatja a két lányát. A kisebbik pH peregni kezd, a nagyobbik ijedősen , mondja a nevét. i __Ibolyka. Mogyorót, diót, szaloncukrot kapnak ők is, mások is. Nagy a boldogság. Úriemberek és katonatisztek különösen élvezik a jelenetet. Persze akadnak kevésbé fogékony lelkek is, különösen az ucca fiatalsága köréből. A hatás mindamellett óriási. Egyszerre egy érdes hang: — Ne csináljon itt csődületet! Mit mitt vett . A gázlámpák félhomályában, az útkereszteződés felől, egy sötét egyenruha fából át nagy léptekkel a sáron. Mindenki megijed. A gyerekek csodálkozva néznek a hang felé, amely olyan gorombán elintézi a Mikulást. Mozgolódás, néhányan, félrehúzódnak. A hang mond még valami tekintélyeset, aztán — úgy látszik — észbekap, hogy még sincs itt kommunista zavargás. A püspök kiosztja utolsó ajándékait és nyugodtan felel: — A villamosra várok. A sötét árny visszahúzódik a helyére. A hangulat megint szép, boldog, paradicsomi. Valaki süligesztenyét vesz a Mikulásnak, a gesztenyesütő ráadást ad. Az ingyen-ajándékozás megint megindul. Kollektról, bódékból, ablakokból és villamosokból mosolygó, érdeklődő arcok nekik a jelenetet. Végre jön az 69-es. Zsúfoltan. De sokan leszállanak, új közönség, mindenki nevet, örül. A hátsó perronon egy egyszerű cinben szívélyesen kiált és integet: — Helyet Miklós püspöknek! Ide tessék. Mikulás bácsi! Az égi utas felszáll. Nincs nála pénz. Valaki titokban megváltja helyette a szakaszt, mire a kalauz hangosan bekiált a kivilágított kocsiba: — Mikulás bácsi, maga ingyen utazhat! Két megállón át csupa nevető, mosolygó ember. Amikor a püspök a németvölgyi dűlőnél leszáll, mindenki sokáig fürkészően néz utána a sötétbe. Észrevétlenül követtük a daliás -örege urat s egy magányos lámpa alatt megmeterjuvoltuk. Bemutatkozott. Megkérdeztük, hogy tetszik neki, a föld? — Az álarc miatt nem láttam és hallottam mindent, — felelte. — Sajnálom, hogy ép akkor ürült ki a tarsolyom, amikor az a néhány szegény proligyerek vetődött oda a végén ... Lélektanilag érdekelt az eset, hogy hogyan viselkednek az emberek... A rendőr persze meglepett. Szabály, szabály, ő nem ér rá disztingválni, vagy nem tud, mert ügyetlen. Gyerekek elöli ráförmedni a Mikulásra!.. És fejcsóválva ment tovább a Farkasrét felé. 7 Szenzáció erejével hatot! Megtelt zenekarának bemutatkozása a BODÓ KÁVÉHÁZBA.