Magyarország, 1933. augusztus (40. évfolyam, 172-196. szám)

1933-08-08 / 178. szám

6 Korához és Tolnai­ Iváey énekelni kezdett. Kedves, cérnavékony hang­ja, amely zárt társaságban annyi tapsot aratott, nem tudott megbir­kózni a nézőtér méreteivel. -- Csak filmen lehet sikere, — mondták ki a szentenciát. Az egyik filmvállalat próbefelvé­telt készített Tolnay Lucyról és be­jelentette, hogy legközelebbi filmjé­nek egyik nagy szerepét vele ját­szatja. A szép fiatal arc bájosságát nem adta vissza a vetítőgép. Levetí­tették a próbafelvételt: jelentéktelen arcocska bámult a nézőkre a vászon­ról- Hírlapíró, revüsztár, filmszínésznő­­ Párizsban Amikor bebizonyosodott,­­ hogy Polnay Lucy kivételes szépsége nem érvényesül a filmen, a fiatal­­ h­ölgy becsomagolta elegáns bőröndjeit és Párizsba utazott. A francia főváros­ban először cikkeket írogatott ma­gyar, francia és angol nyelven, ké­sőbb a filmmel próbálkozott, majd egyik revüszínházzal tárgyalt Arról­­volt szó­ hogy a Casino de Paris lép­teti fel Polnay Lucyt, de ez a légvár is rombadőlt. A főúri életmódhoz szo­kott, elkényeztetett úri dáma nyo­morba jutott. Ekkor egy véletlen mentette meg a nélkülözéstől. Fivére, Polnay Péter nagyobb­­ összeget örö­költ de ennek egy részét nővére ren­delkezésére bocsátotta. Elutaztak a Riviéráig, ahol Polnay Lucy néhány hónapig ismét a gazdagok gondtalan életét folytatta. Eljegyzés Maurice Dexolarával s egy cáfolat Juan les Pinsben megismerkedett Polnay Lucy Maurice Dekobrával, a népszerű regényíróval. Dekobrának megtetszett a rendkívüli műveltségű nagyvilági dáma és ettől kezdve sű­rűn lehetett őket látni a Coté d’Azur előkelő vacsorázóhelyein és a kaszi­nók játéktermeiben. Dekobra megpró­bálta az ifjú hölgy művészi ambí­cióit támogatni. A regényírót nem­sokára Amerikába szólította hivatá­sa és elutazásával egyidejűleg a pá­rizsi lapokban érdekes eljegyzési hír jelent meg. A társasági rovatok tud­ni vélték, hogy Polnay Lucy és Maurice Dekobra, az író hazaérke­zése után egybekötnek. Az író néhány hónap múlva hazatért New Yorkból és akkor kiderült, hogy a házassági terv összeomlott. ÖT GYILKOSSÁG ÖT VILÁGRÉSZÉN KERESZTÜL atívmasaun MAGYARORSZÁG 1933. augusztus 8. kedd — A legjobb barátok vagyunk, — nyilatkozott Dekobra, — de sohasem gondoltunk arra, hogy házasságot kössünk. Végtelenül nagyrabecsü­­löm Polnay Lucy műveltségét és szépségét, de én mint megrögzött agglegény nem is gondolok a házas­ságra. A „Magyarország" párizsi tudósítójának hétfő délutáni tudósítása Polnay Lucy haláláról Párizs, augusztus 7. (A Magyarország párizsi tudósító­­jának telefonjelentése.) Párizsi tudó­sítónk délután két órakor még a kö­vetkezőket jelenti: Körülbelül két és fél éve annak, hogy Polnay Lucy Párizsba költözött és ettől az időponttól kezdve állan­dóan a francia fővárosban tartózko­dott, csak néha távozott el egy-két hetes rövidebb utakra. Rendszerint fivérével, Polnay György­­fivel lakott és hamarosan népszerű lett nemcsak Párizs magyar köreiben, de egyes francia társaságokban is, ahol különösen a művészek látták szí­vesen az érdekes és szellemes asz­­szonyt. Gyakran volt vendége a ma­gyar követségnek is és senki sem gon­dolt arra, hogy a derűs és megelége­dett külső olyan súlyos problémákat takar, amelyek azután a végzetes lé­pés elkövetésére kényszerítik a ma­­gyar hölgyet. Ezelőtt körülbelül egy évvel újból ellenőrizhetetlen hírek kezdtek kerin­geni Polnay Lucyról, hogy rosszked­vű gondjai vannak, amelyek részben anyagi természetűek, egészségi álla­pota pedig szintén nem kifogástalan. Ellenőrizhetetlen hírek szerint egyre fokozódó­ idegessége ellen csillapító, sőt állítólag kábítószereket is hasz­nált. Melankólia Tavasszal azután rosszabbra for­dult állapota. Melankólia vett rajta erőt. Idegessége, nyugtalansága egyre fokozódott Barátai tanácsára két hó­nappal ezelőtt egy párizsi szanató­riumba vétette fel magát, ahonnan azonban július elején látszólag gyó­gyultan távozott. A Hotel Pierre Premiere de Serbie szállodában vett ki napi 100 frankos lakosztályt maga és szobalánya számára. Az első napokban egészen visszavo­nult életet élt, nem fogadott senkit, tisztára csakis gyógyulásának szen­telte idejét. Polnay Lucy öccse ugyanabban a szállodában l­akott, egy sokkal szeré­nyebb szobában. Július 20-án azonban megváltozott Polnay Lucy életmódja. Kezdett ki­járni a szállodából, ismerősöket foga­dott és 25-én azt mondta a szálloda igazgatójának, hogy néhá­y napra eltávozik a szállodából, de lakosztá­lyát meg akarja tartani. Szobalánya fog majd ügyelni értékeire. Polnay Jenőt Párizsba várják Felmerült az a lehetőség is, hogy Polnay Lucy természetes halállal halt meg, szívbaja vitte a sírba. Ezt azon­ban megcáfolja a kórház felvételi lapja, amely szerint „Mademoiselle Lucy de Polnay« súlyos veronálmér­gezéssel került a közkórházba. Polnay Lucy halála mély részvétet keltett a francia fővárosban minde­nütt, ahol csak barátai voltak. Temetésére vonatkozólag még nem történt intéz­kedés. Ez a hatósági vizsgálattól függ. A vizsálat elhúzódhat, miután Polnay Lucy szobáját lepecsételték, most vár­ják azt, hogy a rendőri bizottság vizs­gálja meg a szobát. A szerencsétlen végű szép asszony fivére, Polnay György, a délelőtt nagy részét a ma­gyar követségen töltötte. Az ő kéré­sére a követség telefonált Budapestre, az apjuknak, Polnay Jenőnek és kö­zölték vele a szomorú hírt Polnay Jenő a legrövidebb idő alatt Párizs­ba utazik, mert ő akar intézkedni a temetésről. Egyelőre tehát sok titokzatosság és bizonytalanság veszi körül Polnay Lucy utolsó napjait, holtteste pedig ott fekszik a Hopital Beaujon rideg hullakamrá­j­ában. Dr. G. A. Rejtélyes 10 nap Hogy mi történt július 25-től augusz­tus 4-ig, azt még nem lehet tudni A rendőri nyomozás hivatott ennek meg­állapítására. A szálloda igazgatósága kijelentette, hogy július 25-ike óta Polnay Lucy nem volt a hotelben, vi­szont augusztus 4-én, pénteken­­ este súlyos veronálmérgezéssel vitték őt be a Hopital Beaujonba. A kórház igazgatósága, amikor megkérdeztük, hogy honnét szállították be Polnay Lucyt, kijelentette, hogy erről nincs tudomása, mert ezt állítólag­­ nem, jelentették. Most a rendőri nyomozás azt akarja megállapítani, hogy Polnay Lucy kikkel és hol járkált a tíz nap alatt. Lehetségesnek találja azonban a rendőrség azt is, hogy a szálloda igaz­gatósága csak le akarja tagadni azt, hogy Polnay Lucy ott lett öngyilkos, nehogy ez rossz fényt vessen a szállo­dára. Mindenesetre sok titokzatos kö­rülményt kell még tisztázni, mert a szálloda igazgatójának kijelentése szerint az utóbbi hetekben furcsa viselkedésű emberek keresték fel Polnay Lucyt. Ezek az alakok az első percben gyanút ébresz­tettek és arra kellett gondolni, hogy ilyen embereket a­ rendőrségnek kel­lene ellenőriznie. Most ebben az irány­ban is nyomoznak. Meg akarják álla­­nítani, hogy vájjon nem idegen befo­lyásra mérgezte-e meg magát Polnay Lucy. Súlyos anyagi gondok lé- b0^1,?,terre Premier de Sorbie­­* 1 ° ° I ben foglalt el meglehetősen szerény Az utóbbi időben ismét súlyos I szobát,, de itt is 3500 frankkal adós anyagi gondok támadták meg Polnay P m­­ara­dt. Több ízben kénytelen volt a Lucyt. Már a hotelszámláját sem tudni m­agy­ar hatásainkhoz is fordulni se­­ta rendezni. Még nélkülözéseiben sem ínségért.­Valószínűnek látszik, hogy vált meg hűséges komornájától, aki is az anyagi összeomlás miatt szakitotte az egykori fényes életre emlékeztette, * küzdelmes életével. ­ A más gyermeke Húsz év után megtagadta a fiát egy amerikai magyar... — Lehet-e két évtized után törvény­­telenítési pert indítani? (A Magyarország tudósítójától.) Érde­kes perben hozott legutóbb határozatot a Kúria Therwsr-tanácsa. A pert egy ame­rikai magyar ember indította meg és ab­ban azt kérte a bíróságtól, hogy húszesz­tendős fiát mondják ki törvénytelennek. Keresetében előadta, hogy ő még 1911 őszén kötött házasságot és még ugyan­azon év decemberében megszületett fia, aki most már huszadik évét is betöltötte. ő feleségét a házasságkötés előtt csak néhány nappal ismerte meg és annyira beleszeretett, hogy a házasságkötéstől még az sem tántorította vissza, hogy a fiatal nő már akkor anyaság elé nézett. Felesége szerinte nem is titkolta a dol­got, sőt családja is nagyon tisztességesen viselkedett, amennyiben még az eljegyzés előtt közölték vele, hogy a lányt egy má­sik ember elcsábította és a dolog követ­kezménnyel járt. Annyira szerelmes volt azonban, hogy ez sem tudta eltántorítani, de különösen meghatót,­a az a tisztesség, amellyel az egész család az előzményeket előtte nyiltan feltárta, így azután a házasságkötést követő ne­gyedik hónapban megszületett a kis Já­nos, akit az anyakönyvben mint az ő tör­vényes gyermekét könyvelték el. A házasság azonban nem tartott sokáig, mert alig két évvel a kisfiú megszületése után felesége meghalt. Közben másik gyer­meke is született és amikor az örökösödési eljárást megindították, ennek során ő maga is gondoskodott arról hogy a gyer­mekek az anyjuk után járó örökrészt meg­kapják, majd ezután kivándorolt Ameri­kába. Húsz éve tartózkodott már az újvilág­ban- amikor elhatározta, hogy a dolgot rendezni fogja. Ezért indította meg kere­setét, amelyben annak kimondását kérte, hogy a kis János nem az ő gyereke, ha­nem anyjának más férfivel folytatott vi­szonyából származik. Az időközben felnőtt János a kereset elutasítását kérte és elsősorban is azt ki­fogásolta, hogy hivatalos apja húsz esz­tendő után lép fel igényével. Nézete sze­rint az, aki ennyi időn keresztül várako­zott és a gyerek törvényességét nem tá­madta meg, elvesztette jogát ahoz, hogy két évtized után ilyen pert indíthasson. Annál is inkább áll ez, mert a felperes mindig úgy viselkedett vele szemben, mintha tényleg törvényes apja lenne. Magából az anyakönyvből megállapít­ható az, hogy a gyerek születését ő maga jelentette be az anyakönyvi hivatalban és ekkor egy szóval sem említette azt, hogy a fiút nem ismerné el a magáénak. Ké­­­őbb is, amikor a hagyatéki eljárás folyt, mindig, mint az ő törvényes gyámja és apja szerepelt a különböző hivatalos fó­rumok előtt. Ebből kétségtelen, hogy bár tudta azt, hogy a fiú nem tőle szárma­zik, abba belenyugodott és őt törvényes gyermekeként akarta kezelni. Már­pedig az, aki valamely dologba utólag bele­egyezik, később ezt nem kifogásolhatja. Teljes jogbizonytalanságra vezetne, ha a férjnek még húsz év után is megvolna az a joga, hogy a házasság fennállása alatt született gyermekek törvényességét kifogásolja. A bíróság a felek indítványára kihall­gatta a megnevezett tanukat, ezek között pedig különösen a nő hozzátartozóit, akik egyértelműleg vallották, hogy az elhalt asszony már akkor anyai örömök elé né­zett, amikor későbbi férjét megismerte és elmondták azt is, hogy a helyzetet teljes valóságában feltárták a férj előtt, aki mindent tudomásul vett és ennek el­lenére a házasságot mégis megkötötte. így került azután az ügy a kúria elé, amely most kihirdetett ítéletével a kere­setnek helyt adott és a felserdült fiatal­ember törvénytelenségét ítéletében meg­­állapit­otta. Az ítélet indokolása szerint a férj a há­zasság tartama alatt született gyermek törvényességét bármikor megtámadhatja és e tekintetben semmiféle időbeli korlát­hoz kötve nincsen. A kereset tehát nem késett el, de egyúttal alapos is, mert bár az a szabály, hogy a házasság tartama alatt született gyermek apja a férj, ez a tétel csak addig áll meg, amíg lehetőség van annak a feltételezésére, hogy a férj és a feleség olyan időben érintkeztek egy­mással, amely a­ gyermek születésétől visszafelé számítva az úgynevezett kri­tikus időbe beleesik. Az adott esetben az a helyzet, hogy az apa későbbi feleségét abban az időben még nem is ismerte, tehát kétségtelen az, hogy a házasság után pár hónappal meg­született gyermek tőle nem származhatok. Bár tehát a férj saját maga jelentette be, mint törvényes fiát az alperest, teljes bi­zonyossággal meg lehet állapítani azt, hogy ehez a gyerekhez neki semmi köze nem volt. Nem változtat ezen az a körül­mény, hogy hosszabb időn keresztül úgy viselkedett, mintha a gyerek tényleg tőle származnék és azt a gyermekének elis­merné, mert ezzel még a férj nem mondott le arról a jogáról, hogy a gyerek törvé­­nyess­égét megtámadhassa.

Next