Magyarország, 1937. március (44. évfolyam, 49-71. szám)

1937-03-26 / 69. szám

10 KÉT SZEGÉNY EMBER kézenfogva jár az éjszakában Házaspárt ábrázol ez a fénykép. A férj ötvenkétéves, a feleség­ negyven­­kettő- Összesen százkét kilót nyomnak. Az asszony hatvan kiló, az ember negyvenkettő. Súlyos betegek mind a ketten. A százötvennyolc centiméter­ magas, negyvenkét kilós, apróvá aszott fejű férj valamikor borbély volt. Leg­utoljára 1914-ben borotvált. Kivitték a harctérre, tüdőlövést, majd idegbajt kapott. Borbélyszerszámot többé a kezébe, nem vehetett. A hatósági bi­zonyítvány szerint ma aktív kétoldali tüdőcsúcshurut és neurosis miatt ke­zelik­ A feleségnek tüdőtágulása, hurut­ja, ugyancsak idegbaja és még egész sereg apróbb betegsége van. Állan­dóan a fejéhez kap és szédül. A férj kabátjának hajtókáján aranyfényű hadirokkant jelvény csillog, cipője talpát kusza drótháló köti a felső­részhez. Csodálatosan szegény emberek. Azért kerestek fel, hogy tanácsot kérjenek lakásszerzés ügyében. Ugyanis október óta hajléktalanok. — Albérletben laktunk egy viceházmes­ternél, — magyarázza a negyvenkétkilós férj — de összevesztünk vele­­és kitettek. Azóta csak járjuk a hivatalokat, de­ szük­séglakást nem kapunk. A feleség bólint. Egyforma a házaspár minden mozdulata. Egyformán köszönnek, egyformán ülnek le, egyformán reszket­nek, sóhajtoznak, c­sirdogálnak, szédülnek. — Szegény feleségem nagyon beteg, — sóhajtja a férj. — Szegény férjem nagyon beteg, — sza­kad ki ugyanabban a másodpercben a só­haj az asszonyból is. Nem tudom, hogyan érzékeltessem ezt a teljesen szokatlan és megkapó egyöntetű­séget. Ülnek a fapadon és ütemesen fájnak, bólogatnak, összehajolnak, bólogatnak, sír­nak, motyognak, ismét sírnak, a nyomo­rúság kifejezhetetlen harmóniája ez, a nincstelenség ritmikus tornája, tánca, kó­rusa. Hitvesek. A férj ötvenszázalékosra értékelt hadi­­rokkantságáért havi 16 pengő segélyt kap.­­— Ez az egyetlen fix jövedelmünk ... — Ebből élnek! — Sem, — rázzák a fejüket, — ebből csak lakunk. — Hol la­knak! — Egy Gróf Zichy Jenő uceai szállodá­ban . .. Azért lakunk szállodában, mert menhelyen férj és feleség nem alhat együtt — Mit fizetnék a szobáért! — Napi egy pengőt. Azért kapjuk ilyen olcsón, mert szükség esetén más is bejöhet aludni a szobánkba__ Hogy miből táp­lálkozunk!... Nyolc-tíz pengőt kapunk havonta az elöljáróságtól, ez is lakásra megy. Enni pedig jegyekből eszünk ... — ! — Kapunk ebédjegyet, tejjegyet, hentes­árujegyet és lószékjegyet az elöljáróság­tól. A szállodában délig alszunk,— meséli az asszony.­­» — Azért délig, — magyarázza a férj, — mert a feleségemnek sokat kell feküdnie a tüdeje miatt... — De neked is, — bólogat feléje az asz­­szony. — Szóval, délig alszunk, azután felkelünk és elmegyünk az érsekutcai népkonyhára. Ott beváltjuk az ebédjegyet. Azután egy órát sétálunk s utána sorra kerülnek a többi jegyek. A tejjegyért na­ponta féllitert kapunk. A hentesáru­­jegyért tíz deka kolbász jár. De érvényes, kérem, töpörtyűre is. A lószékjegyre hat deka lóparizert adnak. Sok munkánk van a jegyekkel. Néha korábban kelünk fel. Ilyenkor kórházakba és hivatalokba já­runk. Mindenhova elkísérjük egymást. Az én orvosságomat a férjem őrzi a zsebében, az övé pedig nálam van. Kölcsönösen vigyázunk arra, hogy egyikünk se felejtse el bevenni... A szállodában nem hagy­hatjuk az orvosságot, mert eltűnik... A fiaskóra hat fillért ad a handlé... Vi­gyázni kell. Számolok: — Szóval, körülbelül huszonnégy-hu­­szonhat pengő készpénzük van havonta. Ebből laknak a szállodában ... — Ebből, de a hónap végefelé mindig kiköltözünk... Havonta négy-öt éjszakát az uccáin sétálunk .... Nem ülünk le seh­ova, mert ez veszélyes télen és tavasszal.. . Ha esik az eső, behúzódunk egy kapu alá . Szépen kézenfogva járunk az éjszakában... és beszélgetünk... — Miről! — Hát arról, hogy milyen jó volt akkor, amikor még 110 pengőt keresett a férjem havonta ... Akkor a vasgyárban dolgo­zott ... És arról is beszélgetünk, hogy mi­lyen jó volna egy kis lakás ... Nem kel­lene attól félnünk, hogy egyikünk megfá­zik és belehal ... — Nincsen semmiféle rokonuk! — Nincsen senkink! — ingatják fejüket a hitvesek. — Gyermekünk sem volt soha... — Valamikor volt egy h­ugom, — meséli a férj. — Mielőtt a frontra vonultam, fel­utazott Bécsbe nevelőnőnek. Azóta nem láttam. Nem tudom, mi lett belőle. Sóhajt. Az asszony vele sóhajt. Azután egymásra néznek. Hajléktalan házaspár. Nyomorszakértők szerint igen ritka tüne­mény, mert a kilakoltatottak rendszerint elszakadnak egymástól. Ezek azonban »ké­zenfogva járnak az éjszakában«. Csatangolunk kérem... És egymást vigasztaljuk ... Meséljük egymásnak, hogy milyen jó lesz, ha lakást kapunk... És vigyázunk egymásra... — Maguk nagyon szeretik egymást, ugy-e? Az asszony szemét elönti a könnny: — Kérem, mi nem érdekből kerültünk össze. Megláttuk és rögtön megszerettük egymást... Tessék elhinni, nem kötöttünk érdekházasságot! Csak összetartunk — — Koldulni szoktak! — Nem, soha! — tiltakoznak. — Kérem, én már a feleségem iránti tiszteletből sem koldulnék — teszi hozzá a férj. — Én nem is kiválnom! — állapítja meg az asszony. — Maguk négy-öt éjszakát töltenek ha­vonta az utcán — mondom. — Nem viszi be magukat ilyenkor a rendőr! — Csak egyetlenegyszer történt, — közli a férj — amikor a nyugati pályaudvar várótermében próbáltunk aludni. Az állo­másfőnökség megengedte, de a rendőrség tiltakozott. Bevittek a Mozsár utcába. Akkor szakadtunk el először egymástól egy félórára. Ugyanis külön-külön hall­gattak ki bennünket, nehogy egymásnak ellentmondjunk ... És azután ... Hallgatnak. — És azután! — És azután nem büntettek meg. A rendőrtiszt csak azt mondta: »mehetnek« és... és bevittek a toloncházba. Megma­gyaráztam a feleségemnek, hogy ez nem büntetés. Egy napot voltunk ott. Megfü­­rödtünk. Ez jó volt, de azért mégsem kí­vánkozunk vissza, mert a fertőtlenítésnél összeégetik az ember ruháját... Jaj, tes­sék valamit csinálni, hogy szükséglakást kapjunk... A hatóságok nem adnak, ta­lán azért, mert mindig együtt vagyunk és nem hiszik el, milyen baj azért mégis a mi életünk ... A szállodában nem lehet főzni, forralatlanul isszuk a tejet és ezért mindig fáj a hasunk... Valamit tessék csinálni... De azért a nevünket ne tes­sék kiírni... Nem szeretnék, ha az a bi­zonyos viceházmester megtudná, mennyi­re lecsúsztunk... A férj a fülembe súgja: — A feleségem nagyon érzékeny ... Pálmai Jenő Akinek gyakran fáj a gyomra és bélműködése renyhe, mája duzzadt emésztése gyengült, nyelve fehéres­sárga, étvágya megcsappant, annak reggelenként egy pohár természetes Ferenc József keserű víz csakhamar szabályozza a székletétét, előmozdítja az emésztését, élénkíti a vérkeringé­sét és megjavítja a közérzetét. MAGYARORSZÁG 1937 március 26 péntek a |_i _ i _ I­A­A “ Elsőrangú. Magyar vendégek kedvelt szállodája. Teraszok AlaSSIO" r10T©l AlTien Saját fürdőkabinok. Tulajdonos: Carlo Cordero ALASSIO - PENSION SALISBURY Ahová a magyarok mennek és ahol jól érzik magu­kat. Elsőrangú. Nagy park. Remek fekvés. Saját gazdaság. Autóbuszközlekedés. Tulajdonos : Arrigetti Carlo. Santa Margherita Ligure — PENSION SAVOIA, tengerre. Nagy teraszok. Folyó meleg- és hideg­víz minden szobában. Központi fűtés. Kert Egész évben üzemben. Mérsékelt árak Tulajdonos: Frau Herms. RXPnEEO - VEJVSIOJV VI HUTS JtK­MJVCJ. Teljes napsütéses fekvés. Minden modern komfort A tenger közelében. Saját kert narancs- és mandarinfákkal. Polgári konyha. Nagyon mérsé­kelt árak. Egész évben üzemben. Ajánlható szabadságidejére és nyugalmas tartózkodásra. Tulajdonos :Fuchs II A PO­LY — PENSION PINTO-STOREY, Piazza Amedeo 72. Első­rangú ház. Remek kilátással az öbölre és a Vezúvra. Minden modern komfort. Hosszabb tartózkodásra alkal­mas. Magyar vendégek kedvelt penziója. Francia tulajdonos • Louis Moncharmont * ■ ■ ■ * ■ Elsőrangú családi szálloda a sziget legszebb helyén, pazar kilátással, tropikus narancs, rózsa, pálmakertben.­ Kedvelt otthona a magyaroknak. Mérsékelt árak. Túl. Carlo Pagano SORRENTO ESaVITTONNIA Elsőrangú­ a tengerpar­ton - kertek AMALFI-RAVELLO Csodás panorámák. Nevezetes építészeti műemlékek. Enyhe éghajlat. Amalfi-­ barlang Amalfi - Grand Hotel Cappuccini “s'Sí­rással a tengerre. Park és kert. Felvonó. Minden komfort.Tulajdonos : A. Vozzi Ravello-Hotel Palumbo által látogatva. Elbűvölő fekvés a tenger és a hegyek között- Nagy kert és terasszok. Svájci tulajdonos Vuilleumier testvérek 710 TB IBM W fi 'tT 7M (Isola d’Ischia—Nápoly). — Elsőrangú klimatikus Jffl ■ IL gyógyhely. Ásványvíz-és iszapfürdők. Csodás strand PACAMIPPIHI­A (Isola d'Ischia—Nápoly) HOTEL SUISSE Svájci szálloda A legjobb szálloda. A leg-­UnOnl­llÜÜlULM jobb fekvés. A legjobb konyha — A legszebb kert­ — fül. Huber A. (személyes vezetés) PORTO d’ISCHIA- Hotel Floridiana *£ a­z ásványvízfürdők­­* c és a strand közvetlen közelében. Porto d’Ischhia (Nápolyi öböl) Hotel Conte Nyugalmas, csendes üdülésre ajánlható a Nápolyi öbölben. Kényelmes bejárat a termálfürdőkhöz, út a tengerpartra, a pintafenyőligethez. Bérlő: Ginato—Scala. PALERMO GRAND HOTEL SOLE Corso Vittorio Emanuele 291 150 szoba. Minden modern berendezés Folyó meleg és hideg víz Telefon és központi fűtés az összes szobákban Autóbusz a pályaudvaron. Garázs. Mérsékelt árak Tulajdonos: Giuseppe Sole. HOTEL PATRIA Saját autóbusz az állomáson. Penzió 30.— lírától. Egyágyas szobák 6—12 líra. Tulajdonos: CorsaroVii kétágyas szobák 12--20 líra.Díjtalan garázs a házban Vincenzo és Giovanni HOTEL PENSION TORINESE, Via Giovanni Meli 5. (A Via Roma keresztutcája). A város központjában. 35 teljesen napos fekvésű szobával. Minden modern komfort. Elsőrangú konyha. Mérsékelt árak E N N A Szicília központjában az Agrigent-vonalon. Szira­­kuza. Híres építészeti műemlékek és csodálatos panorámák. A Cf*10Pili Tekintse meg a híres görög templomromokat, Palermótól két órányira. Legjobb éghajlat: réli,és Agil Igvlil tavaszi üdülésre alkalmas. Hotel des Temples, Hotel Grande Bretagna Gellia Fenti helyek és szállodák prospektusaival szolgál AZ EST utazási irodája, Budapest, VII. kerület, Erzsébet körút 18—20. szám

Next