Magyarország, 1937. július (44. évfolyam, 146-172. szám)

1937-07-02 / 147. szám

1937 j alius 2 -tek MAGYARORSZÁG MAGYARORSZÁG EGYHANGÚLAG Egyhangúlag szavazta meg a Ház ezt a fundamentális tör­vényt, a kormányzói jogkörről. Alaptörvény, ahogyan egész nemzeti létünknek alapja a törvény. A magyar csak törvényben tud élni és alkotmányban gondolkozni. Az új törvény, amelyben rezgésszerű finomsággal és érzékenységgel benne él a nemzet lelkiismerete, ön­magával szemben érzett felelősségérzete, történelmi tiszteletadás Horthy Miklós országépítő és törvényttartó személyének, ugyanakkor felelős gondoskodás jövendő nemzedékekről. A legkisebb árnyalatban is gondoskodik arról, hogy az állami főhatalom törvényesen, rendben, minden külső és belső zavar nélkül folytatódjék, az alkotmány és a törvény uralkodjék átmenet és zökkenő nélkül. Vita nélkül fogadták el az új törvényt, amelyet előbb megszűrt a nemzeti lelkiismeret, eleven lelke az örök jog örök magyar nemzetének, amely azért adott a világnak annyi nagy jogászt, mert maga és minden fiában a jog­ban nevelkedett és a jogban él. Ezért, ha azt kérdezik, ki hozta ezt az új törvényt, azt kell felelnünk rá, a régi magyar törvények. Azok egész tára. Oly természetesen eredt és fakadt belőlük, az új a régiek­ből, hogy vita róla nem is lehetett és ezért tudja ez a nemzedék át­adni a következőknek ezt a törvényt az egyhangúság egész nagy erkölcsi tekintélyével, hogy valahányszor majd ebben a törvényben lapozni vagy erre hivatkozni fognak, sosem egy pártot, hanem min­dig az egész nemzetet érezzék benne és azt az egész nemzedéket, amely Horthy Miklós kormányzó bölcs vezetése és alkotmányos or­­száglása alatt épített itt újra országot. Az új törvény új évgyűrű az ezeréves alkotmány halhatatlan és dönthetetlen élettáján. Ami lehangoló és ami megnyugtató .Bárkinek adatait készséggel fogadom és felülvizsgálom, a visszaéléseket az egész vonalon a legkíméletlenebbül fogom meg­torolni. Ezt Darányi Kálmán miniszterelnök mondta a 33-as bizott­ságban és egész biztos, hogy ez a hang és ez a szellem önmagában is alkalmas arra, hogy a közélet tisztaságát biztosítsa. Ez nem az a szellem, amely bizalmatlanul fogad minden adatot — vagy leleplezést. Darányi Kálmán sem tűr —■ aminthogy nem is lehet tűrni — semmi általánosítást; konkrét ügyekben azonban kíméletlenül tár fel és torol meg mindent, ami visszaélés. A földművelésügyi minisztérium­ban kipattant visszaélések ügye érthető recenzust keltett az egész közvéleményben. De ez a recenzus­­ az egészséges reakció jele, mint nagyon sokszor a lázé: a szervezetben. Épp ez mutatja, hogy a mi közéletünk: egészséges közélet. Mert beteg közéletekben, elnyomott közéletekben először nem kerülnek napvilágra a visszaélések — beteg közéletekben, vagy elnyomott közéletekben apátia mutatkozik. A közvélemény háborgása épp annyira az egészség jele, mint ameny­­nyire az egészség jele az a vizsgálat, amely most megindult, kérlel­hetetlenül. Ott, ahol a közvélemény gépezete, hibásan funkcionál, ott, ahol a közvélemény gépezetének kerekei rozsdásak, ott, ahol a közélet légkörét nem szellőzteti állandóan az igazi önkormányzat felfrissítő szelleme, ott soha ki nem pattannak, soha föl nem tárulnak a vissza­élések. Megtévedt emberek mindig voltak, mindenütt lehetnek a fertőzés végre is minden szervezetbe beveheti magát, de egy szervezet betegsége ott dokumentálódik, ha nem veti ki magából a fertőzést. S amilyen lehangoló mindaz, ami most kipattant — annyira meg­nyugtató a vizsgalap erélye, lendülete és kíméletlensége. Anglia mentegetőzik Az idők jele ez is: Anglia rátér a külföldi propagandára. Tizenkét nyelven indulnak meg hamarosan a rendszeres angol rádió­­propagandaelőadások. Angolellenes rádió- és újsághadjáratot akar­nak ezzel ellensúlyozni. Gondoljuk meg jól, mit jelent ez: egy hatal­mas birodalom, melynek semmi terjeszteni való ideológiája, semmi exportra készült esz­­eáramlata, semmi felforgató szellemi dugáruja nincs, kénytelen úgy dolgozni, mintha volna. Anglia nem akarja más országok békéjét felforgatni, nem akar idegenben összeesküvést vagy polgárháborút szítani — és mégis teljes erővel igénybe kell vennie az étert, hogy meghallgassák. Területén rend van, béke és a ma elér­hető legnagyobb boldogság. Úgy látszik, ezért kell »exkuzálnia« ma­gát tizenkét nyelven az éteren át. Magyarázkodnia kell, amiért nem ont vért, nem tart fenn internálótáborokat, nem gyakorol terrort. Mentegetőznie kell a világ előtt e súlyos mulasztásokért, meg kell kérnie a kontinens rádióhallgatóit, ne haragudjanak rá, próbálják megérteni, próbáljanak megbocsátani neki, amiért nem árt senkinek. Reméljük, a hallgatók elég nagylelkűek lesznek és megbocsátanak Angliának. iC&SlINTIA A. V nyaralási akciónk, amely a gyönyörű karintiai tavak vidékére vezet, megkezdődött A 14 napi szállás, ellátás, borra- - —. _ valókkal és gyógyadókkal,strand- I fürdőkkel együtt, vasúti költség- 1 I OU gél Budapesttől Budapestig—.....| W I P-től Ezen árban a kirándulások költségei, úgymint 7 napra szóló cérjeljegyek, monka­­ók, helyi vonatok, postaautóbusz használatára és a függővasutak költségei is bennfoglaltatnak Jelentkezés indulás előtt legalább 1 héttel. Részletes felvilágosítást ad Az Est Utazási és Menetjegyirodája,VII. Erzsébet körút 18-20.SZ. 7 Mikor jut el a magyar író a magyar iskolába ? Irta: Fej a GézaA mai fiatalság a mai irodalom I iránt érdeklődik s többnyire I regényponyva kerül a kezébe. I Még élénkebben érdeklődik a s társadalmi kérdések iránt s­­ többnyire a politikai ponyva fertőzi meg fiatal szellemét. A fertő­zés ugyan még nem általános, de an­nál komolyabb küzdelmet kellene in­dítanunk, hogy ne is lehessen álta­lánossá. Ne­m lehet vitás, hogy az élő s értékes irodalommal, az élő géniusz immár kétségbevonhatatlan értékeivel kell a fiatal szellemeket immunizál­nunk. De vájjon mit szűr át az is­kola, közelebbről: az ifjúsági könyv­tár az élő irodalomból? Körülbelül húsz esztendős időkö­zökben hivatalos jegyzékek jelennek meg arról, hogy milyen könyveket kell s melyeket »lehetséges« az ifjú­sági könyvtárakba besorozni. Az utolsó 1931-ben, az utolsó előtti pedig 1912-ben jelent meg. Az új­ beszerzé­sek természetese­n a legutóbbi jegy­zék szerint történnek. Elszomorító jegyzék ez. Még a XIX. század nagy­szerű magyar irodalmi termése is megcsonkítva, búsító töredékek alak­jában kerül az ifjúsági könyvtárakba. A teljes Jókay, a teljes Mikszáth még mindig »nem való az ifjúság ke­zében. Teljesen kimaradtak azok, akik az 1867-tel kezdődő beteg történelmi korszakot »megellenezték«, a Tolnai Lajosok s a Justh Zsigmondok, mint­ha a történelem nem igazolta volna őket. S hiába keressük a XIX. század nagyszerű népköltési gyűjteményei­nek teljes kiadását is. I­SMERJÜK az óvatos kézdörzsöl­­gető kifogást, hogy az ifjúság naiv lelkületét nem szabad ko­moly emberi problémákat tár­gyaló művekkel feldúlni. Mint­ha a mai gyereket egy mestersé­ges mesevilágban tarthatnák, mintha a­ mai nyíltszemű s nyílteszű fiatal­ság modern irodalmi művek nélkül nem érdeklődnék az élet és halál, a születés és a teremtés titkai iránti Móricz Zsigmondnak csupán egy műve, a Légy jó mindhalálig« került, rá a szigorú listára. Holott e sorok írója még ma is frissen emlékszik arra a megrázó hatásra, melyet a»Az isten háta mögött« című regénye oko­zott ötödikes gimnazista korában. Nem mondhatnám, hogy szerelmi fű­töttsége­ megrontotta volna, ellenben tudatossá tette benne környezetét, a felvidéki magyar kisvárost. Zilahy Lajosnak csupán egy színműve, a­z»Süt a nap­ került be. Tersánszky teljesen kimaradt, s egyetlen jelen­­téktelen regénnyel került be Krúdy Gyula. A fűzfairredenta költészet helyett, szerény vélekedésünk szerint, a ma­gyar egység gondolatát sokkal job­­ban szolgálnák az elszakított s szen­vedéseiben megtisztult magyarság nagy irodalmi értékei. De még Ta­mási Áron műveit is hiába keressük a hivatalos listákon, ellenben szép számmal találkozunk ismeretlen s jelentéktelen nevekkel, kiket soha­sem fogadott be a közönség szere­tete , egészen bizonyos, hogy az irodalomtörténet sem fogadja majd be őket. N­­YON szomorú az új magyar Ara mostoha sorsa is. is még Ady Endre sem vonult be az iskolákba, antológia alakjá­ban sem. Hiába ismerték el páratlan értékeit konzervatív tudósok és akadémikusok. Hiába ke­ressük a magyar nyelvnek s lírának immár elhúnyt nagy mestereit: Ju­hász Gyulát, Tóth Árpádot s Kosz­tolányi Dezsőt, az élők közül pedig Babits Mihályt, Erdélyi Józsefet, Illyés Gyulát, Szabó Lőrincet- Holott az iskolai élet szerves része a szava­lás, hatása mély nyomokat hagy a lélekben, nemcsak az ifjúságot ne­veli, hanem az ünnepélyeken a szü­lőket is. S­ valljuk csak be, hogy a lelkes fiatal szavalók többnyre je­lentéktelen fűzfapoéták martalékai lesznek. Az iskolai könyvtárak nagyon fél­nek a társadalmi irányú művektől is. Meg is látszik ennek a hatása. A ma­gyar társadalom általános műveltsé­géről jót kell mondanunk, de annál gyöngébb lábon áll társadalomtudo­mányi tájékozottságunk. A különböző mérgező eszmeimportoknak ezért van akkora hatásuk, bizonyos fiatal réte­gek ezért imádják a diktátorokat. Nagyobb volna e nemzet szellemi és politikai ellenálló képessége, ha tár­sadalmunk tisztán látná az igazi,nagy társadalmi törvényeket. Az egyetemi hallgatók aligha sodródnának hol szélsőjobb, hol pedg szélsőbal maf­fiákba, ha az iskolában komoly s őszinte társadalomtudományi útra­­valót kaptak volna. S ENKI sem tagadhatja, hogy ma elsősorban társadalmi kérdések érdeklik az érettebb ifjúságot. Egy hónapja egy 13 éves kis­diákkal megirattam, hogy miért legkedvesebb könyve az »Arany­­emberi? Hát azért tetszett a kis pro­­letárfiúnak, mert »Timár Mihály min­denfelé kenyeret osztogat«. A kassai magyar gimnázium egyik tanára, mint a Prágai Magyar Hírlapban ol­vasom, kiváncsi volt, hogy milyen könyvek érdeklik a nyolcadikosokat? Kiderült, hogy valamennyien elsősor­ban a nemrégiben megjelent új ma­gyar szociológiai könyvekért rajon­ganak. De akkor miért hagyják el­porladni Acsády Ignác korszakalkotó művét a magyar jobbágyság történe­téről ? Miért nem vonult be még az iskolába a »Puszták népeit A fiúk kikerülnek az életbe, egy társadalomba, mely tele van hibákkal, bűnökkel, mindenekelőtt pedig elodáz­hatatlan tennivalókkal. S erről a tár­sadalomról alig szereztek tudomást, csoda-e tehát, ha politikai szekták és hóbortok, világnézeti könnyelműségek zsákmányai lesznek. Megrohanják az idegen eszmék zsenge szervezetüket, s nem ismerik a magyar géniusz, a korszerű írói beszéd legnagyszerűbb megnyilatkozásait. Honnan merítse­nek tehát ezek a fiatalok ellenálló­­erőt? Ne feledjük, hogy belső várak is vannak. S aki a belső várak építé­sénél nem­ a szellem legjobbjait, nem a korszerű, a legmélyebb hatásra ké­pes értékeket használja fel kötő­anyagnak, úgy jár, mint a magyar népballada kőművesei: »Amit raktak délig, leomlott estére. Amit raktak estig, leomlott reggelre.« Stranddresszek 17, finom köntös....................................................... M­TM * KAZFIA KALAP. MIRIDIVAT ml m Károly körút 3, saroküzlet.

Next