Magyarország, 1937. augusztus (44. évfolyam, 173-197. szám)

1937-08-18 / 187. szám

193? augusztus­­8 szerda MAGYARORSZÁG Szabad-e játszani a Missa Sollemnis-t a nagyváradi püspöki palota előtt Érdekes szabadtéri előadást terveztek Nagyváradon. Elő akarták adni Újházi­ György Missa Sollemnis című miséjét, amelyet Beethoven zenéjére írt. Úgy ter­vezték, hogy egy nap románul, egy nap magyarul játsszák a Missa Sollemnis-t a nagyváradi püspöki palota előtt. A püspök megígérte, hogy miseruhákat ad köl­csön és kijelöli azokat a papokat, akik az előadás egyházi szakértői lesznek. Ujházy levelet írt Pécs város polgármesteréhez — a Nemzeti Színházban bemutatott Missa Sollemnis Pécsett került előadásra szabad­téren — arra kérte, hogy engedje át mű­vét a nagyváradi előadás számára. A pécsi polgármester válaszában közölte, hogy sajnos, nem áll módjában a kérést teljesíteni, mert Pécs városának szerző­dése van Ujházyval- Csak Pécsett lehet a művet szabadtéri előadásban színte hozni. A nagyváradiak ekkor dr. Janovits Je­nőt kérték meg a közbenjárásra. Jano­vits szintén levélben fordult a pécsi pol­gármesterhez ebben az ügyben. A polgár­­mester nagyon udvarias válaszában kö­zölte, hogy kivételesen megengedné Jano­­vitsnak a mű­ előadását, de attól fél, hogy ha most megadja az engedélyt, más utód­állam is jelentkezik hasonló igénnyel. A nagyváradiak tehát még mindig nem tud­­ták a tervet megvalósítani. Múlt héten a szegedi ünnepi játékok alatt kultuszinisztériumi urak tartózkod­tak a Dóm téren és szóba került ott a Missa Sollemnis ügye. Csodálkozással vet­tek tudomást a pécsi polgármester levelé­ről és részletes felvilágosítást kértek arra vonatkozólag, lehetséges-e, hogy ilyen fon­tos kulturális ügyben elutasító választ kapjanak. Valószínűnek tartották, hogy nem­ is a polgármester írta a levelet, ha­nem csak egy alárendelt városi hivatal­nok. Vitéz Imecs György szegedi főispán vál­lalkozott arra, hogy interveniál a nagy­váradiak érdekében. A főispán levelet írt vitéz Horváth pécsi főispánnak, amelyben felhívja a figyelmét a fonák helyzetre, arra kéri, támogassa az ügyet. Eddig még nem érkezett válasz arra vo­natkozólag, megengedik-e a Missa Sollem­nis szabadtéri előadását Nagyváradon, vagy sem. Amennyiben megérkezik az en­gedély, még mindig nem késő, mert az előadásokat csak augusztus végére ter­vezik. Az algíri énekesek Lamotte alpolgármesternél Érdekes látogatói voltak ma délben Lamotte Károly alpolgármesternek. A Cercle Choral d’Algir-nak, az algíri dalo­sok együttesének nyolc vezetője kereste fel a központi városházán levő hivatalá­ban a helyettes polgármestert. Tegnap éjszaka érkeztek az algíri dalosok Buda­pestre, ahol több hangversenyt tartanak. Ma este az Állatkertben szerepelnek. A vörös turbános, fehérkabátos algíri urak tisztelgő látogatásuk során elragadtatá­suknak adtak kifejezést a polgármester­helyettes előtt Budapest szépségei fölött. Lamotte alpolgármester a főváros pla­kettjét nyújtotta át az algíri dalosegyüt­tes vezetőinek. ­ Serdülő fiúknak és leányoknak ad­junk hetenként legalább egyszer reggel felkeléskor egy-egy kis pohárnyi term­­­mészetes­­Ferenc Józsefi keserűvizet, mert gyomor-, bél- és vértisztító hatásának gyakran igen fontos eredményeket köszön­hetünk. Az orvosok ajánlják. Autón járnak a gazdák, estélyi ruhában táncol­nak a parasztlányok az orosházi tanyákon Orosháza, augusztus 17. (A Magyarország kiküldött tudósítójá­tól.) Jó világ köszöntött errefelé a pa­rasztra, parasztparadicsom annak, aki az ország más tájain is nézelődhet. Az a po­litikai igazság, hogy »ha a paraszt jól él, jól megy sora, akkor mindenki másnak is jobban megy­. — itt kézzelfogható, mert az orosházi paraszt ma éppen olyan bol­dog és pénzes életet él, mint a gazdakon­­juktúra legvirágzóbb hónapjaiban. Az orosházi parasztot félévszázad óta szívesen veszik mintának, mert a világ haladására elsőnek reagál, mert azt és úgy termel, tenyészt, amit és ahogyan a piac megkíván. Az orosházi parasztba kupéc­­vér is szorult a büszkeség mellett, nem­igen kell neki segítő kéz ahhoz, hogy a portékáját maga adja el jó áron. Szerve­zettsége mintaszerű, az állattenyésztés minden ágában kitűnően kiképezte magát, búzája, kukoricája, árpája, minden ter­ménye márkának számít. Ezért tért magá­hoz elsőnek az orosházi paraszt. Ma már ott tart, hogy­­ kezd autón járni! Szépen öltözködik és szívesen szórakozik az oros­házi paraszt manapság. — Tán kiesett a kerékszeg! — kérdi hamiskásan az egyik legény. Nagy a ne­vetés rá. Zizegő kukoricatáblára világít a kis­vasút villanya: — Hű, de egy-kettőre levághatná ez a banda a sok szárat! A mi tanyánkon is elférne ennyi potyaszedő! Szúnyog, meg légy vetődik a lámpa fé­nyébe: — Itt se térünk a legyektől, — mondja az egyik estélyiruhás dáma — odaki a tanyán is majd megesznek bennünket. A partnere így folytatja: — Nem bírhatunk vele, Juliska, mert egy pár légy egy hónap alatt húszmilliót szaporít! A másik dáma belenevet az oktatásba: — Mi vana, ha a malac úgy szaporí­tana?... A cigány, persze, ezzel a nótával kö­szönti a társaságot:* — Szánt az ökör, recece, az orosházi határba’... A táncrendben a csárdás nem több, mint másutt, tangó, fox, angol keringő váltja egymást. És finoman táncolnak, pedig gombostűt sem lehet leejteni a tán­coló tömegben. A zsúfoltságban leg­­könnyeben a foxtrott megy, hiszen abban csak csoszogni kell, azután viszi a tán­cotokat körbe-körbe az áradat. Még a Giovinezzára is foxot járnak. Szépen öltöznek a tanyai szépek Az ifjak — például — a gyopárosi kerti étterem tágas forraszán táncestét rendez­tek a minap. Nincs az a divatszakértő, aki fölismerte volna a leányok, fiatalasszonyok között a »parasztot«, olyan estélyiruhás hölgyek voltak. Estélyi frizurájuk is mo­dern volt. A fülükben szép fülbevalók, s nincs köztük, akinek gyűrűsujján ne pom­pázna egy szép, köves aranygyűrű. Arany, meg ezüst karkötőt viselnek, mindnek van karórája. Kalapot egy se visel, hétköznap pedig éppen úgy fölveszik a kendőt, mint az édesanyjuk. A legények öltözéke még »parasztos«, de már sokan otthonhagyják a csizmát. A legtöbb tropikálanyagból készült csiz­manadrágot, kabátot viselt, a moderneb­bek »pantallós« öltönyt, hozzá nyers­selyem sportinget nyakkendő nélkül. És elegáns divatkalapot. Régi nóta, új tánc A beszélgetésüket, szavaik muzsikáját, témáikat nem érinti a divat, úgy beszél­nek, mint az apjuk, nagyapjuk. Minden harmadik mondatuk a­­ tanya. — Megy­­megy a kisvonat, egyszer csak megáll. Már most beszerezheti gyermekei részére a jövő tanévre szükséges tankönyveket a minisztérium által előírt hivatalos áron .Az Est könyvosztályán Erzsébet körút 18. Telefonon történt megrendelé­seket még aznap hazaszállítjuk „Mások maguk, mint mi voltunk...' Az öregebbje, aki nem táncol, a kert­helyiség asztalainál ül, beszélget. — Én meg úgy vótam, hogy nem is gyü­­letünk, mer megszúrta a talló a lábam. Oszt tetanusz lett belülre ... — A régi öregek idejébe nem vót ennyi tetanusz ... — Vót­a, csakhogy akkor farkasgörcsnek hitták, oszt aki megkapta, belepusztult. Most meg megmentik, akit lehetséges. Az asszonyok fölfigyenek a tetanuszra. — Fájt valamije előbb? — Nem én nekem, csakhogy idejébe ész­revettem. Láttam már tavalyelőtt meg­halni egy gyereket tetanuszba, ügyeltem hát magamra. Amikor a talló megszúrt, kimostam a sebet, jól megnéztem másnap is, meg harmadnap is. Amikor éreztem, hogy valahogyan nem jól vagyok, biz be­­gyüttünk mink az orvoshon, nem vártam meg, amíg a nyakamba beleáll a görcs... Beázottak, most osztán szédülök egy ki­ 9 csit, meg a bőröm is viszket, de megma­radok. Az asszony rálegyint az esetre a kezé­vel: , — Azér csak mások maguk, mint mink voltunk, meg vagyunk... A háború alatt az uram odavet, én szántottam. Szántás közben belement a lábamba egy jókora szárhegy. Kimentem a borozdából, meg­mostam, bekötöttem, visszamentem a bo­­rozdába tovább szántani. Két nap múlva gyütt ki édesanyám a tanyába, az vette ki, mer én nem férhettem hozzá,­­ mégis megmarattam ... Fürdőszoba, autó... Alig boroznak, majd minden asztalnál sör fogy. A kisvasút máskor éjfélkor indítja az utolsó vonatot be Orosházára, most éjfél­­után kettőkor, meg hajnal négykor is ment vonat. Délelőttre pihentek vala­mennyit, templomba mentek, ebéd után meg vissza a tanyára, csizmában, kendő­ben, megfogni újból a dolog végit. Bővérű lovak ficánkolnak a kocsik előtt, a válogatós ló egykéz dupla pénzért venné őket, ha­­­adnák. De nem adják, mert Orosházán virtus a jó ló. Nem szá­mít embernek, aki rossz lovat hajt. A modern élet kényelmét egy-kettőre megszokták a fiatalok, de még az öregek is. Egyre több tanyában fúratnak árté­zi­lábtál, már olyan tanya is van, ahol a lakó­épületekbe bevezették a vizet. — Még a jószágok elé is odavezettetem, — mondja az egyik gazda — annak is jobb a tiszta ártézi viz. A monoriak kezdték, hogy fürdőszobát rendeztek be a tanyán, a szokást átvették, ez is virtussá vált. Egyre szaporodik a tanyai fürdőszobák száma. Csak éppen strandra nem járnak. Szerintük a strand csak arra jó, hogy »pucérkodjanak« az em­berek. Néhány orosházi gazdának már autója van. Megszokott látvány, hogy jön be a tanyáról a poros autó, csizmás paraszt­­ember vezeti, mellette ül a felesége fejken­­dőben, kötővel maga előtt, az ölében gara­­boly, amiben az eladnivaló tojást hozza, hátul meg a piacra szánt tejföl, túró, vaj, meg baromfi. Eleinte furcsállották az autót, de már megszokták, jövőre vagy ötvenre szaporodik majd az autótulajdo­nos orosházi parasztok száma. Rájöttek, hogy a falutól távoleső tanyáról könnyeb­ben, gyorsabban bejöhetnek, nem kell ki­­vonni egy pár lovat oda-vissza egész napra munkából, nem kell behozni a bérest se, az is folytathatja a dogát odakint... Építkezés mindenfelé . . . Szívesen költ az orosházi paraszt, mert igényes, de igényeiben is óvatos, megfontolt, mint dunántúli ősei voltak. Az orosházi para­sztparadicso­n új ese­ménye pedig az, hogy­­­ parcelláznak két helyt is Orosháza mellett. Aki csak tehette, földet vett. Kőmívesek, ácsok f­agyban készülnek az új építkezésekre. Tanyaházat, istállót, ólat, górét kell majd építeni. Garázsra egyelőre még nincs szük­ség, megfér egy-két esztendeig az autó a színben. Majd, ha ott alkalmatlanná vá­lik és valamelyik úr felépíti az első ta­nyai garázst, a többi követni fogja: Raczkó Lajos. | EURÓPAI DÍSZPREMIER HOLNAP: | | RÁDIUSZ OMNIAV.8 | | RABSZOLGAHAJÓ | || Az utolsó rabszolgakereskedő izgalmas élete | | Wallace BEERYés Warner BAXTER | )­ ELISABETH ALLAK, MICKEY ROONEY, JOSEPH SCHILDERAUT | K

Next