Magyarország, 1937. október (44. évfolyam, 223-248. szám)

1937-10-23 / 241. szám

1937 október 73 szombat MAGYARORSZÁG MAGYARORSZÁG Jól megértett szavak félremagyarázása... Világos és nagyon határozott cikkben felelt most Eckhardt Tibor a szélsőjobboldali sajtónak, amely a körmendi beszédet elferdí­tette. A független kisgazdapárt vezére nem félreértett szavait magya­rázza meg mostani cikkében — cikke azoknak szól, akik jól megértett szavait félremagyarázták. Ez ellen a magyarázat ellen, helyesebben az ilyen belemagyarázás ellen nemcsak a beszéd minden szava szól, de ellene szól már maga az a tény is, hogy Eckhardt Tibor igazán reál­politikus, tehát olyan politikus, aki a holnapután királykérdése miatt nem hajlandó a ma nagy feladatai, elsősorban szociálpolitikai felada­tai felől elterelni a figyelmet. A független kisgazdapártban, mint a legtöbb pártban — tehát a NEP-ben is — vannak legitimisták és antilegitimisták, de amint nem ez szabályozza a NÉP politikáját, nem ez szabályozza a független kisgazdapárt politikáját sem. Ennek a pártnak politikájába eddig se nyomult előtérbe ez a probléma s nem­ nyomult előtérbe Eckhardt által, vagy akár­ a körmendi beszéd által sem A szélsőjobboldalon a körmendi gyűléssel kapcsolatban is másról beszéltek, másról — mint amiről szó volt: nem tudtak mit felelni a támadásokra, amelyeket Eckhardt a mai élet valódi kérdéseiben, a mai élet lényegkérdéseiben intézett ellenük — tehát kikerestek ma­guknak egy más támadási, illetve ellentámadási felületet, kitaláltak, megírtak és eljátszottak maguknak egy »szélsőlegitimista« Eck­­hardtot, egy kisgazdapárti vezért, akinek nincs más gondja, mint a legi­timizmus, vagy szabadkirályválasztás problémája. Ami hiányzott nekik ehhez a beszédből, azt bel­eképzelték, belemagyarázták, beleagi­tálták ... mondani sem kell persze, hogy teljesen hiába. Még­pedig teljesen hiába, nemcsak azért, mert a közvélemény tisztában van Eck­­hardt Tibor politikájával, hanem azért is, mert a közvélemény tisztá­ban van — ő velük. Az ő politikájukkal, az ő politikai játékstílusuk­kal is. Békéért és igazságért Súlyos és messzehangzó szavakban bélyegzi meg a Vatikán fél­­hivatalos lapja a párizskörnyéki békéket és rámutat arra, mint sodró­dott Európa egyik válságból a másikba, azért, mert a háborút nem kö­vette igazi béke, csak békeszerződések követték, békeszerződések, amelyek történelemellenesek, földrajzellenesek, közgazdaságellenesek — emberségellenesek. »Az emberi jólét három legnagyobb ellensége, az individualizmus, a racionalizmus és a fajelmélet a nagy világégés­ből megerősödve, hatalmaskodó és követelődző formában éledtek fel«, mondja többek közt az Osservatore Romano cikke, amely hangsúlyoz­za, hogy »a békeszerződések elviselhetetlen kötelezettségeket róttak a legyőzöttekre, igazságtalan módon osztottak fel területeket és népeket s ezáltal újjáéledt, félelmetes ellenségeskedésekhez vezettek«. A cikk, amely rámutat az orosz bolsevizmus propagandájának szörnyűségeire és a németországi újpogányságra is, az igazságért való küzdelmét erő­síti; ez a küzdelem­ a békeszerződések elleni küzdelemmel kezdődőt, hisz ezekben a békeszerződésekben fosztották meg a háborúra követ­kező új nemzetközi jogrendet az igazságtól. Ezt a küzdelmet kezdet­ben jóformán egyedül folytatta a magyarság — lassanként azonban a közvélemény világfrontjaival szélesedett ki ez a küzdelem, amely szinte a civilizáció önvédelmi harca lett, a háború utáni világ legha­talmasabb kultúrmozgalma, hisz a jogért folyik, az igazság érvénye­süléséért folyik, az igazi békéért folyik. A békéért, az igazi békéért, amelynek meg kell hozni az igazságot és az igazságért, amely egyedül hozhatja meg az igazi békét. Grand Hotel Beszkár örömmel halljuk, hogy szép luxusszálloda és vendéglő épül a Svábhegyen. Minden új szálloda születését a legnagyobb lelkesedéssel fogadjuk, mert akármennyit­ építenénk is, — hála Istennek — mind megtöltené a rohamosan növekvő idegenforgalom. Némi meglepetéssel értesülünk viszont arró , hogy kinek köszönheti majd Budapest a leg­újabb luxusszállodát. Nem másnak, mint a Beszkár­nak. Természete­sen semmi kifogásunk sincs az ellen, hogy e közismert és méltán nép­szerű vállalat szép és modern vendégfogadót épít — de mégis azt hit­tük volna, hogy előbb szép és modern villamoskocsikról kellene gon­doskodnia, európai nagyvároshoz méltó közlekedésről és elviselhető tarifáról. Dehát mit tehetünk, ha a Beszkár mással akar foglalkozni és magasabb röptű becsvágy fűti! Miután Budapest közönségét, mely­ből a Beszkár él, senki sem kérdezte­ meg, a közönség belenyugszik a dologba és jóindulatú érdeklődéssel várja az új szállodát. Csak attól fél, hogy mi lesz, ha egyszer valami zavar áll be a Grand Hotel Besz­kár üzletmenetében? Ebben az esetben várjon a kisszakasz árának emelésével fogják-e majd a szállodát szanálni, vagy a kocsik számá­nak csökkentésével? 7 SZIVAR HALÁL Irta: Hunyady Sándor Sokat szivarozom. Néha még egy-egy havannát is megengedek magamnak, holott ezt nem volna szabad az anyagi viszonyaim miatt. Dehát szeszre, nőkre nem költök, még szabályos télikabá­tom sincs, valamerre csak muszáj kilengeni az embernek. Nem is tudokba magam számára nagyobb fizikai örömet, mint ami­kor szerencsés szivar-egyéniség­gel találkozom. Olyannal, amelyik­nek jó az íze, kellemesen adja a füstöt és szépen ég — mert még ez is fontos — a pelyhes hamu alatt egészséges parázzsal. Bizonyosan vannak kivételek, amelyek erősítik a szabályt, de azt hiszem, hogy a szivarosok inkább derék emberek. A komisz, rideg, zsaroló, önző jellemhez nem is il­lik a szivar. Még annak a geng­szternek is ad valami bariton ízű, kedélyes vonást a szája szögletébe tolt cabanas, aki, ha megharag­szik, tizenkét revolvergolyót ereszt az ellenfelébe. Hanem azért, ami jólesik, min­dig meg kell fizetni. A szivarozás­nak is ára van. Az ember eleinte csak aprópénzzel fizet érte. Étvágy­talansággal, fejfájással, szédülé­sekkel. Végül pedig rendesen ki kell tenni a nagy bankót is, ame­lyet úgy hívnak: korai halál. Én is fizetem szorgalmasan a részleteimet. Többet mutatok a ko­romnál. A torkomat már tönkre­tettem. És azonkívül pontosan ér­zem, hogy valami rejtelmes baj halad előre bennem szívósan és fe­nyegetően, hogy egyszerre csak ad acta tegyen váratlanul. De et­től nem félek. Sőt ez pontosan bele­tartozik a terveimbe. Köhögök és szuszogok. Orvos­­barátaim, sőt még a civilbará­taim is fejüket csóválva figyel­meztetnek a súlyos következmé­nyekre. Nem múlik el nap, hogy ne hallanék legalább három rém­történetet, hogy mit művelt a ni­kotin azokkal, akik nem tudtak szakítani vele idején. Éppen ma délelőtt beszélte el egyik barátom Z. úr esetét. Z. úr javíthatatlan dohányos volt. Ha éjjel fölébredt, vízbe már­tott egy kockacukrot, bekapta és utána szivarra gyújtott. Még ebéd közben is dohányzott. Gyufa­skatulya volt előtte az abroszon, regálta a skatulyán, egyszerre szívta be a füstjét a leves párájá­val. Csak nevetett a doktorán, aki fölváltva fenyegette és könyör­­gött neki. Most aztán megjárta szépen. Operában volt a múlt héten Z. úr Színház után megvacsorázott, aztán hazament. A negyedik eme­leten lakott, beszállt a liftbe. A házmester, aki fölvitte, még hal­lotta, Légy vidáman fütyül vala-* mi melódiád Az első emeleten még fütyült. A másodikon csodálkozva fölkiáltott: — Nono! Mi az ördög ez? Elszé­dültem! És a harmadikon már meg volt halva. A barátom, hogy borzadályt keltsen bennem, gondosan részle­tezve festette le, mint roskadt le Z. úr a lift piros plüss ülőkéjén. Hogy bontotta ki a rémült ház­mester a szmoking nyakkendőjét. Hiába minden, már vége volt. Pe­dig egy pillanattal előbb még élt, fütyörészett, sőt szivarozott. Az utolsó szivarja még el sem aludt. Ott füstölt a lábánál, a földön, ahogy kiesett a szájából. A barátom szemrehányóan né­zett rám: — így akarod végezni te is?! — így! — feleltem oly mohón és boldogan, hogy barátom meg­ijedt az arckifejezésemből. Pró­báltam magyarázgatni neki, hogy a foghúzást is akkor tartom sze­rencsésnek, ha egy pillanat alatt sikerül. Keserves dolog, ha az em­ber érzi az étert, látja a csipeszt és másfél órát izzad a doktor keze között. De hiába mondtam akármit, a barátom nem akart megérteni és úgy bámult rám, mint egy bo­londra. Házkutatás az a­rab háremek­ben London, október 22. (A Magyarország tudósítójától.) Mint a Daily Express jeruzsálemi tu­dósítója jelenti, a nagy rendőri ku­tatás alkalmával, amelyeket jeru­zsálemi arab házakban végeztek elrej­tett fegyverek után, a háremeket sem hagyták ki. Női nyomozók kutatták fel a háremeket. WEISZFELD-CIPŐ MUSSOLINI TÉR 4 Terézkö­rúti oldal Női és férficipő 28-32-36- Rendelésre a legkitűnőbb cipők mérsékelt árért­

Next