Magyarország, 1937. október (44. évfolyam, 223-248. szám)
1937-10-23 / 241. szám
1937 október 73 szombat MAGYARORSZÁG MAGYARORSZÁG Jól megértett szavak félremagyarázása... Világos és nagyon határozott cikkben felelt most Eckhardt Tibor a szélsőjobboldali sajtónak, amely a körmendi beszédet elferdítette. A független kisgazdapárt vezére nem félreértett szavait magyarázza meg mostani cikkében — cikke azoknak szól, akik jól megértett szavait félremagyarázták. Ez ellen a magyarázat ellen, helyesebben az ilyen belemagyarázás ellen nemcsak a beszéd minden szava szól, de ellene szól már maga az a tény is, hogy Eckhardt Tibor igazán reálpolitikus, tehát olyan politikus, aki a holnapután királykérdése miatt nem hajlandó a ma nagy feladatai, elsősorban szociálpolitikai feladatai felől elterelni a figyelmet. A független kisgazdapártban, mint a legtöbb pártban — tehát a NEP-ben is — vannak legitimisták és antilegitimisták, de amint nem ez szabályozza a NÉP politikáját, nem ez szabályozza a független kisgazdapárt politikáját sem. Ennek a pártnak politikájába eddig se nyomult előtérbe ez a probléma s nem nyomult előtérbe Eckhardt által, vagy akár a körmendi beszéd által sem A szélsőjobboldalon a körmendi gyűléssel kapcsolatban is másról beszéltek, másról — mint amiről szó volt: nem tudtak mit felelni a támadásokra, amelyeket Eckhardt a mai élet valódi kérdéseiben, a mai élet lényegkérdéseiben intézett ellenük — tehát kikerestek maguknak egy más támadási, illetve ellentámadási felületet, kitaláltak, megírtak és eljátszottak maguknak egy »szélsőlegitimista« Eckhardtot, egy kisgazdapárti vezért, akinek nincs más gondja, mint a legitimizmus, vagy szabadkirályválasztás problémája. Ami hiányzott nekik ehhez a beszédből, azt beleképzelték, belemagyarázták, beleagitálták ... mondani sem kell persze, hogy teljesen hiába. Mégpedig teljesen hiába, nemcsak azért, mert a közvélemény tisztában van Eckhardt Tibor politikájával, hanem azért is, mert a közvélemény tisztában van — ő velük. Az ő politikájukkal, az ő politikai játékstílusukkal is. Békéért és igazságért Súlyos és messzehangzó szavakban bélyegzi meg a Vatikán félhivatalos lapja a párizskörnyéki békéket és rámutat arra, mint sodródott Európa egyik válságból a másikba, azért, mert a háborút nem követte igazi béke, csak békeszerződések követték, békeszerződések, amelyek történelemellenesek, földrajzellenesek, közgazdaságellenesek — emberségellenesek. »Az emberi jólét három legnagyobb ellensége, az individualizmus, a racionalizmus és a fajelmélet a nagy világégésből megerősödve, hatalmaskodó és követelődző formában éledtek fel«, mondja többek közt az Osservatore Romano cikke, amely hangsúlyozza, hogy »a békeszerződések elviselhetetlen kötelezettségeket róttak a legyőzöttekre, igazságtalan módon osztottak fel területeket és népeket s ezáltal újjáéledt, félelmetes ellenségeskedésekhez vezettek«. A cikk, amely rámutat az orosz bolsevizmus propagandájának szörnyűségeire és a németországi újpogányságra is, az igazságért való küzdelmét erősíti; ez a küzdelem a békeszerződések elleni küzdelemmel kezdődőt, hisz ezekben a békeszerződésekben fosztották meg a háborúra következő új nemzetközi jogrendet az igazságtól. Ezt a küzdelmet kezdetben jóformán egyedül folytatta a magyarság — lassanként azonban a közvélemény világfrontjaival szélesedett ki ez a küzdelem, amely szinte a civilizáció önvédelmi harca lett, a háború utáni világ leghatalmasabb kultúrmozgalma, hisz a jogért folyik, az igazság érvényesüléséért folyik, az igazi békéért folyik. A békéért, az igazi békéért, amelynek meg kell hozni az igazságot és az igazságért, amely egyedül hozhatja meg az igazi békét. Grand Hotel Beszkár örömmel halljuk, hogy szép luxusszálloda és vendéglő épül a Svábhegyen. Minden új szálloda születését a legnagyobb lelkesedéssel fogadjuk, mert akármennyit építenénk is, — hála Istennek — mind megtöltené a rohamosan növekvő idegenforgalom. Némi meglepetéssel értesülünk viszont arró , hogy kinek köszönheti majd Budapest a legújabb luxusszállodát. Nem másnak, mint a Beszkárnak. Természetesen semmi kifogásunk sincs az ellen, hogy e közismert és méltán népszerű vállalat szép és modern vendégfogadót épít — de mégis azt hittük volna, hogy előbb szép és modern villamoskocsikról kellene gondoskodnia, európai nagyvároshoz méltó közlekedésről és elviselhető tarifáról. Dehát mit tehetünk, ha a Beszkár mással akar foglalkozni és magasabb röptű becsvágy fűti! Miután Budapest közönségét, melyből a Beszkár él, senki sem kérdezte meg, a közönség belenyugszik a dologba és jóindulatú érdeklődéssel várja az új szállodát. Csak attól fél, hogy mi lesz, ha egyszer valami zavar áll be a Grand Hotel Beszkár üzletmenetében? Ebben az esetben várjon a kisszakasz árának emelésével fogják-e majd a szállodát szanálni, vagy a kocsik számának csökkentésével? 7 SZIVAR HALÁL Irta: Hunyady Sándor Sokat szivarozom. Néha még egy-egy havannát is megengedek magamnak, holott ezt nem volna szabad az anyagi viszonyaim miatt. Dehát szeszre, nőkre nem költök, még szabályos télikabátom sincs, valamerre csak muszáj kilengeni az embernek. Nem is tudokba magam számára nagyobb fizikai örömet, mint amikor szerencsés szivar-egyéniséggel találkozom. Olyannal, amelyiknek jó az íze, kellemesen adja a füstöt és szépen ég — mert még ez is fontos — a pelyhes hamu alatt egészséges parázzsal. Bizonyosan vannak kivételek, amelyek erősítik a szabályt, de azt hiszem, hogy a szivarosok inkább derék emberek. A komisz, rideg, zsaroló, önző jellemhez nem is illik a szivar. Még annak a gengszternek is ad valami bariton ízű, kedélyes vonást a szája szögletébe tolt cabanas, aki, ha megharagszik, tizenkét revolvergolyót ereszt az ellenfelébe. Hanem azért, ami jólesik, mindig meg kell fizetni. A szivarozásnak is ára van. Az ember eleinte csak aprópénzzel fizet érte. Étvágytalansággal, fejfájással, szédülésekkel. Végül pedig rendesen ki kell tenni a nagy bankót is, amelyet úgy hívnak: korai halál. Én is fizetem szorgalmasan a részleteimet. Többet mutatok a koromnál. A torkomat már tönkretettem. És azonkívül pontosan érzem, hogy valami rejtelmes baj halad előre bennem szívósan és fenyegetően, hogy egyszerre csak ad acta tegyen váratlanul. De ettől nem félek. Sőt ez pontosan beletartozik a terveimbe. Köhögök és szuszogok. Orvosbarátaim, sőt még a civilbarátaim is fejüket csóválva figyelmeztetnek a súlyos következményekre. Nem múlik el nap, hogy ne hallanék legalább három rémtörténetet, hogy mit művelt a nikotin azokkal, akik nem tudtak szakítani vele idején. Éppen ma délelőtt beszélte el egyik barátom Z. úr esetét. Z. úr javíthatatlan dohányos volt. Ha éjjel fölébredt, vízbe mártott egy kockacukrot, bekapta és utána szivarra gyújtott. Még ebéd közben is dohányzott. Gyufaskatulya volt előtte az abroszon, regálta a skatulyán, egyszerre szívta be a füstjét a leves párájával. Csak nevetett a doktorán, aki fölváltva fenyegette és könyörgött neki. Most aztán megjárta szépen. Operában volt a múlt héten Z. úr Színház után megvacsorázott, aztán hazament. A negyedik emeleten lakott, beszállt a liftbe. A házmester, aki fölvitte, még hallotta, Légy vidáman fütyül vala-* mi melódiád Az első emeleten még fütyült. A másodikon csodálkozva fölkiáltott: — Nono! Mi az ördög ez? Elszédültem! És a harmadikon már meg volt halva. A barátom, hogy borzadályt keltsen bennem, gondosan részletezve festette le, mint roskadt le Z. úr a lift piros plüss ülőkéjén. Hogy bontotta ki a rémült házmester a szmoking nyakkendőjét. Hiába minden, már vége volt. Pedig egy pillanattal előbb még élt, fütyörészett, sőt szivarozott. Az utolsó szivarja még el sem aludt. Ott füstölt a lábánál, a földön, ahogy kiesett a szájából. A barátom szemrehányóan nézett rám: — így akarod végezni te is?! — így! — feleltem oly mohón és boldogan, hogy barátom megijedt az arckifejezésemből. Próbáltam magyarázgatni neki, hogy a foghúzást is akkor tartom szerencsésnek, ha egy pillanat alatt sikerül. Keserves dolog, ha az ember érzi az étert, látja a csipeszt és másfél órát izzad a doktor keze között. De hiába mondtam akármit, a barátom nem akart megérteni és úgy bámult rám, mint egy bolondra. Házkutatás az arab háremekben London, október 22. (A Magyarország tudósítójától.) Mint a Daily Express jeruzsálemi tudósítója jelenti, a nagy rendőri kutatás alkalmával, amelyeket jeruzsálemi arab házakban végeztek elrejtett fegyverek után, a háremeket sem hagyták ki. Női nyomozók kutatták fel a háremeket. WEISZFELD-CIPŐ MUSSOLINI TÉR 4 Terézkörúti oldal Női és férficipő 28-32-36- Rendelésre a legkitűnőbb cipők mérsékelt árért