Magyarország, 1937. december (44. évfolyam, 274-296. szám)

1937-12-10 / 280. szám

1937 december 10 péntek MAGYARORSZÁG7 MAGYARORSZÁG Kényszerpolitizálás : Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás tegnapi szentbeszédé­ben hangoztatta, hogy a jámbor társulatok célkitűzései közé nem tar­tozhat a politika, mert ez kívül esik az Egyház céljain. Magyarorszá­gon az Egyház valóban már történelmi emlékezés óta nem politizál és ezt a szép példát szeretnénk odaállítani mások elé. Felmutatni turbu­lens és zavaros gondolkozású uraknak, akik egyszer a közigazgatást próbálták bevonni a politika körébe, máskor a közgazdaságot, vagy iskolákban és hivatalokban politizáltak­ és pártjelvényeztek, de min­dig és mindenképpen szolid, dolgozó embereket akartak belekénysze­ríteni az ő politikájukba és azzal megzavarni őket. Agyonpolitizált ország ez. Az a rengeteg szervezkedés, röpirat, demagógia, az a tö­méntelen ambíció és lefékezetlen hiúság. Mennyivel rendesebb lenne, ha hagynák az embereket dolgozni, igyekeznének feljavítani napi életüket, utat nyitnának szabad, becsületes, egyenlő feltételű verseny­nek, ahelyett, hogy a levegőt felfűtik fölösleges és kártékony izgal­makkal. Politikához jussa van minden magyar embernek, ez alkotmá­nyos jog. De ugyanakkor alkotmányos szabadság, hogy aki nem akar, azt ne kényszeríthessék bele a politikába, különösen nem olyan politi­kába, ami nem kell se lelkének, se testének és amit szinte művileg olta­nak bele, mint egy szérumot. Ne kényszeríthessék az embereket. És főként ne kényszeríthesse a demagógia, erőszakos propagandaeszkö­zök azzal a választéknélküli lelki brutalitással, ami lényegét adja a demagógiának, hiszen anélkül nem tudna élni. De megélni sem. Szűn­jön meg a kényszerpolitizálás. A NÍVÓ , Perczel Béla volt tolnai főispán, majd alispán, most pedig a bonyhádi kerület képviselője, le akar mondani mandátumáról. Kedvét vesztette. Miért? Állítólag a tolnai felsőházi tagválasztás eseményei miatt. Nem ismerjük annak a választásnak sem kortéziáját, sem­ ku­lisszatitkait, de úgy képzeljük, azok nem lehetnek valami lelkesítők, ha miattuk most olyan komoly ember, mint Perczel Béla, a megyében konzulviselt ember, hátat akar fordítani a politikának.­ Megelégelte, megcsömörlött tőle. Aggasztó tünet, éppen azért, mert komoly gentle­manről van szó. Nem szeretjük, hogy a kényesebb emberek vonulnak el. A közéletnek éppen Perczel Bélákra van szüksége és ha a Perczel Bélákat nem lehet — és hála Istennek, hogy nem lehet — megváltoz­tatni, akkor változtatni kellene egyéb dolgokon. Nehogy ők fáradja­nak bele a közéletbe. Ők meneküljenek el onnan. Tartsuk a nívót és teremtsünk olyan légkört, hogy éppen a finnyásabb embereknek legyen gusztusuk a politikához. Hogy bírhassák idegekkel. Cincinnatus pél­dája gyönyörű, de ha a mi Cincinnatusaink visszatérnek az eke szarvá­hoz, ki marad akkor a porondon"? Akkor tényleg könnyű sora lesz a demagógiának, a felelőtlenségnek, az uszításnak. Ilyen könnyen ne adjuk át a teret. Szükség van az elitere. Azt nem lehet követelni a Perczel Béláktól, hogy szállítsák le a saját nívójukat. De másoktól annál inkább, hogy emeljék fel a magukét. A ZSENI - öröm olvasni, amit Szent-Györgyi Albert Stockholmban az újságíróknak mondott. Azt az optimista hittételt az emberi jóság és békü­lékenység mellett, az emberi testvériségben és szolidaritásban való azt a szent hitet... Csak a kölcsönös segítség— mondja a Nobel­­díjas professzor , nem pedig a kölcsönös rombolás mentheti meg az emberiségét. "Ezért igyekszik hirdetni a békét és a nemzetközi kultu­rális együttműködést. Ritka szavak ezek ma az iparszerű gyűlölködés, az uszítás nagyüzemeinek világában és mi duplán vagyunk boldogok, hogy ezeket a szavakat magyar ember — hozzá milyen magyar em­ber! — mondta ki, hogy a szeretet mellett való ezt a szép és igaz hit­tételt magyarul fogalmazták meg és magyarul mondták ki. Szebben nem is vehette volna át a Nobel-díjat Szent-Györgyi, minthogy a nagy békebarát pátriájában eljegyezte a tudományt a békével. A tu­dást a jósággal. Ezzel újra rangot adott az európai kultúrának, ame­lyet mások mostanában rémítő viszontagságokba igyekeznek ráncigál­­ni. A szegedi laboratóriumban nemcsak tudós dolgozott, hanem jó ember is. Aki egyformán zsenije a tudásnak és a jóságnak.. Nem új dolog. Igazán nagy ember csak a jó ember lehet. A felszabadult szív és szellem, az igazságos és elfogulatlan gondolkozó, a lélekben megter­mékenyült elme. Alkotni csak jósággal lehet. Az alkotás maga a jó­ság. Minden tisztességes munka az. És ha már nem lehetünk vala­mennyien Szent-Györgyi Albertek, legalább igyekezzünk valameny­­nyien jó és tisztességes emberek lenni. Erre mindnyájunkból telik. Ebédlők, hálók, úriszobák, kombinált szobák, egyes bútor­darabok, alkalmi ajándékok, dísztárgyak, bútorszövetek Olcsó árak! Olcsó órák! Rőder beszéde után a felsőház elfogadta a tűzharcos javaslatot A felsőház ma Széchenyi Bertalan elnöklésével összeült. A napirend előtt gróf Apponyi Károly szólalt fel. Szorgalmazza a kormány a nemzet­közi politikában a revízióra és a kisebbségi kérdések rendezésére irá­nyidó követeléseinket. Csehszlovákia szudétanémet kisebbségének kérdése az angol és a francia kormány érdek­lődését is felkeltette. Ezzel szemben azt kell megállapítanunk, hogy Ma­gyarországról, annak jogairól és kö­veteléseiről sehol sem esik szó. Jogos követeléseink élén a területi revízió kérdése áll. Utána semmivel sem kisebb hangsúllyal a határainkon kívül élő magyar kisebbségek kérdé­se következik. Ezután következik hadseregünk egyenjogúsítása és teljes önrendelke­zési jogunk, amelynek egyik sarka­latos pontja a királyi trón vissza­állításának kérdése. A revízió kérdé­sében külföldön nagyobb érdeklődés mutatkozik és hathatósabb munka folyik, mint saját hazánkban. Lehet­séges, hogy a közel­jövőben Európa­­szerte fontos tárgyalások indulnak meg. Ezeken a tárgyalásokon hazánk­ról sem szabad megfeledkezni, nekünk pedig nem szabad csak a türelmes jó­fiúk szerepét játszani. Sterczeg Fe­renc egyik legutóbbi cikkében azt ír­ta: »Most vagy soha«. Azt hiszem, az egész m­agyar nemzet osztatlan meggyőződéséből beszélek, amikor fel­kérem a kormányt, hogy egy alkal­mat se m­ulasszon el jogaink orvos­lása tekinteteiben és követelje ország­világ előtt hangosan, bátran és kö­­vetekzetesen jogaink orvoslását és hirdesse, hogy a magyar nemzet a legszilárdabbam ragaszkodik jogainak teljesítéséhez.Ezután a határainkon belül észlelt megmozdulásokról beszélt, amelyek­nek jelentőségét — mint mondotta — kormánynyilatkozatok le szokták ki­csinyelni. Ezek a megmozdulások csak arra alkalmasak, hogy hazánk tekintélyét a külföldön leszállítsák. Kéri a kormányt, ne vegye semmibe a lakosság és az ifjúság körében ész­lelhető szélsőséges törekvéseket, ha­nem érvényesítse azokkal szemben a beígért erős kezet, nehogy a külföld esetleg higyje, hogy Magyarország felelős tényezői ezekkel szemben nem akarnak fellépni. Ezután áttértek a napirendre. Vitéz Soós Károly ismertette a tűz­harcos törvényjavaslatot. József főherceg volt az első szónok. — Nemcsak a törvényhozás tagjai­nak, de minden magyar embernek is legfőbb kívánsága, — mondotta — hogy Magyarország erőteljes, szociá­lisan kiegyensúlyozott, független, bol­dog ország legyen. Ennek egyik leg­fontosabb kelléke a­ legszélesebb körű, tisztességes megélhetés, megelégedett­ség, amelyet a szorgalmas munka ér­demel ki. De nagyban hozzájárul eh­hez az érdemek elismerése és mél­tánylása is. Nem lehet nagyobb érde­meket elképzelni, mintha valaki éle­tét veszélyeztette a hazáért. A ma­gyar tűzharcosok nem elismerésért vagy jutalomért küzdöttek, hanem a legmagasztosabb kötelességteljesítés­ből, a hazáért, az otthonmaradot­takért. Ezért mindenkinek becsület­beli kötelessége azt a sok áldozatot és szenvedést hálával elismerni, a lehe­tőségig meg is jutalmazni. Bárczy-Barczen Gábor beszélt ez­után. Báró Hazai Samu ülve beszél Báró Hazai Samu gyengélkedése miatt engedélyt kapott arra, hogy beszédét ülve mondhassa el. Öröm­mel üdvözölte a javaslatot, amely erkölcsi és anyagi segítséget kíván adni a világháború harcosainak. A világháborút nem az ellenség fegy­verei döntötték el, hanem az élelm­i- és hadiszerekben bekövetkezett szörnyű ínség. Bízik abban, hogy a törvény végrehajtása nagy lendü­letet ad a hazaszeretetnek, a haza­fias harci szellem kifejlődésének. Meskó Zoltán orvos-tábornok a következő szónok, megállapította, hogy alig akadt javaslat, amelyet annyi szeretettel fogadnának, mint ezt. Mészáros István a falusi lakosság nehéz helyzetéről beszélt. Görgey László azt hangoztatta, hogy évtize­dek óta nem volt ilyen népszerű tör­vényjavaslat. Morvay István a kéz­­műiparos, kisiparos tűzharcosok érde­kében szólalt fel. Vásáry József sze­rint a javaslat a maga egyszerűségé­vel összhangot, egységet teremt a ma­gyar lelkekben olyan időkben, amikor nem tudjuk, hogy meddig élvezhetjük a békét. Csináljunk olyan politikát, amely összefogja a nemzetet. A nyakló nélküli földosztásnak nem hí­ve, de mindent el kell követni, hogy minden magyar ember egy kis ház­helyhez, földhöz jusson. Most Rőder Vilmos honvédelmi mi­niszter szólalt fel.­­ Az értékes felszólalások olyan megvilágításba helyezték a tűzharcos eszmét és javaslatot, amely méltó volt a felsőházihoz és tűzharcosaink­­hoz — mondotta. Nem elég a hagyományt őrizni, ha­nem a hagyomány őrzőiről példás módon gondoskodni is kell. Bizo­nyos, hogy a nyújtott előnyöknél többet érdemeltek volna, de ma be kell érnünk azzal, amit a törvény nyújt. Nem lehet mindent az állam­tól várni, a társadalom és közületek segítségére is szükség van. ■. A jelen törvényhozásban, amely jóformán első ízben és egyedülállóan foglalja össze a tűzharcosok érde­meinek elismerését, a magyar tör­vényhozás méltó emléket állított s a honvédelmi miniszternek az lesz a­ kötelessége, hogy ezt az emléket, méltóképpen vigye át a gyakorlati végrehajtásba. A felsőház hosszasan megtapsolta a honvédelmi miniszter beszédét, aki­nek utolsó mondatai közben felhang­zottak a légvédelmi gyakorlat ágyúi­nak dördülései. Ezután a tűzharcos javaslatot álta­lánosságban és részleteiben is elfo­gadták. Az ülés után néhány perc­cel ért véget. Legközelebbi ülését de­cember 11-én, kedden délelőtt 10 óra­kor tartja a felsőház. Uiába Ucce-suét, - tye-cseUfít­iszép csal­­­Jucsaét

Next