Magyarország, 1937. december (44. évfolyam, 274-296. szám)
1937-12-10 / 280. szám
1937 december 10 péntek MAGYARORSZÁG7 MAGYARORSZÁG Kényszerpolitizálás : Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás tegnapi szentbeszédében hangoztatta, hogy a jámbor társulatok célkitűzései közé nem tartozhat a politika, mert ez kívül esik az Egyház céljain. Magyarországon az Egyház valóban már történelmi emlékezés óta nem politizál és ezt a szép példát szeretnénk odaállítani mások elé. Felmutatni turbulens és zavaros gondolkozású uraknak, akik egyszer a közigazgatást próbálták bevonni a politika körébe, máskor a közgazdaságot, vagy iskolákban és hivatalokban politizáltak és pártjelvényeztek, de mindig és mindenképpen szolid, dolgozó embereket akartak belekényszeríteni az ő politikájukba és azzal megzavarni őket. Agyonpolitizált ország ez. Az a rengeteg szervezkedés, röpirat, demagógia, az a töméntelen ambíció és lefékezetlen hiúság. Mennyivel rendesebb lenne, ha hagynák az embereket dolgozni, igyekeznének feljavítani napi életüket, utat nyitnának szabad, becsületes, egyenlő feltételű versenynek, ahelyett, hogy a levegőt felfűtik fölösleges és kártékony izgalmakkal. Politikához jussa van minden magyar embernek, ez alkotmányos jog. De ugyanakkor alkotmányos szabadság, hogy aki nem akar, azt ne kényszeríthessék bele a politikába, különösen nem olyan politikába, ami nem kell se lelkének, se testének és amit szinte művileg oltanak bele, mint egy szérumot. Ne kényszeríthessék az embereket. És főként ne kényszeríthesse a demagógia, erőszakos propagandaeszközök azzal a választéknélküli lelki brutalitással, ami lényegét adja a demagógiának, hiszen anélkül nem tudna élni. De megélni sem. Szűnjön meg a kényszerpolitizálás. A NÍVÓ , Perczel Béla volt tolnai főispán, majd alispán, most pedig a bonyhádi kerület képviselője, le akar mondani mandátumáról. Kedvét vesztette. Miért? Állítólag a tolnai felsőházi tagválasztás eseményei miatt. Nem ismerjük annak a választásnak sem kortéziáját, sem kulisszatitkait, de úgy képzeljük, azok nem lehetnek valami lelkesítők, ha miattuk most olyan komoly ember, mint Perczel Béla, a megyében konzulviselt ember, hátat akar fordítani a politikának. Megelégelte, megcsömörlött tőle. Aggasztó tünet, éppen azért, mert komoly gentlemanről van szó. Nem szeretjük, hogy a kényesebb emberek vonulnak el. A közéletnek éppen Perczel Bélákra van szüksége és ha a Perczel Bélákat nem lehet — és hála Istennek, hogy nem lehet — megváltoztatni, akkor változtatni kellene egyéb dolgokon. Nehogy ők fáradjanak bele a közéletbe. Ők meneküljenek el onnan. Tartsuk a nívót és teremtsünk olyan légkört, hogy éppen a finnyásabb embereknek legyen gusztusuk a politikához. Hogy bírhassák idegekkel. Cincinnatus példája gyönyörű, de ha a mi Cincinnatusaink visszatérnek az eke szarvához, ki marad akkor a porondon"? Akkor tényleg könnyű sora lesz a demagógiának, a felelőtlenségnek, az uszításnak. Ilyen könnyen ne adjuk át a teret. Szükség van az elitere. Azt nem lehet követelni a Perczel Béláktól, hogy szállítsák le a saját nívójukat. De másoktól annál inkább, hogy emeljék fel a magukét. A ZSENI - öröm olvasni, amit Szent-Györgyi Albert Stockholmban az újságíróknak mondott. Azt az optimista hittételt az emberi jóság és békülékenység mellett, az emberi testvériségben és szolidaritásban való azt a szent hitet... Csak a kölcsönös segítség— mondja a Nobeldíjas professzor , nem pedig a kölcsönös rombolás mentheti meg az emberiségét. "Ezért igyekszik hirdetni a békét és a nemzetközi kulturális együttműködést. Ritka szavak ezek ma az iparszerű gyűlölködés, az uszítás nagyüzemeinek világában és mi duplán vagyunk boldogok, hogy ezeket a szavakat magyar ember — hozzá milyen magyar ember! — mondta ki, hogy a szeretet mellett való ezt a szép és igaz hittételt magyarul fogalmazták meg és magyarul mondták ki. Szebben nem is vehette volna át a Nobel-díjat Szent-Györgyi, minthogy a nagy békebarát pátriájában eljegyezte a tudományt a békével. A tudást a jósággal. Ezzel újra rangot adott az európai kultúrának, amelyet mások mostanában rémítő viszontagságokba igyekeznek ráncigálni. A szegedi laboratóriumban nemcsak tudós dolgozott, hanem jó ember is. Aki egyformán zsenije a tudásnak és a jóságnak.. Nem új dolog. Igazán nagy ember csak a jó ember lehet. A felszabadult szív és szellem, az igazságos és elfogulatlan gondolkozó, a lélekben megtermékenyült elme. Alkotni csak jósággal lehet. Az alkotás maga a jóság. Minden tisztességes munka az. És ha már nem lehetünk valamennyien Szent-Györgyi Albertek, legalább igyekezzünk valamenynyien jó és tisztességes emberek lenni. Erre mindnyájunkból telik. Ebédlők, hálók, úriszobák, kombinált szobák, egyes bútordarabok, alkalmi ajándékok, dísztárgyak, bútorszövetek Olcsó árak! Olcsó órák! Rőder beszéde után a felsőház elfogadta a tűzharcos javaslatot A felsőház ma Széchenyi Bertalan elnöklésével összeült. A napirend előtt gróf Apponyi Károly szólalt fel. Szorgalmazza a kormány a nemzetközi politikában a revízióra és a kisebbségi kérdések rendezésére irányidó követeléseinket. Csehszlovákia szudétanémet kisebbségének kérdése az angol és a francia kormány érdeklődését is felkeltette. Ezzel szemben azt kell megállapítanunk, hogy Magyarországról, annak jogairól és követeléseiről sehol sem esik szó. Jogos követeléseink élén a területi revízió kérdése áll. Utána semmivel sem kisebb hangsúllyal a határainkon kívül élő magyar kisebbségek kérdése következik. Ezután következik hadseregünk egyenjogúsítása és teljes önrendelkezési jogunk, amelynek egyik sarkalatos pontja a királyi trón visszaállításának kérdése. A revízió kérdésében külföldön nagyobb érdeklődés mutatkozik és hathatósabb munka folyik, mint saját hazánkban. Lehetséges, hogy a közeljövőben Európaszerte fontos tárgyalások indulnak meg. Ezeken a tárgyalásokon hazánkról sem szabad megfeledkezni, nekünk pedig nem szabad csak a türelmes jófiúk szerepét játszani. Sterczeg Ferenc egyik legutóbbi cikkében azt írta: »Most vagy soha«. Azt hiszem, az egész magyar nemzet osztatlan meggyőződéséből beszélek, amikor felkérem a kormányt, hogy egy alkalmat se mulasszon el jogaink orvoslása tekinteteiben és követelje országvilág előtt hangosan, bátran és követekzetesen jogaink orvoslását és hirdesse, hogy a magyar nemzet a legszilárdabbam ragaszkodik jogainak teljesítéséhez.Ezután a határainkon belül észlelt megmozdulásokról beszélt, amelyeknek jelentőségét — mint mondotta — kormánynyilatkozatok le szokták kicsinyelni. Ezek a megmozdulások csak arra alkalmasak, hogy hazánk tekintélyét a külföldön leszállítsák. Kéri a kormányt, ne vegye semmibe a lakosság és az ifjúság körében észlelhető szélsőséges törekvéseket, hanem érvényesítse azokkal szemben a beígért erős kezet, nehogy a külföld esetleg higyje, hogy Magyarország felelős tényezői ezekkel szemben nem akarnak fellépni. Ezután áttértek a napirendre. Vitéz Soós Károly ismertette a tűzharcos törvényjavaslatot. József főherceg volt az első szónok. — Nemcsak a törvényhozás tagjainak, de minden magyar embernek is legfőbb kívánsága, — mondotta — hogy Magyarország erőteljes, szociálisan kiegyensúlyozott, független, boldog ország legyen. Ennek egyik legfontosabb kelléke a legszélesebb körű, tisztességes megélhetés, megelégedettség, amelyet a szorgalmas munka érdemel ki. De nagyban hozzájárul ehhez az érdemek elismerése és méltánylása is. Nem lehet nagyobb érdemeket elképzelni, mintha valaki életét veszélyeztette a hazáért. A magyar tűzharcosok nem elismerésért vagy jutalomért küzdöttek, hanem a legmagasztosabb kötelességteljesítésből, a hazáért, az otthonmaradottakért. Ezért mindenkinek becsületbeli kötelessége azt a sok áldozatot és szenvedést hálával elismerni, a lehetőségig meg is jutalmazni. Bárczy-Barczen Gábor beszélt ezután. Báró Hazai Samu ülve beszél Báró Hazai Samu gyengélkedése miatt engedélyt kapott arra, hogy beszédét ülve mondhassa el. Örömmel üdvözölte a javaslatot, amely erkölcsi és anyagi segítséget kíván adni a világháború harcosainak. A világháborút nem az ellenség fegyverei döntötték el, hanem az élelmi- és hadiszerekben bekövetkezett szörnyű ínség. Bízik abban, hogy a törvény végrehajtása nagy lendületet ad a hazaszeretetnek, a hazafias harci szellem kifejlődésének. Meskó Zoltán orvos-tábornok a következő szónok, megállapította, hogy alig akadt javaslat, amelyet annyi szeretettel fogadnának, mint ezt. Mészáros István a falusi lakosság nehéz helyzetéről beszélt. Görgey László azt hangoztatta, hogy évtizedek óta nem volt ilyen népszerű törvényjavaslat. Morvay István a kézműiparos, kisiparos tűzharcosok érdekében szólalt fel. Vásáry József szerint a javaslat a maga egyszerűségével összhangot, egységet teremt a magyar lelkekben olyan időkben, amikor nem tudjuk, hogy meddig élvezhetjük a békét. Csináljunk olyan politikát, amely összefogja a nemzetet. A nyakló nélküli földosztásnak nem híve, de mindent el kell követni, hogy minden magyar ember egy kis házhelyhez, földhöz jusson. Most Rőder Vilmos honvédelmi miniszter szólalt fel. Az értékes felszólalások olyan megvilágításba helyezték a tűzharcos eszmét és javaslatot, amely méltó volt a felsőházihoz és tűzharcosainkhoz — mondotta. Nem elég a hagyományt őrizni, hanem a hagyomány őrzőiről példás módon gondoskodni is kell. Bizonyos, hogy a nyújtott előnyöknél többet érdemeltek volna, de ma be kell érnünk azzal, amit a törvény nyújt. Nem lehet mindent az államtól várni, a társadalom és közületek segítségére is szükség van. ■. A jelen törvényhozásban, amely jóformán első ízben és egyedülállóan foglalja össze a tűzharcosok érdemeinek elismerését, a magyar törvényhozás méltó emléket állított s a honvédelmi miniszternek az lesz a kötelessége, hogy ezt az emléket, méltóképpen vigye át a gyakorlati végrehajtásba. A felsőház hosszasan megtapsolta a honvédelmi miniszter beszédét, akinek utolsó mondatai közben felhangzottak a légvédelmi gyakorlat ágyúinak dördülései. Ezután a tűzharcos javaslatot általánosságban és részleteiben is elfogadták. Az ülés után néhány perccel ért véget. Legközelebbi ülését december 11-én, kedden délelőtt 10 órakor tartja a felsőház. Uiába Ucce-suét, - tye-cseUfítiszép csalJucsaét