Magyarország, 1938. április (45. évfolyam, 73-96. szám)
1938-04-24 / 91. szám
1938 április 24 vasárnap MAGYARORSZÁG LÁSSUNK TISZTÁN! Hol bukott el a nemzeti egység? Írta: Féja Géza A nemzeti egységet a nemzet szellemi rétegének kell megvalósítania. Minden egészséges országban a szellemi réteg a nemzeti egység kovásza. Ha a szellemiség nem végzi el ezt a feladatot, akkor a saját történelmi rendeltetése ellen vétkezik. A magyar társadalmi berendezkedésben a középosztálynak adatott elsősorban a szellemi életlehetősége. A magyar közoktatás arra fordította minden erejét, hogy művelt középosztályt teremtsen. A lapok, folyóiratok, a szellemi mozgalmak szinte valamenynyien a középosztály számára készültek. Az uralkodó rendszerek elsősorban a középosztály elhelyezéséről gondoskodtak. Vizsgáljuk meg, hogy a középosztály meg bírta-e valósítani a nemzeti egységet? Kiegyenlítette-e a társadalmi ellentéteket? Minden erejét megfeszítette-e, hogy a kibékített osztályok a legmagasabbrendű nemzeti egységbe illeszkedjenek? A végzet A magyar középosztálynak az volt a végzete, hogy még a maga belső egységét sem tudta megteremteni. Nagyon ellentétes elemekből keletkezett s ezek az ellentétes elemek sohasem tudtak feloldódni s belső egységgé forrani. A magyar úri társadalom a múltban kasztokra, klikkekre és osztálytöredékekre hullott szét. A töredékek aggódó gonddal vigyáztak arra, hogy tört vonalaikat megőrizzék, más rétegekkel ne elegyedjenek. A magyar vidéki városok társadalma ebből a szempontból egészen elijesztő képet mutatott. Csúcspontján a zsentri-klikk állott, a közigazgatás tekintélyeivel. Ezek legfeljebb a földbirtokos osztállyal érintkeztek. Előkelő különállásukat minden körülmények között feltétlenül megőrizték. A zsentri után a polgáribb színezetű tisztviselőréteg következett. Ez a társadalom éppen olyan előkelő fölénnyel nézett a gyakorlati pályán élő polgárságra, mint őrei a zsentri. Számos helyen foglalkozási ágak szerint különült el a magyar középréteg, s minden hivatal megcsinálta a maga klikkjét. Néhol még további elkülönülések történtek felekezeti, vagy pedig politikai szempontok szerint. Szó sem lehet róla, hogy a magyar középréteg egységes öntudatra vergődjék. A nagy tespedés Egy dologban azonban többnyire egyetértettek a kasztok és klikkek, a tespedő nyugalom feltétlen szeretetében. A XIX-ik század első felének nagy nemzeti erőfeszítései, azabszolutizmus mindennapi szenvedései felőrölték a magyar vezető társadalom életkedvét s életerejét. A század második felét, s a XX. század első évtizedeit nyugalomra s pihenésre, békés idillek örömeire fordították. Hoszszúlejáratú társadalmi nagyvakációt csináltak. A fiatal magyar középosztály nem elegyedett be az egyre nagyobb arányú gazdasági kibontakozásba. De éppen úgy távol tartotta magát a haladó magyar kultúráiéitól is. Később így panaszkodott Ady Endre: »Nem akarok dühvel meghalni, Aszott és visszatartott ívvel, Remény nélkül, fekete gyásszal, Fekete szívvel.” Ez lehetett volna a századvég látó magyarjainak is a panaszos felcsuklása. Remény nélkül kellett meghalnia Justh Zsigmondnak Tolnai Lajosnak, Zilahy Károlynak, mert a saját osztályuk nem hallotta meg a hangjukat, s »Dodo főhadnagy« történeteit tartotta az irodalmi gyönyör csúcsának. A vak és elfogult közvélemény eleve állást foglalt mindazok ellen, akik kétségbeestek a nagy tespedés láttára, játszott a modern magyar városi és kultúrálét kialakításában. De azt is el kell ismernünk, hogy hibái is voltak. Túlságosan gyorsan érkezett be, túlságosan mohón tört a vezetőszerep felé. Nem bocsátott eléggé mély gyökeret a magyar életbe, röviden szólva: nem asszimilálódott még eléggé. 1920 óta a magyar ellenforradalom erre a zsidó rétegre hárítja a magyar forradalom felelősségét. De arra nem felelnek, hogy miért nem valósította meg a keresztény középosztály a modern polgári életet? Miért nem egyeztette össze a zsidóknál helyesebben és magyarabban a nemzeti és európai eszméket? Miért nem állott a magyar Géniusz olyan kimagasló képviselői mellé, mint Ady Endre, Móricz Zsigmond? Miért nem vette fel a harcot a még megmaradt feudális csökevényekkel szemben? Miért nem tódult a szabad pályákra? Miért nem szerzett európai látókört? Kérdések, melyekre hiába várunk feleletet észre, hogy a földkérdés megoldatlanságából milyen nemzeti katasztrófa nőhet. Nem gondolt rá, hogy neki kellene a nemzeti műveltséget az ipari munkásság számára közvetítenie. Ezért bukott meg a nemzeti egység. Egészen más történelmi sors várt volna reánk, ha 1918-ban egységes nemzeti társadalom néz szembe az eseményekkel. Egészen másként fordult volna sorsunk a világháború után, ha a magyar tömegek a középosztályban a maguk szellemi előőrseit szemlélhették volna. Ha a középosztály kiépíti a minden társadalmi réteget átölelő magyar szolidaritást... Zsidó polgárság A gazdasági életben teret foglalt zsidóság második és harmadik nemzedéke lassan benyomult a szabad szellemi pályákra is. Ez a zsidó réteg modern polgári gondolkodást honosított meg, állást foglalt a feudalizmus, a zsenimi s az európai fejlődésből elmaradt középosztály szelleme ellen. Fölkarolta a haladó szellemű magyar irodalmat , minden erejét megfeszítette, hogy modern városi életet teremtsenMagyarországon. Tagadhatatlan, hogy ez a zsidó polgárság jelentékeny szerepet Magyar szolidaritás A múlt század végén már egészen elemi erővel ébredt öntudatra a magyar ipari munkásság. S megindult a parasztság politikai szervezkedése is. Az Alföldön s Dunántúl felhangzott a még mindig ki nem elégített magyar zsellérség követelő történelmi panasza. Később vezérek is nőttek. A magyar középosztálynak e feltörekvő társadami osztályok élére kellett volna állania. Később állandóan kifogásolták, hogy a zsidó értelmiség állott a paraszt- és a munkásmozgalmak élére. Ám ez az állásfoglalás abban az időben sem volt hálás szerep és semmiféle társadalmi kitüntetés, vagy előny nem járt érte. Miért nem vállalta a kiállás áldozatát a keresztény középosztály a magyar szolidaritás nevében? A középosztály nem tudta a maga belső egységét megteremteni, tehát erőtlen volt arra, hogy a nemzeti egységet megteremtse. Idegenül tekintett az alatta álló társadalmi osztályokra, ezek pedig bizalmatlanul szemlélték a »nadrágos embert«. A középosztály nem döbbent rá a kivándorlás nemzeti veszedelmére. Nem vette Tanulságok Rá kell mutatnunk arra, hogy a feltörekvő zsidó polgárság, a polgári radikalizmus sokat tévedett. A zsidóságnak tanulnia kell ebből s rá kell lépnie a legteljesebb aszszimiláció útjára. De a zsidó polgárság bűneinek felsorolása nem mentesít az önismeret parancsának teljesítése alól. Végzetes dolognak tartom azt a divatos, felszínes és lelkiismeretlen eljárást, mely csak azért sorolja fel a zsidóság hibáit, hogy a magyar középosztály válságáról elterelje a figyelmet. Az egyoldalú antiszemitizmustól ne várjuk a magyar élet fellendülését. Ha a középosztály meg nem újhodik, nem vállal őszinte és teljes szolidaritást, a magyar néppel, s nem tisztul öntudatos egységgé, akkor minden zsidóságnál veszedelmesebb idegen erők, idegen eszmék martaléka lesz. Lássunk tisztán s merjünk önmagunkhoz is szigorúnak lenni! 11 A sajtószabadságról mondott székfoglalót Tóth László az Újságíróegyesület új elnöke Tegnap délután tartotta rendkívüli közgyűlését a Magyar Újságírók Egyesülete, hogy betöltse Márkus Miksa lemondásával megüresedett elnöki tisztséget. A közgyűlésen 229 szavazatot adtak le, ebből 205 dr. Tóth László alelnökre esett, tehát őt választották meg a Magyar Újságírók Egyesületének elnökévé. Tóth László székfoglalójában először Márkus Miksa érdemeit méltatta, majd a következőket mondotta: — A sajtószabadság, amely minekünk olyan, mint a levegő, hogy nem tudunk nélküle élni, nem a mi szabadságunk, hanem az egész nemzeté, minden állampolgáré. Az ezzel szembenálló felelősség azonban, úgyszólván, teljesen a mienk s ez így van jól, mert mi vezetni, irányítan akarunk. Mi újságírók a sajtószabadság alatt sohasem érthetünk mást, mint a gondolat, az eszmék , az igazi hírek és a való értesülései terjesztésének szabadságát, a törvényadta határokon belül. Szembe szállunk minden szabadossággá vagy visszaéléssel, de éppúgy kel szembeszállnunk mindenféle olya veszedelemmel szemben is, amely a igazi sajtószabadságot akár felült, akár alulról fenyegeti és akár a kőhatalom, akár az ucca, akár az arait hatalma akarná korlátozni, vagy gúzsba kötni. Illetékes helyről közült, hogy az ev 24-én, vasárnap, Budapestről Pécsre kilekedő filléres gyorsvonat reggel 5.33 órkor nem a déli pályaudvarról, hanem keleti pályaudvarról indul és oda iskezik vissz.