Magyarország, 1938. szeptember (45. évfolyam, 196-220. szám)
1938-09-22 / 213. szám
W3^ze£tembe^2Mütörtök MAGYARORSZÁG MESEBELI BOLDOGSÁGBAN ÜNNEPELTE TÍZ NAPON ÁT HOLLANDIA JUBILÁLÓ KIRÁLYNŐJÉT 1938 szeptember hó. (A Magyarország amszterdami szerkesztőségétől.) Vilma királynő negyvenéves uralkodói jubileumát tíz napon keresztül ünnepelte Hollandia. Ez alatt az idő alatt feldíszített utcákon táncoltak a hollandusok, s a sokszáz grachton, kivilágított régi patrícius házak között fénydíszes csónakok suhantak tova az örömmámoros éjszakákban. A királynőt olyan szeretettel, ragaszkodásuk annyi jelével vették körül, hogy az embernek önkéntelenül eszébe jutott az a keleti mese, amelyben azi jó királynő, amerre csak lépett, lelkesen dobogó szívekkel találkozott. A holland főváros utcáin sűrű sorokban állott a nép s rendben, tolongás nélkül várta, hogy a motoros rendőr megjelenjék, utána a cilinderes rendőrfőkapitány, majd pedig — a népszerű polgármester kocsija után — előbukkanjon a hatlovas aranyhintó a mosolyogva integető királyasszonnyal, Julianna trónörökösnővel és Rennét herceggel. Sehol egyetlen katonát nem lehetett látni, rendőr is csak elvétve akadt. A tömeg rendben, fegyelmezetten lelkesedett. Egy este a királynő tiszteletére díszelőadást rendeztek a városi színházban. A színház környékén tízezrével álltak az emberek, hogy láthassák a távozó királynőt. A színház közönsége a főbejárat előtti tér keskeny járdáján szorongott. Admirálisok, tábornokok, miniszterek, estélyi ruhás hölgyeikkel, diákok, diáklányok, a munkásszervezetek képviselői békésen álltak és vártak. Egyetlen lovasrendőr sétáltatta fel s alá lovát s mielőtt a királynő elhagyta volna a színház épületét, odaszólt hozzánk, a várakozókhoz: — Számíthatok-e arra, hogy nem mozdulnak el helyükről s nem lépnek az úttestre, mialatt őfelségének a kocsija erre halad? — kérdezte. — Természetesen — válaszolta mint egy ember, a tömeg. — Köszönöm — mondta a lovasrendőr s már a tér másik oldalán kérdezte ugyanazt. S csakugyan: egetverő éljenzés fogadta, kísérte a királynőt, amíg elhaladt a várakozó tízezrek között, de senki nem bontotta meg a rendet. Az amszterdami birodalmi múzeumban, a Rijksmuseumban, fogadóestét tartott a jubileumi bizottság. A holland nemzeti bank, a Nederlandsche Bank igazgatója, Mr. Trip fogadta a vendégeket. Indiai »■Feldíszített uccákon táncoltak a hollandusok« »...szultánok és diplomaták hódoltak Rembrandt meseszerűen megvilágított mesterműve előtte. *...egy órán át kalapáltak, kovácsoltak, míg vízre siklott a hajó...a (Ruzicshmy György rajzai) maharádsák, szultánok, diplomaták és más közéleti előkelőségek találkoztak a kivilágított múzeumi termekben s hódoltak szótlanul a legnagyobb!) holland festő, Rembrandt meseszerűen megvilágított halhatatlan mesterműve, az »Éjjeli őrség« előtt. A város terein és utcáin alkalmi varázslók és tréfacsinálók szórakoztatták a közönséget s a királyi palota előtti téren Rembrandt korabeli jelmezbenjubileumi« képeket festett, öt perc alatt, a DAM »királyi« festője. Az ünnepi műsoron szerepelt az amszterdami nagy hajóstársaság új hajójának vízrebocsátása. Szakadó esőben röpített© 16 tengerész a hadihajók sorfala között a királyi családot a királyi csónakon az ünnepség színhelyére. Pont 3 órakor keresztelte meg a királynő az új tengerjáró hajót, de az csökönyösen meg sem mozdult. Elképzeltem, hogy mi történne másutt, ha egy motoros vízrebocsátásánál nem engedelmeskedne a hajó a parancsnak. Milyen látás-futás, milyen sziszegés s a rosszakaratú megjegyzések milyen áradata csapkodna ide-oda ... Itt nyugodtan várt mindenki. Munkások jöttek, eltávolítottak néhány talpfát, egy órán át kalapáltak, a királynő pedig érdeklődéssel nézte munkájukat s nyugodtan beszélgetett a kíséretében lévő urakkal. Legalább 25 ezer ember ült és állt a szakadó esőben. Egyikük sem zúgolódott. Lelkesedtek, amikor végre vizresiklott a hajó s megéljenezték a királynőt, a királyi családot, a hajózási vállalatot, azután szépen hajóra szálltak s visszatértek Amszterdamba. Julianna trónörökösnő meghalt. Az amszterdami királyi palotában feküdt. Édesanyja, a királynő személyesen ápolta. A palota előtti téren állandóan ezer és ezer ember állt. Halkan beszélgettek, a villamosok nem csilingeltek, a gyerekek nem lármáztak, nehogy zavarják Juliannát, hátha éppen most szenderült el . . . B. P. Hatalmas területű ó-keresztény sírmezőt tártak fel a somogymegyei Ságváron A somogymegyei Ságváron, nem jó össze a Balatontól, tavaly régészeti ásatásokat kezdtek. Somogy vármegye megbízottai és a Magyar Nemzeti Múzeum kiküldöttjei végezték az ásatási munkálatokat és már tavaly olyan tárgyak kerültek elő a földből, melyek arra engedtek következtetni, hogy ezen a helyen nagyobb ókeresztény temető fekszik a föld alatt. Az idén a Nemzeti Múzeum dr. Radnóti Aladár régészt bízta meg az ásatások vezetésével, aki Paulovits István pécsi egyetemi tanár irányítása mellett végezte a munkát. Dr. Radnóti Aladár a ságvári ásatások eredményeiről a következőket mondta el: — Százötven ó-keresztény sírt ástunk ki eddig, azonban az ó-keresztény temető területe sokkal nagyobb lehetett, mert még légvonalban számított 800 méteres távolságból is hoztak a parasztok különböző leleteket. Különböző sírtípusok, boltozott sírkamrák kerültek napfényre, továbbá egy 9X9 méter területű ókeresztény sírkápolna is, melynek két félköríves apszisza van. Ennek a sírkápolnának a padlózatában három sima felületű díszítetlen sírládát találtunk, melyek a dalmáciai szarkofágokra hasonlítanak. Előkerültek nagyon érdekes ókeresztény ládaveretek, az egyik például Krisztust ábrázolja, amint Lázárt feltámasztja. A sírokból üvegek, gyermekjátékok, korsók, ékszerek, aranyfüggők, aranyszövet-szálak kerültek elő. Nagyszámban találtak római pénzeket is, melyek a IV. századból származnak. .A Műemlékek Országos Bizottsága most fog dönteni a leletek sorsa felett. Minthogy a lelőhely csak 8 kilométernyire van a Balatontól, talán idegenforgalmi szempontból is ki kellene használni.