Magyarország, 1938. szeptember (45. évfolyam, 196-220. szám)

1938-09-22 / 213. szám

W3^ze£tembe^2Mütörtök MAGYARORSZÁG MESEBELI BOLDOGSÁGBAN ÜNNEPELTE TÍZ NAPON ÁT HOLLANDIA JUBILÁLÓ KIRÁLYNŐJÉT 1938 szeptember hó. (A Magyarország amszterdami szerkesz­tőségétől.) Vilma királynő negyvenéves uralkodói jubileumát tíz napon keresztül ünnepelte Hollandia. Ez alatt az idő alatt feldíszített utcákon táncoltak a hollandu­sok, s a sokszáz grachton, kivilágított régi patrícius házak között fénydíszes csónakok suhantak tova az örömmámoros éj­szakákban. A királynőt olyan szeretettel, ragaszko­dásuk annyi jelével vették körül, hogy az embernek önkéntelenül eszébe jutott az a keleti mese, amelyben azi jó királynő, amerre csak lépett, lelkesen dobogó szívek­kel találkozott­. A holland főváros utcáin sűrű sorokban állott a nép s rendben, tolongás nélkül várta, hogy a motoros rendőr megjelen­jék, utána a cilinderes rendőrfőkapitány, majd pedig — a népszerű polgármester kocsija után — előbukkanjon a hatlovas aranyhintó a mosolyogva integető király­asszonnyal, Julianna trónörökösnővel és Rennét herceggel. Sehol egyetlen katonát nem lehetett látni, rendőr is csak elvétve akadt. A tömeg rendben, fegyelmezetten lelkesedett. Egy este a királynő tiszteletére dísz­előadást rendeztek a városi színházban. A színház környékén tízezrével álltak az emberek, hogy láthassák a távozó király­nőt. A színház közönsége a főbejárat előtti tér keskeny járdáján szorongott. Admirálisok, tábornokok, miniszterek, estélyi ruhás hölgyeikkel, diákok, diák­lányok, a munkásszervezetek képviselői békésen álltak és vártak. Egyetlen lovas­rendőr sétáltatta fel s alá lovát s mi­előtt a királynő elhagyta volna a színház épületét, odaszólt hozzánk, a várakozók­hoz: — Számíthatok-e arra, hogy nem moz­dulnak el helyükről s nem lépnek az út­testre, mialatt őfelségének a kocsija erre halad? — kérdezte. — Természetesen — válaszolta mint egy ember, a tömeg. — Köszönöm — mondta a lovasrendőr s már a tér másik oldalán kérdezte ugyanazt. S csakugyan: egetverő éljen­zés fogadta, kísérte a királynőt, amíg elhaladt a várakozó tízezrek között, de senki nem bontotta meg a rendet. Az amszterdami birodalmi múzeumban, a Rijksmuseumban, fogadóestét tartott a jubileumi bizottság. A holland nemzeti bank, a Nederlandsche Bank igazgatója, Mr. Trip fogadta a vendégeket. Indiai »■Feldíszített uccákon táncoltak a hollandusok« »...szultánok és diplomaták hódoltak Rembrandt meseszerűen megvilágí­tott mesterműve előtte. *...egy órán át kalapáltak, kovácsoltak, míg vízre siklott a hajó...a (Ruzicshmy György rajzai) maharádsák, szultánok, diplomaták és más közéleti előkelőségek találkoztak a kivilágított múzeumi termekben s hódol­tak szótlanul a legnagyobb!) holland festő, Rembrandt meseszerűen megvilágí­tott halhatatlan mesterműve, az »Éjjeli őrség« előtt. A város terein és utcáin alkalmi va­rázslók és tréfacsinálók szórakoztatták a közönséget s a királyi palota előtti té­ren Rembrandt korabeli jelmezben­­­jubi­leum­i« képeket festett, öt perc alatt, a DAM »királyi« festője. Az ünnepi műsoron szerepelt az am­szterdami nagy hajóstársaság új hajójá­nak vízrebocsátása. Szakadó esőben röpített© 16 tengerész a hadihajók sorfala között a királyi csa­ládot a királyi csónakon az ünnepség színhelyére. Pont 3 órakor keresztelte meg a királynő az új tengerjáró hajót, de az csökönyösen meg sem mozdult. El­képzeltem, hogy mi történne másutt, ha egy motoros vízrebocsátásánál nem en­gedelmeskedne a hajó a parancsnak. Mi­lyen látás-futás, milyen sziszegés s a rosszakaratú megjegyzések milyen ára­data csapkodna ide-oda ... Itt nyugodtan várt mindenki. Munkások jöttek, eltávo­lítottak néhány talpfát, egy órán át ka­lapáltak, a királynő pedig érdeklődéssel nézte munkájukat s nyugodtan beszélge­tett a kíséretében lévő urakkal. Leg­alább 25 ezer ember ült és állt a szakadó esőben. Egyikük sem zúgolódott. Lelke­sedtek, amikor végre vizresiklott a hajó s megéljenezték a királynőt, a királyi családot, a hajózási vállalatot, azután szépen hajóra szálltak s visszatértek Am­szterdamba. Julianna trónörökösnő meghalt. Az am­szterdami királyi palotában feküdt. Édesanyja, a királynő személyesen ápol­ta. A palota előtti téren állandóan ezer és ezer ember állt. Halkan beszélgettek, a villamosok nem csilingeltek, a gyere­kek nem lármáztak, nehogy zavarják Juliannát, hátha éppen most szenderült el . . . B. P. H­atalmas területű ó-keresztény sírmezőt tártak fel a somogymegyei Ságváron A somogymegyei Ságváron, nem jó össze a Balatontól, tavaly régészeti ásatásokat­ kezdtek. Somogy várme­gye megbízottai és a Magyar Nem­zeti Múzeum kiküldöttjei végezték az ásatási munkálatokat és már ta­valy olyan tárgyak kerültek elő a földből, melyek arra engedtek követ­keztetni, hogy ezen a helyen nagyobb ó­keresztény temető fekszik a föld alatt. Az idén a Nemzeti Múzeum dr. Radnóti Aladár régészt bízta meg az ásatások vezetésével, aki Paulo­­vits István pécsi egyetemi tanár irá­nyítása mellett végezte a munkát. Dr. Radnóti Aladár a ságvári ása­tások eredményeiről a következőket mondta el: — Százötven ó-keresztény sírt ás­tunk ki eddig, azonban az ó-keresz­tény temető területe sokkal nagyobb lehetett, mert még légvonalban szá­mított 800 méteres távolságból is hoz­tak a parasztok különböző leleteket. Különböző sírtípusok, boltozott sír­kamrák kerültek napfényre, továbbá egy 9X9 méter területű ó­keresztény sírkápolna is, melynek két félköríves apszisza van. Ennek a sírkápolnának a padlózatában három sima felületű díszítetlen sírládát találtunk, melyek a dalmáciai szarkofágokra hasonlíta­nak. Előkerültek nagyon érdekes ó­­keresztény ládaveretek, az egyik pél­dául Krisztust ábrázolja, amint Lá­zárt feltámasztja. A sírokból üvegek, gyermekjátékok, korsók, ékszerek, aranyfüggők, aranyszövet-szálak ke­rültek elő. Nagyszámban találtak ró­mai pénzeket is, melyek a IV. század­ból származnak. .A Műemlékek Or­szágos Bizottsága most fog dönteni a leletek sorsa felett. Minthogy a lelő­hely csak 8 kilométernyire van a Ba­latontól, talán idegenforgalmi szem­pontból is ki kellene használni.

Next