Magyarország, 1938. december (45. évfolyam, 272-296. szám)
1938-12-31 / 296. szám
1938 december 31 szombat MAGYARORSZÁG MAGYARORSZÁG A * Á. 44-1 Egyetemes ma-A választottak kik* nak a tervnek, amit Darányi Lajos sárospataki református lelkész felvetett, s amelyivel a fői iskola igazgatósága foglalkozik. A terv szerint Sárospatakon olyan diákotthont kell felépíteni, ahol helyet kapnának a tanításra alkalmas, de szegény gazdálkodó- és cselédgyermekek. Ennek az otthonnak nemcsak az lenne a rendeltetése, hogy tanulni segítse azokat, akik tanulni akarnak, de elsősorban az lenne a cél, hogy kiválassza azokat, akiket érdemes, sőt kell is tanítani. Magyarán: tehetségkutató intézet lenne ez a diákotthon, magyar tehetségeket felkutató intézet. A terv nem új. Legalább is így, ahogy első pillanatra látszik. Tehetségkutató intézet van más államokban is. A terv nagyszerűsége azonban ott van, hogy a választottak abból a rétegből kerülnének ki, amely réteg a magyarság legszűzibb, legmagyarabb, legősibb rétege, a magyar paraszti osztály. A falvak és a tanyák, a puszták népét akarja ez az intézet megmérni, s az arravalókat kiemelni, s belehelyezni abba a nagy magyar munkaközösségbe, amelyre az új Magyarország megépítésében nélkülözhetetlen szükség van. A választottak lennének ezek a kiválasztottak. Maga a magyar embertelevény legtermőbb rétege. A tiszta szívű, tiszta fejű és egészséges lelkű és testű szűzi magyarság, a magyar parasztság. Az a jelenleg megmérhetetlen értékű magyar tömeg, amelyet még nem rontott meg semmi. Sem a civilizáció, sem pedig idegen s hóbortos ideológia. Ezek a kiválasztott választottak tudásukon, tehetségükön kívül követnék azt az ösztönszerű utat, amelynek vonala és iránya az igaz magyar út, s amelynek követése ott szunnyad a tősgyökeres magyar lelkekben már évszázadok óta. »A minőséget akarjuk emelni, — mond-Ja Darányi Lajos — amikor a falvakban és a tanyákon keressük a választottakat.* A magyar emberanyag minőségét, melyre bizony nagy szükség van, éppen napjainkban, amikor a lélekszámban megfogyatkozott magyarságnak lélekszámban megnőtt nemzetekkel kell felvennie a versenyt. Ha már kvantitásban alulmaradtunk, mert leszorított bennünket az a szent harc, amit a nyugati kereszténység védelmében vívtunk meg, legalább kvalitásban tartsuk fenn magunkat a mai, még rettenetesebb küzdelemben. Ezért nagyszerű gondolat, s amely Sárospatakról elindult. S ezért üdvözöljük szeretettel azt az akaratot, amely kiválasztani akarja a választottakat. ti ■ | _ hire érkezik hoz-Nagy magyar siker , " nos 34 éves magyar matematikus megkapta az amerikai tudományos nagydíjat. Ebben az izgalmakkal telített világban de jólesik a hír. Jólesik, hogy ez a kis és a sorstól megostorozott nemzet mindig kitermel magából olyan egyedet, aki dicsőséget, elismerést, megismerést hoz nemzetére. A siker egy nemzet vitalitásának mutatója. Ez a siker is. S éppen azért a jövőbe vetett törhetetlen hittel, de büszkeséggel is nézünk kitüntetett honfitársunk felé. l—• f—"*■ TI 7 f 7 Y 1 ? TW /1 és összedolgozás szükf—* r 4 fl T \1 I 1^/1 ségességét hangoztatta £ | ^ y 1 J 1 v 1 v 1 ^ 1 T 1 ma többek között Imrédy Béla miniszterelnök Hejőcsaba községében, ahol igen széles síkra kiterjedt első programbeszédét elmondta. A programbeszéd felölelte az összes belpolitikai problémákat és taglalta mindazokat a reformterveket, amelyeket kormánya megvalósítani szándékszik. A beszéd tónusa, lelke emelkedett volt és méltányos azok felé is, akik a legutóbbi időben igen kevés méltánylásban részesültek. Igaza van a miniszterelnöknek, amikor ezeket mondja: «»Rend és reformok politikáját kell követnünk, mert reform nélkül nincs rend és rend nélkül nem lehet reform.« Ezzel a megállapítással és megállapításainak túlnyomó részével egyetérthet az egész ország. És a beszéd emelkedett hangja nem hallgattatja el az ellenvéleményt sem ott, ahol az lelkiismereti kényszerként meg fog nyilatkozni. De maradjunk a rendnél és a fegyelemnél. Ez a miniszterelnöki figyelmeztetés mindenkinek szóljon. Szóljon a túllicitálókhoz is és ezek között a kormány egyik reggeli lapjának vezércikkírójához is. Ahhoz, aki ma reggel egészen szokatlan fenyegető hangot ütött meg cikkében. A kritika, amely a kormány legutóbbi törvényjavaslatával szemben eddig elhangzott, tudomásunk szerint kizárólag nemzeti és emberi aggodalmakból táplálkozott. És ha ez így volt, akkor nem érdemli meg ezt a mondatot, amelyet ma olvastunk az egyik kormányhoz közelállólapban: »... nehéz dolog lesz az előrelátható eseményeket feltartóztatni...« Akiket a fegyelem és a rend köt és ezt önként is meggyőződéssel vállalják, azoknak az ilyen tónusú cikkre nem is lehet szavuk De hisszük, hogy Imrédy Béla miniszterelnök mai beszéde után ilyen fenyegető »érvek« nem is fognak többé elhangzani 7 IA RÓZSADOMBI ZSIGMOND KAV£HÁZ-ÉTTEREMBEN a szokott vidám SZIW£S2TER-EST _ Ift. Keleti Károly u. 9. 7., 12-es autóbuszmegálló isi WC ASZTALREMHEHESs 154-570 REGGELIG Egy tudós sírjánál írta: FEJ A GÉZA Tegnap délután helyezték örök nyugalomra a Kerepesi temetőben Gombos Ferenc Albin történettudóst, a Magyar Tudományos Akadémia és a Szent István Akadémia tagját, a középkor nagy ismerőjét és kutatóját. Halála nyolc-tízsoros elparentálásokra indította a magyar újságokat. Szaktudós volt, középkor krónikákkal és Szent István kútfőivel foglalkozott. Halkan, szemérmesen dolgozott, visszavonultan élt. Én azonban nem tudok ilyen könnyen napirendre térni nemes, tiszta alakjának elmúdslása fölött. Ez a halál fölkavarja bennem az egész magyar ^titkot*. A nagy | titkot*, mely örök nyugtalansággal | és önmarcangolással veri meg mind-n azokat, akik belenéznek. | Gombos Ferenc Albin alakja úgy | élt bennem, mint a katolikus tudósé, | aki mindenek mélyén az egyház igaz- ságait keresi és szolgálja. Jó néhány esztendő előtt azután a Nemzeti Múszeum könyvtárában kezembe került egy könyve: »Az 1437-ik évi paraszt- lázadás története.« Kolozsvárt jelent meg 1898-ban a milléniumi láz és görögtűz idején. Senki sem tud erről a könyvről, még a budapesti könyvtárakból is eltűnt, ma már hiába kérik az ember. Nekem sokat és nagyot jelentett ez a könyv. Gombos F. Albin Budai Nagy An- Iál parasztfelkelésének történetét írta meg. Jóval Dózsa György előtt történt ez a fölkelés, Zsigmond király korában, midőn a világias vallásosaság, a népi kereszténység hullámai szétáradtak Magyarhonban. A magyar nép temészetesen elsősorban s szociális igazságokat merített a meg- s nyilt bibliából s fölkelések ütötték fel fejüket az országban. A legkomolyabb az erdélyi volt, melyet a parasztság mellé állott kurtanemesek vezettek Budai Nagy Antallal az élükön. Ezt a korszakot írta meg Gombos Albin. (Ugyanerről írt színdarabot Kós Károly, a kiváló erdélyi író. Ezt tavaly mutatták be Budapesten is nagy sikerrel.) Izgatóan érdekes könyv ez. A parasztsereg az első döntő csatában legyőzte a nemesi hadakat. S a győztes parasztságnak mégsem voltak forradalmi kívánságai. Nem a társadalmi rend teljes feldúlására, nem rablásra és karácsra törekedett, hanem kiegyezésre s társadalmi együttműködésre. Súlyos kötelezettségeket vállalt a győztes parasztság, de mérsékelt jogokat kért ennek fejében, öntudatosan, de szerényen negyedik renddé akart emelkedni. A magyar parasztság történelmi fejlődése tehát csaknem olyan útra tért, mint az angol, s ma már összeszoruló szívvel gondolunk rá, hogy a fölemelkedő parasztság történelmi erejével milyen óriási magyar birodalom épülhetetett volna. A nemesség azonban csak látszólag fogadta el a paraszti kívánságokat, végül is leverte Budai Nagy Antal hadait s a megtorlás politikáját követte. Gombos Albin állapítja meg, hogy a magyar jobbágyság nem bírta ezentúl a zord szociális klímát. Erdélyben megakadt az igényesebb magyar fajta szaporodása és ekkor kezdődött meg a román jobbágyság nagyobb mérvű beáradása és elszaporodása. A századforduló idején megindult a magyar nép valódi történetének feldolgozása. Acsády megírta a jobbágyság történetét, Márki Sándor egyetemi professzor Dózsa történetét, Gombos Albin Budai Nagy Antalét. Súlyos történelmi intésekkel vannak tele ezek a könyvek. És ugyanakkor Tolnai Lajos és Justh Zsigmond regényei bátor, igaz társadalomrajzzal próbálták különb öntudatra és nemzeti önismeretre döbbenteni a magyar vezetőrétegeket. De ki hallotta meg a hangjukat? És ki hallgatott utódaikra, emberi és magyar hitvallásuk egyenes folytatóira: Török Gyulára, Grünwald Bélára, Adyra, Móricz Zsigmondra? Ez a magyar Aitokr. Eötvös József A falu jegyzőjéből kötelező iskolai olvasmány lett. De itt a leintés, ha valaki Eötvös József szent hagyományával a szívében elindul a magyar faluba, vissza is tér és beszámolóba kezd. A magyar szellem évtizedek óta ontja a megismeréseket, intéseket, jóslatokat, pazarolja a legjobb szellem erőket. A magyar irodalomnak, a magyar szellemnek mindig országalkotó és nemzetteremtő igényei voltak. Líránkban és prózánkban mindigországos szándékok* éltek. De szinte következetesen szállnak szembe ezzel aszellemi irodalommal*.. A magyar író, magyar gondolkodó, a szellemi teremtés szava mindig lenézett és gyanús szó volt. De mi is ennek az oka? Társadalmi szerkezetünk? Egy nagy népi felszabadulás felszabadítja a másik nagy elnyomottat, a magyar szellemet is? Vagy Vörösmartynak volt igaza, hogy snincsen remény«? Viaskodunk és viaskodunk ezekkel a kérdésekkel. Néha megpihenünk föláradó reménységben, friss természetörömben, mint Balassa végvári vitézei a pünkösdi mezőn. Ez a halál ismét mindent fölszakított bennem. Miért hagyta abba Gombos Albin ezt a munkát? Talán tőle, a katolikus tudóstól meghallgatták volna bűneink magyarázatát, melyet a mi profán ajkunkról nem akartak meghallgatni. De hová lett ez a könyve? Egy éve jártam nála s akkor elmondotta, hogy folytatni szeretné a Budai Nagy Antallal megkezdett magyar históriát. Miért nem folytatta? Miért vállalt kisebb feladatokat? Minderre a magyar életnek kellene felelnie. Egyelőre csak belenézünk a »titokba« és tovább égünk, tovább építjük a talán soha meg nem valósuló magyar szellemi birodalmat. RCUIUX Kana Ji, A min dragée. Biztos. Olcsó!