Magyarország, 1939. január (46. évfolyam, 1-25. szám)
1939-01-08 / 6. szám
Pozsony, január 7. Esterházy János gróf a munkácsi eseményekkel kapcsolatban újságírók előtt a következő nyilatkozatot tette: — Az egész világ békére áhítozik és ennek jegyében folytak le azok a nagy nemzetközi tárgyalások 1938 második felében, amelyeknek eredményeként eljutottunk a bécsi döntőbíróság ítélethirdetéséhez. De amíg elérkeztünk 1938 november 2-áig, előbb végig kellett élnünk 1914-től 1918-ig egy véres világháborút Amíg fiaink és apáink hősies küzdelemben künn pusztultak el a lövészárkokban, addig a volt monarchia egyes állampolgárai Masaryk és Benes vezetésével hazug propagandahadjáratot folytattak le az osztrák-magyar monarchia ellen. Tekintettel arra, hogy a nagyantant vezető tényezői már akkor is páholytestvérségben éltek ezzel a két politikai parvenüvel, lehetséges volt az, hogy 1919-ben — szerintük a béke biztosítására — Versaillesban és Trianonban olyan békediktátumokat kötöttek, amelyeknek eredményeként ma, húsz év után sincs biztosítva Közép-Európa igazi békéje és az ezzel kapcsolatos békés gazdasági és kulturális fejlődés. Elhiszem azt, hogy a nagyhatalmak felelős tényezőinek nehezükre esett belátni azt a nagy hibát, amelyet elkövettek akkor, amikor Benes és Masaryk hazug propagandájának felültek és szétdarabolták azt az ezeréves Magyarországot, amelynek határain belül boldogan és békésen éltek egymás mellett a magyarok, szlovákok, németek, ruszinok és egyéb nemzetiségek. — Az előbb említett masaryki és benesi propaganda eredményeként megéltük a csehszlovák köztársaság húszéves pünkösdi királyságát. A huszadik év hozta magával, hogy a szlovákok is a legteljesebb eréllyel fogadták el a magyaroknak azt a kezdettől fogva vallott tételét, amely így szólt: csehszlovák nemzet nincsen, hanem van egy egészségtelenül meghúzott határvonal, amelyet Csehszlovákiának hívnak. Ennek keretén belül laknak csehek, akik dominálnak, akik kiszipolyozzák és közönséges buliként kezelik az itt élő magyarságot, németséget, szlovákságot és ruszinságot. Mi, magyarok célimat mindig békés úton akartuk elérni . Ezt öntudatosan hangoztattuk húsz éven át és a legutóbbi, 1935-ben lezajlott parlamenti választások óta a legteljesebb harmóniában, taktikailag együttműködve Hlinka András szlovák néppártjával és Henlein Konrád német pártjával igyekeztük a csehszlovákizmus tévtanát megdönteni. — Az előbb említett harcban mi magyarok a legtöbbet kockáztattuk, mert országunkat a párizskörnyéki békeszerződések következtében a legjobban megnyomorították. A falunk és hazánk érdekében folytatott harcot, állítom, hogy a legbecsületesebben küzdöttük meg, mert amellett, hogy mindig nemzetünk és országunk felépítése volt a célunk, ezt mindig csak békés úton akartuk elérni, mert nem akartuk saját nemzeti céljaink érdekében veszélyeztetni az európai békét. Ezzel magyarázható az, hogy a bécsi döntést amely bennünket magyarokat természetszerűen nem elégíthetett ki, fájó szívvel bár, de tudomásul vettük az európai béke kedvéért. Az európai béke érdeke annyira áthatott minket, magyarokat, akik Szlovákiában élünk, hogy bár 1938 november 2-ika részünkre valóságos halottak napja volt, békejobbot nyújtottunk az alig egyhónapos szlovák államnak és jelentkeztünk nála építőpolitikai munkára. — Tettük ezt abban a feltevésben hogy egy önálló szlovák ország teljhatalmú kormányával állunk szemben, amellyel meg fogjuk értetni kívánságainkat és ezeket honorálni fogják, felénekelték a Hej Slovacit. Ezért semmi bántódásuk nem történt. Csak akkor, amikor ezzel kapcsolatban olyan magatartást kezdtek tanúsítani a hatóságokkal szemben, ami nem megengedhető, történtek azok a bizonyos sajnálatos esetek, amelyeket én is erősen elítélek. — Munkács nem Szlovákiával, hanem Kárpát-Oroszországgal határos. Annak van egy miniszterelnöke, névszerint Volosin. Éppen úgy, mint ez a hegyvidéki pap-riniszterelnök, nem avatkozott bele az úgynevezett komjáti, vagy surányi incidensbe, nincs joga a szlovák kormánynak hivatalos sajtószervei útján olyan módon kommentáltatni az esetet, amely kivizsgálás alatt áll, mint ahogy azt teszik.. A szlovák félhivatalos kommüniké olyan célzatos és minősíthetetlenül valótlan, hogy nem szolgálja azt a célt, amelyért én a szlovákiai magyarság élén dolgozom: szlovákmagyar jóviszony és barátság megteremtését . A szlovák kormány és általában minden szlovák legyen tisztában azzal, hogy az itteni magyarság a szlovák kormánnyal és szlovák néppel hajlandó kooperálni és békésen együtt élni. De ha a szlovák kormány és annak hivatalos sajtószervei igazságtalanul próbálják vádolni Magyarországot egy olyan incidensért Munkácsnál, ahol a megtámadottak magyarok voltak, akkor számolhatnak azzal, hogy mi, itteni magyarok is tudunk majd olyan hangot megütni, amely nem lesz kellemes a fiatal szlovák kormánynak, mert egyszerűen elkezdjük majd hangoztatni azt, hogy kívánjuk a trianoni békeszerződés további reparációját. 71 magyar parlamenterekre is rütöttek — Munkácsnál az a hadsereg kezdett támadni, — tudván, hogy a határon túl katonaság nincs — amely akkor, amikor még teljes egészében megvolt az ország és a hadsereg, a legteljesebb dezoláltságot mutatta. A szlovák félhivatalos sajtóközlemények magyar támadásról beszéltek, de bölcsen elhallgatják azt, hogy a támadók éppen cseh-szlovákok voltak. Elég bizonyíték erre a Munkácsnál zsákmányolt tank, ami megint csak a hadsereg hősi lelkületét bizonyítja, mert az már a legnagyobb szégyen, ha az ellenfél egy tankot tud elfogni. Tovább megyek, a magyar parlamenterekre is rálőttek. Ezt is a csehszlovák hadsereg csinálta. A rendes hadsereg annalesetben ez is ismeretlen hőstett. — Váratlan támadás következtében elesett egy csomó fiatal magyar katona. Nem vagyunk hívei a teátrális gyásznak és ezért nem állítunk katafalkát ezeknek az ártatlanul elpusztult véreinknek az emlékére. De egyet bejelentünk: Vagy revokálja a szlovák kormány a Magyarország ellen felhozott rágalmat és akkor hajlandók vagyunk békében együtt dolgozni Szlovákia szebb jövőjéért, vagy hogyha ezt nem teszi meg, akkor — még ha az egész ittmaradt magyarságot is rögtön börtönbe juttatják — leleplezzük mindazt a hallatlan sérelmet, ami bennünket, magyarokat november 2-ika óta ért. ” MAGYARORSZÁG Esterházy János erélyes nyilatkozata a munkácsi eseményekről „ Vagy visszavonja rágalmait a szlovák kormány♦ vagy te leplezzük hallatlan sérelmeinket, még ha az egész ittmaradt magyarságot is rögtön börtönbe juttatják“ A legerélyesebben tiltakozom . Számtalan nyilatkozat, valamint a szlovák parlamenti választások előtt az itt élő magyarsághoz intézett rádiószózatom bizonyítja feltétlen jóhiszeműségünket és jóakaratunkat- Számtalan közbelépés a magyar kormánynál a Magyarországhoz csatolt szlovákok érdekében, igazolja pártatlanságomat, amelyet megőriztem annak ellenére, hogy az úgynevezett magyar atrocitásokat sok esetben eltúlozták. De éppen ezért, mert a legerélyesebben közbeléptem a komjáti és a surányi sajnálatos incidensek miatt, amelyeknek megtörténtében a fő bűnös a meg nem engedett és felelőtlen propaganda volt, feljogosítva érzem magam arra, hogy a legerélyesebben tiltakozzam a munkácsi eseményekkel kapcsolatban. Szlovákiában tilos a magyar Himnusz . Előrebocsátom azt, hogy Szlovákiában hosszú hónapok óta gyűléstilalom van. Tényként leszögezem, hogy semmiféle összejövetelünket a hatóságok nem engedélyezik, nem beszélve arról, hogy a magyar Himnusz éneklését a legszigorúbban eltiltották. Komjáton és Surányban a szlovákok minden lehető alkalommal A pozsonyi népszavazás eredményét nem merik közzétenni . Legutoljára hozom fel a népszavazás kérdését, amelyről a következőket állapítom meg: A pozsonyi népszámlálási eredményt nem merik majd közzétenni, mert ez a következőképpen alakult: 30 százalék magyar, 40 százalék német, a fenmaradó 30 százalék pedig szlovák, cseh és zsidó. Jó lesz tehát, ha a szlovák kormány észbekap, amíg nem késő és nem fogja sarokba szorítani és elnyomni az itteni magyarságot, de legfőkép nem fog rágalomhadjáratot folytatni Magyarország ellen. Mert ha kell, tudunk mi is »völkisch« alapon gondolkozni, de ebben az esetben a szlovák kormány azután költözködhetik Turócszentmártonba. A Katolikus Női Párt a zsidótörvény módosításáért A Katolikus Női Párt pénteken, Vízkereszt ünnepén délután a Szociális Testvérek Thököly úti székházában tartotta évnyitó ülését, amelyen özv. gróf Apponyi Albertné elnöklésével rendkívül nagy számban vettek részt a párt fővárosi és vidéki vezető tagjai. Az ülésen Slachta Margit szociális testvér, volt nemzetgyűlési képviselő, a zsidójavaslattal foglalkozott, amellyel kapcsolatosan hangoztatta, hogy a katolicizmus mindenkire nézve igazságos törvényeket, az erősre nézve fékezést és korlátozást, a gyengére nézve pedig védelmet kíván. A zsidókérdést lehet rendezni igazságos eszközökkel is és ezt meg is kell tenni. Minden igazságtalanság, minden erőszak azonban bumeráng, amely visszavág arra, aki használja. Meg kell tartani ebben a kérdésben is a józan ítéletet és igazán katolikus szellemben kell mérlegelni a kérdést. Krisztusi hitem alapján tiltakozom az igazságtalanság ellen, — folytatta emelt hangon a szónok, — bárkivel szemben történjék ez és aki ezért követ dob rám, annak azt mondom: ha rosszul szóltam, bizonyítsd be az evangéliumból, — ha jól szóltam, akkor ne üss! A Katolikus Női Párt ezután a zsidótörvényre vonatkozóan indítványokat fogadott el, amelyeket a miniszterelnök elé terjeszt. Az indítványok szerint kívánják, hogy a százalékarányra vonatkozó törvény értelmében bekövetkező csökkentés a meghatározott arányig olyan menetben történjék, amilyen fokban a nyilvántartásba vett állásokba arra képesített keresztények tényleg pályáznak. Zárja ki a törvény azt a lehetőséget, hogy elbocsátott zsidó vallású honpolgárok helyett — magyar pályázók hiányában — idegen állampolgárokat alkalmazzanak, mint amire — az indítvány megállapítása szerint — már van példa. Ne mondja ki a törvény, hogy a megkeresztelteket nem tekinti keresztényeknek, hanem állapítson meg rájuk nézve határidőt és ha azalatt nem merül fel ellenük kifogás, ismerje el hivatalosan is keresztény voltukat. Akik nem született keresztények, hanem mint később megkeresztelkedettek léptek papi, férfivagy női szerzetesi pályára, azokat ne vonják a zsidótörvény hatálya alá, minthogy ők egyéni életükről lemondva, szolgálják a közt. Ezek tehát bebizonyították, hogy nemcsak a parancsok, hanem az evangéliumi tanácsok fokán is keresztények. wwtwwwwwwmwwwwi w Felelős szerkesztő: Dr. MIHÁLYFI ERNŐ Felelős kiadó: DIETZGEN GÁBOR Szerkesztőség és kiadóhivatal: VII. kerület, Rákóczi út 54. szám Jegypénztár, hirdetési-, előfizetési-, utazási- és könyvosztály: VII. kerület, Erzsébet körút 18—20 KIADJA A MAGYARORSZÁG NAPILAP R.-T. Kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza Az Athenaeum irodalmi és nyomdai részvénytársulat nyomása, felelős nyomdavezető: Kárpáti Antal.