Magyarság, 1921. január (2. évfolyam, 1-24. szám)
1921-01-26 / 20. szám
1921- január 20, szerda Budapest, II. évf. ‘2*}- Gjg^jrnm ni iCTABSlfi .. .... ’ s*«rkes*US»6!i» VII. U«rulet, vlik-nutrn « «»in. Előfizetési oFftK • v ' 7lt" ■' j Tarcsoq: Jóttéf08-90, József utJ-lH. Klnléliiv?it;tls Egénc évre 2S0 korona Negyedévre 70 korom- JP^lClÖS l All IDŐTÁV JSTVAÁz VII- kerület, Mikaa-utca 7. Telefon id.* 1 mn 92 Félévre _ 140 Ima Egy Héra ... £5 korosa K ■, Mentelmik hétfő kivételével min lenne. Kurzus és történelem Sándor Pál a demokrata párt tegnapi vacsoráján elérkezettnek látta az időt, hogy elvbarátai harsány örömére megállapítsa a keresztény nemzeti politika végleges bukását Ugron Gábor ágyán, akiben mégis meg kellett mozdulnia az erdélyi vérnek, kissé lehigította Sándor Pál temperamentumát és őt magát is arra a helyesbítésre kényszerítette, hogy bizonyos jelszavak és túlzások talán megbukhattak, de a gondolat lényege: a keresztény magyar erkölcsiség uralma továbbra is döntő tényező és történelmi szükséglet. Mi a magunk részéről Sándor Pál riadójához azt a megjegyzést főzzük, hogy a riadó tulhangos volt, mindenesetre korai és előreláthatólag hosszú időre tárgytalan. Vizsgáljuk csak, mi is az a keresztény kurzus, mi bukott meg belőle és itz fog megmaradni a politikai felületek bármilyen hullámzása, eltolódása, elváltozása után is? A két álforradalom bukása után a legmélyebb történelmi szükségszerűséggel emelte fel felét az erős nemzeti öntudat, a keresztény erkölcsiség követelése, de ez a tömegmozgalom, amely a tragikus sorsra jutott magyarság leglelkéből lelkedzett, nem termelhette ki máról-holnapra a maga legalkalmasabb, legtehetségesebb és legbátrabb politikai képviselőit. Az elmúlt ötven esztendőnek politikai, gazdasági és erkölcsi viszonyait az jellemzi legjobban s a megújulás szükségét az bizonyítja legerősebben, hogy ennek így kellett történnie. A keresztény nemzeti irányzat politikusai — és itt nem fürkésszük a közelfekvő magyarázatokat —tizenöt hónap alatt nem tudták az iskolázottság, a képesség, az ügyesség és a bátorság olyan mértékét igazolni, amely nélkül konstruktív keresztény- nemzeti politikát űzni nem lehet s amely nélkül éppen azt a legmélyebb nemzeti tömeghangulatot és az évtizedekre szóló alkotások szükségét nem lehetett kielégíteni. Maga az a tény, hogy a keresztény nemzeti jelszavakkal összeült nemzetgyűlés pártjai egyre hevesebben hullámzanak, hogy folytonos eltolódások, kísérletezések mutatkoznak, igazolja azt, hogy a keresztény nemzeti politikában csakugyan válság van, valami lázas nyugtalanság, keresés, sok belső elégedetlenség és nem egy leplezhetetlen ellentét. De csak a világtalan nem látja, hogy a politikai felületeknek ezek a szétverte vizei nem jelentik a keresztény nemzeti gondolatnak tengermélységeit. Odalent, a napi politika és a pártélet felületein történhetnek igen súlyos és talán szomorú változások. Bekövetkezhet az is, hogy maga az irányzat kiejti kezéből a kormányhatalmat Nos, ennek bekövetkezését mélyen fájlalnék, mert legsürgősebb nemzeti és faji életérdekeink követelik, hogy ezek a tényezők, amelyek a nagy összeomlás után a hatalom birtokába jutottak, meg is maradjanak benne, mert bármily tétovák, bármekkora külső és belső nehézségekkel kell is megküzdeniök, az ő hatalmonmtvadásuk biztosítaná legjobban azt, hogy az immár egyre nyíltabban jelentkező szélsőségesen destruktív erők legalább végső hatalomra nem tudnak jutni és nem vihelik az országot a harmadik, leghalálosabb katasztrófába. De még ha a keresztény nemzeti irányzat politikai defenzívába, ellenzékbe kényszerülne is, ez a különben szomorít változás sem dönthetné meg azt a tényt, hogy Magyarország a maga politikai, gazdasági, társadalmi és erkölcsi megújulását és fölépülését csak az öntudatos keresztény nemzeti politikától várhatja és egyedül annak útjain érheti el. Semmiféle pillanatnyi politikai változás nem változtathat azon, hogy a liberalizmus és annak vészes következményei által teremtett politikai lehetetlenségek, társadalmi fonákságok megmaradnak és belőlük a magyar faj élelösztöne kigázolást keres. Magyarországnak vissza kell nyernie ezeréves területét és ezen a területen érvényesülni akarnak mindazok az erők, amelyek a fajban megvannak, de amelyek 1867 óta egyre fokozottabb mértékben senyvedtek. A keresztény nemzeti gondolat sorsa hasonlatos a függetlenségi gondolatéval. Azt a gondolatot is szolgálhatták ma sokan, holnap kevesen, ma szentek és próféták, holnap sarlatánok ; de addig, amíg az Ausztriától való függőség és az ebből következő nyomasztó viszonyok megvoltak, a gondolat sem Bécs ereje, sem a függetlenségi párt ügyetlen, vagy képmutató vezérei meg nem ölhették. A keresztény és nemzeti gondolat mögött ugyanolyan mély politikai, gazdasági, kulturális és társadalmi erők és mozgató okok állanak, mint valamikor a függetlenségi gondolat mögött. A napi politika esélyeinek, személyi és taktikai hibáinak ez is úgy alá van vetve, mint amaz volt, de végső igazsága ugyancsak épp- oly kétségtelen, mint amilyen volt a függetlenségi eszmeé s vele, mint politikai hatóerővel és tényezővel mindaddig számolni kell, amíg előidéző okai meg nem szűnnek. Ebben a tudatban hallgatjuk nyugodtan és belső meg- rendülés nélkül Sándor Pál el- sietett riadóját, amely csak arra alkalmas, hogy az illetékes tényezők immár tisztán lássák : kik és micsoda dolgok mozognak a háttérben, mire készülődnek és ehhez a megismeréshez képest igazítsák gondolataikat és cselekedeteiket. A miniszterek újabban sűrűn felkeresik a kormányzópárt közhelyiségét, amióta új ellenzéki alakulás bontakozik, úgy látszik, súlyt vetnek arra, hogy szétnézzenek megfogyatkozott kivet-je között. Ma este Teleki Pál gróf miniszterelnök, nagyatádi Szabó földmivelésügyi miniszter, Fradittándy Gyula belügyminiszter és számos képviselő jelent meg a klubban. Élénk eszmecsere folyt az időszerű kérdésekről, majd bizalmas tanácskozásra vonultak vissza a politikusok. Az értekezleten arról tanácskoztak, hogy milyen elbánásban részesüljenek azok a képviselők, akiknek egy tekintélyes csoportja Andrássy vezérségét kívánja. A kormány hívei azt hiszik, hogy fehér harmadikéig tisztul a helyzet véglegesen abban a vonatkozásban, kik mennek Andrássyval és kik fognak kitartani a kormány mellett. Az úgynevezett szabad királyválasztók no® akarnak semmi szín alatt kimenni addig a kormánypártból, amíg a nemzetgyűlés az összes időszerű kérdeseket, tehát az alkotmányjogi kérdéseket ez meg nem oldotta és el nem intézi. Számítanak arra, hogy Haller, Ernst és Hunzár hívei, tehát mintegy harminc képviselő rövidesen elhagyja a kormányzópártot és ha nem is csatlakoznának rögtön Andrássy Gyula grófhoz, minden esetre ha ön pártot fognak alkotni, esetleg helyreállítják a régi keresztényszocialista pártot. Szmrecsányiék és Beniczkyék Andrássyhoz való csatlakozását befejezettnek tartják, továbbá Buga Jakabot és a közéje tartozó képviselőket is Andrássy pártjához számítják. A keresztény nemzeti párt emberei közül huszonkét olyan képviselőt, tartanak számon, akik Teleki mellett kitartanak. Ezek sorában Hencz, Lipták, Bassay, Simonyi-Semadam, Dömötör, Gerencsér, Kontra, Bírta, Czakó, Mátéfy, Ament képviselőket említették. Azt mondják továbbá, hogy Saller István üiveivel még akkor is kilép a kormányzópártból, ha Ernst és Huszár egyébként koalícióra lépnek az eddigi fegyvertársakkal. A kormánypárt száztizenhét emberre számít, akik a kormányt támogatni hajlandók. Ennyire olvadt le Teleki tábora, pedig ezt a seregszemlét optimisták végezték. A kormányzópárt február harmadikán tartandó értekezletén foglalkozik véglegesen az új átcsoportosulás ügyével. Azt a verziót, hogy az értekezlet elé indítványt terjesztenek a párt programjának egyértelmű módosítása iránt, hogy abba a szabad királyválasztás elvét beiktassák, nagyatádi Szabó István a leghatározottabban megcáfolta munkatársunk előtt. A mai bizalmas, megbeszélésen felvetették, hogy a szakítás azokkal, akik az ellenzéki párt megteremtése érdekében tárgyalásokat folytattak, hogyan történjék. Erre vonatkozólag nem történt konkrét elhatározás, m®tán -’természetesnek tartják, hogy a másfelé orientálódó képviselők rövidesen bejelentik a kormánypártból való kilépésüket, flauer a kormányzópárt kizárási mozgalmáról A délutáni lapok azt a hírt közölték, hogy a kisgazdák a párt egységének érdekében Sailer Istvánt s mindazokat a képviselőket, akik az Andrássy Gyula gróf pártalakítása körül fiktív résztvettek, kirekesztik a pártból. Haller István a kizárási mozgalomról munkatársunknak a következőkben nyilatkozott: „- Erről a mozgalomról csak most értesülök. Ez nem más, mint nyílt ajtó rugdalása, ugy én, mint képviselőtársaira már a tárgyalások előtt tisztában voltunk elhatározásunk következményével és így azzal is, hogy kilépünk a kormányzópártból. Erre bennünket nem kell külön felszólítani. Azt azonban sehogy sem tudom aláírni, hogy bármely párt képviselője egy másik pártnál — 9, kizárás terhe mellett politikailag ne orientálódhassék. Mi nem akartunk ellenzékbe menni, de ha mindenképpen oda kényszerítenek, az sem baj, legalább nekünk nem. Teleftl - flsztselökérocskCS Az állami tisztviselők körében nyugtalanságot keltő hírek keringenek erról, hogy a minisztertanács a hivatalnokok létszámának eposztásaival akar foglalkozni s hogy a tíz évnél rövidebb idő óta szolgáló tisztviselőket el akarják loeadani. Erre nézve kérdést intéztünk mind a miniszterelnökhöz, mind Ferdinándy belügyminiszterhez, akik a leghatározottabban megcáfolták a hírt. Itt akadállyozta seg Karolái letartóztatását ? Tegnap este az Erzsébetvárosi Körben Sándor Pál nemzetgyűlési képviselő fehér asztal mellett politikai nyilatkozatot tett egy szűkebb körű társaság előtt, ahol demokrata alvezérek és kerületi törzsfőnökök gunyoros kézdörzsöléssel vették tudomásul Sándor Pál megállapításait a keresztény kurzusbukásáról. Ezen a vacsorán- mint a Magyarság mai számában megírtuk -" Sándor Pál egy liberálisalakulás szükségét is hangoztatta s volt egy részlete beszédének, amely nagyobb hullámokat kavart fel a liberális újságokban. A Lipótváros temperamentumos képviselője ugyanis egy lappangó gyanúsítás bombáját hajította a politikai élet mostanában sokat emlegetett vezéralakja felé. Sándor Pál ugyan óvatosan tartózkodott attól, hogy a politikus nevét megemlítse, de célzása félreérthetetlen volt, a liberális újságok legalább is nyomban megértették, hogy Andrássy Gyula grófra célzott. Arról beszélt a Lipótváros képviselője, hogy Vdgyonyi Vilmos le akarta a holnámi seregszemléle a pártban Hitt meoneli lelehlid? szakadás a kormányzópártban Nyugatmagyar ország közcíme a csatlakozás ellen Sigray Antal gróf, Nyugatmagyarország főkormánybiztosa — mint tw. mly jelentik — a soproni hatóságok fejei és a sajtó képviselői előtt nyilatkozatot tett Nyugatmagyarország sorsáról: — Őszinte sajnálattal látjuk az Ausztriában lejátszódó eseményeket■ mondta Sigray. A nyugati határvidék népe növekvő idegenkedéssel nézi, hogy az osztrák köztársaság kétségbeesett helyzetében expanzív politikát követ Magyarországgal szemben s Nyugatmagyarországot is magával akarta rántani a nag,sági csődbe. A lakosság már többira felemelte tiltakozó szavát a tank, civil, és életképtelen szomszédállamhoz való is rotakozás ellen, s küzdelni fog ezer,V3S hazája kebelében való megmaradásáért.