Magyarság, 1924. augusztus (5. évfolyam, 156-180. szám)
1924-08-13 / 166. szám
4 csütörtök este teljes Holdfogyatkozás lesz — A Magyarság tudósítójától — Kevesen tudják, hogy a csütörtökre várt Holdtöltét teljes Holdfogyatkozás zavarja meg, úgyhogy augusztus 14-én este érdekes jelenségeket figyelhet meg az égbolton minden műkedvelő csillagász. A mi naprendszerünk központja, a Nap, tudvalevőleg a világűr minden irányába löveli ki a maga fénysugarait, úgyhogy rendszerünk valamennyi égitestjének, tehát Földünknek és Holdunknak is megvilágítja a Nap felé fordított korongját. A Hold rendkívül bonyolult pályát ír le Földünk körül, és a pálya síkja nem esik teljesen egybe a Föld pályájának síkjával. A Hold fázisait, azt a tényt, hogy hol kevésbé, hol nagyobb fokban megvilágított darabot látunk a Hold korongjából, éppen a Hold földkörüli keringése okozza. Ha a Hold a Nap és a Föld között halad, az Újhoklat látjuk, amikor pedig a Föld túlsó felén kering, félgömbjének egész felületét megvilágítja a Nap: ekkor van Holdtölte. Ha tehát a Hold és a Föld pályája egy síkba esnének, minden két hétben váltakoznék a Nap- vagy Holdfogyatkozás. Mivel azonban a Hold pályája kissé eltér a Földétől, évente csak két ízben esik meg, hogy a Nap, a Föld és a Hold egy egyenesbe kerülnek, amikor ugyanis a Hold- és Földpálya metszési vonala a Holdtölte vagy Újhold idején esnek egybe. A fogyatkozás foka, a részleges vagy teljes fogyatkozás, attól függ, menynyire közelíti meg a Hold—Föld között a képzeletben vont egyenes a Nap középpontját. Az augusztus 14-iki Holdfogyatkozás teljes lesz: a Föld árnyéka teljesen eltakarja a Telihold korongját. Mivel azonban a Föld—Hold-vonal nem pontosan a Nap középpontja felé tekint, a teljes fogyatkozás nem tart oly soká, mint máskülönben. De azért az érdeklődők így is bőven megfigyelhetik az égboltozat érdekes eseményeit. Nálunk a Nap csütörtökön, augusztus 14-én esti 7 óra 15 perckor nyugszik, a Hold pedig 7 óra 8 perckor kél. Már a kelő holdat éri a Föld félárnyéka, úgy, hogy az amatőr csillagásznak a Holdat felkeltétől lenyugvásig figyelemmel kell kisérnie. 7 óra 25 perckor már a Föld teljes árnyéka ráborul a Holdra, amelyet 8 óra 26 perckor teljesen elborít A teljes Holdfogyatkozás 1 óra 41 percig tart amikor is a Hold 10 óra 7 perckor újra láthatóvá válik. Eleinte természetesen félig beárnyékolja a Föld, úgy, hogy csak éjjel 11 óra 8 perckor bukkan elő a teljes korong. Még ekkor is finom fátyolként borul rá a félárnyék. A ritka égitünemény gazdagon megjutalmazza mindazok fáradságát, akik figyelemmel kísérik. A fogyatkozás egész tartama alatt, különösen addig, míg a Hold teljesen árnyékba borul, majd amikor újra elhagyja a Föld árnyékát, a legkülönbözőbb színárnyalatokon megy keresztül. Széll Ksanna Budapestre és Dunántúlra fogyasztókat látogató tisztviselőt keres fixum és jutalék mellett. Gépészmérnök előnyben részesül. Ajánlatok: »Katona 5746” jeligére Hausenstein és Vogler rt. hirdetőjébe, Budapest, Dorottya utca 11 később irodacikkek és Írógép Kellékek szaküzlete Dohány utca 5. szám. Telefonszám: József 35—82. MAGYARSÁG 1124 augusztus 13, szerda Az elbocsátott tisztviselők nem tudnak új álláshoz jutni — A Magyarság tudósítójától — Azok az állami tisztviselők és más alkalmazottak, akiket tavaly B-listára tettek, nagyrészben ma is minden állás és kenyérkereset nélkül vannak. Egyik elment hordárnak, a másik krumplit kapál a mezőn, de még ehhez a foglalkozáshoz sem juthat hozzá mindegyik száműzött, hanem igen sokan kölcsönökből és a rokonaik kegyelemkenyerén tengetik az életüket abban a reménykedésben, hogy a »szanálás« majd csak jobb időket hoz az ő számukra is. Ezek a sorsüldözött emberek azonban szomorúan állapítják meg, hogy az ő részükre mindegyre reménytelenebb napok következnek. A kormány nemhogy az ő elhelyezésükről gondoskodott volna, hanem most megint csak ezer és ezer embert hajigál ki a hivatalokból, nem törődve azzal, hogyan tudnak ezek majd megélni, mi lesz a családjaikkal. Sőt azt is szerényen meghúzódva nézi, hogy a konjunktúrákban meggazdagodott magánvállalatok egyre-másra teszik ki a tisztviselőket az utcára. Az elbocsátott közalkalmazottak elhelyezkedési viszonyaira legjellemzőbb, az, hogy a KANSz állásközvetítő irodájánál az elmúlt héten mindössze 40 üresedésben lévő állást jelentettek be. Ezek is leginkább vidéki segédjegyzői, tanítói, nevelői, nevelőnői állások. Az állást keresők közül pedig hatszázhuszan voltak a múlt héten előjegyezve. Kereskedelmi és ipari vállalatoknál a B-listásokat nem igen alkalmazzák, mert hiszen számtalan magántisztviselő van kenyér nélkül és ezek közül a gyakorlattal bíró emberek közül vesznek föl a vállalatok, ha valakire szükségük van. És a kormány mit se törődik azzal, hogy mi lesz a sokezernyi állástalan tisztviselővel. A zsidó vállalaton elbocsátják a „Kirakatkeresztényeket“ Igen tisztelt Szerkesztő Úr! A kormány most már harmadszor vagy negyedszer követi el azt a megbocsáthatatlan cselekedetet, hogy tisztviselőket bocsát el, anélkül, hogy azoknak további megélhetéséről akár közvetlenül, akár közvetve gondoskodnék. Ugyanolyan eljárás ez, mint mikor a lakáshivatal évek óta leírt lakásukból lakoltatja ki az embereket, anélkül, hogy más lakást utalna ki számukra. A kormánynak ez a ténykedése annál súlyosabb elbírálás alá esik, mert módjában lett volna idejében megfelelő intézkedéseket tenni arra nézve, hogy az áldozatra szánt tisztviselőket elbocsáttatásuk ne érje készületlenül. Itt elsősorban új munkaalkalmak teremtéséről lehetett volna szó. Most kezdenek róla ankétezni, ami kétségkívül legbiztosabb útja a kérdés teljes elposványosításának. Másodszor, ha már ezen a téren olyan kevés előrelátást és igyekezetet tanúsítottak, legalább a régi munkaalkalmak bizonyos mennyiségét kellett volna biztosítaniuk az elbocsátottak részére. Ez nemcsak módjukban, de hatalmukban is állott volna. Az előző kormányok több jóindulatot mutattak ez irányban, ha nem is értek el nagy eredményeket. Ők nemcsak szép szavakkal buzdították a magyar értelmiséget és a magyar ifjúságot a kereskedelmi és ipari pályák elfoglalására, hanem a lehetőség szerint segítségére is aoltak neki. A szakminiszterek gondoskodásának, de még inkább a keresztény közvélemény erkölcsi nyomásának volt köszönhető, hogy a túlnyomóan idegen faji érdekek szolgálatában álló bankok, pénzintézetek és ipari vállalatok keresztény munkaerőket is kezdtek alkalmazni. A kezdetnél tovább azonban nem jutottak. Az idegen faj képviselői gondosan ügyeltek arra, hogy ez a »keresztény invázió« — amint ők nevezték — ne öltsön túlságos mérveket. A kormányok intencióit és a keresztény közvélemény követeléseit könnyű volt néhány szemfényvesztő fogással kijátszani. A bankok és iparvállalatok mindenható urainak nem volt írott törvényük a numerus clausus-ra nézve, mégsem fordult elő, hogy egy-egy vállalatnál 5—6%-nál nagyobb számú keresztény munkaerőt alkalmaztak volna. És akiket alkalmaztak, azok többnyire csak amolyan kirakatkeresztények voltak. Idősebb, nyugdíjas katonatisztek, akik új foglalkozásukat csak mellékkeresetképezték és kis fizetéssel is beérték, továbbá egy-két elszegényedett dzsentriivadék, akiket aztán bizonyos előszeretettel a pénztárban helyeztek el, hogy a közönséggel való közvetlen érintkezésben demostrálják az intézet »keresztény« jellegét. A keresztény középosztály szakképzett fiatalsága előtt azonban, amely komoly hivatásának tekintette az üzleti pályát, térfoglalásától tehát félni lehetett, továbbra is zárva maradtak a magánvállalatok kapui. Ha óriási protekcióval be is jutottak egyik vagy másik helyre, idővel kiüldözték, vagy egyszerűen elbocsátották őket azon a címen, hogy használhatatlanok. A munkaügyi bíróság tudná megmondani, hány ügyvéd, tanár, mérnök, katonatiszt stb. keresi igazát a bankokon, akik »használhatatlanoknak« bizonyultak olyan primitív munkák elvégzésére, amelyhez sokszor az elemi iskolai végzettség túlontúl elegendő. Ilyenformán a keresztény munkaerők tüntető alkalmazását nyomon követi most azoknak lassú, fokozatos eltávolítása. Erről a titkos faji szelekcióról természetesen hallgat a krónika. Ahhoz már hozzászoktunk, hogy egy-egy ittas ember antiszemita kiszólásait jogrendsérelem és kultúrbotrány gyanánt kürtöljék világgá. De arra még nem volt példa, hogy valaki illetékes helyen szóvá tette volna a faji politikának azt az eljárását, amellyel éveken keresztül a keresztény családok ezreit fosztotta meg kenyerüktől. A keresztény közvélemény sokkal távolabb áll a bankok és iparvállalatok belső világától, semhogy annak kulisszatitkai különösebben érdekelnek. Pedig nem csekély részben az ő tőkéjével folyik a játék. Most aztán egyenesen kapóra jött a magánvállalatoknak a B-lista néven ismeretes állami kiválasztási folyamat Immár ők is hivatalos színezetet adhattak az évek óta űzött titkos faji szelekciónak. Tömegesen bocsátják el tisztviselőiket, mint az újságok írják. De a tömegeket csak azok a keresztény munkaerők nytják, akik valami csodálatos véletlen folytán eddig visszamaradtak náluk. A kirakatkeresztényekül tartogatott nyugdíjas katonatisztekre és a többi fiatalemberekre is rákerült a sor. Nincs szükség többé villámhárítóra! Zsidó alig akad köztük, az is csak a látszat kedvéért. Ezt a néhányat is ma elbocsátják, holnap visszafogadják, vagy mástestvért-vállalatnál helyezik el. Az elbocsátott keresztény munkaerők helyét pedig újonnan jelentkező faji egyedekkel töltik be. Tessék csak figyelemmel kísérni a napilapok apróhirdetéseit. A tömeges elbocsátások idején milyen dús választék mutatkozik állásokban! Ezek természetesen mind a kiválasztott faj tagjai számára vannak fenntartva. így fest az úgynevezett gazdasági »leépítés« a faji politika szempontjából. Az elbocsátott keresztény magántisztviselők érdekeinek megvédése elsősorban az ő külön szervezetüknek a dolga volna. Kár, hogy ez ilyenkor nem hallatja a szavát. A kormány nyilvánvalóan nem akar semmit se tenni ezzel a felháborító jelenséggel szemben, ami igazán érthetetlen. Az időszakonkint megújuló B-listáival inkább maga ad példát efajta jogtalan elbocsátásokra. A keresztény közvélemény azonban, ha nem akarja a bűnpalástolás vádját magára venni, nem tűrheti szó nélkül, hogy itt a gazdasági leépítés örve alatt a magyar értelmiséget és a magyar ifjúságot végleg kiszorítsák a kereskedelmi és ipari pályáról. Ha a kormány állami hitelekkel és egyéb kedvezményekkel tud kedveskedni a bankoknak és iparvállalatoknak, akkor találjon módot arra is, hogy erkölcsi nyomást gyakoroljon rájuk a B-listával űzött szégyenletes komédia abbahagyása és az üresedésben lévő állások megfelelő mennyiségének kenyörtelenné vált állami tisztviselőkkel való betöltése irányában is. Ez a legkevesebb, amit a kormánytól elvárhatunk, amely végtére nem azért van, hogy mindenben és mindenütt az idegen tőke érdekeit szolgálja, hanem néha a minden oldalról megcsúfolt és kifosztott magyarság ügyében is tegyen valamit. Jankovich Albin A református hitoktatók még ma sem kapták meg a júliusi különbözetet Mélyen tisztelt Szerkesztő Úr! A kormány ma balra orientálódik és szanál. Volt idő, amikor a kormány zászlóján ott ékeskedett, bár papiros- I betűkkel és csak úgy felragasztva, de ami a fontos, aranyos színűre kifestve a jelszó: keresztény-keresztyén. Hallottunk abban az időben »valláserkölcsi alap«-ról is valamit. Ma ehelyett liberális dobogókról mindenkinek megbocsát s a nagy felejtkezésben még programját is elsikkasztja a kormány. De hát ez politika, orientálódás. Különbözik ettől a szanálás. A régi »boldog időkben« történt valláserkölcsi fogadkozásnak volt látszata. Mi, állami tanintézeteknél működő hitoktatók, minden járandóságunkat megkaptuk az állami tisztviselőkkel egyidőben. Ma pedig, a szanálás közepén, a helyzet ez: kaptunk bizonyos előleget július 1-én. Az aranyparitásos különbözetet kiutaló rendelkezést a miniszter úr — a közvetlen és közvetett kiutaló hatóságunk egy személyben — valószínűleg nyaralni vitte, mert különbözetet még nem kaptunk. Ez még rendjén való, mert hiszen milyen örömet szerez majd a »madárlátta« aranyparitás. De minden örömben van valami keserű. Augusztus közepe van. Elsején mi még csak előleget sem kaptunk e hóra. Július elseje óta egyetlen papírkoronát se kaptunk. Rendben van ez így. Szerkesztő Úr. Tisztelettel egy református hitoktató. Angorai fifonóistai, nemzetgyűlési termán a háremek szanálásáról 1. Üdvözlet az igazhivőknek, Allah választottjainak, fényeskedjék nekik az igazság, mint a nap fölkeltekor. 2. Az angorai nemzetgyűlés szive megesvén a nép nyomorúságain és meghányva-vetve keblében azokat a szenvedéseket, melyeket az igazhitű férfiak a nők házának küszöbein belül századokon át elszenvedtek, fontolóra veszi, hogy néha a gondviselés a hitetlen gyaurok fejében is kigyújtja a bölcsesség pislogó mécsesét, mint nemrég Madzsarisztánban Tiber ben Kátay-ráde és Frigyes ben Korányi-ráde defterdárral megesett: mindezek miatt elhatározza, hogy az igazhitüek földjén nemkülönben sőt hasonlóképpen szanálni fogja a háremeket. 3. Akinek közületek, kedves testvéreim, eddigelé egynél több felesége vala, az holnaptól kezdve válassza ki magának a legkevésbé házsártosat, amelyik nemkülönben legszebb, legkövérebb, a többit pedig eressze szélnek, mondván: ti pediglen szanálva vagytok. 4. A szanált feleségeknek batyujába pedig fölirván az ő nevöket B-defterre, ugyanannyi piasztereket tegyen, amenynyit a madzsarisztáni defterdár hasonlóképpen szanált híveinek, vagyis mentői kevesebbet. 5. Akik eddigelé két, három avagy négy feleséggel élték életüket, hasonló érmeket és kitüntetéseket viselhetnek mindhalálig, mint a világháborúban harcolt vitézek, akik kétszer, háromszor, avagy négyszer súlyosan sebesültek. 6. Hasonlóképpen cselekedjetek, kedves testvéreink, feleségeteknek az ő anyjával is, Allah növessze nagyra szakállát, akit a gyaurok tisztátalan névvel anyósnak neveznek. 7. Bár a Kalifát a Nemzetgyűlés kifürkészhetetlen bölcsessége szintén B-defterre helyeztette, ő mindazonáltal könyörögni fog Allah véghetetlen irgalmáért valamennyi igazhivő testvérünk számára, hogy elfogyván életünk gyertyája s Ábrahám kebelébe visszavétetvén a hét paradicsomok egyikében is meg ne történhessék, hogy B-defterre helyezett feleségeinknek tetszetős személyével avagy az ő édesanyjukkal valamelyik tudatka árnyékában valamiképpen szembe ne találkozzunk! Allah irgalma az igazhivőkkel!