Magyarság, 1924. augusztus (5. évfolyam, 156-180. szám)

1924-08-13 / 166. szám

4 csütörtök este teljes Holdfogyatkozás lesz — A Magyarság tudósítójától — Kevesen tudják, hogy a csütörtökre várt Holdtöltét teljes Holdfogyatkozás zavarja meg, úgyhogy augusztus 14-én este érdekes jelenségeket figyelhet meg az égbolton minden műkedvelő csilla­gász. A mi naprendszerünk központja, a Nap, tudvalevőleg a világűr minden irányába löveli ki a maga fénysuga­rait, úgyhogy rendszerünk valamennyi égitestjének, tehát Földünknek és Hol­dunknak is megvilágítja a Nap felé for­dított korongját. A Hold rendkívül bo­nyolult pályát ír le Földünk körül, és a pálya síkja nem esik teljesen egybe a Föld pályájának síkjával. A Hold fá­zisait, azt a tényt, hogy hol kevésbé, hol nagyobb fokban megvilágított dara­bot látunk a Hold korongjából, éppen a Hold f­öldkörüli keringése okozza. Ha a Hold a Nap és a Föld között ha­lad, az Újhoklat látjuk, amikor pedig a Föld túlsó felén kering, félgömbjének egész felületét megvilágítja a Nap: ekkor van Holdtölte. Ha tehát a Hold és a Föld pályája egy síkba esnének, min­den két hétben váltakoznék a Nap- vagy Holdfogyatkozás. Mivel azonban a Hold pályája kissé eltér a Földétől, évente csak két ízben esik meg, hogy a Nap, a Föld és a Hold egy egyenesbe kerülnek, amikor ugyanis a Hold- és Földpálya metszési vonala a Holdtölte vagy Új­­hold idején esnek egybe. A fogyatkozás foka, a részleges vagy teljes fogyatkozás, attól függ, meny­nyire közelíti meg a Hold—Föld kö­zött a képzeletben vont egyenes a Nap középpontját. Az augusztus 14-iki Hold­­fogyatkozás teljes lesz: a Föld árnyéka teljesen eltakarja a Telihold korongját. Mivel azonban a Föld—Hold-vonal nem pontosan a Nap középpontja felé te­kint, a teljes fogyatkozás nem tart oly soká, mint máskülönben. De azért az érdeklődők így is bőven megfigyelhetik az égboltozat érdekes eseményeit. Nálunk a Nap csütörtökön, augusztus 14-én esti 7 óra 15 perckor nyugszik, a Hold pedig 7 óra 8 perckor kél. Már a kelő holdat éri a Föld félárnyéka, úgy, hogy az amatőr csillagásznak a Holdat felkeltétől lenyugvásig figye­lemmel kell kisérnie. 7 óra 25 perckor már a Föld teljes árnyéka ráborul a Holdra, amelyet 8 óra 26 perckor tel­jesen elborít A teljes Holdfogyatkozás 1 óra 41 percig tart amikor is a Hold 10 óra 7 perckor újra láthatóvá válik. Eleinte természetesen félig beárnyé­kolja a Föld, úgy, hogy csak éjjel 11 óra 8 perckor bukkan elő a teljes ko­rong. Még ekkor is finom fátyolként borul rá a félárnyék. A ritka égitünemény gazdagon meg­jutalmazza mindazok fáradságát, akik figyelemmel kísérik. A fogyatkozás egész tartama alatt, különösen addig, míg a Hold teljesen árnyékba borul, majd amikor újra elhagyja a Föld ár­nyékát, a legkülönbözőbb színárnyala­tokon megy keresztül. Széll Ksanna Budapestre és Dunántúlra fogyasztókat látogató tisztviselőt keres fixum és jutalék mellett. Gépészmérnök előnyben részesül. Ajánlatok: »Katona 5746” jeligére Hausenstein és Vogler rt. hirdetőjébe, Budapest, Dorottya­ utca 11 később irodacikkek és Írógép Kellékek szaküzlete Dohány­ utca 5. szám. Telefonszám: József 35—82. MAGYARSÁG 11­24 augusztus 13, szerda Az elbocsátott tisztviselők nem tudnak új álláshoz jutni — A Magyarság tudósítójától — Azok az állami tisztviselők és más al­kalmazottak, akiket tavaly B-listára tet­tek, nagyrészben ma is minden állás és kenyérkereset nélkül vannak. Egyik el­ment hordárnak, a másik krumplit ka­pál a mezőn, de még ehhez a foglalko­záshoz sem juthat hozzá mindegyik száműzött, hanem igen sokan kölcsö­nökből és a rokonaik kegyelemkenyerén tengetik az életüket abban a reményke­désben, hogy a »szanálás« majd csak jobb időket hoz az ő számukra is. Ezek a sorsüldözött emberek azonban szomo­rúan állapítják meg, hogy az ő ré­szükre mindegyre reménytelenebb na­pok következnek. A kormány nemhogy az ő elhelyezé­sükről gondoskodott volna, hanem most megint csak ezer és ezer embert hajigál ki a hivatalokból, nem törődve azzal, hogyan tudnak ezek majd megélni, mi lesz a családjaikkal. Sőt azt is szerényen meghúzódva nézi, hogy a konjunktúrák­ban meggazdagodott magánvállalatok egyre-m­ásra teszik ki a tisztviselőket az utcára. Az elbocsátott közalkalmazottak elhe­lyezkedési viszonyaira legjellemzőbb, az, hogy a KANSz állásközvetítő irodájá­nál az elmúlt héten mindössze 40 üre­sedésben lévő állást jelentettek be. Ezek is leginkább vidéki segédjegyzői, tanítói, nevelői, nevelőnői állások. Az állást keresők közül pedig hatszázhuszan voltak a­ múlt héten előjegyezve. Keres­kedelmi és ipari vállalatoknál a B-listá­­sokat nem igen alkalmazzák, mert hiszen számtalan magántisztviselő van kenyér nélkül és ezek közül a gyakor­lattal bíró emberek közül vesznek föl a vállalatok, ha valakire szükségük van. És a kormány mit se törődik azzal, hogy mi lesz a sokezernyi állástalan tisztviselővel. A zsidó vállalaton elbocsátják a „Kirakatkeresztényeket“ Igen tisztelt Szerkesztő Úr! A kormány most már harmadszor vagy negyedszer követi el azt a megbo­csáthatatlan cselekedetet, hogy tisztvise­lőket bocsát el, anélkül, hogy azoknak további megélhetéséről akár közvetlenül, akár közvetve gondoskodnék. Ugyan­olyan eljárás ez, mint mikor a lakáshi­vatal évek óta leírt lakásukból lakoltatja ki az embereket, anélkül, hogy más la­kást utalna ki számukra. A kormány­nak ez a ténykedése annál súlyosabb el­bírálás alá esik, mert módjában lett volna idejében megfelelő intézkedéseket tenni arra nézve, hogy az áldozatra szánt tisztviselőket elbocsáttatásuk ne érje készületlenül. Itt elsősorban új mun­kaalkalmak teremtéséről lehetett volna szó. Most kezdenek róla ankétezni, ami kétségkívül legbiztosabb útja a kérdés teljes elposványosításának. Másodszor, ha már ezen a téren olyan kevés előre­látást és igyekezetet tanúsítottak, leg­alább a régi munkaalkalmak bizonyos mennyiségét kellett volna biztosítaniuk az elbocsátottak részére. Ez nemcsak módjukban, de hatalmukban is állott volna. Az előző kormányok több jóindulatot mutattak ez irányban, ha nem is értek el nagy eredményeket. Ők nemcsak szép szavakkal buzdították a magyar értel­miséget és a magyar ifjúságot a keres­kedelmi és ipari pályák elfoglalására, hanem a lehetőség szerint segítségére is a­oltak neki. A szakminiszterek gondos­kodásának, de még inkább a keresztény közvélemény erkölcsi nyomásának volt köszönhető, hogy a túlnyomóan idegen faji érdekek szolgálatában álló bankok, pénzintézetek és ipari vállalatok keresz­tény munkaerőket is kezdtek alkalmazni. A kezdetnél tovább azonban nem jutot­tak. Az idegen faj képviselői gondosan ügyeltek arra, hogy ez a »keresztény invázió« — amint ők nevezték — ne ölt­sön túlságos mérveket. A kormányok intencióit és a keresztény közvélemény követeléseit könnyű volt néhány szem­fényvesztő fogással kijátszani. A bankok és iparvállalatok minden­ható urainak nem volt írott törvényük a numerus clausus-ra nézve, mégsem fordult elő, hogy egy-egy vállalatnál 5—6%-nál nagyobb számú keresztény munkaerőt alkalmaztak volna. És aki­ket alkalmaztak, azok többnyire csak amolyan kirakatkeresztények voltak. Idősebb, nyugdíjas katonatisztek, akik új foglalkozásukat csak mellékk­ereset­­kép­ezték és kis fizetéssel is beérték, továbbá egy-két elszegényedett dzsentri­ivadék, akiket aztán bizonyos előszere­tettel a pénztárban helyeztek el, hogy a közönséggel való közvetlen érintke­zésben demostrálják az intézet »keresz­tény« jellegét. A keresztény középosztály szakképzett fiatalsága előtt azonban, amely komoly hivatásának tekintette az üzleti pályát, térfoglalásától tehát félni lehetett, továbbra is zárva maradtak a magánvállalatok kapui. Ha óriási pro­tekcióval be is jutottak egyik vagy má­sik helyre, idővel kiüldözték, vagy egyszerűen elbocsátották őket azon a címen, hogy használhatatlanok. A mun­kaügyi bíróság tudná megmondani, hány ügyvéd, tanár, mérnök, katona­tiszt stb. keresi igazát a bankokon, akik »használhatatlanoknak« bizonyultak olyan primitív munkák elvégzésére, amelyhez sokszor az elemi iskolai vég­zettség túlontúl elegendő. Ilyenformán a keresztény munkaerők tüntető alkalmazását nyomon követi most azoknak lassú, fokozatos eltávolí­tása. Erről a titkos faji szelekcióról természetesen hallgat a krónika. Ahhoz már hozzászoktunk, hogy egy-egy ittas ember antiszemita kiszólásait jogrend­­sérelem és kultúrbotrány gyanánt kür­töljék világgá. De arra még nem volt példa, hogy valaki illetékes helyen szóvá tette volna a faji politikának azt az eljárását, amellyel éveken­ keresztül a keresztény családok ezreit fosztotta meg kenyerüktől. A keresztény köz­vélemény sokkal távolabb áll a bankok és iparvállalatok belső világától, sem­hogy annak kulisszatitkai különösebben érdekelnek. Pedig nem csekély részben az ő tőkéjével folyik a játék. Most aztán egyenesen kapóra jött a magánvállalatoknak a B-lista néven ismeretes állami kiválasztási folyamat Immár ők is hivatalos színezetet ad­hattak az évek óta űzött titkos faji szelekciónak­. Tömegesen bocsátják el tisztviselőiket, mint az újságok írják. De a tömegeket csak azok a keresztény munkaerők nytják, akik valami csodá­latos véletlen folytán eddig vissza­maradtak náluk. A kirakatkeresztényekül tartogatott nyugdíjas katonatisztekre és a többi fiatalemberekre is rákerült a sor. Nincs szükség többé villámhárí­tóra! Zsidó alig akad köztük, az is csak a látszat kedvéért. Ezt a néhányat is ma elbocsátják, holnap visszafogadják, vagy más­­testvért-vállalatnál helyezik el. Az elbocsátott keresztény munka­erők helyét pedig újonnan jelentkező faji egyedekkel töltik be. Tessék csak figyelemmel kísérni a napilapok apró­hirdetéseit. A tömeges elbocsátások idején milyen dús választék mutatkozik állásokban! Ezek természetesen mind a kiválasztott faj tagjai számára vannak fenntartva.­­ így fest az úgynevezett gazdasági »leépítés« a faji politika szempontjából. Az elbocsátott keresztény magán­­tisztviselők érdekeinek megvédése első­sorban az ő külön szervezetüknek a dolga volna. Kár, hogy ez ilyenkor nem hallatja a szavát. A kormány nyilván­valóan nem akar semmit se tenni ezzel a felháborító jelenséggel szemben, ami igazán érthetetlen. Az időszakonkint megújuló B-listáival inkább maga ad példát efajta jogtalan elbocsátásokra. A keresztény közvélemény azonban, ha nem akarja a bűnpalástolás vádját ma­gára venni, nem tűrheti szó nélkül, hogy itt a gazdasági leépítés örve alatt a magyar értelmiséget és a magyar ifjúságot végleg kiszorítsák a kereske­delmi és ipari pályáról. Ha a kormány állami hitelekkel és egyéb kedvezmé­nyekkel tud kedveskedni a bankoknak és iparvállalatoknak, akkor találjon módot arra is, hogy erkölcsi nyomást gyakoroljon rájuk a B-listával űzött szégyenletes komédia abbahagyása és az üresedésben lévő állások megfelelő mennyiségének kenyörtelenné vált ál­lami tisztviselőkkel való betöltése irá­nyában is. Ez a legkevesebb, amit a kormánytól elvárhatunk, amely végtére nem azért van, hogy mindenben és mindenütt az idegen tőke érdekeit szol­gálja, hanem néha a minden oldalról megcsúfolt és kifosztott magyarság ügyében is tegyen valamit. Jankovich Albin A református hitoktatók még ma sem kapták meg a júliusi különbözetet Mélyen tisztelt Szerkesztő Úr! A kormány ma balra orientálódik és szanál. Volt idő, amikor a kormány zászlóján ott ékeskedett, bár papiros- I betűkkel és csak úgy felragasztva, de ami a fontos, aranyos színűre kifestve a jelszó: keresztény-keresztyén. Hallot­tunk abban az időben »valláserkölcsi alap«-ról is valamit. Ma ehelyett libe­rális dobogókról mindenkinek megbocsát s a nagy felejtkezésben még programját is elsikkasztja a kormány. De hát ez politika, orientálódás. Különbözik ettől a szanálás. A régi »boldog időkben« történt valláserkölcsi fogadkozásnak volt látszata. Mi, állami tanintézeteknél működő hitoktatók, min­den járandóságunkat megkaptuk az ál­lami tisztviselőkkel egyidőben. Ma pe­dig, a szanálás közepén, a helyzet ez: kaptunk bizonyos előleget július 1-én. Az aranyparitásos különbözetet kiutaló rendelkezést a miniszter úr —­­ a köz­vetlen és közvetett kiutaló hatóságunk egy személyben — valószínűleg nya­ralni vitte, mert különbözetet még nem kaptunk. Ez még rendjén való, mert hiszen milyen örömet szerez majd a »madárlátta« aranyparitás. De minden örömben van valami keserű. Augusztus közepe van. Elsején mi még csak előle­get sem kaptunk e hóra. Július elseje óta egyetlen papírkoronát se kaptunk. Rendben van ez így. Szerkesztő Úr. Tisztelettel egy református hitoktató. A­ngorai fifonóistai, nemzetgyűlési termán a háremek szanálásáról 1. Üdvözlet az igazhivőknek, Allah választottjainak, fényeskedjék nekik az igazság, mint a nap fölkeltekor. 2. Az angorai nemzetgyűlés szive meg­esvén a nép nyomorúságain és meg­hányva-vetve keblében azokat a szen­vedéseket, melyeket az igazhitű férfiak a nők házának küszöbein belül száza­dokon át elszenvedtek, fontolóra veszi, hogy néha a gondviselés a hitetlen gyaurok fejében is kigyújtja a bölcses­ség pislogó mécsesét, mint nemrég Madzsarisztánban Tiber ben Kátay-ráde és Frigyes ben Korányi-ráde defterdár­ral megesett: mindezek miatt elhatá­rozza, hogy az igazhitüek földjén nem­különben sőt hasonlóképpen szanálni fogja a háremeket. 3. Akinek közületek, kedves testvé­reim, eddigelé egynél több felesége vala, az holnaptól kezdve válassza ki magá­nak a legkevésbé házsártosat, amelyik nemkülönben legszebb, legkövérebb, a többit pedig eressze szélnek, mondván: ti pediglen szanálva vagytok. 4. A szanált feleségeknek batyujába pedig fölirván az ő nevöket B-defterre, ugyanannyi piasztereket tegyen, ameny­­nyit a madzsarisztáni defterdár hasonló­képpen szanált híveinek, vagyis mentői kevesebbet. 5. Akik eddigelé két, három avagy négy feleséggel élték életüket, hasonló érmeket és kitüntetéseket viselhetnek mindhalálig, mint a világháborúban harcolt vitézek, akik kétszer, három­szor, avagy négyszer súlyosan sebesül­tek. 6. Hasonlóképpen cselekedjetek, ked­ves testvéreink, feleségeteknek az ő anyjával is, Allah növessze nagyra szakállát, akit a gyaurok tisztátalan névvel anyósnak neveznek. 7. Bár a Kalifát a Nemzetgyűlés ki­fürkészhetetlen bölcsessége szintén B-defterre helyeztette, ő mindazonáltal könyörögni fog Allah véghetetlen irgal­máért valamennyi igazhivő testvérünk számára, hogy elfogyván életünk gyer­tyája s Ábrahám kebelébe visszavétet­vén a hét paradicsomok egyikében is meg ne történhessék, hogy B-defterre helyezett feleségeinknek tetszetős sze­mélyével avagy az ő édesanyjukkal valamelyik tudatka árnyékában valami­képpen szembe ne találkozzunk! Allah irgalma az igazhivőkkel!

Next