Magyarság, 1926. május (7. évfolyam, 98-120. szám)
1926-05-23 / 115. szám
1928 május 28. vasárnap WHUllBiC A XX-ik század vizitkártyái írta: Krúdy Gyula VÁCI AZ UDVARHÁZ UTOLSÓ KÖLTŐJE Valamikor a borsóföldek verebei is róla beszélgettek Magyarországon. Vay Sarolta grófnőről, aki Vay Sándor álnév alatt leányokat szöktetett meg a nemesi udvarházakból, árván maradt az ablak mellett a hegyeslábú varróasztalka, Kossuth— Széchényi_Petőfi rejtett hármas képét, (amelyet jobbról vagy balról, sőt szemközt is lehetett nézni, hogy a megfelelő figurát megmutassa), nem porolta többé senki, a befőttes üvegbe csukott levelibéka céltalanul sétált fel és alá a maga létrácskáján: a kisasszony elszökött a háztól, elszökött az országból, többé senki se volt arra kiváncsi, hogy milyen idő lesz pünkösdkor.★ Nézzük meg közelebbről az egykori koronaőr leányát, aki majdnem annyi ekszcentrikusságot követett el vala Magyarországon, mint ama másik Vay, akiről az a legenda járta, hogy voltaképpen ő volt az, áld Sobri Jóska név alatt darabideig a Bakonyban kalandozott. (Hiába írták meg a régi Vasárnapi Újságba, hiába beszélt Eötvös Károly, hogy a hírhedt bakonyi betyár egy tolnamegyei suszternek volt a fia, a magyar fantáziának jobban esett elhinni, hogy a fekete ingesgatyás rablóvezér voltaképpen egy született Vay gróf volt, aki kalandos vágyból választotta a cifra életet. Miskolcon, nagyvásárkor mér magam is láttam egy tiszteletreméltó, ezüstfejű öregurat, akinek a félszeme fekete kendővel volt bekötve és az emberi suttogás szerint azonos volna ama Sobri Jóskával, aki a század első felében örökre hírhedtté tette a nevét.) Az egykori koronaőr leánya Alsó-Dabastól nem messzire, egy kastélynak is nevezett udvarházban született. Ki tudná manapság azokat a lelki motívumokat megállapítani, amelyeknek kifolyásaképpen a koronaőr első gyermekét, a leánynak született Saroltát, már gyermekkorától kezdve fiúnak nevelte . Hiszen igaz, hogy Werbőczy is ismert fiúsított leányokat, s egyik-másik elég bajt is csinált a történelmi mendemondák szerint, — de Sarolta csak amúgy, a páter familiász intézkedésére lett leányból fiúvá, Ferencz Józsefet, akinek koronáját őrizte, nem kérdezte meg ebben az ügyben Vay gróf. E vidékbeli szokások szerint a fiúgyermek hamar megismerkedett a ház körüli világgal, kocsisokkal, lovakkal, fogatokkal, agarakkal. Sarolta grófnő is (persze, csizmában, nadrágban, pörge kis kalapban, amilyent a magyarok demonstrációképpen viselnek a hatvanas években), ott ül a bakon ama rablóbajsza, nagytudományú, komoly öregkocsis mellett, aki gyermekkorunkban mindnyájunknak ideálja volt, akik faluhelyen is töltünk néhány esztendőt. A nagybajusz eljárt Dabasra és Sarolta grófnő akkor látta azokat az udvarházakat, amelyeket élete végéig nem tudott elfelejteni. * Talán nem is kellene bővebben beszélni a magyar udvarházak világáról, sokszor megörökítették őt naplóikban, ábrándos levelezéseikben ők maguk, akik e házaknak lakói voltak, valamint a tizenkilencedik század magyar írói, akik immár őszi köddé váltan boronganak a néma kertek felett. Ámde a csínnyes Vay udvarházainak, a dabasiaknak, mintha külön történetük volna még a magyar udvarházak történetében is. Hiszen voltak nemesi kúriák, címeres kapuk, salva guardiák másfelé is a régi szép Magyarországban, de sohase volt több egynél vagy kettőnél valamely községben. (Így írta meg az orosz Turgenyev is, amikor a régebbi szemlékben tudósaink ki akarták sütni az orosz-magyar rokonságot. Falvaink valóban hasonlatosak ama orosz falukhoz, amelyekről az orosz írók annyi andalító történeteket meséltek, amelyeket itt Magyarországon öreg kőrisfák kupolái alatt volt szokás olvasgatni.) Dabas, vagy mint manapság nevezi a vasúti menetrend: Alsó-Dabas bővelkedék vola az udvarházakban, különösen abban az időben, amikor Vay Sarolta grófnő itt fiúruhában járt. Halászok laknak itt nagy számmal, mintha az övék volna az egész nemesi hitbizomány, (komposszeszériátus), ámde a Nemesi Casinoban, ahogyan itt a regálebérlő kocsmáját nevezik, a belső szobákban találkozunk a régi elnökök olajba és aranyba foglalt arcképeivel, akik nem mindig neveztetnek róla a büszke dabasi Halász néven. Szép, hosszú bajszú emberek, amint a XIX. század diktálja a divatot, elmerengve függnek a falon, amikor ama újmódi hirlapokat látják az olvasóteremben, amely hirlapokat vidéki helyeken a mindenre ráérő öregebb urak forgatnak legszívesebben,mintha nem akarnának lekésni a világ szekeréről, amíg a fiatalabb kaszinótagok megelégszenek azzal, hogy a legújabb híreket legfeljebb vasúti stációkon, _gy például a lenézett Ócsán, a vasúti kupékban vagy nagyvásárkor hallgassák meg. ők, e világot járó fiatalok, hozták meg a harmónikát, a gramofont, a rádiót, a zsebbeli villamos elemet és a modern kor eszméit az udvarházakba; messziről azt gondolom, hogy Amundsenért északsarki kirándulása alatt Alsó-Dabason drukkoltak leginkább. * Szép, gondtalan gyermeksége után küzdelmes korszaka következik vala a magyar George Sandnak. A hölgyírók ugyan nagy divatban vannak a tizenkilencedik században, _ Beniczkyné Bajza Lenke a népszerű Podmaniczky Frigyes báróval, e kor egyik legolvasottabb írójával vált írói levelezést, amelyben készülő regényeinek a témáit megbeszéli,_az írónők kedvéért uj szépirodalmi újság, a Képes Családi Lapok indul meg Murányi doktor úr szerkesztésében, Szabóné Nogáll Janka, ama jeles püspök unokahúga, kedvelt tárcaírónője a kombatáns fővárosi lapoknak, Vörösné Gaál Karolina,egy kedves, öreg, régi újságkorrektor felesége, aki férjének akarja könnyíteni a helyzetét regényírásaival), Büttner Lina, (ama tragikus sorsú költő, Benedek Aladár [Náray Iván] neje, aki felsőmagyarországi savargájának az árát szépirodalmi lap megindításába fektette), Beksics Gusztávné, (aki Bogdanovics György álnév alatt vastag, fekete Londres-szivarokat szívott és társadalmi beszélyeket irt) és mind e többiek a tizenkilencedik század vége felé, nem vehetik fel vele a versenyt, az íróvá válott Vay Sarolta grófnővel, aki D’Artagnan és más férfias álnevek alatt, _ amelyekről legfeljebb az öreg Szinnyei tudna,_ szépirodaalmi munkálataival elárasztja a pesti közlönyöket. Volt egy barátnője, valamely D’Orsay báróné vagy grófné, akivel együtt irodalmi szemlét is indított,_ az orleáns-szakállu, fehér, tiszta, öreg gróf végezte a kiadóhivatali teendőket,_majd a pestmegyei, a gyermekkori históriák megírásába kezd. Ezidőtájban a Kishidutcai híres férfiszabó varrja a ruháit, Klein Libor a borbélya, bár arca szőrtelen, andalogva jár a dunaparti hotelek környékén, mint egy késői Anyegin Eugén, mindig szerelmes valakibe ez a férfivá lett nő, aki megelőzte korát. * Tőrt hordott zsebében, hogy férfinak eszébe se juthasson nőiességére gondolni. Ezt a tőrt egyszer elő is rántotta, amikor egy Gáspár Imre nevű, emlékké, falevéllé válott költő szerelmet akart vallani a férfiruhás grófkisasszonynak. Fekete szivart szeretett a szájában tartani, amikor a régi Kerepesi-úti lóvasúton a hölgyeket gavallérosan szemügyre vette. Sétapálcáján madárfej volt, amelyen fütytyenteni lehetett Hon-módon ama hölgyek után, akik fátyolba burkolózva, lesütött szemmel szaladtak el a hatvani kapu helyén, a szürke vagy fekete keménykalapja mindig félre volt csapva rövidre nyírt fején, bergsteiger-cipőt viselt, mert az volt a férfidivat, a nyakkendőjébe egy turbános fő volt tűzve, kisujján pecsétgyűrű, kezében gigerli-pálca, mint bármely pesti gavallérnak, mégis nagyon boldogtalan teremtés volt a grófnő, aki voltaképpen arra született, hogy a magyar Don Juanokat (akkor igy mondták) térdepeltesse a lába elé, míg későbben ő maga volt kénytelen letérdepelni női bokák elé, hogy férfiasságát emigy is bebizonyítsa. Lehetett vele találkozni szerkesztőségek előszobáiban, ahol türelmetlen, kezdő író módjára várta műveinek megjelenését, sőt az akkori idők szép honoráriumait is, mert szüksége volt arra a koronaőr halála után. Szívesen megjelent amaz emlékbe veszett pesti kiskorcsmákban, ahol az írók úgynevezett irodalmi összejöveteleiket tartották, ahová például a világért sem lehetett volna elcsalogatni e korszaknak másik literáry gentlemanjét, Justh Zsigmondot. Itt üldögélt ama félvad, bozontos, feketekörmü férfiak között, ahogyan a tizenkilencedik századbeli magyar író megjelengetik az emlékezetben. E félig-meddig nomád életet folytató költők között érze magát legszívesebben; vendége volt a kis Pongrátz Bélának, aki a Messiás címen különb művet irt, mint Papini és igénybe vette vendégszeretetét, amikor a szegény költő régi Egyetértésekből vetett ágyat a grófnőnek. Barátkozott a Sándortéren ama hamis ötforintos miatt Fortuna-börtönt járt Benedek Aladárral, aki olyan költeményeket irt, amelyek Erzsébet királyné szívét is meghatották, de egyébként az volt a véleménye a világ állásáról, hogy a Sándor-téri zsidó méri a legjobb szilvóriumot Magyarországon. Vasalt nadrágjában, kissé dülledt ingplasztrónjaiban, ceremóniás, régimódi udvariasságával megfordul vala az írók kávéházaiban is és nagyon keserű mosoly jelenik meg az ajka körül, amikor e rossznyelvű emberek szemére hányják neki Simli Mariska, fehérvári kisasszonyt, aki Vay grófnő példájából kiindulva, papi reverendában járja be az országot, hogy soha meg nem jelenő műveire előfizetéseket gyűjtsön. * De hát ez mind csak eleinte volt, amikor a „kezdő poéta“ még nem tudott elhelyezkedni az irodalmi életben, nem tett szert jótalálkozásokra, mint vidéken mondják, ahol még azt hiszik, hogy az írói értéket a jótalálkozások adják. Hősünk, mint a korszak Anyeginje, természetesen, nem maradhatott el ama nyíregyházi tárgyalásról, amelyen néhány rongyos tiszaeszlári zsidót arról vallattak, hogyan ölték meg Solymosi Esztert. Divat volt e bűnpert meghallgatni, divat volt a régi nyíregyházi törvényház (a mai városháza) láncokkal és pandúrokkal elkerített oszlopai alatt a várható ítéletről beszélgetni, hangos pesti hirlapírók tanyáznak vala a régi Nyíregyháza kis fogadóiban, ahová legfeljebb hetivásárkor szokott vendég érkezni, a világ szeme a városon van, mint a hajdani nyíregyháziak büszkén mondogatják és Vay Sándor (Sarolta) akkoriban elkövet egy olyan stiklit, amely majdnem olyan szenzációs volt, mint Solymosi Eszter tiszaeszlári kis parasztlány halála. A városban, — emlékezetem szerint,a girbe-gurba Körtve-utcában, ahol kertje van minden háznak, pirostetőjű pavillonok mutatják az udvarokról, hogy itt ebéd után komortosan lehet szunnyókálni, emészteni; a zsalugáterek lécszemei mögöl igazi leányszemek kandikálnak ki az utcára, a Singer-féle varrógép még kevés ablak mellett pörög, álmok, ábrándok úszkálnak a levendulaszagú szobákban, egyszer csak megjelenik a gavalléros Vay Sándor (Sarolta) gróf és komoly udvarláshoz kezd egy barátságos háznál, ahol Eszéki törvényszéki bíró az 61 Irma nevű kisasszonylányával. A régi szép operettekben voltak szokásosak az ilyen férfiruhába öltözött leányok, akik egy másik leánynak karjába fogódkozva gyönyörű áriákat küldenek vala a nagyérdemű publikum felé a mindenható szerelemről. Ugyan ki hitte volna (például Nyíregyházán), amikor a Hársfa-kocsmához, épített faszinkört elhagyja vala az operett előadása után, hogy az életben, a valóságban előfordulhatnak hasonlatos dolgok? Nem, a komoly, mély bölcseségű, kálvinistavarjú járású Eszéki biró urnak se juthatott eszébe, hogy micsoda skandalum kerekedik még abból, hogy Vay Sándor (Sarolta) gróf mindennapos vendége a házának. De még a legokosabb ember sem gondolhat vala arra ez időtájt, hogy van valahol a világon egy Kraft-Ebing nevű német, aki majd bogarász módjára gombostűjére tűzi Vay Sándor (Sarolta) gróf különös szerelmét Eszéki Irma kisasszony iránt, amely szerelemnek az lett a vége, hogy a férfiruhás szeladonnő egészen Ausztriáig, Grácig szöktette el a kába leányzót, csak azért a gráci Elefánt-szállodáig, mert idáig tartott az útiköltség. Volt, akármint volt, én D’Artagnan-ban magamban a magyar nemesi udvarház utolsó költőjét is ünneplem. Szebbeket nem lehetett írni letűnt világunkról, manapság az emlékezéseinkből is kivesző magyar életről. w#- -------------------------------------------------fd A CSINNYEI VAY GRÓF - A FINOM-- — FEHERNEMUEK tuiajo: IRNSt miűíés Fölényesen vezetünk finom férfifehérneműek méret utáni különleges kivitelben. Férfikelengyék, pizsamák Nyakkendők utólérhetetlen Ízléssel választva órán! A megrendelt fehérnemüek méreteit elsőrangú szakembereink veszik, azt saját üzemünkben készítjük, lepróbáltatjuk és úgy a minőségért, mint a szabásért szavatosságot vállalunk. Bárhol elszabott fehérneműt garancia mellett kifogástalanra alakítunk át Fehinumfi és plnamakészítés holott nyagi le Vesta IV., Múzeum-körút 2. sz. Rácz Dánielt Budapest, IV., Kigyó utca 2 Üzlete átalakítása és átszervezése miatt, a raktáron levő összes eredeti modelljeit mélyen leszállított áron adja el. Az előbbi idényből visszamaradt összes köpenyeit, kosztümöket, estélyi és utcai toaletteit pedig még soha nem létezett olcsó áron kiárusítja. 7