Magyarság, 1928. december (9. évfolyam, 273-295. szám)
1928-12-01 / 273. szám
5928 december 1, szombat Lelőtték a prágai esküdtszék tárgyalásán Cena bég albán követ gyilkosát A merénylőt, Cena bég testvérének volt szolgáját, letartóztatták A prágai esküdtszék pénteken délelőtt kezdte tárgyalni Algeviad Bébi albán diák bűnügyét, aki néhány hónappal ezelőtt Prágában meggyilkolta Cena bég prágai albán követet. A tárgyalás a vádlott kihallgatásával kezdődött és mikor az elnök ezt befejezte szünetet rendelt el, a szünet alatt, éppen akkor, amikor a vádlottat a fogházőrök ki akarták kisérni a folyosóra, a közönség soraiból kilépett egy fiatalember, fölemelte revolverét és hatszor rálöít a vádlottra A merénylőt ellenállás nélkül letartóztatták és megállapították, hogy Zia Vulciterna-nak hívják és a szolgája volt a meggyilkolt Cena bég testvérének Gani bégnek, az albán hadsereg kapitányának, A merénylő négy golyója fején, és karján találta a vádlottat, Algeviad Bébit, ajci rögtön meghalt, egy másik golyó (ledig súlyosan megsebesítette Del Vecchio olasz újságírót, a Giomale d’Italia prágai tudósítóját, aki a tolmács utján éppen a vádlottal beszélgetett, mikor a merénylő elsütötte revolverét. A véres merénylet óriási konsternációi keltett egész Prágában és következményei egyelőre kiszámíthatatlanok. A hatodik golyó a tolmáés mellett süvített el. de csodálatos véletlen folytán senkit sem talált. A prágai merényletről az ideérkezett táviratok alapján a következőkben számolunk be: Miért ölte meg a vádlott Cena bég prágai követet? Az esküdtszék délelőtt tíz órakor kezdte tárgyalni Algeviad Bébi albán diák bűnügyét. A vádlott nem tudott csehül, csak néhány szót tanult meg a börtönben, úgyhogy egy olasz tolmács forditotla cseh nyelvre az albán diák szavait. Az elnök a vádlott személyi adatainak felvételénél megállapította, hogy Algeviad Bébi 1905-ben született Elbasszánban. A vádlott viszont azt állította, hogy 1908-ban született, tehát a gyilkosság elkövetésének idejében még nem volt nagykorú. A törvényszék ezt a védekezést nem fogadta el. Ezután megkezdték a vádirat felolvasását, majd kezedtét vette a kihallgatás, Algeviad Bébi azt mondta, hogy a gyilkosságot elkövette ugyan, de nem érzi magát bűnösnek. Az elnök hosszabb ismertetésbe fogott és tájékoztatta az esküdteket az albán állam viszonyairól, miközben a vádlott többször félbeszakította és kijavította az elnök kijelentéseit, főleg pedig azokat a kijelentéseket, amelyekben Achmed Zogu királyról volt szó. A vádlott többször közbekiáltott, hogy Achmed Zogu hazaáruló, aki eladta Albániái és az Albán népet. Végre féltizenegy órakor megkezdették Algeviad Bcbi kihallgatását. A vádlott elmondotta, hogy Edison chicagói professzor Rómába küldte őt a Gavour-intézetbe, ahol hosszabb ideig folytatott tanulmányokat, később azonban az albán politikai bizottság utasítására abbahagyta a tanulást és ettől kezdve kizárólag politikai céloknak szentelte életét. Az elnöknek arra a kérdésére, hogy melyik politikai bizottság volt <rz, a vádlott megtagadta a felvilágosítást. Elmondottta még, hogy ugyanennek a politikai bizottságnak ulasitására 1927 tavaszán Belgrádba ment, itt augusztus 5-én ullevelpt szerzett és ezután Prágába utazott. Elmondotta, hogy titkos megbízást kapott és azért utazott el Rómából, de a részleiekre vonatkozóan azt mondta, hogy ezekről nem szabad beszélnie. A „politikai komité“ Belgrádban megbízta őt Cena bég prágai albán követ meggyilkolásával. A merényletre őt sorsolták ki és átadták neki a töltött revolvert. Elmondotta, hogy Cena béget nem is ismerte, de meg kellett ölnie, mert ha nem ölte volna meg, akkor őt gyilkolják meg. Az albán komilé belgrádi összejövetelén,« amely az „Orosz cárhoz“ címzett kávéházban történt, szavazás volt, hogy meg kell-e ölni Cena hegei, vagy sem. „Én ellene (szavaztam a gyilkosságnak — Én ellene szavaztam — mondotta a vádlott —, mert elvi ellensége vagyok minden erőszaknak, de leszavaztak. Elnök : Ön eddig mindig azt mondta, hogy hazájának akart szolgálatot lenni és nem volt bűntársa. Egyedül utazott Becsbe, vagy várta-e ott valaki ? — Erre nem szabad válaszolnom. — De mi tudjuk, hogy valaki Becsben várta önt és elkísérte a Park-szállodába. Azt a pisztolyt, amelyet Belgrádban kapott, Becsben egy Browningra cserélték ki. Igaz ? — Lehet, de erre sem felelhetek — hangzott a válasz. — Csak annyit mondhatok, Legyintett. >— Már nem jó vöt legénnek. Tudja, asszony köll. Mer ... Dadogott és nyugtalankodott, ki akarta mondani, mért kell asszony, de nem talált rá szavat, csak elkezdte a szive felett ütögetni a mellét. Hogy azért kell. Néztem rá csodálkozva. C- Nos és hol a feleséged? — kérdezfent. — Itt a Csomáéknál. Ez a szomszéd órás volt. — Mutasd meg — sürgettem. — Hadd lám. Kiment s hallottam, hogy kurjongat. • ~ Julii Juli! Aztán bejöttek. Alacsony, piszkos, hátracsuszott kendöjü, pattanásos arcú asszony volt a Menyus felesége, vele olyan egyidősforma, nagy vesszőkosarat cipelt a kezén, amely tele volt kenyérrel, krumplival, zöldséggel. Énekelve beszélt s rendezgette magát. ■— Tessék, tekintetes ur. —• Hát te vagy a Menyus felesége? — Én. Csak néztem. Ez is egy asszony. Mii mondjak neki? — Aztán gondját viseld ám Menyusnak ! Menyus erre odament hozzá, átfogta a vállát, odahuzta magához a fejét s nagy nyálas, cuppanós csókokkal csókolgatta pörsenéses arcát a koldusasszonynak. — Jó asszony. Rendes asszony — mondogatta közben. Néztem őket, néztem. No. szerelem! Milyen furcsa és suta a csók ennek a félkegyelműnek a száján, de azért .mégis a csók, a nagy hívás, az. egyetemes kerítő, ugyanaz, amit mi ép emberek is csinálunk. És bizony Isten, semmivel se tudjuk másként és szebben és jobban Ma nyílik meg RADÓ ALADÁR új nőiruha-áruháza a Bécsi ucca és Deák Ferenc ueca sarkán hogy végre kellett hajtanom a gyilkosságot, mert különben halállal lakottam volna. A meggyilkolt Cena bég családjának jogi képviselője megkérdezte most a vádlottól, hogy kapott-e pénzt és kitől, amire Algeviad Belli azt felelte, hogy a komité adott neki pénzt. Mikor a tárgyalás idáig jutott, az elnök negyedórás szünetet rendeli el. Hat revolverlövés a közönség padsoraiból Tizenegy’ óra már elmúlt, mikor a törvényszék elnöke befejezte a vádlott diák kihallgatását és elrendelte a szünetet. Az esküdtszéki terem zsúfolva volt hallgatósággal. A prágai közönség valóságos ostromot intézett a belépőjegyekért és a terembe sokkal több embert bocsátottak be, mint amennyi a férőhely volt. A közönség érdekes leleplezéseket várt az albán forradalmi bizottság halálos Ítéleteiről és a kiváncsiak, de a prágai bírák és ügyvédek is óriási számmal jelentek meg. A külföldi lapok közül igen sok külön tudósilöt küldött Prágába. A tárgyalás felfüggesztésekor a zsúfolt terem közönsége kitódult az ajtókon, a bíróság tagjai, élükön az elnökkel elhagyták a termet és a két szuronyos börtönör éppen ki akarta kisérni az ajtón, a gyerekképü, alig tizenhat—tizennyolc évesnek látszó vádlottat, mikor a közönség számára fentartott padsorokból egymásután hat revolverlövés dördült el. A teremben leírhatatlan rémület támadt, az emberek hanyatthomlok menekültek az ajtók felé, az esküdtek felugráltak és igyekeztek a folyosóra futni. A nagy zűrzavarban viszszarohant a terembe a törvényszék elnöke és kiadta a rendeletet, hogy rögtön le kell zárni az ajtókat, nehogy a merénylő elmenekülhessen. A vádlott meghalt» egy olasz újságíró súlyosan megsebesült Az első pilanatban senki sem tudta, hogy J mi történt, de aztán a vádlott két börtönör között egyszerre csak meytánlorodotl és véres fejjel elterült a padlón. Az asszonyok sikoltoztak, többen elájultak és mindenki ki akart rohanni, de a teremőrők etdllották az ajtókat. Ekkor derült ki aztán, hogy mi történt. A vádlott: Algeviad Bébit négy golyó találta a fején és a karján és amikor a mellette álló börtönör fel akarta emelni a földről, már halott volt. Pár lépésre tőle egy külföldi újságíró hevert a földön, aki a hírlapírók hosszú asztala mellől épp akkor állott föl, hogy a tolmács utján beszélgessen csinálni mi sem, kik ezer raffinériával, de épp ily naivul próbálgatjuk kicsikarni az álmodott nagy beteljesedést tőle. Csak ugyanazt, csak Ugyanúgy, ugyanúgy remegve, alázattal, hittel... — Urfi, — csúfoltam ki magamat — ugyanezt csinálod, hiába ábrándozol... Aztán pénzt adtunk nekik s elküldtük őket, úgy mentek ott összekapaszkodva, mint egy nagy csúfolódás nekünk s mindazoknak, akik valaha is kerestek, álmodtak és csókoltak asszonyt. Már itt aztán vége felé közeledik a történet. Mert a tavaszon voltam most odahaza s mikor Menvust megláttam, meghökkentem. Rongyos volt, mezítelen lábbal dagasztotta a hideg sarat, mellét megint szabadon cihába a szél, a kócmadzag megint fityegett a derekán. És csak a csontja volt meg a bőre. Arcán vágott a járomcsont, hajdan széles melle szörtyögött és sípolt, mint egy rossz orgona, reszketett az ina; csak lézengett az egész ember s köhögött, egyre köhögött. Megsajnáltam s megszólítottam.. — No, hogy vagy, Menyus? Rám nézett bambán, aztán elvigvorodott. Nyilván megismert. Mormogott valamit, aztán megtámasztotta két sovány kezét a botján, megállt előttem, groteszk pózába vágta magát s mint egy örök énekmasina, amely szakadásig megteszi kötelességét, kehes, borostás, vén nótába fogott. Oktalan düh kapott el. Ember volt ez az ember! Megráztam a vállát. — Buta, te, meghalsz! Ne énekelj! Elállt a nótával, rárabámuR s keserves vonásai megint vigyorgásba szaladtak szét. Aztán köhögött. Fuldoklóit szinte. ~~ Hát a feleséged? —■ kérdeztem. — Mi van vele? Legyintett s zihált, mély, állati hangok jöttek elő a torkából. Mit csinál ez? Sir? Bankót nyomtam a markába s mentem a barátomhoz, ö aztán elmondta Menyus históriáját, amint itt rendre következik. ügy volt, hogy már az ősz nagyon megviselte Menvus horpadó mellét s a télen aztán, hogy még mindig házalni járt s még mindig agyontáncoltatták, irgalmatlanul élőfogta a baja s egy este, hogy darab kenyerekkel s eafatka húsokkal hazament s lepakkolt, elfogta a köhögés. Ez még nem lett volna baj, de úgy látszik, eret érhettek a rágó bogarak bent a tüdejében, mert locsogni kezdett belőle a vér s bizony kegyetlenül elvé rezett mindent a pincelakásban, még a Julit magát is. — Ez a piszok némber, — dühösködött a barátom — nem is képzelnéd, megpofozta, egész éjjel szidta, egy hétig még válogatott poklot csinált Menyus körül, enni alig adott neki s aztán nos, hát mi lehet a vége? —- kidobta Menyust s összeállt az Aussal (ez egy erőstestü, féllébu koldus nálunk), most aztán annak a gúnyáit foltozza. Olyan rendes az Aus, mint egy földbirtokos. A Menyus meg, láttad, pusztul, lassan ki köpi az utolsó csepp tüdejét is és ki rúgja az utolsót majd valami partolda- Ion. Kutyasors ez, barátom. . Kutyasors ... Ez hát a Menyus történetének a vége Azóta lehet, hogy meg is hált már s fent van a mennyek országában, ahol nincs szenvedés s ahol, mondják, megvidámulnak Isten szomorú bárányai s ott örül már a vetett ágynak s a friss tüdőnek Vegye akkor ezt a kis írásomat barátságos nekrológnak, mellyel kezemet nyújtom neki oda, ahonnét, higgye el nekem, a Juli soha-soha nem dobja ki. a vádlottal. A törvényszék elnökének rende leiére a vádlott holtteslét kivitték a tanul részére fentartott szomszédos szobába, röglön előhívták a törvényszéki orvost, aki már csak azt tudta megállapítani, hogy Algeviad Bébi meghalt. A sebesüli olasz újságírót a bíróság szobájába vitették, ahol az orvos megállapította, hogy sebei súlyosak, csaknem halálosak. Az olasz tolmács csak a csodálatos véletlennek köszönhette, hogy megmenekült. mert éppen akkor lépett oda az olasz hírlapíróhoz, amikor az a golyótól találva, a földn zuhant. Az olasz újságírónak a kulcscsont alatt a tüdejét fúrta ál a golyó. A merénylő közvetlen közelből hátulról lőtt Bébi fejére és azután a revolver agyával többször fejbevágta, ugv, hogy az áldozat agyvcleje kifolyt. Még egy sebesültje van a merényletnek, Kopriva gyártulajdonos, az esküdtszék egyik tagja, aki a teremből való menekülése közben elesett és karját törte. A merénylő A merénylőt még olt a teremben letartóztatták. Nem is igyekezett menekülni. Ellenállás nélkül engedte, hogy letartóztassák és felszólítás nélkül átadta revolverét a törvényszéki altiszteknek. Megállapították, ho{fy a gyilkos merénylő Zia Vulciterna, huszonnyolcéves albán férfi, aki 1901-bon a Tirana mellett levő Koiszovóban született és a szolgája volt Gani bégnek. Achmed Zogu király rokonának cs a meggyilkolt Cena bég testvérének. A merénylő az ötödik padsorban ült több albán honfitársával együtt és mikor az elnök felfüggesztette a tárgyalást, utat töri magának a kitóduló közönség sorai között, előrefutott a bírói emelvény felé, szembefordult a vádlottal és egymásután hatszor reálőtt. A merénylet ulán, mikor Zia Vuleiternát elfogták, a közönség dulakodva kirohant a teremből, amely egyszerre kiürült. A teremben csak a halott Algeviad Bébi marad!, továbbá a birák és néhány esküdt. A merénylet színhelyén a tárgyalási teremben az elnök rögtön elrendelte az előzetes kihallgatást. Az elnök kihirdette, hogy’ Algeviad Bébi ellen megszüntetik az eljárást és kihallgatták a e$ í)p. msrism üamrt használjon, raelv a a hajnovési is elősegíti. Ára 2 P« Csakis .dortason márkát fogad on cl Kapható patikában, drogériában és illatszer, tárban. Magyarországi főraktár: Kozmochexia rL, Budapest, VII., Dembinszky utca i.