Magyarság, 1930. február (11. évfolyam, 26-49. szám)
1930-02-01 / 26. szám
2 nyunk is idővel javulna, amelyekkel való gazdasági egymásra utaltságunk nem szorul magyarázatra. Természetes, hogy a kölcsönök felvételénél a legnagyobb önmérséklettel kell eljárnunk és hogy azoknak felhasználásánál a produktivitás és a takarékosság elveit a legszigorúbban szemmel kell tartanunk. Beszéde végén melegen üdvözölte Bethlen István gróf miniszterelnököt, Walkó Lajos külügyminisztert, Wekerle Sándor pénzügyminisztert és Korányi Frigyes bárót Belahny Artur, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnöke következett ezután, aki a kereskedelem szempontjából méltatta a hágai egyezményt. — A világpolitikában — mondotta — szokásos azt a szólásmódot alkalmazni, hogy a kereskedelem nyomában nyomul előre a zászló. Nálunk más volt a sorrend. A zászlónak kellett előre menni, hogy azt a kereskedelem követhesse. Ezt a zászlót Bethlen István tartotta kezében és az a politikai siker, amit Hága jelez, teszi lehetővé azt, hogy úttörő munkája megnyissa a teret a kereskedelem tevékenysége és a nemzetközi forgalomban mly nagy értéket jelentő ezen erőnek az ország érdekében való érvényesülése számára. Mutschenbacher Emil, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület ügyvezető igazgatója, beszélt ezután a gazdaközönség nevében. Habár az idő rövidsége miatt a mezőgazdasági országos érdekképviseleti szervezeteknek még nem is volt alkalmuk a hágai megegyezéssel foglalkozniuk, aminek majd a párisi tárgyalások lezárása után szintén eljön az ideje, azt hiszi a szóló, hogy az egész, magyar gazdatársadalom nevében nyújthatja át az elismerés aranykalászát a hágai tárgyalás magyar vezetőinek. Amagyar gazda nagyon jól tudja, mit jelent az a termelés nyugalma, biztonsága és zavartalansága szempontjából, hogy az immár közel egy évtized óta fejünk felett függő jóvátételi követelések véglegesen rendeztettek. A magyar gazda, aki évek óta a legsúlyosabb hitelválsággal küzd, nagyon tudja a külföldi kölcsön jelentőségét értékelni Mert ha valóban sikerül majd olyan kölcsönt szerezni, amely nem jelent Magyarországra nézve aránytalanul súlyos és megalázó terhet, akkor azt a kölcsönt csak tér- melő célokra szabad igénybe vennünk és csak a mezőgazdasági válság enyhítésére szabad felhasználnunk. Ne tekintsék a vendégjoggal való visszaélésnek, ha itt a fehérasztal mellett is interpellációval fordul Bethlen István gróf miniszterelnökhöz s azt kérdi tőle: 1. Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról, hogy a magyar gazdaközönség elsősorban azért fogadta megnyugvással a hárc megegyezés hírét és azért kész az abból a magyar adófizetők vállára háruló újabb terheket elviselni, mert a jóvátételi követelések örökös bizonytalanságának megszűnésétől és pénzügyi rendezési szabadságunk viszszanyerésétől, nemzetközi helyzetünk megjavulásától a jelenlegi súlyos gazdasági válságból való kibontakozásunkat reméli? 2. Ha igen, úgy hajlandó-e a miniszter? Mégis ő volt! Irta: Majthényi György Zavaros idők jártak, az emberek gonosz dolgokat suttogtak, mentették, amit menteni lehetett és sokan szöktek ki az országból. Ezerkilencszáztizenkilencet irtunk. Egy február végi napon az igazgató magához hivatott s némi kertelés után azzal állott elő, hogy hát a banknak is van féltenivalója és így, meg úgy, nem volna-e kedvem Parisba utazni, detektívet is adnának mellém. Kicsit meglepődten ugyan, de nem sokat haboztam, hanem megköszöntem a bizalmat és kereken kijelentettem, hogy: nem. Akkoriban jegyben jártam . . . vagyis hát . . . illetőleg . . . nem volt még nyilvános a dolog ... de így még szebb volt mindennél a világon, különösen a háború megpróbáltatásai után. A direktor nem valami jó néven vette válaszomat. Kissé fanyarul mondta: — Na, ha így áll a dolog ... Hiszen akkor végeztünk, ugye? Ekkor eszembe jutott Balog Jancsi, őt ajánlottam erre a vállalkozásra magam helyett. Neki nem volt béna se keze, se lába, mindössze a szeme alatt ment be egy olasz golyó és a tarkóján jött ki. Kutyabaja. — Gondolod? Megbízható? — Gyerekkorunk óta ismerjük egymást. Igaz, hogy ebben a felfordult világban ez nem sokat jelent... de azt hiszem, aki úgy harcolta végig a négy esztendőt, az lélekben is intakt maradt... Még sokat beszéltünk róla. Többek közt el kellett mondanom azt is, hogy valamikor színésznek készült és ragyogó képességeit ma sem hanyagolja el. Emlékeztem egy trükkjére, amikor a körmei alá rejtett festékkel pillanatok alatt úgy el tudta változtatni az arcát, hogy nem ismertünk rá ... És amíg belekevültem a dicséretébe, hirtelen új ötletem támadt és azt ajánlottam, hogy mivel a dolog úgyse maradhat teljesen titokban, küldjenek ki két embert: az egyik, mint strómann, menjen nagy bőröndökkel, elsőosztályon, Jancsi meg szerényen, harmadikon. Az elsőről mindenki beszélhet — titokban, a másikról azonban csakugyan ne tudjon senki. Talán csak megér ennyi költséget a dolog? — Nagyszerű! — mondta a direktor. — Igazán nagyszerű . .. Mostanában úgyis annyi kalamitás történik a vasutakon és az ember sohase tudhatja... Igen, a vasúti tolvajok, a kloroformos rablók ... Ez volt a legnagyobb aggodalmam! De ki gondol majd egy harmadikon utazó szerény fiatalemberre? Harmadikon még sose próbálkoztak a nagystílű rablók . . . így is történt a dolog. A tekintélyes külsejű Walner bácsit szemelték ki hivatalosan a párisi útra. Walner bácsi a levelezési osztályban rostokolt már kora ifjúsága óta. Jól tudott franciául és kifogástalan levelező volt. Mások, akik csak akadozva nyögtek idegen nyelveken, cégvezetők, aligazgatók lettek negyvenéves korukban, sőt nem vitte előre a nyelvtudása. Szívből örültem, hogy őt szemelték ki, mert azt hittem, hogy a sikeres párisi út után nem fognak róla megfeledkezni. Walner bácsi ragyogott a büszkeségtől. De azért roppantul titokzatosan viselkedett. Csak járt kis be az igazgatókhoz és néha elborult kissé az arca. Alighanem a kloroformos rablókra gondolt ilyenkor. Azonban senkinek nem szólt útjáról egy szót se, jóllehet, a változás, amely egész lényét átjárta és minden mozdulatában kiütközött, mindenkinek feltűnt. Ez is, az is kérdezte: — Mi lelte Walner bácsit? Rá se lehet ismerni. Úgy jár-kel, mintha már is igazgató volna . .. Balog Jancsi útjáról azonban nem tudott senki. Walner bácsi se. Neki csak annyit mondtak, hogy a párisi Crédit Lyonnaise-ben kell bizonyos tárgyalásokat lefolytatnia ezekkel, meg ezekkel az urakkal, hogy a háború folyamául megszakadt összeköttetések helyreálljanak. Néhány lepecsételt levelet is rábiztak és nagyon a lelkére kötötték, hogy óvakodjék a rablóktól. Balog Jancsinak meg esténkint kellett bejárnia a főpénztárba, ahol a bőröndöket becsomagolták. Személyesen pecsételte le őket a főpénztáros és az igazgató jelenlétében, a jegyzéket meg zsebrevágta. Neki az az ötlete támadt, hogy kimaszkírozza magát Walner bácsinak. Hogy miért, azt nem értette senki, de az igazgató ezt az ötletet is kitűnőnek találta. így történt aztán, hogy egy este két Walner bácsi indult útnak Párisba. Egyik a főkapu előtt szállott az autóba, a másik a hátsó kiskapunál maga emelte a bőröndöket egy konflisba. Előzőleg azonban még mulattunk néhányszor Jancsival. Nem szólt ő még nekem se a párisi útról, csak egyszer, amikor hazafelé bandukoltunk hajnaltájban és a középületek előtt strázsáló polgárőröket sajnálhattuk, akkor sóhajtott nagyot. — A csuda vitte volna el a dolgodat, amikor az eszedbe jutottam! . . . Hátha sose látom meg többé a Tiszát? — Ugyan, ugyan! De Jancsi egészen ellágyult. Az iskolás éveinkről beszélt, majd a pompás halpaprikásokról, amiket Szegeden ettünk, egy szőke kislány is nagyon elő kívánkozott az emlékeiből s egyszerre csak hallom, amint dúdolni kezd. Alulmennék én a Tiszán ladikon, ladikon, de Hadikon . . . Hiába, jó bort mértek akkor Budán. —• Te, — mondta kisvártatva — emlékszel még, amikor Pocok Miska reggel hétig húzta: De én tötetek, de én tötetök . . . Megállt. Alig bírtam tovább húzni. Egyszerre lövés pukkant a közelünkben. Jancsi elkomorodott. — Huj, de csúf ez a világ. — mondta. — Nekem éppen elég volt már a puskaszóból, ezek meg még egyre ... Te, legjobb volna vissza se jönni többé!... Ez hajnalban volt. Harmadnap este utazott és sose jött vissza többé! ... Elsőnek Walner bácsi jött meg Paksból. Csakugyan kalandba keveredett. Az volt a szerencséje, hogy a hálókocsi felső ágyán feküdt, és mire az alulfekvőkkel végeztek, fölébredt. Így hibátlanul végezte el a feladatát, de mégse lett igazgató. Nem bizony, mert Balog Jancsit hiába várták vissza ... Másodiknak a detektív érkezett meg. Erről talán Jancsi se tudott. De azért el tudott tűnni előle ... Elég az hozzá, a detektív egy hétig kutatott utána Parisban, mert már a vonatban kezdett előtte gyanússá válni az az alak, akit egész után Balog Jancsiként őrzött. Már reggel elé járt, közeledtek Parishoz, —*mes Ke, — amikor úgy tetszett neki, hog az a szakállas ur megváltozott, Febes nélkül közeledett hozzá és aho jobban szemügyre vette, rémülten láttaogy lesz az másvalaki. Pedig a kofi is szakasztott úgy volt elhelyez mint a másik űré azelőtt. A francia fiőrség igénybevételével igazol I elnök úr ennek a célnak az elérésére alkalmas gazdasági programot adni és az újjáépítésnek a hágai egyezménnyel megkezdett munkáját céltudatos és helyes, minden más szempontot félretevő gazdaságpolitikával befejezéshez juttatni? A miniszterelnök beszéde Bethlen István gróf miniszterelnök szólalt föl ezután Mindenekelőtt köszönetet mondott a vendéglátásért, majd arról beszélt, hogy amikor felszólították ezen a baráti összejövetelen való résztvevésre, aggodalom fogta el, mert attól félt, hogy ez félremagyarázásra ad okot idebenn és a külföldön. Itthon azért, mert egyesek azt gondolják vagy azt mondják, hogy a Hágában volt kormánytagok ünnepeltetni akarják magukat, holott erre nincs ok, a külföldön pedig azért, mert talán úgy fogják felfogni, hogy ez az összejövetel egy győzelmi tér volna, amiből az következik, hogy Magyarország Hágában olcsóbban is adta volna. De mégis eljött, mert meggyőződése, hogy ez a baráti összejövetel befelé demonstrációt jelent, azokkal a támadásokkal szemben, amelyekben az ő becsületes munkájukat sárral akarták befecskendezni. .— Nem győzelmi tort ülünk — mondotta a miniszterelnök —, hiszen mint legyőzöttek mentünk ki és szerepünk csak az volt, hogy az országot még áldozatok árán is megmentsük a nagyobb veszélytől. Odakünn százszázalékos legyőzött magyarok voltunk és a rossz között a legkevésbé rosszat kellett választani. Bizalommal és reménységgel mentünk ki azonban, mert az volt az érzésünk, hogy lépésről lépésre érvényesíthetjük a magyar igazságot és ennek az érzésnek kell átadni a nemzetet. Eljöttem azért is ide, mert az alkotmányos faktorokon kívül ez a társaság, ahol a magyar közgazdaság szine-java van együtt, az ipar, mezőgazdaság, kereskedelem és ez a társaság hivatott politikamentes, elfogultság nélküli ítéletet mondani a hágai egyezményről. A miniszterelnök ezután azt fejtegette, hogy mi lett volna, ha Hágában nem sikerül a megegyezés. Ellenséges atmoszférában kellett odakünn tárgyalni és ők igyekeztek a kontaktust fentartani a hazai levegővel. Ha nem egyeztek volna meg, az ellenséges atmoszféra még jobban kifejlődött volna Magyarországgal szemben és Magyarország úgy tűnt volna fel, hogy nem akar megegyezni. »Ismét nagykorúak lettünk« — Mi a pozitív eredmény? kérdezte ezután. — Megmondom,is egy szóval: ismét nagykorúak lettünk, olyan kérmiaapák jelenlétében, akik bizonyára jóindulattal fogják kisérni a fiatal nagykorú Magyarország józan cselekedeteit. Ebben a nagykorúságban egyesek azt kívánják, hogy csak csináljunk minél több adósságot, amennyit csak lehet, mások már látják a szobrokat emelkedni azért, ami a nagykorúság címén jár és egy csoport azt hitte, hogy most már a rögeszmék megvalósítására kerül a sor. — Hány ember van Magyarországon, aki azt hiszi, hogy a jövő, boldog Magyarország kapukulcsa az ő kezében van, de természetesen úgy, hogy a kapupénz is az ő zsebébe fog befolyni! — A nagykorúságnak egy következménye van: namkorúmódra kell viselkedni, mert ha nem így viselkedünk, újból kiskorú futatni fogunk. Örömmel üdvözlöm Popovics Sándor cikkét, mert hiszen józan meggondolást hirdet. Judiciumra, fegyelmezteségre van szükség és én az okos, józan, judiciumteljes optimizmusnak vagyok a szószólója. Mutschenbacher Emil interpellációjára azt felelem, hogy az összes gazdasági faktorok erejének latbavetésével elkövetkezett az ideje, hogy a magyar kormány egy nagystílű gazdasági politikát csináljon. Ha eddig ezt nem tettük, elég rámutatnom arra, hogy komoly gazdasági politikát csak financiális megalapozottsággal lehet csinálni. Nagykorúak lettünk, szebb perspektíva áll a magyar nemzet előtt és ezt a magyar gazdasági faktorokkal vállvetve a magyar kormánynak kötelessége kihasználni. A miniszterelnök végül a magyar gazdasági élet egészségére és virágzására űri tette poharát és beszéde befejezésekor a jelenvoltaik zajosan megtapsolták. Ezután több felszólalás nem volt. A megjelentek még sokáig maradtak együtt. Nagy havazások Európaszerte Belgrádból jelentik. Délszlávia nyugati részében csütörtökön este váratlan hózuhanás állott be. Zágrábban csütörtök délután óta havazik. A hótakaró reggel már negyven centiméter volt. Az Adrián heves hózivatar dühöng. A hajózási forgalom szünetel. Münchenből jelentik: Csütörtök este erős havazás kezdődött Münchenben is. Egész éjszaka esett a hó s reggelre már ott is vastag hótakaró borította az utcákat. A bajor Alpokban már huszonnégy óra óta havazik. Garmischpartenkirchenből negyven centiméteres havat jelentenek. Mint Berlinből jelentik, Németországban is újból beállott a tél. A hőmérő az éjszaka folyamán mindenütt alfagypont alá süllyedt. Az ország déli részeiben, a Schwarzwaldtól egészen Szászországig, mindenütt havazik. Az Óriáshegységben nyolcforkos hideg mellett 30 centiméteres hótakaró borítja a völgyeket. Washingtonból írják nekünk, hogy csütörtökön az Egyesült Államok keleti partvidéke fölött nagy hóvihar vonult el. Washingtonban a hóviharnak több sebesültje is van. Az amerikai főváros utcáit vastag hótakaró borítja. A nagy hó teljesen megbénítja a közlekedést. 1930 február 1. szombat Gasparri pápái államtitkár február 14-én távozik állásából Rómából jelentik. A vatikáni kőnyomatos hivatalos közlése szerint Gasparri bíboros államtitkár február 14-én távozik hivatalából. Ezen a napon veszi át a pápai államtitkárság vezetését Pacolli bíboros, volt berlini nuncius. Hazahozzák az egykori sztambuli magyar trtérelmi intézet kétezerkötetes könyvtárát A háború alatt még működött Sztambulban a magyar történelmi intézet. Az összeomlás után azonban ez megszűnt. Ennek az intézetnek volt egy igen nagyértékű, számos unikumot tartalmazó kétezerkötetes könyvtára, amelyet az akkori időkben nem lehetett Magyarországba szállítani. A könyvtár ottmaradt Sztambulban és a német archeológiai intézetben helyezték letétbe. Most Heckler Antal, a tudományegyetem bölcsészetkari dékánja, indítványára hazahozatják a nagyértékű könyvtárat, amelyet az egyetem archeológiai tanszéke mellett fennálló szeminárium számára fognak fentartani. Betiltotta a főkapitány a vasárnapi szocialista nagygyűlést A szociáldemokrata párt vasárnap délelőtt újabb nyilvános nagygyűlést akart tartani a Tallersalban és a gyűlés programjára a hágai egyezmény megtárgyalását tűzte ki. A pártvezetőség a gyűlés megtartására engedélyt kért a budapesti rendőrség főkapitányától és Bezegh-Huszágh Miklós főkapitány pénteken délben hozta meg döntését, amelylyel a Tabersálban rendezendő nagygyűlést betiltotta. A véghatározat megokolása szerint az utóbbi napokban lefolyt tüntetések és rendzavarások kövekeztében attól lehet tartani,, hogy a rend felbontására törekvő elemek a nagyszabásúnak ígérkező gyűlést, különösen a szétosztás alkalmával, újabb tüntetésekre és rendzavarásra használnák fel. A főkapitányi véghatározat tizenöt napon belül a belügyminiszterhez megfellebbezhető