Magyarság, 1930. március (11. évfolyam, 50-73. szám)

1930-03-01 / 50. szám

3 Személyenkénti amnesztia lesz az igazságü­gyminiszter elő­terjesztésére­ ­. Amidőn a jogrend biztonságához fű­ződő jogrendkövetelmények szem előtt tar­tásával az általános kegyelemnek kereteit a fent meghatározott rendelkezésekben meg­szabom, a méltányosságtól vezéreltetve nem szándékozom elzárkózni az elől, hogy ezen túlmenően különös méltánylást érdemlő körülmények esetében kivételes kegyelem útján a megbocsátás szellemét érvényesít­sem olyanokkal szemben is, akik a mostoha gazdasági viszonyok szinte nyomasztó hely­zetében, vagy a szenvedélyeknek az akarat előtt megbénító hatása alatt az általános kegyelem keretein kívül vétettek a büntető­törvény parancsai ellen s egyéniségüknek, életviszonyaiknak és az eset összes körül­ményeinek figyelembevételével alaposan re­mélhető, hogy a kegyelem jótékony hatás­sal lesz jövendő erkölcsi magaviseletükre. Felhívom a magyar királyi igazságügy­­minisztert, hogy az ezen elhatározásom végrehajtására szükséges intézkedéseket sürgősen tegye meg. Amnesztia kihágási ügyekben A magyar királyi igazságügyminiszter elő­terjesztésére: I. Kegyelemből elengedem elzárásbünteté­sük végrehajtását azoknak az elítélteknek, akiknek a királyi büntetőbíróság vagy a rendőri büntetőbíróság a jelen elhatározá­som keltét megelőzően elkövetett kihágás miatt (ide nem értve a jövedéki kihágásokat) jogerősen öt napot meg nem haladó tartamú elzárásbüntetésre ítélt vagy főbüntetésként csupán pénzbüntetésre ítélt ugyan, de ezt behajthatatlansága folytán öt napot meg nem haladó tartamú elzárásbüntetésre kel­lene átváltoztatni. II. Kegyelemből elengedem elzárásbünte­tésük felerészének végrehajtását azoknak az elítélteknek, akiket a királyi büntetőbíróság vagy rendőri büntetőbíróság a jelen elhatá­rozásom keltét megelőzően elkövetett kihá­gás miatt (ide nem értve a jövedéki kihágá­sokat) jogerősen öt napot meghaladó tar­tamú elzárásbüntetésre, vagy főbüntetésként oly pénzbüntetésre ítélt, amelyet behajtha­tatlansága folytán öt napot meghaladó tar­tamú elzárásbüntetésre kellene átváltoztatni. III. Az I. és II. pont esetében a kegyelem a főbüntetésen kívül kiterjed a mellék­bünte­tésként kiszabott pénzbüntetésre is, ha be­hajthatatlansága folytán elzárásbüntetésre kellene áváltoztatni; nem terjed ki azonban az ítélet egyéb rendelkezéseire. IV. Kegyelemből elengedem a bűnvádi el­járást azoknak, akik elevi olyan kihágás miatt (ide nem értve a jövedéki kihágásokat) kell eljárást indítani vagy folytatni, amelyet a jelen elhatározásom keltét legalább egy év­vel megelőzően követték el, föltéve, hogy az ügyben a jelen elhatározásom keltéig még el­sőfokú ítélet sem hozatott. Amennyiben az ügyben már legalább elsőfokú ítéletet hoz­tak, amely azonban még nem jogerős, a ter­helt csak az esetben részesül kegyelemben, ha az eljárás állásához képest az első vagy felsőbb fokon eljárt bíróság ítélete öt na­pot meg nem haladó tartamú elzárásbünte­tést vagy oly pénzbüntetést állapított meg, amelyet behajthatatlansága folytán öt nap­, meg nem haladó tartamú elzárásbüntetésre kellene átváltoztatni. Jövedéki kihágások V. Kegyelemből elengedem a jövedéki ki­hágás miatt jogerősen megállapított szabad­ságvesztés-büntetésük felerészének végrehaj­tását azoknak, akik a jelen elhatározásom kelte idején ezen büntetésüket töltik, tekintet nélkül arra, hogy a szabadságvesztés-bünte­tést az ítélet már eredetileg így állapította meg, vagy pedig azt a kiszabott pénzbüntetés behajthatatlansága folytán kell végrehajtani. VI. Az I., II., illetve IV. és V. pont alap­ján nem részesülhetnek kegyelemben azok, akik a jelen elhatározásom keltét megelőző két éven belül azonos vagy hasonló termé­szetű kihágás miatt már jogerősen el voltak ítélve. VII. Annak a megállapítására, hogy a je­len elhatározásom alapján ki részesül kegye­lemben, a büntetésüket töltő elítéltekkel szemben a büntetést végrehajtó hatóság (ki­rályi járásbíróság, királyi ügyészség, rendőri büntetőbíróság), egyébként pedig az a ható­ság hivatott, amely a kihágási ügyben eljárt, illetve, amely a jogerősen megállapított bün­tetés végrehajtását nyilvántartja. Kelt Budapesten, 1930. évi március hó 1. napján. Horthy s. k. Zsitvay Tibor dr. s. k. Halotti tor írta: Rák István Városi ember aligha tudja, mi az a „tőr“. (Hosszú ,,ó“-val.) Olvasott róla, hogy disznótor nem bolondság, hallotta, hogy indulatos emberek megtorolják a rajtuk esett sérelmet, de a „tór“-t min­den ezredik ha ismeri. Pedig a „tór“... igen emberséges ta­lálmány. Gönye Máté — nem tudni, mi okból?­­— megunta a földi viaskodást. Tízévi együttélés után magára hagyta hites­társát, Kovács Julit. Aki pedig még alig érte el a harmincat. S ime, fiatal fejjel özvegységre jutott. Ha valaki lett volna a háznál, hát hagyján a dolog. De se gyerek, se öreg. Ezeket már elvette az Isten, azokat meg nem adott helyettük. Kövesedett szívü ,vén boszorkány legyen, aki ilyen körül­mények között be merjen lépni abba a házba, ahol olyan mozdulatlan hideg­séggel várja a koporsót az elköltözött ember. S ha erős lélekkel áldotta meg ötét az Úr, az első napokban akkor is el kell veszítenie az eszét. A ránehezedő egyedülvalóség súlya alatt. . Ezen segít a „tér“. Özvegy Gönyéné, ha mégannyira sze­rette is az urát, nem ér rá búslakodni. Nem kerül idő a megijedésre. Legfel­jebb ha valamiért be kell szaladni az első szobába, ahol a halott fekszik. Akkor végigviszolog a hátán valami re­­szelős hideg. De csak percnyi ideig. Mert a következő pillanatban előkapja a kaszliban keresett dolgot és mire a szobában imbolygó lélek belekapaszkod­hatnék a szoknyájába, már kin is van a konyhában. Ahol három—négy asszony sürgölődik a „tőr“ előkészítésén. Mert az nagy, előkészületet igényel Akár egy lakodalom, össze kell szá­­­molni a meghívandókat. Sógorok, test­vérek, komák, halottvivők, sírásók, vir­rasztók, jóbarátok és egyéb jogosultak nevei kerülnek sorra. Akik mindannyian számot tartanak Gönye Máté második lakodalmára. Akár az elsőre.­­ Ha a fiatal özvegy el is sírja magát egy-egy nekikeseredett pillanatban, hamarosan letörli a könnyeket. Arra kell most figyelemmel lenni, hogy miként sike­rült a „kübli“ (kuglóf)? nem-e ég el az apró sütemény? fazékban van-e már a baromfi? aztán a koma teljesíti-e be­­csülettel a hordó mellett megkívánt tennivalókat? Mert nagy veszedelem a haláleset, de éppen olyan nagy, ha a halottnézőközönség száraz torokkal te­szi be maga mögött a Gönye-porta kapuját. S ha valaki azt hinné, hogy az éj­szaka annál inkább meghozza a fájdal­mat, és nagyon téved. Mert a törvény­erejű szokás szigorúan őrködik a halot­tasháznak nemcsak nappalán, hanem éjszakáján is. A „verrasztó“ asszonyok hamar belerekednének az imádkozásba, ha a korsó nem állana asztal közepén. Egy-egy kortyantás elcsúszik a konty alá. Hogy aztán legyen mire inni, gon­doskodik róla az a kublival meg süte­ménnyel tele tál, ami soha nem ürül­het ki. — De hisz ez kegyetlenség! — mond­hatná valaki fölháborodva. Dehogy az, kérem! dehogár. Nagyon is emberséges cselekedet. — Hát a gyász? A gyász, a sírás akkorra marad, mi­kor a kántor elkezdi a , Rekviem eter­­nam .. .“-ot énekelni. Akkor már a maga fájdalmával is törődhetik Kovács Juli. Illetőleg már akkor kell is neki törődnie. De addig nem ér rá. (Az író most kénytelen megállapi­­­­tani, hogy a címet elírta. Ugyanis... a „tór“-ról alig akad mondanivalója. Mert a „tór“, mint már föntebb is jeleztetett, tulajdonképpen második lakodalom. Különbség annyi, hogy muzsika nélkül esik meg. Ha valakinek estefelé már nagyon világos a kedve, fölszedelőzkö­­dik és keres olyan hajlékot, ahol neki lehet ereszteni a „Magas jegenyefán...“ kezdetű, nem éppen kegyeletes éneket is. A torban ez már még sincs megen­gedve. Dehát... tehet-e váj­jon róla a gyarló ember, hogy harmadfélnapi bo­rozgatás után nem hajlandó lóggatnni az orrát?) A toronyban rég elharangozták a nyolcat, mikor a „tőr“ utolsó néhány vendége is fölszedelőzködött. — Majd a Juli mihozzánk gyűn! — jelentette be Tombor József, aki igen jó komája volt az elhunytnak. — Megal­szik a Rozival. Nem maradhat itt egye­dül. Én addig elfekszem­ a szénapallá­­son. Akár indulhatunk is. Szép,nyári este volt. Az utcán csönd feküdt, csak a kocsma felől bújt elő tompa zümmögéssel a muzsikaszó. Tűz­oltóba­ esett azon az estén. — De jó kedvük van! — sóhajtott a kétnapos­­ özvegy könnyes szemmel, ahogy közelebb értek a heje-hujához. — Nem érzik a keserűséget, mint én... — Bele kell nyugodni az Úr szent akarattyába! — vélte Tombor József remegős hangon. — Amit az kiszabott, nincs ellene apelláta ... — Bizony nincs! — visszhangozta ki­csit szórakozottan Tömbörné, miközben áhallgatódzott a közeledő zsivajgásra. Valamennyien meglassították a lépést.­­ Fülelték a rikogatást.­­ — Hadd mulassanak! — sóhajtott a másik asszony. — Fiatalok, övék a világ. Sürü gyepű kerítette a kocsmaudvart, Tombor József nem állhatta, hogy oda ne lépjen az árnyékba. Bekukucskálni a kavargó, mulató seregre. — A ragyogóját i de sokan vannak! — álmélkodott visszafojtott hanggal. —­ Hadd nézzem! — röhögött a fele­sége és átkémlelt ő is a csádén. A többiek egyenkint lopakodtak utá­nuk. Az özvegy egyedül maradt kinn az utcaszinten, aztán, hogy lépteket hal­lott, ijedten lódult ő is az árnyékba. Szótlanul bámészkodták a bal hul­lámzását. A nyilas mindig nagyobb lett,­­egyszer aztán valamelyik legény észre­vette a kinn leskelődő társaságot. — József bátyám! — örvendezett na­gyot és kezében tartott üvegjét átnyúj­totta a kerítésen. — Egészségünkre! — Hüsze nem azér gyűltünk! mentegetődzött a koma. — Csak mon­dok ... Nyakonszorította a pinfest, aztán továbbkínálta. Az asszonyok húzódoz­tak, de hogy a legény nem tágított... megszopogatták az üveget ők is. A bor nem lehetett akármilyen, a Tombor József mégegyszer belekö­ Akkor kétfelé törölte a bajszát, megreszelte a torkát, mutatóujj­­fölemelte a kalappal egy magass­á Sej de ... Magas jegenyei Az asszonyokon végigszalad zongás. De mert mindenik hogy a másik szóljon, mindez avatkozás nélkül érhetett . Az ismétlést már a legény ír gyerek is fújta. A második hang is vegyült, mikor a nóta került sorra:" Julis is ütött rá a szájára. «Maga mikor kezdett dudok­kolni n­ügyit 1930 március 1, Csomba! Akik április 1-ig bevallják adócsalásukat, szintén kegyelmet kapnak Félhivatalosan jelentik: Mint a Budapesti Közlöny szombati számában megjelent leg­felsőbb elhatározásokból olvasható, a kor­mányzó tízéves államfői jubileuma alkalmá­ból nemcsak a közönséges bűncselekmé­nyekre és a jövedéki kihágásokra kiszabott szabadságvesztés büntetésekre, hanem adó­csalások, jövedéki kihágások és szabálytalan­ságok miatt kiszabott és különben behajt­ható pénzbüntetésekre és pénzbírságokra is kiterjesztette legfelsőbb kegyelmezési jogá­nak gyakorlását, sőt egyes esetekben a bün­tető eljárás folyamatba tételét is elengedte. Elsősorban a­ kegyelemből elengedte azokat a pénzbüntetéseket és bírságokat, amelyeket 1925 januuár 1. előtt elkövetett jövedéki ki­hágásokért, illetőleg szabálytalanságokért már jogerősen kiszabtak. Az adócsalások kivételével ez alá esnek az 1925 janu­ár 1. előtt elkövetett és az ösz­­szes közadók és jövedéki törvényekbe üt­köző bűncselekményekért és mulasztásokért kiszabott pénzbüntetések és bírságok, amen­­ nyiben azokat eddigelé még be nem fizették. Másodsorban kegyelemből elengedte a bün­tetőeljárást azoknak, akik a közadó megrövi­dítésével, vagy veszélyeztetésével járó adó­csalást, jövedéki kihágást, vagy mulasztáso­kat követtek el, avagy cselekményüket vagy mulasztásukat, mielőtt a pénzügyi hatóság v­­ b bármelyik közegének tudomására jutna, több azonban 1930 április 1-ig öntö­­­­tik. Amennyiben a kihágás elköve­tő közadót megrövidítettek, azt egyidejü­­k fizetik vagy elfogadható módon biztosít­­, mindazok tehát, akik adócsalást, jöve­déki kihágást vagy közadó és jövedéki törvé­nyek rendelkezésébe ütköző bármi mulasz­tást akár szándékosan, akár tudatlanságból elkövettek és emiatt ellenük még sem fel­jelentést, sem hivatalból eljárást folyamatba nem tettek, leletet vagy tényleirást nem vet­tek fel, amennyiben legkésőbb 1930 április 1-ig bármely hatóságnál önként jelentkeznek s a megrövidített közadót — ez alatt értve az állami egyenesadókat, a fogyasztási adókat, forgalmi adókat, illetékeket, vámokat, a jö­vedékeket, a helyhatósági adókat és az auto­nóm testületeket illető tartozások kivételével mindazon szolgáltatásokat, amelyek közadók módjára hajtandók be , lefizetik vagy el­fogadható módon biztosítják, menekülnek a büntetőel­járás folyamatbatételétől. Csak hat szótöbbséggel fogadta el a német birodalmi bizottság a Young-egyezményt Berlinből jelentik. A birodalmi gyűlés Young-bizottsága több mint két hétig tartó vita után pénteken délben befejezte a hágai megállapodásokkal kapcsolatos öt törvény­­javaslat tárgyalását. Közvetlenül a döntő sza­vazás előtt a centrum és a bajor népppárt képviselői általános meglepetésre bejelentet­ték, hogy pártjuk egyelőre várakozó állás­pontra helyezkedik és nem szavazza meg a Young-egyezményeket. A centrum és a bajor néppárt tudvalévően a kormánykoalícióhoz tartozik. Mindkét párt szónokai hangsúlyoz­ták, hogy a párt magatartása nem akar bizal­matlanság lenni a kormánnyal szemben, ha­nem csak azt akarja kifejezésre juttatni, hogy a két párt még részletesebb felvilágosí­tásokat kíván a Young-egyezmények lényegé­ről és következményeiről. A centrum és a bajor néppárt képviselői, a deklarációnak megfelelően, tartózkodtak a szavazástól, ami a német nemzeti párt képviselőinél lelkes él­jenzésre talált. A végső szavazás eredménye 29 szavazat volt a Young-egyezmények mel­lett és 23 szavazat ellenük. A hágai megálla­podások mellett szavaztak a szociáldemo­kraták, demokraták és a német néppárt, el­lenük pedig a német nemzeti párt, a keresz­tény nemzeti párt, a gazdasági párt és a kommunisták. A keresztény nemzeti párt indítványát, amely a német—lengyel likvidációs egyezz­mény elkülönítését kéri, ugyanilyen szavazat­, aránnyal elvetették. Csütörtökig nem tart ülést a képviselőhöz A képviselőház pénteki ülését tíz órakor nyitotta meg Almásy László elnök és a Ház a 17. szakasznál folytatta a fővárosi törvényjavaslat részletes tárgyalását. Bár­dos Ferenc és M­a­­­a­s­i­c­s Géza voltak az első szónokok, majd Petrovács Gyula szólalt föl, aki Gál Jenő legutóbbi beszédén foglalkozott. Gál Jenő azt is kifogásolta, hogy a keresztény párt megbízottai kereszt­­jelvényekkel járnak, tehát az a kifogása, hogy a főváros keresztény társadalma meg van szervezve. Utána Propper Sándor szó­lalt-"JS-, majd Bar­ács Marcell azt fejte­get , hogy a javaslat rendelkezései éppen a polgári társadalom ellen vannak kiélezve, nem hogy azt védenék, mint a belügyminisz­ter mondotta. Peyer Károly azt mondta, hogy a polgári társadalmat ne féltsék a szo­ciáldemokráciától. Pakots József azt hangoztatta, hogy a szel­vény remiszer megbukott az eddigi válasz­tásokon. Az ajánlási rendszer teljesen feles­leges. A sorozatos jogfosztások miatt a pol­gároknak és­­ütt kell haladniok a szociálde­mokratákkal, amíg a közszabadságok nem érvényesülnek, fr o t h e n s t e i n az ajánlási rendszer ellen beszélt és ugyanilyen értelem­ben szólalt fel Györki Imre is. Várnai Dániel beszéde után­­Scitovszky Béla belügyminiszter válaszolt a felszólalásokra. Scitovszky Béla belügyminiszter azt fejtegette, hogy a laj­stromos vszóéná­l in­dokolt, hogy csak ajánlások útján fék­ésím­ szavazni. A szocialistáknak az az igyeke?*' tok, hogy a polgári pártok ne tudjanak be?­* módon szervezkedni. (Zaj a szocialistákul* Az elnök Peyer Károlyt rendreutasitja.)­­ Scitovszky Béla belügyminiszter: Ne­künk kötelességünk meggyőződésünket érvé­nyesíteni. — Terror az, nem meggyőződés — kiált­ják a baloldalon. A belügyminiszter és a szocialisták között még percekig folytatódik a szóváltás, míg végre P­u­k­y Endre elnök kijelentette, hogy Peyer Károlyt, a leghangosabb közbeszólót,­­ a mentelmi bizottság elé fogja utasítani. S­citovszky Béla belügyminiszter pam ■ helyeselte, hogy az ajánlóivfu'-cé 8- elöljáró-­­Ságokon írják alá, mert ez al'Vlot tcina arra, hogy az aláírást terrorisztik'V* eszközükkel megakadályozzák. Az elnök ezután napirendi indítványt tett, javasolva, hogy a legközelebbi ülés már­cius 6-án, csütörtökön legyen. Az indítványt hozzászólás nélkül elfogadták. Az ülés két órakor ért véget.

Next