Magyarság, 1930. március (11. évfolyam, 50-73. szám)
1930-03-01 / 50. szám
3 Személyenkénti amnesztia lesz az igazságügyminiszter előterjesztésére . Amidőn a jogrend biztonságához fűződő jogrendkövetelmények szem előtt tartásával az általános kegyelemnek kereteit a fent meghatározott rendelkezésekben megszabom, a méltányosságtól vezéreltetve nem szándékozom elzárkózni az elől, hogy ezen túlmenően különös méltánylást érdemlő körülmények esetében kivételes kegyelem útján a megbocsátás szellemét érvényesítsem olyanokkal szemben is, akik a mostoha gazdasági viszonyok szinte nyomasztó helyzetében, vagy a szenvedélyeknek az akarat előtt megbénító hatása alatt az általános kegyelem keretein kívül vétettek a büntetőtörvény parancsai ellen s egyéniségüknek, életviszonyaiknak és az eset összes körülményeinek figyelembevételével alaposan remélhető, hogy a kegyelem jótékony hatással lesz jövendő erkölcsi magaviseletükre. Felhívom a magyar királyi igazságügyminisztert, hogy az ezen elhatározásom végrehajtására szükséges intézkedéseket sürgősen tegye meg. Amnesztia kihágási ügyekben A magyar királyi igazságügyminiszter előterjesztésére: I. Kegyelemből elengedem elzárásbüntetésük végrehajtását azoknak az elítélteknek, akiknek a királyi büntetőbíróság vagy a rendőri büntetőbíróság a jelen elhatározásom keltét megelőzően elkövetett kihágás miatt (ide nem értve a jövedéki kihágásokat) jogerősen öt napot meg nem haladó tartamú elzárásbüntetésre ítélt vagy főbüntetésként csupán pénzbüntetésre ítélt ugyan, de ezt behajthatatlansága folytán öt napot meg nem haladó tartamú elzárásbüntetésre kellene átváltoztatni. II. Kegyelemből elengedem elzárásbüntetésük felerészének végrehajtását azoknak az elítélteknek, akiket a királyi büntetőbíróság vagy rendőri büntetőbíróság a jelen elhatározásom keltét megelőzően elkövetett kihágás miatt (ide nem értve a jövedéki kihágásokat) jogerősen öt napot meghaladó tartamú elzárásbüntetésre, vagy főbüntetésként oly pénzbüntetésre ítélt, amelyet behajthatatlansága folytán öt napot meghaladó tartamú elzárásbüntetésre kellene átváltoztatni. III. Az I. és II. pont esetében a kegyelem a főbüntetésen kívül kiterjed a mellékbüntetésként kiszabott pénzbüntetésre is, ha behajthatatlansága folytán elzárásbüntetésre kellene áváltoztatni; nem terjed ki azonban az ítélet egyéb rendelkezéseire. IV. Kegyelemből elengedem a bűnvádi eljárást azoknak, akik elevi olyan kihágás miatt (ide nem értve a jövedéki kihágásokat) kell eljárást indítani vagy folytatni, amelyet a jelen elhatározásom keltét legalább egy évvel megelőzően követték el, föltéve, hogy az ügyben a jelen elhatározásom keltéig még elsőfokú ítélet sem hozatott. Amennyiben az ügyben már legalább elsőfokú ítéletet hoztak, amely azonban még nem jogerős, a terhelt csak az esetben részesül kegyelemben, ha az eljárás állásához képest az első vagy felsőbb fokon eljárt bíróság ítélete öt napot meg nem haladó tartamú elzárásbüntetést vagy oly pénzbüntetést állapított meg, amelyet behajthatatlansága folytán öt nap, meg nem haladó tartamú elzárásbüntetésre kellene átváltoztatni. Jövedéki kihágások V. Kegyelemből elengedem a jövedéki kihágás miatt jogerősen megállapított szabadságvesztés-büntetésük felerészének végrehajtását azoknak, akik a jelen elhatározásom kelte idején ezen büntetésüket töltik, tekintet nélkül arra, hogy a szabadságvesztés-büntetést az ítélet már eredetileg így állapította meg, vagy pedig azt a kiszabott pénzbüntetés behajthatatlansága folytán kell végrehajtani. VI. Az I., II., illetve IV. és V. pont alapján nem részesülhetnek kegyelemben azok, akik a jelen elhatározásom keltét megelőző két éven belül azonos vagy hasonló természetű kihágás miatt már jogerősen el voltak ítélve. VII. Annak a megállapítására, hogy a jelen elhatározásom alapján ki részesül kegyelemben, a büntetésüket töltő elítéltekkel szemben a büntetést végrehajtó hatóság (királyi járásbíróság, királyi ügyészség, rendőri büntetőbíróság), egyébként pedig az a hatóság hivatott, amely a kihágási ügyben eljárt, illetve, amely a jogerősen megállapított büntetés végrehajtását nyilvántartja. Kelt Budapesten, 1930. évi március hó 1. napján. Horthy s. k. Zsitvay Tibor dr. s. k. Halotti tor írta: Rák István Városi ember aligha tudja, mi az a „tőr“. (Hosszú ,,ó“-val.) Olvasott róla, hogy disznótor nem bolondság, hallotta, hogy indulatos emberek megtorolják a rajtuk esett sérelmet, de a „tór“-t minden ezredik ha ismeri. Pedig a „tór“... igen emberséges találmány. Gönye Máté — nem tudni, mi okból?— megunta a földi viaskodást. Tízévi együttélés után magára hagyta hitestársát, Kovács Julit. Aki pedig még alig érte el a harmincat. S ime, fiatal fejjel özvegységre jutott. Ha valaki lett volna a háznál, hát hagyján a dolog. De se gyerek, se öreg. Ezeket már elvette az Isten, azokat meg nem adott helyettük. Kövesedett szívü ,vén boszorkány legyen, aki ilyen körülmények között be merjen lépni abba a házba, ahol olyan mozdulatlan hidegséggel várja a koporsót az elköltözött ember. S ha erős lélekkel áldotta meg ötét az Úr, az első napokban akkor is el kell veszítenie az eszét. A ránehezedő egyedülvalóség súlya alatt. . Ezen segít a „tér“. Özvegy Gönyéné, ha mégannyira szerette is az urát, nem ér rá búslakodni. Nem kerül idő a megijedésre. Legfeljebb ha valamiért be kell szaladni az első szobába, ahol a halott fekszik. Akkor végigviszolog a hátán valami reszelős hideg. De csak percnyi ideig. Mert a következő pillanatban előkapja a kaszliban keresett dolgot és mire a szobában imbolygó lélek belekapaszkodhatnék a szoknyájába, már kin is van a konyhában. Ahol három—négy asszony sürgölődik a „tőr“ előkészítésén. Mert az nagy, előkészületet igényel Akár egy lakodalom, össze kell számolni a meghívandókat. Sógorok, testvérek, komák, halottvivők, sírásók, virrasztók, jóbarátok és egyéb jogosultak nevei kerülnek sorra. Akik mindannyian számot tartanak Gönye Máté második lakodalmára. Akár az elsőre. Ha a fiatal özvegy el is sírja magát egy-egy nekikeseredett pillanatban, hamarosan letörli a könnyeket. Arra kell most figyelemmel lenni, hogy miként sikerült a „kübli“ (kuglóf)? nem-e ég el az apró sütemény? fazékban van-e már a baromfi? aztán a koma teljesíti-e becsülettel a hordó mellett megkívánt tennivalókat? Mert nagy veszedelem a haláleset, de éppen olyan nagy, ha a halottnézőközönség száraz torokkal teszi be maga mögött a Gönye-porta kapuját. S ha valaki azt hinné, hogy az éjszaka annál inkább meghozza a fájdalmat, és nagyon téved. Mert a törvényerejű szokás szigorúan őrködik a halottasháznak nemcsak nappalán, hanem éjszakáján is. A „verrasztó“ asszonyok hamar belerekednének az imádkozásba, ha a korsó nem állana asztal közepén. Egy-egy kortyantás elcsúszik a konty alá. Hogy aztán legyen mire inni, gondoskodik róla az a kublival meg süteménnyel tele tál, ami soha nem ürülhet ki. — De hisz ez kegyetlenség! — mondhatná valaki fölháborodva. Dehogy az, kérem! dehogár. Nagyon is emberséges cselekedet. — Hát a gyász? A gyász, a sírás akkorra marad, mikor a kántor elkezdi a , Rekviem eternam .. .“-ot énekelni. Akkor már a maga fájdalmával is törődhetik Kovács Juli. Illetőleg már akkor kell is neki törődnie. De addig nem ér rá. (Az író most kénytelen megállapitani, hogy a címet elírta. Ugyanis... a „tór“-ról alig akad mondanivalója. Mert a „tór“, mint már föntebb is jeleztetett, tulajdonképpen második lakodalom. Különbség annyi, hogy muzsika nélkül esik meg. Ha valakinek estefelé már nagyon világos a kedve, fölszedelőzködik és keres olyan hajlékot, ahol neki lehet ereszteni a „Magas jegenyefán...“ kezdetű, nem éppen kegyeletes éneket is. A torban ez már még sincs megengedve. Dehát... tehet-e vájjon róla a gyarló ember, hogy harmadfélnapi borozgatás után nem hajlandó lóggatnni az orrát?) A toronyban rég elharangozták a nyolcat, mikor a „tőr“ utolsó néhány vendége is fölszedelőzködött. — Majd a Juli mihozzánk gyűn! — jelentette be Tombor József, aki igen jó komája volt az elhunytnak. — Megalszik a Rozival. Nem maradhat itt egyedül. Én addig elfekszem a szénapalláson. Akár indulhatunk is. Szép,nyári este volt. Az utcán csönd feküdt, csak a kocsma felől bújt elő tompa zümmögéssel a muzsikaszó. Tűzoltóba esett azon az estén. — De jó kedvük van! — sóhajtott a kétnapos özvegy könnyes szemmel, ahogy közelebb értek a heje-hujához. — Nem érzik a keserűséget, mint én... — Bele kell nyugodni az Úr szent akarattyába! — vélte Tombor József remegős hangon. — Amit az kiszabott, nincs ellene apelláta ... — Bizony nincs! — visszhangozta kicsit szórakozottan Tömbörné, miközben áhallgatódzott a közeledő zsivajgásra. Valamennyien meglassították a lépést. Fülelték a rikogatást. — Hadd mulassanak! — sóhajtott a másik asszony. — Fiatalok, övék a világ. Sürü gyepű kerítette a kocsmaudvart, Tombor József nem állhatta, hogy oda ne lépjen az árnyékba. Bekukucskálni a kavargó, mulató seregre. — A ragyogóját i de sokan vannak! — álmélkodott visszafojtott hanggal. — Hadd nézzem! — röhögött a felesége és átkémlelt ő is a csádén. A többiek egyenkint lopakodtak utánuk. Az özvegy egyedül maradt kinn az utcaszinten, aztán, hogy lépteket hallott, ijedten lódult ő is az árnyékba. Szótlanul bámészkodták a bal hullámzását. A nyilas mindig nagyobb lett,egyszer aztán valamelyik legény észrevette a kinn leskelődő társaságot. — József bátyám! — örvendezett nagyot és kezében tartott üvegjét átnyújtotta a kerítésen. — Egészségünkre! — Hüsze nem azér gyűltünk! mentegetődzött a koma. — Csak mondok ... Nyakonszorította a pinfest, aztán továbbkínálta. Az asszonyok húzódoztak, de hogy a legény nem tágított... megszopogatták az üveget ők is. A bor nem lehetett akármilyen, a Tombor József mégegyszer belekö Akkor kétfelé törölte a bajszát, megreszelte a torkát, mutatóujjfölemelte a kalappal egy magassá Sej de ... Magas jegenyei Az asszonyokon végigszalad zongás. De mert mindenik hogy a másik szóljon, mindez avatkozás nélkül érhetett . Az ismétlést már a legény ír gyerek is fújta. A második hang is vegyült, mikor a nóta került sorra:" Julis is ütött rá a szájára. «Maga mikor kezdett dudokkolni nügyit 1930 március 1, Csomba! Akik április 1-ig bevallják adócsalásukat, szintén kegyelmet kapnak Félhivatalosan jelentik: Mint a Budapesti Közlöny szombati számában megjelent legfelsőbb elhatározásokból olvasható, a kormányzó tízéves államfői jubileuma alkalmából nemcsak a közönséges bűncselekményekre és a jövedéki kihágásokra kiszabott szabadságvesztés büntetésekre, hanem adócsalások, jövedéki kihágások és szabálytalanságok miatt kiszabott és különben behajtható pénzbüntetésekre és pénzbírságokra is kiterjesztette legfelsőbb kegyelmezési jogának gyakorlását, sőt egyes esetekben a büntető eljárás folyamatba tételét is elengedte. Elsősorban a kegyelemből elengedte azokat a pénzbüntetéseket és bírságokat, amelyeket 1925 januuár 1. előtt elkövetett jövedéki kihágásokért, illetőleg szabálytalanságokért már jogerősen kiszabtak. Az adócsalások kivételével ez alá esnek az 1925 január 1. előtt elkövetett és az öszszes közadók és jövedéki törvényekbe ütköző bűncselekményekért és mulasztásokért kiszabott pénzbüntetések és bírságok, amen nyiben azokat eddigelé még be nem fizették. Másodsorban kegyelemből elengedte a büntetőeljárást azoknak, akik a közadó megrövidítésével, vagy veszélyeztetésével járó adócsalást, jövedéki kihágást, vagy mulasztásokat követtek el, avagy cselekményüket vagy mulasztásukat, mielőtt a pénzügyi hatóság v b bármelyik közegének tudomására jutna, több azonban 1930 április 1-ig öntötik. Amennyiben a kihágás elkövető közadót megrövidítettek, azt egyidejük fizetik vagy elfogadható módon biztosít, mindazok tehát, akik adócsalást, jövedéki kihágást vagy közadó és jövedéki törvények rendelkezésébe ütköző bármi mulasztást akár szándékosan, akár tudatlanságból elkövettek és emiatt ellenük még sem feljelentést, sem hivatalból eljárást folyamatba nem tettek, leletet vagy tényleirást nem vettek fel, amennyiben legkésőbb 1930 április 1-ig bármely hatóságnál önként jelentkeznek s a megrövidített közadót — ez alatt értve az állami egyenesadókat, a fogyasztási adókat, forgalmi adókat, illetékeket, vámokat, a jövedékeket, a helyhatósági adókat és az autonóm testületeket illető tartozások kivételével mindazon szolgáltatásokat, amelyek közadók módjára hajtandók be , lefizetik vagy elfogadható módon biztosítják, menekülnek a büntetőeljárás folyamatbatételétől. Csak hat szótöbbséggel fogadta el a német birodalmi bizottság a Young-egyezményt Berlinből jelentik. A birodalmi gyűlés Young-bizottsága több mint két hétig tartó vita után pénteken délben befejezte a hágai megállapodásokkal kapcsolatos öt törvényjavaslat tárgyalását. Közvetlenül a döntő szavazás előtt a centrum és a bajor népppárt képviselői általános meglepetésre bejelentették, hogy pártjuk egyelőre várakozó álláspontra helyezkedik és nem szavazza meg a Young-egyezményeket. A centrum és a bajor néppárt tudvalévően a kormánykoalícióhoz tartozik. Mindkét párt szónokai hangsúlyozták, hogy a párt magatartása nem akar bizalmatlanság lenni a kormánnyal szemben, hanem csak azt akarja kifejezésre juttatni, hogy a két párt még részletesebb felvilágosításokat kíván a Young-egyezmények lényegéről és következményeiről. A centrum és a bajor néppárt képviselői, a deklarációnak megfelelően, tartózkodtak a szavazástól, ami a német nemzeti párt képviselőinél lelkes éljenzésre talált. A végső szavazás eredménye 29 szavazat volt a Young-egyezmények mellett és 23 szavazat ellenük. A hágai megállapodások mellett szavaztak a szociáldemokraták, demokraták és a német néppárt, ellenük pedig a német nemzeti párt, a keresztény nemzeti párt, a gazdasági párt és a kommunisták. A keresztény nemzeti párt indítványát, amely a német—lengyel likvidációs egyezzmény elkülönítését kéri, ugyanilyen szavazat, aránnyal elvetették. Csütörtökig nem tart ülést a képviselőhöz A képviselőház pénteki ülését tíz órakor nyitotta meg Almásy László elnök és a Ház a 17. szakasznál folytatta a fővárosi törvényjavaslat részletes tárgyalását. Bárdos Ferenc és Maasics Géza voltak az első szónokok, majd Petrovács Gyula szólalt föl, aki Gál Jenő legutóbbi beszédén foglalkozott. Gál Jenő azt is kifogásolta, hogy a keresztény párt megbízottai keresztjelvényekkel járnak, tehát az a kifogása, hogy a főváros keresztény társadalma meg van szervezve. Utána Propper Sándor szólalt-"JS-, majd Barács Marcell azt fejteget , hogy a javaslat rendelkezései éppen a polgári társadalom ellen vannak kiélezve, nem hogy azt védenék, mint a belügyminiszter mondotta. Peyer Károly azt mondta, hogy a polgári társadalmat ne féltsék a szociáldemokráciától. Pakots József azt hangoztatta, hogy a szelvény remiszer megbukott az eddigi választásokon. Az ajánlási rendszer teljesen felesleges. A sorozatos jogfosztások miatt a polgároknak ésütt kell haladniok a szociáldemokratákkal, amíg a közszabadságok nem érvényesülnek, fr o t h e n s t e i n az ajánlási rendszer ellen beszélt és ugyanilyen értelemben szólalt fel Györki Imre is. Várnai Dániel beszéde utánScitovszky Béla belügyminiszter válaszolt a felszólalásokra. Scitovszky Béla belügyminiszter azt fejtegette, hogy a lajstromos vszóénál indokolt, hogy csak ajánlások útján fékésím szavazni. A szocialistáknak az az igyeke?*' tok, hogy a polgári pártok ne tudjanak be?* módon szervezkedni. (Zaj a szocialistákul* Az elnök Peyer Károlyt rendreutasitja.) Scitovszky Béla belügyminiszter: Nekünk kötelességünk meggyőződésünket érvényesíteni. — Terror az, nem meggyőződés — kiáltják a baloldalon. A belügyminiszter és a szocialisták között még percekig folytatódik a szóváltás, míg végre Puky Endre elnök kijelentette, hogy Peyer Károlyt, a leghangosabb közbeszólót, a mentelmi bizottság elé fogja utasítani. Scitovszky Béla belügyminiszter pam ■ helyeselte, hogy az ajánlóivfu'-cé 8- elöljáró-Ságokon írják alá, mert ez al'Vlot tcina arra, hogy az aláírást terrorisztik'V* eszközükkel megakadályozzák. Az elnök ezután napirendi indítványt tett, javasolva, hogy a legközelebbi ülés március 6-án, csütörtökön legyen. Az indítványt hozzászólás nélkül elfogadták. Az ülés két órakor ért véget.