Magyarság, 1930. szeptember (11. évfolyam, 198-221. szám)
1930-09-02 / 198. szám
,-'*.1.IV.a Bolsevik suhancok inzultálják a Járókelőket A város képe a reggeli órákban a megszokott és rendes képet mutatta, csupán a kültelkeken és a gyárnegyedekben volt némaság, feszült, ideges, vésztjósló hangulat. A gyárakban szünetelt a munka s a környék néptelen és elhagyatott volt, csak a rendőri készültség csoportjai és az őrjáratok tűntek fel helyenként. Az erősen figyelő szem azonban észrevehette, hogy kisebb, suhancokból álló, zavargó csoportok bukkannak fel itt is, ott is, gúnyos és kötekedő megjegyzéseket tesznek a jobban öltözött járókelőkre és a rendőri előkészületekre és lassan az Andrássy-út és a városligeti villanegyed felé szivárognak. Ezek a suhancok voltak a készülő tüntetés előőrsei.. Tíz óra után a város belső területén a kíváncsiskodó emberek már olyan tömegben verődtek össze, hogy itt-ott a rendőri karhatalom vezetői oszlásra szólították fel a csoportosulókat. Gúnyos megjegyzések hangzottak ekkor a rendőrük ellen. Az üzletek legnagyobb része zárva volt s amikor fél 11 óra után az első munkáscsoportok feltűntek az Erzsébet-köruton és a Rákóczi-út környékén, a még nyitva volt üzletek redőnyeit is sietve lehúztak. A forgalom sokkal kisebb volt, mint más napokok, a társzekerek, teherautók teljesen hiányoztak és az autók száma is sokkal kevesebb volt. Tizenegy órakor az a jelentés érkezett a főkapitányság államrendészeti osztályára, hogy a munkásság a külvárosokban és a nagyobb gyárak körül, a város belterületén pedig a Rákóczi-téren és környékén megkezdte a gyülekezést, olyan formában azonban, hogy a gyalogjárókon kettesével, hármasával sétáltak s mielőtt a a rendőri karhatalom közbelépett volna, már szét is oszlottak. Egyetlenegy helyen sem volt délelőtt 10 óráig rendőri beavatkozás. A munkásság felvonulását a szakszervezeti tanács irányította, külön tüntetési központot állítottak fel, ide futottak be telefonon és kerékpáros küldöncök útján a jelentések a különböző tüntetési területekről. Tervszerűen és pontosan ment minden, a munkásság szétszórtan szivárgott be a város belterülelére, Csepel, Kispest, Pesterzsébet, Kőbánya és Újpest felől, Olymódon, hogy a rendőrség sehol sem akadályozhatta meg a bevonulást. Az első összetűzés Természetesen előre látható volt, hogy a Nagykörúton, vagy az Andrássy-úton a min t tüntető tömeg felvonulása az Andrássy-úton a budapesti közönség nem nagyon vette figyelembe a főkapitány plakátokon kiragasztott és a sajtóban közzétett figyelmeztető felhívását, mert az útvonalakon mindenütt a kiváncsiak százai csoportosultak, jobb ruhába öltözött férfiak és nők várták az utcasarkokon a beharangozott tüntetés látványosságát. Egy görnyedt öregasszony írta: Thury Zsuzsa Először csak a fekete füst látszott, azután a hajó fehér teste is előtűnt a kanyarodóból. Egyszerre megmozdult a figyelő sokaság a parton, izgatott szaladgálás, kiabálás kezdődött. A hercegnő emberei egy csomóba verődtek a hajóhídnál, félretolták a bámészkodó parasztgyerekeket. Fehér egyenruhás tengerész, a révkapitány sietett feléjük. — Kérem, urak, ha parancsolják, a kocsik beállhatnak ide is, ha esetleg a fenséges asszonynak így kényelmesebb... — Nem, köszönöm, most már ne változtassunk semmin, — mondta a jószágigazgató, egy kis fekete emberke. — Kérem a beszállókat — intézkedett tovább az egyenruhás — talán addig is félreállnának, amíg a fenséges asszony itt elhalad. Hagyjuk szabadon az utat. Mindenki előre igyekezett a korlát felé, feketeruhás papok, a jegyző, parasztasszonyok, lányok szorongtak egymás mellett. A festő, nyitott rajztömbbel a kezében, valamivel távolabb a töltésnél várakozott. Pipázó falusiak állták körül, gyors kézzel vetette őket papírra. Amikor a hajó a stég felé közeledett, letépte a telifirkált lapot. Lassan közeledett a hajó, lecsúszott a vizen, megint fölfelé tartott, a kötelet dobták, azután nagy robajjal ráeresztették a deszkapadlót. Két sötétruhás aszszony várt a kiszállásra. Magas, fekete alak lépett ki elsőnek, utána a másik. A jószágigazgató előre sietett, mélyen meghajolva emelte ajkához a fenséges kezet. A hercegnő lassan előre jött a hídon, a parton megállt egy pillanatra, csókra nyújtotta a kezét a kastélybelieknek, azután szép, meglepett mosollya körülnézett... Nem számított ilyen tömegre, nem ismerte a falut, ahová most megérkezett, hogy kétórányira fekvő kastélyában töltse a nyarat, mint azelőtt is minden évben. Bécsben lakott a hercegnő, ott élte le az életét Csöndben, magányosságban, szomorú egyedüllétben, jótékonykodva és tisztelettől, szeretettől körülvéve. Minden évben ideutazott a birtokára jó levegőt szívni, virágot nevelni és ilyenkor még jobban elzárkózott az emberektől. Tavasszal hajóállomást kapott a falu és a hercegnő értesítette a kastélybelieket, hogy a hajónál várják a kocsik. A hír bejárta a falut és igy esett, hogy a hercegnő a hajóhídnál megállva szép, meglepett mosollyal körie nézett és meghajtotta sápadt, hófehér fejét az üdvözlésekre. Meghatotta a tiszteletnek ez a nem várt megnyilvánulása, körülölelte a szemével az egész falut. Egy fejjel kimagaslott a tömeg közül, fejedelmi alakját kifeszítette, valami kis bánatos mosoly is megbújt a szája szögletében, ahogy pillantása a festő lázas munkáját érte. Halkan odaszólt valamit németül a jószágigazgatónak, azután egyenes, méltóságteljes léptekkel elindult a vasúti töltésen túl várakozó kocsik felé. Mindenki utána sietett, bámészkodva állták körül a kocsikat, egyszerre kitisztult a hajóállomás környéke, csak a festő ült tovább a háromlábú széken és a parasztok pipáztak egykedvűen körülötte. Két lány szaladt felé: — Mutasd a képet! A férfi haragos volt: — Ha csak egy perccel tovább tart az egész, nagyszerűen sikerül. Legalább egy kis üdvözlőbeszédet mondhattak volna a tiszteletére. Hiszen nagyjából az alak azért készen van ... Mindenki a képre nézett, a két lány hangosan nevetett, ahogy nézte: magas, egyenes alak, kis, fekete alak, régidivatú, a fejtetőn ülő, szoros öv a derékon, földig érő bő szoknya, a kezében esernyő. — Majd én odaállok, hogy befejezhesd — nevetett a fiatalabbik lány. Maga után húzta a másikat, szaladtak a rúd felé. Bő kabátját a dereka köré csavarta, hogy a földet seperte vele és melle alatt megszorította az övvel. A kalapját felül benyomta, úgy állította a fejebubjára, zsebkendőjét hátul lengette, mint egy fátyolt. Felkapott a földről egy botot, arra támaszkodott és férfias, hoszszú léptekkel, mereven egyenes tartással előreindult. A parasztok röhögtek, a pipát is kivették a szájukból. — Na, ez jól megadja neki! — nevetett az egyik. — Csak a képe nem tud olyan sárga lenni... A lány ide-odafintorgott az arcával, egyszer-egyszer elfelejtkezett a méltóságról, megbillentette a cipőjét, azután megint fölkapta a fejét a levegőbe. A töltésnél megtorpant, halálos ijedtség dermesztette meg a tagjait. Mélységes csend lett, némán bámultak előre. Ott állt a fenséges asszony a töltésen, előrehajolva nézett a lányra. Szép, fáradt arcáról lekopott a meghatott mosoly, szürkén és szomorúan, fátyolos szemmel meredt előre. Azután megfordult és elindult vissza, a kocsikhoz; egy kicsi, görnyedt, gyámoltalan öregasszony... denfelől szivárgó munkástömeg összetorlódik és akaratlanul csoportosulás támad, ami rendőri beavatkozást von maga után. Ezért a kora délelőtti órákban az Oktogon-térre helyezték a karhatalmi intézkedések súlypontját és tizenegy óra előtt valamivel már bekövetkezett az első összetűzés a Királyutca és Erzsébet körut sarkán. Itt ugyanis mintegy nyolcvan-száz főnyi, fiatal munkásokból álló csapat szidalmazni kezdte a rendőröket, mire lovasrendőrök attakja tisztitotta meg az utcát. A rendőrök a járdára is felnyomultak s a tüntetők riadtan futottak szélt a mellékutcákba. Ugyanekkor a Rákóczi téren is volt egy kisebb incidens, ahol egy rendőr állítólag megütött egy munkást. Nagyi izgalom támadt a tömegben, az ott szolgálatot teljesítő rendőrfelügyelő azonban gyorsan közbelépett, nyugalomra intette a tömeget és olyan utasítást adott rendőreinek, hogy csak a legvégső esetben alkalmazzanak erélyesebb eszközöket. gdobálás, támadás Az Andrássy-úton, tán a beszivárgó gyanús elemek és fiatal munkáscsoportok hatása alatt,már sokkal idegesebb és feszültebb volt a hangulat, mint a Nagykörúton. Kéttizenkevó tájban egy kincstári autó robogott végig a Liget felöl az Andrássy-úton, amelyben három csendőrtiszt ült. Füttyszó, fenyegető kitúzás és zugó pfujjolás kísérte fi gép.¡¡ad!. Mindenfelől szidalmazó hangok hatn . ik ! Tepttőzsigt is a kormány ellepi Az ica egyszerre hangos lett, az ablakok ki- -óikkal teltek meg s a tömeg jórésze még el sem érte a Köröndnél fölállított nagyobb rendőrosztagot, már megtörtént az első komoly összeütközés. Az Izabella-utca tájékán ugyanis kővel dobáltak meg egy öttagú lovasrendőr járőrt, amely az úttest közepén haladt. Pár perc múlva lovasrendőrök vágtattak végig az Andrássy úton és felszólították a két szélső gyalogjárón és a két belső sétajárdán haladó tömeget, hogy oszoljanak szét. Hátulról azonban egyre özönlöttek a munkáscsöppentek, mire rendőrattak következett, kardiúpozással s a tömeg szétrebbent. Jajgatás, sakottázás, káromkodás töltötte be a Süt.Úr utca környékét s a mellékutcák megteltei futó emberekkel, akik mind a Városhely felé tartottak. A rendőraltak azonban tudta megtisztítani piár az Andrássy-ut , tömeg továbbhaladt, a mellékutcák Aréna-át is öntötte a csoportokat, úgy, hogy a Millenniumi emlékmű körül s azon túl a, Városliget terein és pázsitján lassanként lelmetes lett a helyzet. 1930 szeptember 2. kedd Szidalmazzák a rendőröket Közben a felvonuló munkástömeg olyan erősen ellepte az Erzsébet körút gyalogjáróit, hogy az utcai forgalom szinte elakadt. A tömeg némán és fegyelmezett rendben viselkedett, itt-ott hallatszott csak az ütemes „Munkát, Kenyeret“-kiáltozás, de már látszott, hogy helyenkint harciasabb kedvű és agresszívebb csoportok is akadnak. A Dobutca és Erzsébet körút sarkán negyed tizenkettőkor újabb rendőrattak volt, ami azt eredményezte, hogy a munkások egy része a Dob utcán keresztül a Városliget felé kezdett húzódni. Itt a lovasrendőrök Szintén a gyalogjárón szórták szét a felvonuló munkásokat, utána a gyalogosrendőrök kardlapot használtak s ennek során több sebesülés történt. Tizenkét tüntetőt előállítottak a Hársfa utcai kerületi kapitányságra, így ért el a tömeg mind idegesebb és ingerültebb hangulatban az Oktogon térre, majd az Andrássy-útra. Több szétoszlatás volt itt is, ez azonban aránylag békés jellegű volt. A felvonuló munkáscsoportok készségesen engedelmeskedtek a rendőrök utasításainak, hangtalanul, méltóságteljesen lépkedtek a gyalogjárón s már-már úgy látszott, hogy a tervezett tüntetés — a május elseji békés tüntetéshez hasonlóan — teljes mértékben sikerül s komolyabb rendőri beavatkozásra sehol sem kerül sor. Ekkor azonban az Eötvös utca felől többszáz főnyi, jórészt fiatal munkásokból álló, sport sapkás tömeg csatlakozott a többi felvonulóhoz , elvegyülve a munkások közé, egyre hangosabban követeltek munkát és kenyeret s szidalmazták a rendőrséget. A későbbi események igazolták, hogy főképp ez a sport sapkás fiatal munkásokból álló csoport, valamint a többi hasonlóképpen a munkások közé keveredő gyanús elem rendezte a rombolásokat, provokálta a rendőrség erélyes karhatalmi intézkedéseit s teremtette meg azt az atmoszférát a pesti utcákon, ami később véres zavargássá fejlődött. Tumultus az Ezredéves emlékmű kér A Millenniumi emlékmű körül volt elhelyezve a rendőrtartalék, míg a Műcsarnoki lépcsőit és szemben a Szépművészeti Múveulet környékét csendőrosztagok tartották megszállva. A Névtelen Hős sírja mögött helyezkedett el a rendőri karhatalom vezérkara , itt állt Bezegh-Huszágh Miklós főkapitány is. A főkapitány utasítására a rendőri karhatraalom csöndesen szemlélte a tömeg felvonulását és nem avatkozott be. Egymásután érkeztek a Szakszervezeti Tanács vezető tagjai, több szocialista képviselő, demokrata képviselők, akik szemtanúi voltak, hogy a rend*őrség mindent elkövetett a rend és nyugalom fentartására. A Millenniumi emlékmű körül még nem is volt semmi összetűzés, a szobor* csoporton túl azonban egyszerre megválto* zott a felvonuló tömeg hangulata. Vad lárma, füttyszó és kiáltozás hallatszott egyszerre, a tömeg tüntetni kezdett a rendőrök ellen, mire Straus rendőrfőfelügyelő lavásártitkot rendelt el. A lovasrendőrök nekirúgtattak a tömegnek, amely azonban ellenállott. Kiröpültek a kardok, megkezdődött a kardlapozás, amit fülsiketítő, tomboló lárma követett. A tömeg egyszerre szétfutott, de ugyanekkor dühtől őrjöngő, fékevesztett sereggé változott. Ellepték a pázsitokat, virág- Neumann Simoni! szőnyeg, bútorszövet, átvető stb. áruháza a LttereMezfis! Itsara nem amist!hl, mert rendkívül nagy raktárából csak egy jelentéktelen kis töredéket tudott volna megtekinthetővé tenni. Ezért arra kéri önt, szíveskedjék a céget IV., Irányi utca 27. §7. alatt lévő áruházában felkeresni, ahol ízlésének és szükségletének minden tekintetben a legmegfelelőbb árut a 1 m-1'-i legjutányosabb áron fogja a cgsso-stj. találat.