Magyarság, 1931. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1931-01-17 / 13. szám

1931 január 17, szombat 73EK8BEBZ9 Ktsmi Huszonkét külügyminiszter és öt miniszterelnök jelent meg a páneurópai konferencián Genfből jelentik: Briand francia külügy­miniszter elnöklésével pénteken délelőtt egy­negyed 12 órakor megkezdődött a Népszö­vetség európai bizottságának második ülés­szaka, a nagy érdeklődéssel várt „páneurópai konferencia". Az ülést a népszövetség főtit­kári hivatalának üvegverandatermében tar­tották, amely az utolsó helyig megtelt. Mind a 27 európai kormány elküldte megbízott­ját,­ vagy miniszterellökét vagy külügy­miniszterét. Huszonkét külügyminiszter és öt miniszterelnök jött el. Az egyes politiku­sokat számos magasrangú főtisztviselő és szakértő kiséri. A nemzetközi sajtó részéről példátlan érdeklődés nyilvánul meg a pán­európai konferencia iránt s a teremben hemzsgenek az újságírók. A délelőtt 11 órára kitűzött ülést negyedórás késéssel nyitották meg. A tanácskozás megkezdése előtt kisebb csoportok alakultak s az egyes miniszterek élénken társalogtak egymással. A legna­gyobb csoport Grandi olasz külügyminiszter körül képződött, aki Curtius német külügy­miniszterrel elegyedett beszélgetésbe. Az ülést Briand beszéde nyitotta meg. Briand kiemelte, hogy a háború utáni idők történelmében még sohasem ült az európai nemzeteken a gazdasági nyomornak oly ha­talmas nyomása, mint manapság. Végül azt javasolta, hogy mindenekelőtt az európai vámbékekonferencia elnöke, Colijn tegyen jelentést az európai vámcsökke­ntések kérdé­séről, azután pedig kezdjék meg az európai agrárhitelek rendkívül fontos kérdésének megvitatását. Csak a teljes egyenrangúság alapján! Briand után Curtius német külgyminisz­­ter beszélt. A birodalmi kormány már az első francia páneurópai memorandumra adott válaszában leszögezte álláspontját az európai államszövetség kérdésében — mon­dotta Curtius — s ezt az álláspontját most is fentartja. Németország is készséggel haj­landó részt venni a békepolitikában és az európai nemzetek együttműködésében, el­várja azonban, hogy a közös munka az ér­dekek kiegy­enlítése és a teljes egyenrangú­ság alapján folyik. Munkarendet és progra­mot kell felállítani a tanácskozások menetére nézve és meg kell vitatni azt a kérdést is, hogy bevonják-e a bizottság tanácskozásaiba azokat az európai államokat is, amely­ek nem tagjai a népszövetségnek. Szovjetoroszorszá­got és Törökországot Véleménye szerint mindezek olyan kérdések, amelyek felett a legsürgősebben dönteni kell s ezért azt kérdi Briandtól, mi az álláspontja ezekben a dol­gokban. Briand azt válaszolta, hogy helyesli Cur­tius javaslatait és nincs kifogása az ellen, hogy a bizottság megvitassa a német kül­ügyminiszter által felvetett problémákat. A következő szónok Grandi olasz külügy­miniszter volt. Szovjetoroszországot és Török­országot feltétlenül meg kell hívni a bizott­ságba — mondotta — hiszen a bizottság európai államszövetséget akar létrehozni, nem pedig néhány állam szövetségét. Nem szabad megtörténnie annak, hogy­ Európa is­mét két táborra szakadjon. Az olasz kormány­nak az a meggyőződése, hogy az európai ál­lamszövetség keretén belül minden egyes államnak teljesen azonos politikai, gazdasági és jogi helyzetet kell biztosítani. Ezzel kap­csolatban az olasz kormány reméli, hogy az általános leszerelés is egyenlő mértékben fog történni. Az egyenlő leszerelés az alapja Európa biztonságának és békéjének. Henderson angol külügyminiszter helyeselte Grandi fejtegetéseit és azt mondotta, hogy a Grandi által felvetett problémákat komoly megfontolás tárgyává kell tenni. Az angol kül­ügyminiszter éppen ezért azt javasolta, ala­kítsanak egy bizottságot, amely megvitatná mindezeket a kérdéseket. Briand mindjárt magáévá tette Henderson javaslatát és fel­szólította az európai bizottságot, alakítsa meg ezt az albizottságot, ami rögtön meg is történt. Az albizottság nyolc tagja Briand, Henderson, Curlin­s, Grands, Hymans, Bel-J­­erst van Bloekland, Alba herceg és Michae­lakopulosz lett. A népszövetség sorozatos kudarcai Az európai tanulmányi bizottság negyed­ötkor ült össze, hogy meghallgassa Colijn holland delegátus, a vámbékekonferencia elnökének jelentését. Colijn a lehető legsö­tétebb színekben ecsetelte azokat a soroza­tos kudarcokat, amelyek a népszövetség gaz­dasági munkálatait 1925 óta érték. Négy­ évi munka után azt kell látni, hogy a mai hely­­zet javulás helyett rosszabodást mutat 1927-el szemben. Tisztában kell lenni azzal, hogy a nép­szövetség fáradozásait, amelyekkel az 1927. évi világgazdasági értekezlet határozatait meg akarta valósítani, meghiúsultnak kell tekinteni. A gazdasági helyzet az 1927. évi világgazdasági értekezlet óta nem javult, sőt rosszabbodott. Ennek következménye az, hogy nem egy országban az emberek el­vesztették minden reményüket a népszövet­ségben. E helyzet azzal a szörnyű veszéllyel jár, hogy a jövőben azok az államok, ame- is késem, hát egész évre elbuktat. Ezt még­se szeretném... Megnyugodtam s most már vidáman beszélgettünk sok mindenről, hiszen bő­ven volt időnk s amikor becsöngettek, én is bementem a vizsgára. — Csak a fizikát figyeld, öregem, ab­ból olyan remeklések lesznek, hogy olyat még nem pipált ez a vén Európa! Ma­jd meglátod, hogyan fújom én az elktrolí­­zist, meg a Gay—Lussac Boyle—Ma­­riotte-törvényt. Ezt a kettőt úgy tudom, hogy kilencvenéves koromban is hibát­lanul fogom elmondani az ükunokáim­nak! — súgta Jóska a bucsúzkodásnál. Hiába tagadnám, nem egészen így történt. Először magyar volt s abból Jóska csakugyan remekelt. A miniszteri biztos külön meg is dicsérte és azt mondta, hogy tiz év óta nem hallott ilyen feleletet. Aztán algebra követke­zett. Jóskát csak tessék-lássék kérdez­ték, alig irt föl pár számot a táblára, már rendben is volt a dolog.. Hanem az­tán a fizika! A baj ott történt, hogy fizi­kából is húzni kellett a kérdést ! És a fiuk, bizony, mind azt húzták ki, amit tudtak. Jóska olyan ábrázattal nézett a tanárra, mintha azt kérdezte volna: Na, mit gondol, tanár úr, mi lesz ebből? Bizony, mi lett. A cédulán nyoma sem volt az elektrolízisnek, sem Gaya Lussa­­céknak. Az első kérdés a fény terjedési sebességének meghatározása volt. Jóska, mint valami látnok, a múltba mélyesz­­tette a tekintetét s a ritkán látott fizika könyvet idézte maga elé. Emlékezni kez­dett valamire s amikor sor került rá, ki­­l­yögte Römer Olaf nevét, habogott pár pillanatig, aztán — néma csönd. ..— Halljuk a másik kérdést! — mondta a miniszteri biztos. Jóskában megfagyott a szusz s alig hallhatóan rebegte. A fajhő. Aztán villámgyorsan fölkelt, a táblá­hoz ment, kezébe vette a krétát meg a szivacsot és rajzolni kezdett. Szép fehér kört rajzolt, befehérítette a belsejét nagy gonddal, aztán hátrafordult és elegánsan az ábrára mutatva, így szólt: — Ez az E. — És oda is írta mindjárt ezt a betűt. Aztán egy jó hosszú suga­rat eresztett ki az E-ből: — Ez az E­­. Majd egy másodikat, harmadikat s így tovább. A tizedik sugárnál megállt, gon­dolkozott egy pillanatig, majd habozás nélkül letörölte az egészet. Mindezt roppant gonddal, csínnal és elegánsan. Amikor a tábla tiszta volt, újra fölrajzolta a gömböt és szónokias hangsúllyal jelentette be: — Ez az E. — És újra nekiveselkedett a sugaraknak. — De, kérem, ez az elektromos po­tenciál ... — kezdte a tanár úr, de a biztos elhallgattatta és arcát a kezébe rejtve, úgy nevetett, hogy az egész osz­tályt elfogta a jókedv. — Elég, elég — hallatszott aztán, s ez alkalmasint a nevetőknek szólt, de Jóska máris meghajolt és könnyed lép­tekkel lejtett helyre. — Hát mi van a farhővel? — kérdez­tem tőle,, amikor hazafelé mentünk. — A guta jobban tudja — felelte in­­dignálódva Jóska. — Ha egyszer elma­gyarázta volna, azt hiszed, nem tudnám? De mindig csak elektrolízis, meg Gay— Lussac ... — Hát akkor mi az ördögöt rajzoltál a táblára? — Tudom is én! Emlékeztem erre az ábrára és gondoltam, lerajzolom nekik szépen, hadd teljék az idő . .. így esett, hogy a második alkalommal se tudhattam meg: mi a fajhő? És most már csak az a gondolat nyugtalanít: ha megtudtam volna, várjon hogy telt volna az életem?. _______________E­ lyek eddig liberális kereskedelmi politikát folytattak, módosítják kereskedelemi politikai rendszerüket és ennek folytán még fokozó­dik Európa gazdasági szétdaraboltsága, amely a többi kontinenssel szemben gyön­gíti. Általános európai gazdasági háborúnak katasztrofális politikai következményei len­nének. Colijn beszéde mély hatást tett az érte­kezletre. Hendersoo az ülés felfüggesztését indítványozta, hogy a delegátusok el­készülhessenek a felmérési kérdések meg­vitatására. Az értekezlet egy ülését szom­batra halasztotta. Eltűnt­ az O­u­stric-bank lefoglalt iratainak egy része A botrány miatt újjabb kormányválságot várnak Franciaországban Parisból jelentik. Az Oustric botránnyal kapcsolatos ügyek kivizsgálására alakított parlamenti bizottság néhány napon belül be­fejezi működését és beterjeszti jelentését a kamara plénumának. A jelentéssel kapcso­latban nagy viharokat várnak a kamarában. Politikai körökben az a felfogás alakult ki, hogy az Ousk­ic-ügy minden kormányra vég­zetes lehet, legyen az jobb-, vagy akár bal­oldali kormány.Steeg miniszterelnöknek na­gyon ügyes taktikát kell alkalmaznia, ha el akarja kerülni a kormány lukását. A kor­mány helyzetét az a körülmény is megnehe­zíti, hogy Chéron igazságügyminiszter éppen most ágyban fekvő beteg, holott az Austric­­ügyben elsősorban neki kellene állania az el­lenzék ostromát, mint igazságügyminiszter­­nek. A miniszterelnök pénteken felkérte Barthou hadügyminisztert, hogy vállalja ideiglenesen az igazságügyi tárcát. Steegen kívül tehát Barthou válaszol majd a kama­rában a kormány ellen felhozott súlyos vá­dakra. Pérez volt igazságügyminiszter szerepe egyre kedvezőtlenebb színben tűnik fel. A parlamenti vizsgálóbizottság pénteki ülésén szembesítették a volt igazságügyminisztert a Quai d'Orsay kereskedelmi osztályának volt főtitkárával, Delendával, aki azt állítja Pérezről, hogy ő szorgalmazta a Sina Vis­­cosa-részvények tőzsdei bevezetését. Do­­lenda a szembesítés alkalmával szemébe mondotta Péreznek, hogy egy nappal a részvények bevezetése előtt telefonált Seydouxnak, a kereskedelmi osztály­­akkori igazgatójának, hogy készítsen sürgősen ked­vező szakvéleményt a részvények tőzsdei bevezetésére. Péret az első szembesítésnél tagadta, hogy valaha is telefonált Seydoux­nak, vagy akár a tanírnak. Delenda erre el­mondotta, hogy Seydoux őt kérte fel jelen­téstételre s miután tájékoztatta Seydouxt, az igazgató hosszas telefonbeszélgetést foly­tatott Pérervel, megígérve neki, hogy elké­szíti a kedvező szakvéleményt. Pérer erre a kijelentésre már csak azt mondotta, hogy nem emlékszik ilyen telefonbeszélgetésre, de lehet, hogy a beszélgetés valóban meg­történt. Az ülés további folyamán az egyik lenti érdekes adatokkal világította meg a francia parlamenti és gazdasági életben kialakult szokásokat. Jaubre tanú, Paris volt polgár­­mestere előadta, hogy egy ízben elkísérte Oustric bankárt a pénzügyminisztériumba. Oustric valami kérvényt akart átadni egyik vállalata érdekében. Semmit sem fog elérni ■ — mondta a tanú akkoriban Oustricnak —, ha nincs valami befolyásos politikus barátja. Politikai intervenció nélkül — folytatta Jaubre vallomását — sohasem sikerült volna a részvények tőzsdei bevezetése. A vizsgálóbizottság ülésének végén az Oustric-banknál megejtett legutóbbi ház­kutatás különös eredménye került szóba. A vizsgálóbizottság tagjai pénteken délelőtt megjelentek az Ousk­ic­ bankban és több ira­tot találtak, amelyek különösképpen nem voltak lepecsételve. Ezek az iratok a Sina Viscosa-é­ftalat levelei, csodálatosképpen azonban egyetlen levél sincs közöttük, amely ezeknek a részvényeknek tőzsdei bevezeté­sére vonatkozik. A dátumok után ítélve, fel­tétlenül voltak más levelek is, amelyek azon­ban nyomtalanul eltűntek. A vizsgálóbizott­ság tagjai átiratot küldtek az igazságügymi­niszterhez, amelyben tiltakoznak ez ellen a gondatlanság ellen. A belügyminiszter megakadályozta, hogy a főváros „fekete listával* védekezzék a lelkiismeretlen vállalkozók ellen A főváros különböző bizottságaiban töb­ben és számos alkalommal szóvátették, hogy a közmunkákban és közszállítások­­ban résztvevő egyes vállalkozók, cégek lelkiismeretlenül járnak el, rossz anyagot adnak, rossz munkát végeznek és más te­kintetben sem tartják be a szerződéses felté­teleket. Illetékes helyen már felvetették azt a gondolatot, hogy az ilyen vállalkozókkal szemben a főváros erélyes megtorlással lép­jen fel és indítvány is hangzott el olyan értelemben, hogy a főváros állítson fel feketelistát, jegyezze oda be az elégedetlen­ségre okot szolgáltató vállalkozókat és eze­ket zárja ki a későbbi közmunkákból és közszállításokból. Most egy konkrét esetből kifolyóan a fő­város élt is ezzel a jogával.­Nemrégen zaj­lott le egy nagyobb versenytárgyalás a fő­város egyik nagyüzeménél, amely az alkal­mazottak ruhaszükségletét szerezte be nyil­vános versenytárgyalás útján. A pályázaton résztvett az egyik ismert posztóáru nagyke­­reskedés is, amely megkapta a szállítási megbízást. Amikor azonban a ruhák leszál­lítására sor került, a fővárosi anyagvizsgáló intézet megállapította, hogy a leszállított ruhaanyag lényegesen silányabb minőségű, mint az a minta, amelynek alapján a cég a szállítást elnyerte. A főváros nem adta vissza a ruhákat, hanem az anyagminőség differenciának megfelelő összeget a vétel­árból levonta. Nem elégedett azonban meg ezzel a retorzióval, hanem az illető céget a kereskedelmi, és iparkamaránál fel is jelen­tené. A kereskedelmi és iparkamara átiratban értesítette a fővárost, hogy a kereskedő cég eljárása a vállalkozói jó hírnévbe ütközik, és fel is kérte a polgármestert, hogy a cég eljárását megfelelő büntető eszközzel bé­lyegezze meg. A polgármester el is ren­delte, hogy a szóban levő vállalkozót helyez­zék feketelistára és az 1931. év folyamán zárják ki az összes fővárosi versenytárgya­lásokon való részvételből. A polgármester végzését közölték a céggel, amely nem nyu­godott bele ebbe az intézkedésibe, hahera panasszal fordult a kereskedelemügyi mi­niszterhez. Az ügy innen átkerült a belügy­minisztériumba és most érkezett meg a belügyminiszter válaszlóirata ebben az ügy­ben. A belügyminiszter értesítette a polgár­­mestert, hogy a cégnek feketelistára való helyezését s a polgármesteri határozatot megsemmisíti, még­pedig azzal az indoko­lással, hogy a közszállítási szabályzat nem­ teszi lehetővé egyes vállalkozóknak a köz­­szállításokból való kizárását és igy a fő­városnak nem volt joga, hogy a rossz anyagot szállító céget a folyó évben kizárja a városi versenytárgyalásokon való rész­vételből. A belügyminisztériumnak ez a különös döntése kínos feltűnést keltett a város­házán s teljesen érthetetlennek találják azt a messzemenő védelmet, amelyet a minisz­térium biztosít a lelkiismeretlen vállal­kozóknak. Táviratait telefonon is feladhatja, előzetes engedély nem kell.

Next