Magyarság, 1931. február (12. évfolyam, 26-48. szám)
1931-02-01 / 26. szám
1931 február 1. vasárnap MMEga URSUS KÉT HÓNAP DÉL- AMERIKÁBAN Írta: Albrecht főherceg Magyar telepesek között A joinvillei népünnepség után másnap korán reggel vonalra ültünk és félórás utazással átmentünk a brazíliai magyar kolonisták legnagyobb telepére, Yaraguára. Kis pályaudvaron érkeztünk meg, ahol meglehetősen nagy tömeg várt bennünket. Egy kis távolságból meglepően magyar hangulata volt a képnek: csupa fényes, fekete csizma, fekete zubbonyok, a sötét tömegből hótiszta gyolcsingek világítanak elő, a legtöbb A garaguai magyar kolonisták körülbelül negyven esztendővel ezelőtt, a nyolcvanas évek végén vették a kezükbe a vándorbotot. Veszprém megyéből indultak el, mikor a fitokszera azon a vidéken is tönkretette a szőlőgazdaságot. A Bakony déli lejtőiről, a balatonparti vidékekről egyenesen kijöttek ide, Brazília déli részébe, az őserdőbe és hozzá fogtak az új honfoglaláshoz. Akkor még többé-kevésbé teljesen őserdő volt a vidék, nekik maguknak kellett kiszemelt területeiket megtisztítani és megművelni. A letarolt fát sikerült értékesíteniök, a felszabadult területeken gazdálkodni kezdtek, szántottak, vetettek, állatot tartottak és az első keserves tiz esztendő küzdelmei után lassan gyökeret verhettek. A kezdet nehézségeit leküzdve, virágzó kolóniát alapítottak itt, az őshazától távol. Egy részük veszprémmegyei sváb eredetű, más részük tiszta magyar fajta, az öregek még Kossuthszakált hordanak és magyarul beszélnek, az ifjabb generáció azonban már mindinkább átveszi az őket körülvevő német kolóniák nyelvét. Őszinte nagy örömöt éreztem, hogy végre alkalmam van egy virágzó magyar kolóniát is megtekinteni. Valósággal könnyűnek érzi az ember a szívét, mikor az első üdvözlő szavak után nem következnek mindjárt panaszok a munkanélküliségről, az elhelyezkedés nehézségeiről, hátbérgondokról, betegségekről, gyötrő honvágyról, hanem nyugodt, elégedett arcokat lát maga körül Iskola ünnep a kolóniában Yaragua egy termékeny völgynek a tenger felőli kijárásában épült. Úthálózata elég fejlett, Joinville-el igen jó műúl köti össze. A kolónia nem zárt község, hanem tanyáknak meglehetősen szétszórt csoportja. A völgy alsó részében sűrűbben épültek a tanyák, fölfelé mindinkább elszigetelt gazdaságok állnak. A felsőrészen elszórt tanyákat Garibaldi kolóniának hívják, a lakosság tiszta magyar része inkább ezen a területen él. A telep központja az iskola, az elég nagyra épített kápolna és a főbíró, az öreg Láng bácsi tanyája, amelyek együtt, egy csoportban állnak a telep közepe táján. Láng bácsi körülbelül hetvenesztendős, jó karban, jó erőben lévő férfi, szép Kossuth szakállal, ő a kolónia szellemi vezére és úgyszólván pártriárkája Meghívott bennünket, hogy menjünk el a vasárnapi istentisztelettel kapcsolatban rendezett iskolai ünneembernek pörgő kalap a fején, akárcsak idehaza valamelyik dunántúli faluban, úgy tolongtak a polgárok a pályaudvaron. Amint a vonat megállt és kiszálltunk, n néhány éljen-kiáltás hangzott el, azután a várakozó közönség élén egy Schmitt nevű magyar, aki főjegyző, polgármester és tanító is egy személyben a községben, néhány szóval üdvözölt bennünket és bemutatta a kolónia elöljáróságát. Kezet fogtunk vagy két tucat emberrel, azután elindultunk a telepre, mélyre, ahová nyomban el is indultunk. Amire odaértünk az iskolához, már jó nagy számban gyülekezett össze a szomszédos tanyák népe. Kétszáz, kétszázötven kolonista jött mindenfelől ki szekéren, ki lóháton, ki pedig gyalog. Az istentiszteletnek éppen vége volt, amikor megérkeztünk és kezdődött az iskolaünnep. Először az iskolásgyerekek szokványos szavalatait hallgattuk meg, majd néhány énekszám és játék következett. Ezek után elbeszélgettünk az öregekkel, akik között nagyszerű típusok is akadnak; a legkedvesebb és legérdekesebb volt maga Láng bácsi, aki csak Sarokvár néven emlegeti kolóniájukat és tűrhetetlenül ragaszkodik hazai emlékeihez, régen elhagyott hazájához. Úgyszólván valamennyien kértek, hogy küldessek nekik magyar újságokat és magyar könyveket, szeretnének minél több kapcsolatot fentartani anyanyelvükkel. A kérdezősködéseknek természetesen se vége, se hossza nem volt, az öregeknek sokat kellett beszélnem a világháborúról, a kommunizmusról, a román megszállásról és Trianonról. Minderről hallottak már, a főbb eseményekről tudnak, mégis egészen tanácstalanul állnak ezekkel az eseményekkel szemben. Valósággal felülmúlja képzelőtehetségüket hazájuk tragédiája. "Értelmük, agyvelejük tudomása veszi a tényeket, szívük azonban nem tud belenyugodni. Akármilyen igyekezettel magyaráztam is nekik, mindig csak ezt a választ kaptam, ezt bizony nem értem. Nem lehet ezt, kérem, megérteni. Mondhatom, kissé irigyeltem is őket ezért a tudathiányért, de valamennyire jól is esett: törhetetlen ragaszkodást éreztem ki ebből az óhaza iránt. Ez a ragaszkodás nem a hazatérési szándékból, stem is az ottani rossz tapasztalatokból fakad, hanem érzésekből. Nagy különbség ez: egészen más az a hazaszeretet és honvágy, amellyel mint az eltévedt gyermek vágyódik haza a külföldön tengődő szerencsétlen szülőföldjének ölelésére, és más az a hazaszeretet, amelynek lángja nem alszik ki akkor sem, amikor az ember keserves, verejtékes munkával egzisztenciát biztosított magának, messze földön. Ezek az emberek elérték ezt, negyven esztendő alatt sok családi szál és kapcsolat is elpusztult, meglazult, ami az otthon lévőkkel összefűzte őket, megszerezték új hazájuk állampolgárságát is, érzéseiket, hazájukhoz való ragaszkodásukat mégis megtartották. Föltétlenül nagyon tiszteletreméltó és följegyzésre érdemes dolgok ezek. A garaguai magyarok gazdasága Feltűnő, hogy az őstelepesek, a hatvan-hetven éves férfiak között milyen sok az erőteljes, kitűnő kondícióban lévő ember. Ámbár valamennyien két keserves, súlyos fizikai munkában eltöltött évtizedet küzdöttek végig új hazájukban, míg kielégítő egzisztenciát tudtak maguknak biztosítani. Ez a környék igen egészséges klímájának tulajdonítható. itt körülbelül Dél-Franciaországnak megfelelő magasságban vagyunk az egyenlítő túlsó oldalán, nincs túlságosan nagy meleg, fontos az is, hogy tiszta, hegyi vizük van a telepeseknek, öt-hatszáz méteres dombok fogják körül a völgyet, amelyben laknak, újonnan telepített erdőkkel borítva. A varaguaiak főképpen kapásnövényeket termelnek, burgonyát, majodiacát,. ..-egy gumós növényfajtát, amelyről a blumenaui német kolónia leírása során fogok bővebben beszélni, azonkívül cukornádat, gyümölcsöt, banánt, narancsot, stb. A völgy alsó részében láttam kisterjedelmű rizsföldeket is. Az egész kolónia megelégedett emberekből áll. Minden telepesnek van körülbelül ötven-hatvan katasztrális hold földje, de vannak százholdas gazdák is. Kávékultúra nincs ezen a vidéken, vagy csak igen kis mértékben, a kávékrízis tehát őket nem érinti. Yaragua az egyetlen hely, ahol arról biztosítottak, hogy a kivándorolt telepesek új egzisztenciája jobban, sikerült a réginél. Ennek magyarázata elsősorban az lehet, hogy annak idején, a békevilágban tehetősebbek voltak a kivándorlók, mint mostanában, amikor a legtöbben kényszerhelyzetben, szinte szökve hagyják el hazájukat, többnyire a megszállott területeket. A másik magyarázat az, hogy akkoriban semmi más módja nem volt Dél-Brazíliában a boldogulásnak, mint Yaraguához hasonló összefüggő kolónia alapítása. A kivándorlók nem kerültek szembe azzal a kísértéssel, hogy ipari, mindenkor ítéműarcja 3+1 CSÖVES HÁLÓZATI RÁDIÓ vagy mezőgazdasági üzemekben keressenek munkát, amiből azután csak igen ritkán sikerül önálló egzisztenciáig felvergődni. A kritikus, nehéz első időkben hazulról is kaptak támogatást, így helyzetük aránylag kedvező volt. A kereskedelmi összeköttetések jórészben német kézben vannak, de vannak magyar kereskedők is. Meg kell itt említenem egy Fleischer nevű joinvillei kereskedőt, aki igen dicséretreméltóan foglalkozik a magyar kolónia ügyesbajos dolgaival és aki iránt általában nagy bizalom nyilvánul meg. Ebéd Láng bácsinál Az iskolaünnepség után átsétáltunk Láng bácsi tanyájára, ahol magyaros ebéddel vártak bennünket. A tanya jellegét meghatározni, vagy leírni bajos dolog lenne. A hazai ízlésnek és szokásoknak nem sok nyoma érzik meg az ottani épületeken. Kőalapon épült, nagyrészt faházakból áll a tanya, cukornád és burgonyaföldekkel körülvéve. A lakóház sok gyümölcsfa, narancs, füge és banánfa árnyékában áll. Az ebéd során a bőbeszédű öreg Láng bácsi tartott szóval bennünket. Főképpen a telek hőskoráról beszélt, azokról az időkről, amelyekben a kivándorolt magyarok megérkeztek ide, az őserdőbe és nekiálltak a nagy munkának. Részletesen elmagyarázta, hogyan vágtak először pirádákat, nyílásokat az őserdőben, mennyi nehéz, keserves munkába került az őserdő letarolása, az utak kiépítése, hogyan cipelték, vontatták az óriási fatörzseket a völgyön lefelé. Két esztendei munka után jutottak hozzá egy-egy kis Virágzó telep az őserdő helyén it garaguai iskolában Példátlan siker jegyében folyik Szénási Sándor selyemmaradákvására melynek oka a hihetetlen ölesőpán is a légicül minőségek Bácsi-utca 5. a Deák Ferenc-utca sarkán