Magyarság, 1931. május (12. évfolyam, 98-121. szám)
1931-05-01 / 98. szám
t garantálja, hogy bársonysima lesz az arca, ha a magyar pengével borelválkozik. A Tabula Rasa pengő külön klaszszis. Biztosra megy a vásárlásával, mert valamennyi egyformán tökéletes, selejtes nincs. A magyar ipari munka remeke l Í93Í május I, p?uícEM óHanBiic Feloszlatták a román parlamentet Bukarestből jelentik: Jorga miniszterelnök a képviselőházban csütörtökön délután felolvasta a kormánynyilatkozatot. Jorga kijelentette, hogy bármennyire szeretne is együttműködni a parlamenttel, a dolgok jelenlegi állása mellett ez lehetetlen. Ezután kifejtette programját, majd felolvasta a parlament feloszlatásáról szóló dekrétumot, amely intézkedik a választásokról is. Az új választások a kamara számára június 1-én, a szenátus számára pedig június 4-én lesznek. A királyi kézirat felolvasását nagy zajjal fogadták a képviselők. A parasztpárt izgatottan tiltakozott a feloszlatás ellen s az ülést óriási lármában fejezték be. Jorga miniszterelnök a kamara ülésének berekesztése után a szenátusba ment és ott is felolvasta nyilatkozatát. A késő esti órákban úgy nyilatkozott az újságírók előtt, hogy a kormány új pártot alakít „a nemzeti egység pártja“ névvel s ezzel a párttal indul a választási harcba. Felszólítja az összes politikai pártokat, hogy csatlakozzanak a nemzeti egység pártjához. . Zágráb, április hó (A Magyarság tudósítójától.) Belgrádban kedden kezdték meg annak a nagy szenzációvá felfújt pernek a főtárgyalását, amely azt szeretné bizonyítani, hogy a horvát függetlenségi mozgalmat Magyarországon készítették elő. A pert rövidesen több hasonló fogja követni, részben a belgrádi, részben a zágrábi törvényszék előtt. A gyűjtőnevük: “bombapörök. Horvát nacionalisták több politikai merényletet követtek el az utóbbi két esztendőben. Az ilyesmi azelőtt meglehetősen ismeretlen volt Horvátország területén s gyakorisága az utóbbi időben a Balkán térhódítását jelenti észak felé, egyben azonban egy pillanatig sem lehet kétséges, hogy azok csak reflexjelenségek, amelyeket a mai rendszer idézett elő. A bombapörök rendőri nyomozását a zágrábi rendőrség vezetője, Bedekovics dr. végezte, az általa szolgáltatott anyagon épül fel az ügyészség vádirata. Bedekovics módszere ellen sok panasz hangzott el a külföldi sajtóban. Felkerestük őt, hogy információkat kérjünk tőle a perekről. A vádirat és Bedekovics állítása szerint a „magyarországi kapcsolatokat“ Peresné Gusztáv teremtette meg. A rendőrfőnökkel folytatott beszélgetésünk négy és fél óra hosszat tartott s ezalatt minduntalan megismétlődött Percsec neve. Percsec a horvát emigráció egyik tagja, aki már három éve Bécsben lakik. Egy ember, aki feje tetejére állította — legalább rendőri perspektívából — úgyszólván egész Horvátországot és majdnem egyedül felvette a harcot a szerb diktatúrával. Bedekovics rendőrfőnök sem győzi eléggé hangsúlyozni, hogy az összes merényletek kitervezője Percsec volt, aki azután a végrehajtási parancsot is kiadta. A zágrábi börtönök megteltek politikai foglyokkal. Maga Bedekovics rendőrfőnök jelenti ki, hogy a rendőrség épületében őrzött foglyok tulajdonképpen csak vendégek, akik azért ülnek itt, mert a törvényszék fogháza teljesen megtelt, ott hely már nincsen. A horvát bombaperök vádlottjai a zágrábi rendőrségen A vádlottak felvonulnak Bedekovics rendőrfőnök szobájában A most Belgrádban folyó per után Zágrábban tárgyalják a januári és februári bombapert. 1931 januárjában három bombamerénylet történt: 3-án pokolgép robbant a báni palotában, 5-én a vámhivatalt akarták felrobbantani, 30-án éjjel pedig a Mlada Jugoslavia épületét. E merényletek után február 4-én lelőtték Nova Gradisca polgármestereit. A merényletek vádlottjait a zágrábi rendőrségen őrzik. Itt van Iván Roszics, a gradiskai polgármester gyilkosa; Ljuba Levakovics, a felbujtó; Joszip Miklausics, a báni palota pokolgépes merénylője, Iván Nagy és Ignác Demetrovics. A két utóbbi csak segédkezett. A négy fővádlottal személyesen is beszélhettünk, Bedekovics rendőrfőnök engedelmével. Egyéniként hozzák be a foglyokat Bedekovics szobájába. Kopogtatás után belép az első fogoly, Iván Nagynak hivják. Neve dacára sem magyar, sőt egy szót sem tud magyarul. Vékony, alacsony emberke, semmitmondó arckifejezéssel. Paraszti sorból való, csizmát visel, csak erősen borostás álla emlékeztet a börtönlakóra. Ez lenne veszedelmes forradalmár, bombavető? Másként képzeltük el a forradalmi elszántság megtestesülését. A rendőrfőnök udvariasan bánik vele, megengedi, hogy cigarettával kínáljuk meg, mohón kap utána. — Na, mondd, Nagy, ülöttek-e, meg verlek-e itt nálunk téged? — kezdi Bedekovics. Persze, erről szó sincs. .. Ma már nincs meg a lehetősége sem annak, hogy életunt politikai foglyok egyszerűen és kényelmesen hátat fordítsanak ennek a szomorú világnak s az ablakon keresztül a mélységbe ereszkedjenek. Ma már minden ablakon vasrács van, még a rendőrfőnök szobájának egyik ablakán is, másikon, ahol az Íróasztal van, hiányzik az. Nagynak tehát nincs oka a panaszra. Mégis pityeregni kezd, mert jobb kosztot szeretne. ő is járt Magyarországon, ahol bombával szerelték fel. A vízvári csendőrlaktanyában kapott szállást. Volt ott egy úr is, akinek a nevét nem tudta, de amidőn a zágrábi rendőrségen egy fényképet mutattak fel neki, nyomban ráismert abban a Percsecre. A rendőrfőnök egy négyoldalas levelet mutat nekünk: — Mondd, Nagy, ki írta ezt? — Én írtam. — És mit írtál? — Hogy bocsássanak szabadon, mert meg akarom ölni Percsecet, aki szerencsétlenségbe döntött engem és családomat. Hozzánk fordulva, megjegyzi Bedekovics dr.: — Persze, nem bocsátottam szabadon. Mégis azt írták rólam, hogy hamis útlevéllel három embert küldtünk fel Bécsbe azzal az utasítással, hogy Percsecet gyilkolják meg. Egy kézlegyintésre eltávozik a szerencsétlen fiólás. Utána egy rendőr kíséretében belép Joszip Miklansics. Csendőr volt, összeüti a bokáját, felcsapja a fejét, erőteljes dobar dánnal üdvözöl bennünket. Miklansics is cigarettát kap, amit udvariasan megköszön. Róla már inkább el lehet hinni, hogy nem ijed meg a maga árnyékától, ő volt az, aki a báni palotát akarta felrobbantani. A bombát a hasára kötve csempészte, be a palotába , hgy mondja el nagy bőbeszédűséggel és nővéivél, egy félreeső helyen előszedte s ekkor látta a pokolgép óráján, hogy az tíz perc múlva fog robbanni. Három órával későbbre állította a mutatót, aztán egy közeli kocsmában várta az eredményt. A bomba felrobbant ugyan, de nem tett nagy kárt. Csak később fogták el, amikor a csoport egyik letartóztatott tagja elárulta őt. Éjjel rohanták meg s ez volt a rendőrök szerencséje, különben élve aligha hagyták volna el Miklausics szállását. Ivan Rosin következik. Huszonkétéves rokonszenves suhanc. Ellentétben a vígan fecsegő volt zsandánnal, halálosan komoly. Nem fogadja el a felkínált cigarettát. Karjait keresztbefonja a mellén s szótlanul vár a hozzá intézendő kérdésre. Úgy érzem, hogy ez a fiatal gyerekember az egyetlen, aki tisztában van sorsával. Később megismerkedünk még a tömeges merényletkörök legérdekesebb vádlottjával, Ljuba Levakoviccsal. Már most említést kell tenni róla, mert a nova-gradiskai polgármester meggyilkolására állítólag ő adta ki a parancsot. Levakovicsnak van egy nővére s ebbe Rosin halálosan beleszeretett. Amikor felmerült a polgármester meggyilkolásának a terve, Rosin nyomban jelentkezett: ezt a merényletet ő hajtja végre. Politikai meggyőződésből? Dehogy is. Csak azért, hogy a leánynak imponáljon. S egy golyóval letertette a polgármestert. Bedekovics barátságosan szól hozzá: — Mondd el, miért vagy itt? — Nincs mondanivalóm — válaszol dacosan. — Amit tudok, az már benne van a jegyzőkönyvben. És nem szólt semmit. Szomorúan, de nem minden dac nélkül tapadt ránk a tekintete. — Bocsássa őt el, Bedekovics dr. — kértük a rendőrfőnököt. Megbiccentette a fejét s a sápadt gyerekember szótlanul ballagott ki a szobából. Irinyi Jenő Percsec Gusztáv dr. elmondja kalandos életének és üldöztetésének történetét Bécs, április hó (A Magyarság alkalmi tudósítójától.) Az egész ügyet érdekesen és természetesen egészen más szempontból világítja meg az a beszélgetés, amelyet a Magyarság bécsi tudósítója folytatott Percsec Gusztáv dr.-ral, a bécsi horvát emigránsok vezérével, ő, aki a perben a vádlottak között szerepel, a maga részéről a legsúlyosabb vádakat emeli a hivatalos szerb politika vezetői ellen. Percsec dr. Bécsben a déli vasúti pályaudvar közelében lakik egy nagy bérházban, mint albérlő. Erőteljes és energikus, javakorbeli férfi a horvát politikus, tipikusan kemény, szláv vonásokkal. Egyszerűen, keresetlen szavakkal mondja el emigrálásának történetét. A diktatúra kikiáltása után elmenekült hazulról, Szófiába. Azóta többször átlépte már a szerb határokat, meglátogatta Horvátországot és megint visszatért Bulgáriába, a határőrök és csendőrök kétszeres vonalán keresztül. Mosolyogva említi, hogy a pánszerb állam határőrszolgálata egy krajcárt sem ér. 1929 augusztus 17-én in contumaciam halálra ítélték. Az ítélet indokolása az, hogy macedón elemekkel érintkezett Szófiában, aki pedig macedónokkal tárgyal, az eo ipso méltó a halálra. Menekülése után egy darabig Szófiában tartózkodott, azután a Fekete-tengeren, Konstantinápolyon és Görögországon át Bécsbe utazott. A román határon arról értesítették, hogy Romániában egy csomó Ohrana-ügynök várakozik rá, el akarják hurcolni Szerbiába. Bécsben jóformán minden héten felkeresik titokzatos emberek, akik a legkülönbözőbb „baleseteket“ zúdítják rá. Számtalan merényletet követtek el már ellene, de állandóan őrzik titkosrendőrök és magándetektívek, eddig még nem bírtak vele. Információi szerint ez az eredménytelenség belgrádi illetékes körökben olyan rossz hangulatot keltett, hogy ezért hívták vissza Milosevics bécsi szerb követet, akinek a helyére Grga Angyelinovics került, mellette pedig Milicsevics lett a követségi attasé. Milicsevics volt az, aki 1918 december 5-én a Jellasich-téren gépfegyverekkel lövetett a horvát tüntetőkre, közben húsz ember halt meg. Percsec Gusztáv energikusan hangsúlyozza, hogy a horvátok semmiféle közösséget nem akarnak a szerbekkel. Ez az igazság, minden ellentétes híresztelés puszta kitalálás. Ezt hirdeti a sok horvát vér is, amelyet a jelenlegi bécsi követ ontott ki. Percsec Gusztáv ezután hosszasan beszél azokról a hírekről, amelyeket a szerb rendőrség és az Ohrana kegyetlenkedéseiről kapott. Boriszlav Angyelinovics, a bécsi szerb követ fivére sajátkezűiig ölte meg Marko Zovko horvát nacionalistát, Percsec Gusztáv megmutatja a szerencsétlen ember sírjának fényképét is. Horvátország meghódítása során a szkupslinában elkövetett gyilkosságok során az Ohrana legalább harminc-harmincöt embert gyilkolt meg, Radics meggyilkolása óta pedig az idén februárig legalább száz horvát esett politikai gyilkosságok áldozatául. Egyes merényletek valósággal a nyilvánosság előtt történnek meg, mindenki tud róluk, sokszor már előre tudják, hogy kit fognak meggyilkolni. A zágrábi per huszonhárom vádlottját három hónapig a legszörnyűbben kínozták. Valószínű, hogy a tárgyalás során erre vonatkozólag megdöbbentő adatok fognak kiderülni. Egyébként is rengeteg embert megkínoztak a szerb börtönökben. Percsec dr. hátborzongató részleteket mond el a különböz kínzási módszerekről. Mindezek a hírek megjelennek Bécsben, a horvát emigránsok Crnes című lapjában. A lapon, mint felelős szerkesztő, Kodanics Iván szerepel. A szerb kormány soha sem indít sajtópert ezekért a hírekért, nem hajlandó osztrák bíróság előtt bebizonyítani, hogy a hírek valótlanok és alaptalanul rágalmazzák a szerb államot. A helyzeten ezzel sem tudnak változtatni, a két Radics halála megpecsételte a szerb állameszme sorsát. Három évvel ezelőtt Horvátország még engedelmeskedett volna a behívó parancsnak, ma azonban senki sem tudhatja, merre fordulna ez a nép, ha fegyvert adnának a kezéhe, mert az elkeseredés mérhetetlen. Szerbia külpolitikai helyzete kétségbeejtő, de a belső állapotok sem kedvezőbbek. Az ország egész története gyilkosságokkal, intrikákkal, kínzásokkal, megvesztegetésekkel és összeesküvésekkel terhes, mindenre élénk fényt fog deríteni a zágrábi per is, bármennyire igyekszenek a szerb hatóságok annak valóságos képét megváltoztatni, lényegét meghamisítani a nagy nyilvánosság előtt. — h — A jövedéki eljárás kellemetlenségeinek teszi ki magát, ha nyomtatvány, áruminta és üzleti papír küldeményeihez személyes levelezést csatolt, vagy azokra meg nem engedett feljegyzéseket ir. M&M.1mm «♦*«,tufa MioncUé