Magyarság, 1931. november (12. évfolyam, 249-272. szám)
1931-11-03 / 249. szám
2 tivát, magángazdálkodást — amelyből az állam él — inkább akadályozza és gátolja, mint előmozdítja. Kevesebb tisztviselő kellene, de legalább az alacsonyabb rangosztályokban, sokkal jobb fizetéssel. A fokozatos (természetes apadással kapcsolatos) létszámapasztásból ki kellene, hogy váljék a kisebbszámú tisztviselő fizetésének emelése is és még azonkívül bőséges megtakarítás is. Teljesíthetetlen tanácsok Természetes, hogy ez máról-holnapra nem vihető keresztül. Ehhez esztendők kellenek, éppúgy, mint a mezőgazdasági termelés átállításához. De hozzá kellene mind a kettőhöz látni végre-valahára. Addig pedig, amíg az adminisztráció költségei, tehát az állami kiadások lényegesen nem redukálhatók, addig szükségünk van a moratóriumra. Ha pedig ezzel ellentétben a kormány úgy akarja kezelni a devizakorátozást, hogy lefoglalván az exportdevizákat, azokból nem fedezi a legális devizaszükségletet, hanem fizetni akarja belőlük a külföldi tartozásokat, tekintet nélkül a termelés és fogyasztás további zsugorodására, akkor lehetetlent akar, mert akkor hovatovább fenn fog akadni az egész termelés. A népszövetség pénzügyi tanácsának kiküldöttei mindenben helytálló megállapításaik után tehát olyan útmutatással szolgáltak nekünk a közeljövőre vonatkozólag, amely nézetem szerint teljesíthetetlen és amely teljesítésnek huzamosabb ideig való megkísérlése is csak beláthatatlan bajok forrásává válhatik. MARSCHAU-1 LICHTMAHH- 6* egyéb elstSrendU fcészítmAnyO SIÜII®! Itócsizma valamint árukészletemet SZABÓ, alkalmifsisszlatom mélyen leszállított árakon, egészen Ejftl/ -ig tér eltő ármérsékléssel 58” / 0 csak rövid ideig árusítom. A diploma írta: Majthényi György Három tót baktatott le a hegyről. Szombat este volt. Az egész hetet munkában töltötték, hazafelé igyekeztek hát. Fát döntöttek pán Podvinecz részére, vállukat húzta a fáradtság s lábukat roggyantan vonszolták. Nem volt szemük az alkonyat csudálatos gyöngyházszineire, amelyek titokzatosan futották el az eget, a borzas hegyoldalakat és felgyújtott pirossal öntötték le a meredek sziklákat, a fenyők csúcsait. Csak mentek. Elől Pongyelok, szutykos falka az agyarán, utána Blagos és leghátul, elmaradva a többitől, Vrabecz csoszogott. Ez a Vrabecz nagyon göbbedt ember volt, két hete, hogy eltemette a feleségét — bába volt az istenadta — és azóta a szeme egy kicsit kiállt a világból. Lent a falvban megálltak, hogy Vrabecz beérje őket. Pongyelek megtömködte a falkáját, végighúzta a gyújtót a nadrágja fenekén s nagy áhítattal szitta magába a köhögtető füstöt. Blagos szintúgy. Már együtt voltak és indulni akartak, amikor Pongyelok hirtelen felszúrta mutatóujját a levegőbe. — Pocsujes, Miso? Hallod-e? — fordult társához és kinyújtotta a nyakát. Blagos ütött egyet a fejével, hogy hallja, hogyne hallaná, Vrabecz azonban zavarodottan kérdezte, hogy mi az, miről is van szó, ő nem tud semmiről Semmit. De aztán meghallotta ő is azokat a dongó hangokat, amelyekre a két társa figyelmes lett. — Mulat, — konstatálta Pongyelok. — Megint mulat, — helyesbítette Blagos. — Ki mulat? — kérdezte Vrabecz kíváncsian és egyszerre olyan élénk lett, mint valami veréb. Pongyelek nagyon méltatlankodott ekkora értetlenségen s köpött is, mielőtt felelt volna. — Ki mulat? Hát a pán rekvizitor! Tudja azt mindenki, csak te vagy olyan mafla, hogy nem tudsz semmit... De ahogy a falu felé közeledtek, egyre világosabbá vált a döngés: most már bizonyos volt, hogy a Kanka cigány reszeli a kocsmában a bőgőjét és Czabar, a pikulás, viszi egyedül a prímet. Mert az egész faluban nem volt több cigány kettőjükön kívül, de Radocsán rekvizitor úrnak ennyi is bőven elég volt arra, hogy a bánatát elsírja. Nem a rekvirálás miatt sírt bsz ő, mert annak ideje csak akkor érkezett el, amikor a takarmányt már behordták és a nincsetlenek jelentkezni kezdtek, hogy hát mit is csináljanak az állatjaikkal? Más oka volt annak. Vrabecz nyomban meg is kérdezte és kérdésével fején is találta a szöget. — Mi baja van hát neki? — Így adta föl a szót, mert azt már tapasztalásból tudta, hogy ilyen mulatást csak a bánat művelhet az emberekkel. — Há-át, — kezdte Pongyelok és nagyot szürcsölt a farkán — a Podvineczné nem adja neki a lányát. — Nekem? — csodálkozott el Vrabecz. — Talán a főispányt várja? — És ezt maró gúnynak szánta, mert pán Podvinecz is csak olyan magukszerű szegényember volt valamikor, írni olvasni se tudott, igaz, számolni annál jobban és csak a háború után fordult úgy a sorsa, hogy úrnak tituláltatja magát. — Nem tudom kit vár, de diplomás embert vár. Diploma nélkül nem adja oda a lányát senkinek. Már pedig a pán rekvizitornak nincs diplomája. A diploma szó nagy szöget üthetett Vrabecz fejébe, mert elhallgatott és a kocsmáig ki se nyitotta többé a száját Ott is csak annyit mondott, hogy — dobra noc! — és elvált társaitól. De ahelyett, hogy hazament volna, hol erről az oldalról, hol meg arról kerülte meg a kocsmát. Pedig hát fáradt volt ő is, akár a többiek, no meg éhes is, aztán meg a gyerekekről se tudott semmit, amióta kiment a hegyre. Esze ágában sem volt mulatni, hanem azért mégis csak be akart ő menni. Meg is húzta a nadrágsziját, végigseperte a keze fejivel a száját, hogy csak úgy hersegett a sörte, aztán belépett. Többen is ültek az ivóban, de a rekvizitor úr külön ült s a cigány neki húzta. Vrabecz alaposan körülnézett és a rekvizitor közelébe telepedett le. Maga elé tétette a hosszunyaku pálinkásfiaskót s ügyelt. Amikor a rekvizitor véletlenül rápillantott, megemelte a fiaskót, billentett vele egyet s félhangon súgta: — Ne tessék búsulni! — Mit akarsz? — kérdezte a rekvizitor. — Ne tessék búsulni, mert én tudok ám valamit, amivel segíteni lehetne a dolgon, — súgta most már és közelebbhuzódott a rekvizitorhoz — Az ördögbe is, mit lefetyelsz? — igy a rekvizitor, mert még elég józan volt. Vrabecz most már titokzatos arcot vágott s egészen a füléhez hajolt. — Nekem van ám diplomám! — suttogta jelentőségteljesen. — Mid van? — hördült föl a rekvizitor. — Hallgassatok el! — rivallt rá a cigányokra. — Az ember a szavát se hallja ... Mid van? Vrabecz megismételte, de úgy, hogy senki meg ne hallja: diplomám! Aztán hozzátette: az asszonyról maradt, én nem használhatom. Öreg vagyok, a gyerekek meg aprók. Fain holmi pedig! Üveg alatt is van. Mer a feleségem tiszta asszony volt, a foglalkozásával járt, bár bának mindig vigyázni kell... A rekvizitor nagyot fújt, aztán eltolta az asztalt magától és fölkelt. — Látni akarom! Vrabecz hazavezette, leakasztotta a falról a bekeretezett diplomát s a gyertya mellett megmutatta. Radocsán nézte, forgatta s mivel a gyors tettek embere volt, habozás nélkül azt mondta: Húsz korona! — De hiszen üveg alatt van! — srőrfolta az árát Vrabecz. — Huszonkettő. — És keretbe is van! — Huszonöt. — És maga ezért gazdag lányt kap, akit szeret is ... — Harminc. De ha még egy szót szólsz, úgy a fejedhez vágom, hogy szétmegy az üveg is, a ráma is! ... És másnap a pán rekvizitor, titokzatos csomag a hóna alatt, beállított Podvineczékhez. Vasárnap volt, otthon volt a férj is, az asszony is. — Nézzék, kérem, — mondta szigorúan — maguk csak diplomás emberhez adják a lányukat, ugyebár? Hát itt van, nekem is van diplomám! — s elébük tette. Podvinecznek majd leesett az álla. Fogta a rámát, nézte a papírt az üveg alatt s valami büszkeség fészkelte magát az arcára. — Vidis, mama, — fordult a feleségéhez — én mindig mondtam, hogy ez a Radocsány ... Podvineczné arcát is befutotta az öröm. — De milyen szép! — mondta meghatottam — üveg alatt is van... De mért nem szólt mindjárt? ... És mert pán Podvinecz jóban volt a tisztelendő úrral, még aznap ki is hirdették az ifjú párt. 1931 novembere, kedd TffllCTAiWK. Egymillió aláírást gyűjt a Revíziós Liga Borah szenátor üdvözlő iratához Az a nyilatkozat, amelyet Borah szenátor tett a revízióról a világsajtó képviselői előtt Laval francia miniszterelnök washingtoni látogatása alkalmával, a mai nyomott és letargikus hangulatú Európában is rendkívüli hatást ért el. Newyorki jelentések szerint százával és ezrével kapja a szenátor a világ minden tájáról a leveleket és üdvözleteket. A danzigi korridor német lakossága éppen úgy siet tüntetni az amerikai államférfi igazságai mellett, mint az elszakított Kelet- Poroszország hazafias egyesületei. A tengerentúl lakó magyarság is kikérte már részét Borah üdvözléséből. Az észak- és délamerikai magyarok az üdvözlő levelek, nyilatkozatok és táviratok mellett, amint Amerikából írják, szebbnél-szebb ajándékokkal kedveskedik Borahnak. A Magyar Revíziós Liga legutóbbi tanácsülésén elhatározta, hogy Csonkamagyarország népének is méltóan kell kivenni részét az üdvözlésekből, hiszen Borah szenátor állásfoglalása elsősorban is legfőképpen Csonkamagyarország népét érinti. A nyilatkozata külön foglalkozik Magyarország helyzetével. A Revíziós Liga igazgatósága a sok ötlet és terv közül a legegyszerűbbet és a legimpozánsabbat fogadta el és ajándékok, üdvözlő iratok sorozata helyett egyetlen hatalmas üdvözletet akar küldeni Borahnak, mint annak idején Rothermere lordnak, de legalább egymillió aláírással. Csonkamagyarország minden részébe szétmennek majd az aláíró ívek, hogy a legtávolabbi vidékek is résztvehessenek az új hatalmas tiltakozásban. A súlyos üdvözlő iratot azután a Revíziós Liga kiküldöttjei személyesen viszik át az Újvilágba, hogy átadják a szenátornak. Benes szerint Középeurópában csak cseh-magyar megegyezéssel lehet rendet teremteni Prágából jelentik. A képviselőház költségvetési bizottságában Benes külügyminiszter a külügyi költségvetés tárgyalása során reflektált arra a különböző politikai táborok képviselői részéről felhangzott követelésre, amely a leszerelési akcióra vonatkozott, főleg pedig arra a konkrét kérdésre, hogy Csehország milyen álláspontot foglal el e tekintetben. A miniszter kijelentené, hogy a leszerelésnek meg kell lennie, egyidejűleg pedig biztonsági agranciákat kell teremteni. A békeszerződéseket és azok revízióját illetően Benes a következőket jelentette ki: — Éppen úgy, ahogyan a leszerelés egyszerűsbödik, ugyanúgy egyszerűsbödnek a békeszerződéssel kapcsolatos problémák is. Minden szerződés, minden nemzetközi aktus idővel alkalmazkodik a helyzethez. Mint Csehország külügyminisztere, Benes védi a békeszerződéseket, ezek a köztársaság Magna cartájának tekinthetők. Bizonyos kérdésekben kompromisszumok lehetségesek és vannak bizonyos lényeges kérdések, amelyekben kompromisszum nem lehetséges. Benes dr. megismételte a külügyi bizottságban hangoztatott véleményét, hogy Csehország tényleg jó viszonyban van szomszédaival. A köztársaság földrajzi helyzete szükségessé teszi, hogy mint politikai szervezet, rendkívüli mértékű érzékenységet tanúsítson mindennel szemben, ami a világon végbemegy. Ezért mindig hangsúlyozta, hogy Franciaországnak és Németországnak meg kell egyezniük egymással. Ugyanebből az okból igyekszik normálissá tenni az Oroszországhoz való viszonyt. Tisztában van vele, — mondotta Benes — hogy nem lehetséges Középeurópában másként rendet teremteni, mint azzal, hogy Csehország megegyezzék Magyarországgal, illetőleg, hogy a magyarok szomszédaikkal megegyezzenek. Magától értetődik, hogy Csehország a megértésnek ezt a politikáját műveli és továbbra ezt fogja művelni. A népszövetség törekvése arra irányul, hogy minden konfliktust békésen intézzen el. Egy államot magát semlegesíteni, ha ennek feltételei környezetében nincsenek adva, egyszerűen nem lehet. A kisebbségi kérdésre vonatkozóan Csehország őszintén igyekezett a maximumát megtenni annak, amit eddig tehetett. A miniszter nem mondja, hogy minden megtöri mi..mns. .....................................................mini tittttitt tént és nem mondja, hogy ezt vagy amazt ne lehetne még megtenni. Nem akar semmit sem halogatni, de kis türelmet mindenkinek tanúsítania kell. Oroszország fegyverrel és histérrel segíti fiinát Japán ellen Londonból jelentik: Mandzsúriából japán csapatösszevonásokról érkeznek hírek és Londonban lehetségesnek tartják, hogy ezek a csapatösszevonások szakadáshoz vezetnek Oroszország és Japán között. Port Artúrból érkezett jelentések szerint Oroszország és Kína titkos szerződést kötött. A szerződés értelmében Csang-Kai-Sek elnök kötelezi magát, hogy Kína ismét felveszi a diplomáciai viszonyt a Szovjet Unióval. Ezzel szemben Szovjetoroszország kötelezett- séget vállat arra nézve, hogy nem avatkozik Mongolország belügyeibe. Az elmúlt napokban háromszáz orosz teherkocsi érkezett a mandzsuriai határon át Kínába. Az orosz szállítmányok tartalma fegyver és lőszer volt. Kínai katonai vezetők közlése szerint a szovjet határon 50.000 főből álló orosz haderő áll készenlétben, hogy bármikor elvágja a japánok mandzsuriai előrehaladásának útját. A moszkvai japán nagykövet vasárnap a külügyi népbiztosságon tiltakozó jegyzéket adott át, amelyeken a japán kormány kifogásolja a szovjet csapatok által végrehajtott mandzsuriai átcsoportosításokat. Amerika megfigyelőt küld Mandzsúriába Newyorkból jelentik. Az orosz—kínai együttműködésről szóló hírek nagy nyugtalanságot keltettek a Fehér Házban. Az illeékes politikai tényezők orosz—japán háborútól félnek s az Egyesült Államok kormánya ezért úgy határozott, hogy most már maga is beavatkozik a konfliktus további fejleményeibe. A kormány egyelőre úgy határozott, hogy megfigyelőt küldki Északi mandzsuriában, akinek az lesz a feladata, hogy minden fordulatról azonnal tájékozassa Washingtont WAntisap" (törv. védve) borotváló víz Szappan vagy krém használata nélkül renderiti gyors és behemet borotválkozás, bársonyalma arcbér Kapható minden szaküzletben 1.80 és 2.70 pengős üvegekben és 2.70 pengés permetező lives bentraktár: „ANTISAP" Shaving Water Co. magyarországi lerakata: Budapest, V. Dsáky utca 49—51. Telefon: 9—11—47