Magyarság, 1932. június (13. évfolyam, 119-144. szám)

1932-06-15 / 132. szám

1932 június 15, szerda И1ШВ8ДГ. A „Gerle" műrepülés közben egy svéd kapitánnyal Malmökon lezuhant Berlinben kitünően szerepelt Bánhidy Antal Mintha végzet üldözné a magyar repülő­gépeket. Még frissen emlékezetünkben van a Justice for Hungary szörnyű tragédiája s máris újabb magyar géppel történt, ha nem is oly végzetes kimenetelű, de mindenesetre baleset hírét közli a svéd távíró. Mint Stock­holmból jelentik, a Gerle nevű, a magyar Műegyetemi Sportrepülő Egyesület tulajdo­nát képező repülőgép, melyen Bánhidy An­tal, a neves magyar mérnökpilóta Bisits őr­naggyal a berlini nemzetközi repülőnapra, majd onnét tovább Svédországba repült, a malmöi repülőtéren szerencsétlenül járt. A gép nagyszerű teljesítmény után, hétfőn dél­után érkezett Malmöbe. Kedden Soedelberg svéd kapitány, a ljungbihedi katonai­ repülő­iskola főnöke, felszállt vele, hogy próba- és műrepülést végezzen a repülőkörökben ab­­szolút precíz konstrukciójáról ismert magyar géppel. A másodszori felszállás alkalmával, a gép eddig ismeretlen okok következtében lezuhant s Spedelberg kapitány a zuhanás következtében megsebesült. Sérülése azon­ban nem súlyos. Eddig bővebb jelentések nem érkeztek még a baleset közelebbi körül­ményeiről s így azt rekonstruálni sem lehet. A Műegyetemi Sportrepülő Egyesület és a Légügyi Hivatal is a hír vétele után azonnal érintkezést kerestek Malmövel, hogy a gép lezuhanásáról közelebbi adatokat tudjanak meg. Bánhidyéknak természetesen, semmi bajuk sincs. A „Gerle“ Bizonyos, hogy a Malmöben szerencsétle­nül járt Gerle a Műegyetemi Sportrepülő Egyesület eddig legtökéletesebb sportrepülő­gépe volt. Az utolsó kis csavarig Bánhidy Antal mérnökpilóta, a neves magyar sport­repülő, a Mű­gyetemi Sportrepülő Egyesület műszaki vezetője konstruálta, még­pedig oly tökéletesen, hogy a pilóták és mérnök szak­emberek között híve volt a gép könnyedségé­nek,­­ mozgékonyságának és biztosságának. 1930 októberére készült el a Gerle a Műegye­temi Sportrepülők műhelyében s az érdi iskolatelepen Bánhidy maga repülte be és kísérletezte ki a gépet. Széles kormányfelü­letével kiválóan alkalmas volt légimutatvá­nyok végzésére. Motorja angol gyártmány volt, súlya 119 kilogram , maximális telje­sítőképessége 110 lóerő. Az egész gép 450 kilogramot nyomott. Bánhidy a repülési időkben 1930 óta is rendszeresen repült vele s két esztendőn keresztül a gépen a leg­kisebb rendellenességet se tapasztalta. Mit mondanak a Műegyetemi Sportrepülőknél? • A­ baleset ügyében beszéltünk a Műegye­temi Sportrepülő Egyesülettel, ahol Bubik Ernő mérnök, maga is pilóta, a következő­ket mondotta: — Egyelőre fogalmunk sincs, hogy mi történhetett a géppel s hogy hogyan történt a baleset. Egy a Légügyi Hivatalhoz érkezett jelentésből azonban az tűnik ki, hogy a mo­tornak semmi baja se történt, így hát a bal­eset nem lehetett olyan nagymérvű, mint az első jelentésből látszott. Levegőben bekövet­kezett szárnytörésről vagy szárnysérülésről szó se lehet, mert hisz akkor a sárkány is és a motor is izzó-porrá zúzódott volna a pilótákkal egyetemben a zuhanás következ­tében. Valószínű, hogy valami kisebb bal­eset történt s nem tartjuk kizártnak, hogy a gépet még fenn Svédországban ki lehet ja­vítani. Mi éppen most ugyanolyan típusú iskolagépeket készítünk, mint a Gerle s így, ha szükség van rá, a javításhoz az eredetivel azonos anyagot azonnal szállíthatunk Bán­hidyéknak a Gerle kijavítására, így az is megeshelik, hogyha feltevéseink helyesek, hogy Bánhidy és Bisits a Gerlével jöhetnek haza. Természetesen mindezek csak feltevé­sek s biztosat mindaddig nem tudunk mon­dani, míg szerdán a pontos jelentések meg nem érkeznek.­­ Egyébként a Gerle Berlinben, szemta­nuk állítása szerint, gyönyörűen szerepelt s nagy elismerést szerzett a magyar sportrepü­lésnek. Egy berlini pilóta érkezett, aki látta Bánhidy kezében repülni a gépet s teljesít­ményéről a legnagyobb dicséret hangján emlékezett meg. Berlintől Malmöig is kifo­gástalanul működött a gép, ISO kilométert tenger felett repült és semmi hibát nem észleltek rajta, amit Bánhidy hétfői sürgönye igazol. Szövege: — Berlinből, leszállás nélkül repülve, Malmöben simán leszállottunk. Tóni. — Ezt a táviratot hétfőn este fél nyolckor adta fel Malmöben Bánhidy s éjjel 11 óra­kor már meg is kaptuk. Valószínű, hogy szerdán már, de még esetleg az éjszaka fo­lyamán magától Bánhidytól közvetlenül is kapunk értesítést, mely majd fényt vet a baleset közelebbi körülményeire. Egy ügyvédjelölt súlyosan sértő kijelentései Töreky törvényszéki elnök ellen Rágalmazást per egy társasági összeszólal­k­ozás miatt Rendkívül érdekes ügyben hirdetett ítéle­tet a büntetőtörvényszék fellebbviteli tanácsa. Az ügy előzményei szerint 1931. novemberé­ben Eördögh kúriai bíró lakásán nagy teaes­tély volt, amelyen tánc közben szóbakerü­lt Ondi Sándor bűnügye, akit abban az időben ítélt halálra Töreky Géza dr. elnöklésével a statáriális bíróság. A vitatkozók csoportjában Lévay László dr. ügyvédjelölt heves kiroha­nást intézett a statáriális eljárás rendszere ellen, általában éles hangon foglalt állást a halálos ítélet ellen, majd Töreky Géza dr. tör­vényszéki elnök személyére vonatkozólag ki­jelentette, hogy Töreky nem vette figyelembe az ítélet meghozásánál a nyomatékos eny­hítő körülményeket és „csak azért akasztatott s azért hozta meg ezt a példátlanul szigorú ítéletet, mert mindenképpen miniszter akar lenni." Az ügyvédjelölt kijelentéseivel többen éle­sen szembeszálltak és Ábrányi Adrienne, a Magyar Távirati Iroda tisztviselőnője, azt mondotta Lévaynak, hogyha ilyeneket beszél, akkor kommunista. Ábrányi Adrienne kije­lentése miatt Lévay László becsületsértés vét­sége cílén feljelentette a leányt s a járásbíró­ság tárgyalásán, a bizonyítás során, számos tanú szóról szóra előadta Lévay megelőző ki­­jelentéseit. Ezek alapján a járásbíróság Áb­rányi Adriennét felmentette a becsületsértés vétsége alól. Az ítélet indokolásában a járás­bíróság rendkívül érdekesen állapította meg, hogy Ábrányi Adrienne kijelentése feltétlenül kimeríti a becsületsértés vétségét, a vád alól azonban mégis fel kellett menteni, mert a ki­jelentésre Lévay László jogellenes, kihívó és botrányt keltő magatartása szolgáltatott okot. Lévay László kijelentéseivel egy szélsőséges eszközökkel élő politikai párt téves ideológiá­jának hálójába bonyolódott és az indokolás szerint a kúriai bíró lakásán egybegyűlt tár­saság körében szavai feltétlenül botrány elő­idézésére voltak alkalmasak. A járásbíróság a hivatalból felhatalmazásra üldözendő rágal­mazás vétségének elbírálása céljából az ira­tokat egyidejűleg áttette a budapesti ügyész­séghez. Lévay László a járásbíróság felmentő íté­lete ellen fellebbezést jelentett be s a bün­tetőtörvényszék fellebbviteli tanácsa, Mann Hugó dr. elnöklésével, az iratok ismertetése és a perbeszédek elhangzása után ítéletében helybenhagyta a járásbíróság ítéletét. Az in­dokolás szerint Lévay László kijelentéseivel olyan jogellenes és kihívó magatartást tanú­sított, hogy a vádlott felháborodása teljesen érthető. Lévay László az ítélet ellen semmiségi pa­naszt jelentett be. A főváros további 1500 gyer­meket küld nyaralni a jövő héten Jelentette a Magyarság, hogy a főváros idén, az anyagi eszközök hiánya miatt, csak csökkentett létszámmal tudja a gyermeknya­raltatási akciót lebonyolítani, összesen 4500 szegénysorsú iskolásgyermek kerül a főváros jóvoltából 3—3 hétre az ország különböző szép vidékeire nyaralni. Ezidőszerint 600 gyermek üdül Balatonzamárdiban, Balaton­­berényben és a Maglódi-úton lévő volt fővá­rosi szőlőtelepen, ahol a főváros gyermek­­üdülőt létesített. További 1500 gyermek jú­nius 23-án indul el kisebb csoportokban. Ezenkívül külföldi nyaraltatás is lesz, ebben azonban mindössze 110­ gyermek vesz részt, aminek az a magyarázata, hogy a résztvevő tanulók szülei 100 pengő költségmegtérítést kötelesek fizetni. Hatvan tanulót Németor­szágba, 50 tanulót Bulgáriába visznek le jú­lius 8-án. A külföldön nyaraló gyermekek helyébe Németországból és Bulgáriából csere­­gyermekek jönnek, akik a főváros balaton­­berényi gyermeküdülőtelepén töltik el a nya­rat. Minthogy a vidéki nyaraltatást az anyagi eszközök elégtelensége miatt lényegesen csök­kenteni kellett, a szociálpolitikai ügyosztály a gyermekeket a budapesti hegyvidéki isko­lákban nagyobb számban nyaraltatja. Ezidő­­szerint 20.000 gyermeknek nyaraltatásáról van szó, ezek felügyelet mellett reggel men­nek majd ki a hegyvidéken lévő iskolákba és este tanítóik vezetésével hazatérnek. Gerliczy Félix báró rejtelmes élete Hegyfalun Hegyfalu, június hó Sehol az országban nem lesték úgy a Gerliczy Félix báró ügyéről szóló újsághíre­ket, mint ebben a szép, tiszta, gazdag, árnyas dunántúli faluban. Hiszen négy éve földesúr már itt Gerliczy báró, de egyre több rejtelem és titokzatosság veszi körül, több mint künn a nagyvilágban, ahol pedig nem látják ilyen közelről. 1928-ban vette meg a báró Hegyfalu köz­ség egyetlen nagyobb birtokát, az egykori Szentgyörgyi-Horvát birtok maradékait, kö­rülbelül négyszáztíz holdat és a szép földszin­tes kastélyt, mely hat fehér oszlopon nyugvó homlokzatával olyan ünnepélyes magaslat­ról néz le a falu főutcájára. Azok közül a régi előkelő középnemesi kúriák közül való ez, melyeket a harmincas évek múzeumi nyu­galmú, klasszicizáló stílusa épített Magyar­­országon. Mögötte a park hatalmas nyárfái, platánjai, tölgyei és az egész zöld zugó ren­­getegje mind még azokból az időkből való. A Szentgyörgyi-család után sokáig Széchenyi Gábor gróf bírta, aztán egy zsidó birtokos, Sugár Sándor kezébe jutott, tőle vette meg négy év előtt a parcellázások után megma­radt négyszáz holdas birtokkal Gerliczy, Félix báró a község igen nagy örömére. Hiszen újra keresztény földesurat kaptak, hozzá még olyat, aki igen gazdag ember hí­rében állott és hercegnő a felesége. A község ünnepélyes küldöttséggel üdvözölte az új földesurat, maga a plébános, Rozinán dr., Vas megye egyik legkiválóbb papja, vezette a küldöttséget s mindenki tele volt remény­séggel. A liechtensteini útlevél és francia autórendszám Amilyen legendák jártak a faluban a báró gazdagságáról, éppen olyan titokzatosság vette körül a személyét is már az első he­tekben. Beküldte családja útleveleit a jegy­zői hivatalba s ott meglepetve látták, hogy a báró és egész családja lichhtensteni állam­polgár. 1928-ból keltezett lichhtensteni út­levelekkel érkeztek ide. Mikor pedig remek csokoládészinti Ilispano­ autójá­val megjelent a faluban, csodálkozva állapították meg, hogy az autónak külföldi, amint utólag ki­sült, francia rendszáma van. Parisban fizet utána adót, Magyarország helyett. Még meglepőbb volt azonban az a munka, mely a régi kastélyban megindult. Nagy bécsi, pesti cégek kiküldöttei jöttek s nem­sokára olyan szabású átalakítás kezdődött meg, hogy szeme-szája elállott a falunak. Pincétől padlásig átépítették a kastélyt, kö­rülbelül harminc szobásra. Egyik nagyter­met táncteremmé restauráltak át, egy híres bécsi cég burkolta be falait körülbelül negy­venezer pengő értékű műmárvánnyal. Padló­ját pedig a Rot­chschildok egyik bécsi palotá­jában látott minta szerint, hosszúsugarú, intarziaszerű, csillagparkettel rakták ki. Közben a báró a régi holmik közt megtalálta a kastély egyik biedermeier-korból szár­mazó képét. Azon látta, hogy a régi kastély­nak úgynevezett nyargalója volt, azaz olyan feljárata, melyen kétoldalról be lehetett haj­tani kocsival. E biedermeier-kép után aztán ő is nyargalókat építtetett. Ezzel egyidőben kezdődtek meg a nagyszabású villany- és víz­­vezetékberendezések. Külön kis villanygyárat állítottak fel az egyik oldalépületben. A parkban külön víztornyot építettek drága víz­erőművel. Az egész kertet alácsövezték víz­vezetékkel s restaurálták a régi klasszikus stílusú pálmaházat. Hercegi háztartás négyszáz holdon Egy­esek szerint hatszázezer, mások sze­rint kilencszázezer pengőbe került mindez, a korona rá azonban a kert parkírozása volt. Külön „Rosariumot“, magyarul rózsatele­pet létesítettek egyik oldalon. Egy badeni kert-technikust kért fel a báró, hogy csinál­jon neki parkterveket. Csak maguk a tervek körülbelül tizenötezer pengőbe kerültek. Hó­napokon át folyt a munka, az egész falu tele volt mesteremberekkel, közben egy teherautó hordta a népjóléti minisztériumnak eladott deszki kastélyból visszamaradt holmit. Vo­naton érkezett meg körülbelül húsz hatalmas hintó, egy egész múzeumi hintógyűjtemény, közte remek landauerek és hatalmas régi útihintók, amelyeket a mai fogatokkal meg sem tudnának tán mozdítani. Egyszóval hercegi arányokban rendezked­tek be a négyszázholdas új birtokon. Kö­rülbelül huszonkét embert alkalmaztak ii kastélyban. Ebből a belső cselédségből ma megvan tán húsz, ma is van két kocsis, gépész, soffőr, házgondnok, két komorna, német lány, két konyhafén­y, férfiszakács, két kertészlegény, háziszolga, inas, vadász, ooo­sónő, házvezetőnő. A kastélygondnokot két­száz pengőre fogadták, a főkertészt szintén kétszázra, a soffőrnek a lakáson és egyéb természetbenieken kívül százötven pengője van és így tovább. Egyik intéző félfogadásá­nál a báró olyan szerződést írt alá, mely szerint az intéző élete végéig havi négyszáz pengőt, az özvegye ennek felét fogja kapni, (pár hónap múlva aztán maga a báró akarta leszállítani ezt a fizetést kétszáz pengőre). Ki gondolt arra, ilyen arányok közben, hogy mind e mögött mindössze hatszáz hold áll, a négyszáz hold hegyfalusi és a deszki parcel­lázásból maradt talán kétszáz holdas tör és­dékbirtok? Titoktartásra megesketett soffőrök Maga a báró azonban legritkábban tartóz­­kodott az új kastélyban, ha megjött is, egészen váratlanul állított be, aztán pár órai itt tartózkodás után sokszor még az este Csak a­z nem izzad, ki „ Valódit" visel 1 flr. Laiimann diuatíng 4» Csak ezen szóvédjeggyel valódi­tw

Next