Magyarság, 1932. szeptember (13. évfolyam, 196-220. szám)
1932-09-01 / 196. szám
2 felhatalmazást a feloszlatásra a kancellár még nem kapott s Hindenburg elnök csak elvben járult hozzá a házfeloszlatáshoz, azzal a kikötéssel, hogy Papen kancellárnak a döntő pillanatban újra ki kell kérnie az elnök hozzájárulását. A nyílt konfliktus a parlamenttel, természetesen, elkerülhetetlen, miután kétségtelen, hogy a birodalmi gyűlés rövid időn belül bizalmatlansági indítványt szavaz meg a kormány ellen, sőt esetleg olyan határozatot is hoz, amely felfüggeszti az öszszes szükségrendeletek érvényét. A kormányhoz közelálló lapok szerint a feloszlatás időpontja ily körülmények között kizárólag a birodalmi gyűlés magatartásától függ. A házfeloszlatás azonnal megtörténik, mihelyst a parlament nehézségeket támaszt a kormánynak- Papen kancellárnak az az álláspontja, hogy semmiesetre sem hagyja hátráltatni a kormány munkáját a parlament esetleges obstrukciójával s ezen az állásponton nem változtat az a körülmény sem, hogy a centrum és a nemzeti szocialista párt kormányképes többségnek tekintik magukat s ebben a többségben alkotmányos garanciát látnak a parlament kikapcsolása ellen. Minisztertanács a neudecki látogatás után A birodalmi kormány szerdán a birodalmi kancellár, a belügyminiszter és a hadügyminiszter Neudeckből való visszatérése után minisztertanácsot tartott. Papén beszámolt a Hindenburggal való megbeszélés eredményéről, azután a bejelentett munkaszerzési program tárgyában kiadandó szükségrendelet részleteiről tanácskozott a kormány. Az új szükségrendeletet előreláthatólag kedden teszik közzé. Magyar Légiforgalmi Rt IV., Váci arca 1. ♦ Toldira: H-S-M ŐSZI MENETREND AB C D A 7.00 14.20 i. BUDAPEST u. 1.20 IS 20 15.55 8.35 15.45 é. WIEN i. * 00 12.00 15.30 A * naponként, vasárnap kivitelével. В «• szept Ш-je naponként, azontúl kedd, szerda, csütörtök és szombaton közt. C * szeptember 12-től kedd, szerda, csütörtök és szombaton közi. &** szeptemb 10-ig naponként, vasárnap kivételévei közt. Közvetlen csatlakozások Európa összes állomásai felé. Аж autóbusz Budapesten , IV., Váci utca 1. alól 4 perccel. Wienben a Hotel Bristoltól 35 perccel a repülőgép hidalása előtt indul. Kombinált menettérti jegyek a Budapest—Wien* vonalon autóbusz—repülőgép*, vagy hajó—repülő* forgalomban 52.— pengős árban (a gyv. III o. jegy árának felel meg). Az egyik utat repülőgépen, a másikat hajón vagy autóbuszon kell megtenni 60 napon belül. Levelét és csomagjait küldje légipostán! Díjszabásért forduljon szállítási osztályunkhoz: Aut 80-8-09. Az őrült király gyertyái írta: Legény Elemér — Gudden tanár — beszéli nekem az öreg Steinbach, a királyi szobák őre — volt az egyetlen, aki bátran ki merte mondani, hogy a király őrült... Azt mondják, bizonyítékai voltak és őrültségének a koronatanúját akarta Ilik Lajos a zivataros nyári éjszakán útjából eltávolítani. Azonban a szörnyű birkózásban alulmaradt a művészetek e nagyszerű mecénása. Mégis hősként halt meg. Szebben, mint Napóleon. Harcban. Utolsó pillanatig küzdött nagyszabású rögeszméje megvalósításáért, hogy a XIV ik század derekán feltámassza XIV-ik Lajos rokokóvilágát. Bajorország túlságosan kicsiny és erőtlen volt ehhez, a kor pedig kétségbeejtően szürke. ★ Meghatottan állottam meg az aranyszegélyű, címerekkel ékes szárnyasajtó előtt, mely a miniszteri fogadószobába vezet, a lakosztály első termébe, a négy közül. Ezen az ajtón kellett szépen kaparásznak a minisztereknek, ha bebocsáttatást akartak nyerni királyi urukhoz. Kaparásznak kellett, mint a hűséges vadászkutyáknak, ha urukhoz kéretőznek. Kiválóan tudós és nagytekintélyű államférfiak néha percekig kaparásztak az ajtón, míg II. Lajos parancsot adott kamarásának, hogy bocsássa be őket... Csupán beavatottak tudtak erről a királyi szeszélyről. Azt mondja a krónika, hogy egyetlen egy sem akadt az önérzetes államférfiak között, aki e megalázó királyi hóbort miatt visszaadta volna miniszteri tárcáját... Én minden kaparászás nélkül jutottam be királyi barátomhoz. Igaz, hogy csupán az ő szelleme él már ezekben a szobákban, melyeknek pompázatos kiállítása — azt mondják — egy régebbi leírás alapján a Napkirály lakószobái nyomán készült. Két évig dolgoztak Gedon és Seitz, a bajor interieur-művészet legelső mesterei a király szobáin, őfelsége aztán közel húsz évig lakott a termekben, húsz év majdnem minden felét itt töltötte el. Roppant csend ölel körül, mintha az idő megállott volna ezekben a királyi termekben. Még az őr, a hűséges Steinbach bácsi sem látható. Én vagyok itt egyedül olyan műkincsek között, melyekért valami amerikai milliárdos nemrég milliókat ajánlott fel a bajor államnak dollárokban. Végre megvalósíthatom a régi tervemet, beleülök a karosszékbe, a király íróasztalához. A karosszék baloldali támláján már foszladozik a selyemszövet, ő koptatta ki... Az Íróasztal széle azon a részen, ahol a király karja írás közben nyugodott, világosabb színű, kifakult, őfelsége alsókarja dörzsölte le húsz év munkája alatt... Kezembe fogom a tollát. A tollszár hattyurelieffel van diszitve. Az Íróasztal lábai is hattyúkat ábrázolnak. II. Lajos kedvenc madara a büszke hattyú volt... Nekem ugy rémlik, hogy az ajtó ott, a királyi lakosztály negyedik szobájában zárva volt, mikor ide beléptem. De tán tévedek. — Ejnye, hány óra is van?... Tizenkettő elmúlt kerek tíz perccel és ma pont délben zárják München minden múzeumát. Csak nem zártak be engem II. Lajos, az őrült király lakosztályába. Azt hiszem, tavaly olvastam egy angol turistáról valami ilyesfélét, akit bezártak München egyik múzeumába. Nyári kacsának tartottam a dolgot, hiszen az őrök zárás előtt lelkiismeretesen végigjárják az összes termeket és mégis rohanok, már amennyire a tükörsima parketten lehetséges a rohanás. Most mindjárt megtudom, hogy bezártak-e, vagy nem... Semmi kétség, egy kissé ideges vagyok. Minek is jön magamfajta ideges ember az őrült király termeibe, ebbe a rokokó-pompába, mely azt mondják, hogy százezer aranyába került II. Lajosnak. — Inkább Nymphenburgba kellett, volna kirándulnod te idegkoldus, aki nyugalmat, változatosságot keresel. De te idejöttél az őrült király termeibe, melyeknek minden bútora, minden zuga róla mesél, róla, az óriásról, a művészetek nagy Napóleonjáról — korholom magamat. Fölemelem a kezem és mohón rácsapok a díszes, az aranyfaragásokkal borított ajtókilincsre. A nehéz szárnyasajtó, melynek nagyszerű trópusi fája szinte fütyül, mikor zárul és mikor nyílik, igazi német alapossággal be van zárva. Egész erőmmel belekapaszkodom és rázom az ajtót. Ez a makacs, szilárd ajtó történelmi nevezetesség. Nem azért, mert olyan kitűnően zárul, hanem mert 11. Lajos király annak idején megparancsolta minisztereinek, hogy kívülről kutyák módjára kaparásszanak és ilyen módon kérjenek királyi urukhoz bebocsáttatást, ha audienciára jelentkeztek. Egyik sem mondott le e megalázó parancs miatt a tárcájáról. De később bosszút állottak a királyon. Rábizonyították, hogy őrült. Orvosi felügyelet alá helyezték. De hát mit törődöm én ezzel e pillanatban. Követelem, akarom, hogy kibocsássanak. Öklözöm az ajtót, hogy véres lesz a kezem a pompás reliefdíszítéseken, rugdalom, dörömbölök. A zajra, a mély, feneketlen csend, némaság felel. Odarohanok az ablakhoz. A lakosztály ablaksora az udvari kert teljesen néptelen árkádjaira néz. Hiába próbálkozom azzal, hogy felrántom az ablakot és segítségért kiáltok. Sötét novemberi vasárnap elhagyatottságára rikolt ki minden kétségbeesésem a harmadik emeletről. Legjobb lesz, ha becsukom az ablakot. Nem oson ki az a kis meleg, amelynek most ki kell tartani holnap reggelig. Holnap reggelig .. Valljuk meg őszintén, ennek így kellett történnie. Valójában helyes, hogy engem, a titkos őrültet, becsuktak a másik titkos őrült, királyi barátom, II. Lajos bajor király lakosztályába. Gyerünk csak a dolgozószobába, üljünk le az aranyhatytyulábas íróasztalhoz, így ni!... Az aranykoronás monogrammal díszített mappában nem találok ugyan kőpapírt, a tinta is kiszáradt már az aranykalamázisban, de a brokát karosszékben jó elüldögélni és nézni a szép pasztellt, mely, a gyilkos tót, a Starnberg tavát ábrázolja, amelyben halálát lelte a király, aki itt lakott. ★ Alkonyodik. Négy óra körül jár, de a novemberi éjszaka bekönyököl minden ablakon. Villanyvilágítás nincsen, a petróleumlámpát őfelsége ki nem állhatta kellemetlen szaga miatt, viaszgyertyákkal világíttatott. A csillárok és fali karok azokat a gyertyákat tartják, melyek fényességüket I. Lajos lábai elé szórták egykoron. Alfonz spanyol király Budapestre érkezett XIII. Alfonz spanyol király szerdán este Bécsiből automobilon a magyar fővárosba érkezett. A király Bécsben, mint keresztapa résztvett Antal főherceg és Ileana főhercegnő fiúgyermekének keresztelőjén és családi ügyek hozták most Budapestre is. Ugyanis néhány nap óta a magyar fővárosban tartózkodik Zamogszka lengyel grófnő, született Izabella infánsnő, a király húga és Alfonz itteni tartózkodásának tulajdonképpeni célja az, hogy testvérét meglátogassa. Alfonz délelőtt tíz órakor indult el Bécsből Miranda herceg főudvarmester kíséretében a magyar határ felé. Fél egykor érkeztek Hegyeshalomra, ahonnan Magyaróvár felé vették útjukat. Frigyes főherceg kastélyában tiszteletére családi ebédet rendeztek. Itt találkozott Alfonz Lónyay Elemérné hercegnével, néhai Rudolf trónörökös özvegyével is, aki Oroszváron kapta meg az értesítést a király érkezéséről. Délután fél öt órakor Budapest felé indult a gépkocsi, a soffőr azonban azt az utasítást kapta, hogy a kocsit lassan vezesse, Alfonz ugyanis a vidék szépségeiben akart gyönyörködni. Egyes helyeken, ahol a táj különösen megnyerte a király tetszését, meg is állították a kocsit. Alfonz számára a Dunapalotában rendeltek lakást és este hat órára várták az előkelő vendéget. A Dunapalota előtt a kiváncsiak egész serege gyűlt össze és akadtak olyanok, akik egészen fél kilencig kitartottak, ekkor érkezett meg ugyanis a király autója. A gépkocsiból kilépő Alfonzot a tömeg lelkesen megéljenezte. A király szürke ruhát és puha kalapot viselt és mosolyogva, fejét meghajtva válaszolt a közönség üdvözlésére. A fényképészek az előcsarnokban pillanatképet készítettek Alfonzról, aki egyenesen a lift felé sietett és felment harmadik emeleti, a Dunára néző négyszobás lakosztályába. Ezután teát rendeltek a szobába és Alfonz az est folyamán többé nem is mutatkozott a nyilvánosság előtt. Az utcán nagy tömeg állta körül a francia gyártmányú gépkocsit, amelyből öt útitáskát emelt ki a szálló személyzete. Alfonz csütörtökön meglátogatja az egyik fővárosi szanatóriumban Zamogszka grófnőt, aki örvendetes családi esemény bekövetkezését várja. Értesülésünk szerint a spanyol király két napig marad Budapesten. A fővárosnak meg kell akadályozni, hogy a nagytőke kisajátítsa az ötmilliós csatornaépítési munkát A kiszorított kisvállalkozók tiltakozó beadvánnyal fordultak a polgármesterhez Többizben foglalkozott a Magyarság a főváros ötmilliópengős csatornaépítési munkálatokra vonatkozó versenytárgyalásával. Kifejtettük azt az álláspontunkat, hogy nem kérhet a főváros hitelt a vállalkozóktól olyan időben, amidőn azt állítja, hogy maga sem tud hitelt szerezni. Bámulataink arra is, hogy a fővárost az inségmunkálatok kiadásánál szociális szempontoknak kell vezérelni és nem lehet az a célja, hogy egyes nagyvállalkozók éppen a hitelezés folytán irreálisan magas árakon végezzék el a munkálatokat. A csatornaépítési vnségmunka feltételei teljesen lehetetlenné tették a kis- és középvállalkozók számára a pályázatot és álláspontunkat teljesen igazolta a versenytárgyalás eredménye, amennyiben igen sok ajánlattevő megfelelő tőke hiányában csak készpénzfizetés mellett vállalkozott a közmunkák elvégzésére. A pályázatok felbontásánál kitűnt az is, amit előre bejósoltunk, hogy a főváros áruhitel igénybevétele mellett rendkívül drágán jutna munkálatokhoz, lényegesen drágábban, mint amennyit a tőkének szokásos kamata tenne ki. Egyes ajánlattevők leveleiből kiderül, hogy azért nem tudják hitelezni a munkálatokat, mivel a Magyar Általános Kőszénbánya a szükséges cementet nem hajlandó hitelezni. A kis- és középvállalkozók tehát sem pénz-, sem anyaghitelhez nem tudtak hozzájutni és így számukra az egész versenytárgyalás tárgytalanná vált. Az a tizenhat szakmabeli vállalat, amely a hitelezést nem tudja vállalni, most közös beadványban kéri a polgármestert, hogy a Községi Takarékpénztár finanszírozza ezeket a munkálatokat. A beadvásban a vállalkozók előadják, hogy a pénzitézetek teljesen elzárkóztak hiteligénylésük ügyében, bár felajánlották, hogy a fővámttól járó követelésüket, mint teljesen bizto, elsőrendű kinnlevőséget, a hitelt nyújtó intézetre szabályszerűen engedményeznék Most tehát ismét az helyzet állott elő, hogy amennyiben a fodrás ezeknek a vállalkozóknak érdekében közbelépne és nem akarja a munkálatokat kizárólag nagyvállalatoknak kiadni, úgyiteligényével, illetve kezességi ajánlatával sját bankjához, a Községi Takarékpénztárhz kell fordulnia. Teljesen érthető a kis- s középvállalkozók felzúdulása a versenytágyalásnak ismert feltételek szerinti kiírás miatt. A főváros a feltételek szerint még sok váltót sem hajlandó a vállalkozónak adni, hogy legalább leszámítolás útján jussanak pénzhez. Az egész versenytárgylást oly módon írták ki, hogy arra kizárólag nagyvállalat vagy a nagyvállalatok mögött pénzintézet pályázhat. Semmi szükség nem volt arra, hogy ezt a versenytárgyalást ilyen komplikált módon írják ki és legselvesebb volna az egész csatornaépitkezést más alapon lebonyolítani, olyképpen, hogy a főváros a szükséges tőkét maga szerzi meg amire megfelelő jóalázat mellett még nem súlyos pénzügyi helyzetben is mód adóak. A főváros bankjai ma is foglalkoznak magánhitelek nyitásával, váltóleszámítolással és így igazán nehéz elhinni, hogy a főváros annyi befolyást nem tud bankjaira gyakorolni, hogy ezek hitellel rendelkezésére álljanak. A főváros már a saját presztízse szempontjából sem nézheti tétlenül, hogy egy ilyen hatalmas munkálatnál a nagyvállalkozók és pénzintézetek mesterkedése folytán a kisemberek teljesen kiszoruljanak a munkából. Annál is inkább nem tűrheti ezt a főváros, mert mint említettük, a hitelt nyújtó vállalatok pályázatából kiderült, hogy a főváros megszorult helyzetét magasra tartott áraikkal illegális haszonszerzésre próbálják felhasználni. 1932 szeptember, csütörtök" A bodrogközi földek hetven százaléka cseh bankok kezén A csehek által megszállott Bodrogköz egész területe igen súlyos helyzetbe jutott. A Prágai Magyar Hírlap írja, hogy a bodrogközi szegénység legjobb bizonyítéka az, hogy a gazdák még a telküket is eladnák annak, aki kölcsönt tudna szerezni számukra. Hozzávetőleges enyhén számított statisztikák szerint a bankadósságok nagysága a Bodrogközben elérte a mai földérték hetven százalékát. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a gazdák legnagyobb része képtelen ma a kölcsönök törlesztésére. Hozzátartozik a dologhoz, hogy a hitelező bankok legnagyobb részt cseh bankok, amelyek néha még politikailag is kihasználják a magyar gazdák függőségét és szorítják őket minden téren. A bodrogközi magyar földeknek tehát hetven százaléka lényegileg a cseh bankok kezén van s ezek a mai viszonyok között bármikor rátehetik kezüket ezekre a földekre.