Magyarság, 1933. június (14. évfolyam, 123-145. szám)
1933-06-01 / 123. szám
gatást. Baltazár püspök azt mondotta, hogy még az új tanév előtt orvosolják a tanítók sérelmeit. Kéri a minisztert, tegyen errenézve megnyugtató kijelentéseket. A vidéki múzeumok néprajzi osztályának fejlesztését és a vidéki színészet megsegítését sürgette, végül pedig követelte, hogy a gyorsírást a harmadik—negyedik osztályoktól a polgári iskolákban is vezessék be a Radnai-rendszer szerint oktató jelleggel. A gyorsírás ma már nélkülözhetetlen és sok hivatalnál megkövetelik. A kultuszminiszter a közoktatási intézmények átépítéséről Hóman Bálint kultuszminiszter szólalt fel ezután. Mindenekelőtt köszönetet mondott a Ház tagjainak a szakértő és nívós felszólalásokért, valamint a bizalomért, amely vele szemben megnyilvánult és amelyet eddigi működése alapján csak előlegnek tekint. Kérte, hogyha a minisztériumnak bármilyen intézkedését kifogásolják, ne a tisztviselőket tegyék felelőssé, hanem egyedül a felelős minisztert. A vita folyamán ismételten szóba kerültek azok a sajnálatos jelenségek, amelyek a gazdasági válság közhangulatának hatása alatt jelentkeznek. Kultúraellenes hangulat ez, amely néhol valóságoskulturdefallizmussá fajul és nagy nemzeti érdekeket veszélyeztet. Folytonos aggodalommal figyeli ezeket a jelenségeket, még nagyobb aggodalommal látja, hogy az idei költségvetésredukciót és más intézkedéseket is ebből a szempontból bírálnak és mint kulturális leépítést fognak fel. Azzal a felfogással, amely minden nagyobb kultúrintézményt meg akar szüntetni, nem ért egyet. Nem ismer ellentétet a magasabb kultúra érdekei és a népművelés szempontjai között. Leépítésre nem vállalkozik, ilyet a pénzügyminiszter sem követel tőle. Az adott financiális keretekhez alkalmazkodni kell, észszerű átépítéssel, megfelelő kultúrintézmények sorozatának megteremtésével. A jövőre vonatkozóan kijelenti, hogy a mai költségvetés csak a körvonalait sejtteti annak az elgondolásnak, amely az átépítésnél vezeti. Tartózkodik a lineáris leszállításoktól. A kultusztárca költségvetése több mint hatmillió pengővel csökken az idén. Ebből 1,1 millió esik a dologi kiadásokra, a többi a személyi illetmények csökkentésére jut. A dologi kiadások csökkentése az utóbbi évek adatait egyesítve 34,8 százalék, a beruházásoknál 97 százalék a csökkentés. A népoktatási kiadások 22,7 százalékkal csökkentek, beleértve a személyi illetmények csökkentését is, a magasabb kultúra céljaira viszont 38,3 százalékkal jut kevesebb, mint azelőtt. Az 1914—15. évi állapottal szemben országunk lakossága az akkori lakosságnak 44,5 százaléka, a kulturális kiadás az utolsó békeév kiadásának pedig csak 39,6 százaléka. Ebből következik az, hogy a magaskultúra egyes intézményei mostoha helyzetbe kerültek. Sokszor hallottuk, hogy az egyetemek túldotáltak. Ezzel szemben az egyetemek, az Akadémia, a közgyűjtemények, a képzőművészetek, az irodalom, aNemzeti Múzeum, a Szépművészeti Múzeum és más intézmények dotációja jóval alacsonyabb, mint a békeévekben volt. Túldotálásról ma már szó sem lehet, ezt az állítást véglegesen a legendák közé kell utalni. Intézményeinket abban a pénzügyi keretben kell elhelyeznünk, amelyet a lakosság teherviselő képessége állapít meg. Az a kérdés, hogyan oldjuk meg ezt a kérdést. Összes intézményeink lineáris elsorvasztásával, vagy szelekció útján, a legszükségesebb intézmények kiválasztásával? A lineáris leépítés csődöt mondott. Magasabb intézményeink között vannak olyanok, amelyeknek legelemibb szükségleteit sem tudjuk kielégíteni. Az egész szervezet revíziójáról és átépítéséről van szó. Nem célja a minden áron való újítás. Addig nem áll a nyilvánosság elé terveivel, amíg azokat teljesen elő nem készítette, mert az elhamarkodott újítások veszélyeztetik az egészséges fejlődést. (Helyeslés a baloldalon). 58 főiskola és 654 középiskola van Magyarországon Hóman Bálint kultuszminiszter hangoztatja, hogy a tényleges szükségletet kell biztosítani. Nem titok az, hogy a közoktatásügyi szervezet, különösen a felsőbb oktatás szervezete túlméretezett. Van négy egyetemünk, közgazdasági egyetemünk, műegyetemünk, három jogakadémiánk, három gazdasági akadémiánk, bányászati, erdészeti, állatorvosi főiskolánk, két kereskedelmi főiskolánk, van tizennyolc papnöveldénk és vannak tanárképzőink. Ez összesen ötvennyolc főiskola a művészeti főiskolákon kívül. Hatszázötvennégy középiskolánk között vannak olyanok is, amelyek nem valódi szükségletet elégítenek ki és jelentéktelenek. Ezt legjobban tudja Kornis Gyula, aki annak idején el akarta törölni ezeket az iskolákat, de bizonyos befolyások miatt nem ért el sikert. (Zaj, mozgás a baloldalon. Közbekiáltások: Miféle befolyás volt az? Meg kell vizsgálni az aránytalanságokat a különböző iskolatípusok és az egyes vidékek iskolaellátása között. Azokat a nehézségeket, amelyekkel az iskolafenntartók, különösen az egyes felekezetek mostanában küzködnek, sokszor az okozza, hogy felesleges iskolákat alapítanak, felesleges magasabb nevelőintézetek fenntartása teszi képtelenné a felekezeteket népiskoláik fenntartására. A tanulók létszáma is igen magas. 15.927 főiskolai hallgató van jelenleg az országban, több mint amennyi az utolsó békeesztendőben Nagymagyarországon volt. A középiskolák diáklétszáma 35—40.000, ugyanennyi gyerek kerül a továbbképző N éxs® meg „iALATSH IHMT-t mielőtt bárhol villatelket vásárol. Felvilágosítást ad: a Parcellázási iroda központja, Budapest, VI., Teréz körút 26. Emberek Irta: Békeffi József A horgosi gyér akácos felől sivalkodó főzél, mint óriás fehhér lepedőt kergette maga előtt a buckákról felmarkolt havat. Az alsótanyai templom mögötti, görbetörzsű akác fekete gályái között összedrótozott aranytányérként lebegett a teli hold. Börcsök Anti tanyáján, amott a szegedi határ felé, vad ugatásba kezdtek a kutyák. Olyan dermesztő a hideg, hogy egyszeriben kékre festi az országúton lépdelő, tagbaszakadt ember képét. Az arca egyébként is ijesztő. A szem feletti fekete szőrzet összeér az orr nyergében és a fekete kalap alól tűzben égő, akaratos szempár villog elő a fehér éjszakában. A hideget az indulattól és a nagymennyiségű rizlingtől fűtött ember nem érzi. Sietve igyekszik a Börcsöktanya felé, majd egy pillanatra, szemben az útszéli kereszttel megáll, dörmög, mint a megvadítált medve, aztán sziszeg, mint a mérges kigyó, ránt egyet a vállán és félhangosan mondja: — Most leszámolok veled, Aniti Még nem tudja bizonyosan, mit tesz, felgyújtja-e a házat, bordái közé szúrja-e a kést, vagy csak egyszerűen leüti az öklével, mint a tavalyi vásáron azt a tolvajt, aki bőrtárcáját emelte ki a nadrágzsebből. Hiszen az Anti még annál is gyalázatosabb !„. Az csak a nála levő pénzt akarta elvenni, ez meg a földet akarja kipörölni a lába alól. Igaz, hogy kell nekik a pénz, oda is adta volna jószántából az örökség negyedét, de a telhetetlen koldus mindjárt a felét akarja ... Tegnap kapta az írást a bíróságtól, azóta forr benne a méreg. Verőn is élesztette a tüzet, a három liter aztán egészen megtette a magáét. — No, megállj, Anti!... Most megkapod a részed! — mondta kéményén és ekkor már majdnem szaladt. Hát, hogy Verőn tüzelte? ... Persze, hogy tüzelte... Az egész alsótanya amazok pártján van. Borisnak, Verón húgának már az első évben megvolt a gyereke. Nekik még most sincs ... Ahogy ez eszébe jutott, úgy tetszett, mintha valaki utána szólt volna. „Állj meg, Szotyori Jóska!“ Hallotta tisztán a hangot, de azt is tudta, hogy a fejében a szesz és ilyenkor sok mindent hall az ember. A kutyák vonutása már egészen közelről hallatszott. Néhány lépésnyire állt Anti házától. Úgy tervezte, hogy kihívja egy kis egyezkedésre és az után kiadja a jussát. A szoba ablakából kiszűrődő fény sárga csikót hasított le az udvar fehér abroszából. A kéményből sűrű, barna füst vékony sugárban szökött fel az égre. A hideg rántotta a magasba és csak valahol a végtelen messzeségben terült szét, a felhőtlen ég sába alatt. Éppen megindult a ház felé, amikor hirtelen kicsapódott a pitvarajtó. Eligyekező ángyikája rojtos berliner kendőjét már az udvaron terítette a vállára. — Szentséges Jézusom, mi lesz velünk?! — jajgatott Boris. — Anti! — kujántott még vissza, — vigyázz nagyon Misikére! Boris végigszaladt az udvaron, csizmái alatt ropogott a hó, a kis kaput tárva hagyva, rohant ki az országútra s ott hamarosan elveszett szapora léptének kopogása a keményre fagyott rögökön. Szotyori ott állt az országút túlsó oldalán. Az elsiető asszony annyira el volt foglalva a házban történtekkel, hogy észre sem vette a sógort. — Mi van ezekkel?... Tán csak nem esett baja a gyereknek? tűnődött a borosfejű ember és érezte, hogy lohad benne a vad készség. Most lenne a legalkalmasabb bemenni Antihoz... Csak Ilon van benn, az asszony legkisebb húga, meg Misiké... Mégsem tudta rászánni magát, hogy bemenjen a Börcsök-tanyára. Vagy félóra múltán az asszony futva jött vissza az országúton, mögötte a cingártermetű körorvos loholt, kezében a bőrtáskával. A vékony emberke úgy dobálta maga alatt a lábait, mintha nem is az övék volnának, a fekete táska mint madzagra kötött vészt jósló madár, lebegett sovány karján. Szotyori utánuk sompolygott a házba. Észre sem vették. Az asszony jajgatott, az ember, a pörösködő sógor a kemence padkáján ült, arcát tenyerébe temette. Hon föl-alá futkározott a nagyobbik szobában. Misiké a megvetett ágyban hánykolódott, kis orcáján lázrózsák ültek. Az orvos felfeszítette a gyermek száját, belenézett a torkába, megcsóválta a fejét, és mintegy magának mondotta: — Difteritisz! A tűszulásnál a gyermek felsírt, Anti felkapta a fejét. — Megmarad? — kérdezte fáradt hangon az orvostól. — No, no... majdnem későn hívtak! Máskor jobban igyekezzenek az ilyesmivel. Boris hálás szemekkel nézett a megmentőre, aki jódarabig rakosgatott a táskájában, azután kedvetlenül rászánta magát. — Hát aztán, Börcsök gazda, ez kisebbfajta operáció volt. Tíz pengő jár érte! Szotyori Jóska erre a nyitott ajtón át belépett a szobába. Kalapját levette a fejéről s a gyerekágyra pillantva, megszólalt: — Sógor, ha még nem sértelek, az én körösztimmról van szó. Tán én fizetem meg az operációt. Az orvos átvette a szellényzsebből előhúzott bankjegyet és sietve távozott. Künn ezalatt tovább sivalkodott a szél. A kutyák elbújtak az istálló mögött, a hold felkúszott az eperfa tetejére, benn a meleg szobában a beteg gyermek ágya fejénél Szotyori Jóska megegyezett a sógorával. iskolákba. A tanítóképezdékből évenként 2000 tanító és tanítónő kerül ki. Ezek az adatok indokoltnak mutatják az intelligencia túltermelésére vonatkozó aggodalmakat. Elvben nehéz az iskoláztatást megakadályozni, de azt meg is kell állapítani, hogy a diploma még nem jogcím állami ellátásra. Az az egészségtelen felfogás fejlődött ki nálunk, hogy akinek bizonyos minimális középiskolai végzettsége van, az már nem akar a maga lábán állni, hanem állami hivatalban akar elhelyezkedni. A minősítés megszüntetését, amelyet Eckhardt Tibor ajánlott, veszedelmes kísérletnek tartja, mert ez utat nyit a protekciónak. 1933 június 1, csütörtök HMH NMEIM üzletárhegyesés miatt BreeiMML Dorottya utca 50 mim A közgazdasági egyetemet beolvasztják a műegyetembe Hóman Bálint kultuszminiszter. Karafiáth kísérlete a negyedik osztályú rostavizsgával nem vált be, a diákok egyszerre jobb bizonyítványt kaptak. Kornis ötletét a gimnáziumi szelektálássalkapcsolatban megfontolandónak tartja. Főiskoláink túltömöttsége miatt szükséges már a középiskolákban a szelekció. Elismeri, hogy az egyetemi kérdésben feszélyezi a városok érdeke, bár itt a nemzeti kultúra követelményei a döntők. Kijelenti, hogy teljes egyetem megszüntetésére nem hajlandó. A budapesti Pázmány Péter-egyetem háromszázéves kultúrintézmény, így nem vállalhatja a felelősséget azért a politikáért, amely ezt az intézményt meg akarná csonkítani. Ugyanez az az álláspontja a József-műegyetemmel szemben is. Egyes tudománykarokat szüneteltetni fog, vagy pedig összevon, a vidéki egyetemek kereteit pedig megszűkíti. A partikuláris érdeknek háttérbe kell szorulnia, mert az egyetemes nemzeti érdek határoz, azonban az egész kérdés még nem érett meg a dönésre. Hogyha azonban cselekvésre kerül a sor, akkor a küldöttségek járások nem térítik el a tervbe vett útról, csakis a tudomány érdekeit fogja figyelembe venni. A közgazdasági egyetem tanári karát sem akarja halálra ítélni. A hivatalokban ott van a legnagyobb baj, ahol kevés a jogász, illetőleg vannak jogot végzett urak, akik azonban nem jogászok. A jogakadémiák ügye nem állami kérdés. A felekezeti akadémiák megszüntetésére nem is volna módja, de a kérdést itt meg lehetne oldani úgy, hogy a vidéki akadémiák az egyetemnél alacsonyabb kiképzést adnának bizonyos szakokból, így például a számvevőségből. A közgazdasági egyetem sorsát illetően néhai Darányi Ignác tervét fogadja el, mert a jelenlegi állapotot a legrosszabbnak tartja. A mai karral kell valamit csinálni, mert így nem maradhat. A József-műegyetemet „műszaki és közgazdasági egyetemmé“ kell átszervezni, úgyhogy három műszaki és három gazdasági, vagyis összesen hat kara legyen. Foglalkozik továbbá az állatorvosi, erdészeti, bányászati oktatásnak ide való helyezésével is, de nem akarja a soproni erdészeti és bányászati akadémiát megszüntetni Egyik mezőgazdasági akadémiát középfokú iskolává alakítják át Hóman Bálint kultuszminiszter. Ezzel kapcsolatos a közigazgatási kar kérdése. A közgazdasági karon a jogi oktatás reformjának keretében fogják ezt megoldani. Reméli, hogy a közgazdasági karnak és a jogi karnak érdekeit kölcsönösen megtalálják. Gátat kell vetni annak az abszurditásnak, hogy egyes főiskolák doktori diplomákat adományoznak. Ezt helytelennek tartja. A gazdasági akadémiák, a kereskedelmi tanfolyamok, ipari akadémiák terén is bizonyos redukció szükséges. Három gazdasági akadémia és közgazdasági egyetem mezőgazdasági fakultása sok. A dunántúli két gazdasági akadémia közül az egyiket átalakítják középfokú mezőgazdasági iskolává. Mindarról, amit itt beszélt, csak a fokozatos megvalósítás keretében lehet szó. A közeli napokban várható már azonban a műegyetemre és a közgazdasági karra vonatkozó intézkedések megtétele — a többi csak a jövő év folyamán. A középiskoláknál is bizonyos iskolák megszüntetésére, más típusra való átalakításra lesz szükség. A külföldi kollégiumok Hóman Bálint kultuszminiszter ezután áttért a külföldi kollégiumok ügyére. A költségvetésben a 120.000 pengőn kivül különböző címeken összesen még 60.000 pengő van e célra fölvéve. Ha rajta állana, a szabad ösztöndíjak mellett foglalna állást, mert nem híve a kollégium rendszernek, hiszen a nyelvtanulásban ez akadályozza a diákokat. Azonban ezek az intézmények már megvannak és nem kíván ezen nézetének érvényt szerezni. A külföldi kollégiumok igazgatóit egyebekben utasította arra, hogy a fiatal tudósokat külföldi fiatal tudósokkal hozzák össze a nyelvbeli érintkezés miatt is. A kutatóintézetekre költött pénz nem sok. Lehet, hogy, sok gáncs érte ezeket, de az intézetek kiválóságát senki se vonhatja kétségbe. A leépítés után — ahol szükséglet mutatkozik — gondoskodni kell észszerű építésre is, így ki kell építeni a népművelést. Az erre a célra felvett 950.000 pengő kevés. Kiemelte a népművelés megszervezésénél Nevelős Gyula miniszteri tanácsos nagy érdemeit. A népművelési kiadványsorozatot, rádióelőadássorozatot megfelelő színvonalra fogják emelni. Teleki Pál gróf terve is helyet talál a cserkészet bevonásával. A cserkészeket a falusi népművelés szolgálataiba állítják, különösen a gazdasági ismeretek terjesztésére fektetik a fősúlyt. A vidéki múzeumokkal kapcsolatban az a nézete, hogy zugmúzeumok helyett olyan szemléltető gyűjteményeket létesítenek, amelyek közvetlenül oktató célt szolgálnak. Nem kíván hosszasan foglalkozni az adminisztráció és bürokrácia átszervezésével, csak arra mutat rá, hogy a mai minisztérium eltért eredeti rendeltetésétől, a háborús centralizáció óta. Ebből következik a hivatali munka atomizálódása és a felelősség elvének kipusztulása. Hozzájárul még ehhez a törvényekben és rendeletekben tapasztalható nagy káosz. A egyszerűsítéssel egyidejűleg bevezetik a felelősség elvét és a kultuszminisztériumban az eddigi kilenc ügyosztály helyett