Magyarság, 1933. június (14. évfolyam, 123-145. szám)

1933-06-01 / 123. szám

gatást. Baltazár püspök azt mondotta, hogy még az új tanév előtt orvosolják a tanítók sérelmeit. Kéri a minisztert, tegyen erre­­nézve megnyugtató kijelentéseket. A vidéki múzeumok néprajzi osztályának fejlesztését és a vidéki színészet megsegítését sürgette, végül pedig követelte, hogy a gyorsírást a harmadik—negyedik osztályoktól a polgári iskolákban is vezessék be a Radnai-rendszer szerint oktató jelleggel. A gyorsírás ma már nélkülözhetetlen és sok hivatalnál megköve­telik. A kultuszminiszter a közoktatási intézmények átépítéséről­ ­ Hóm­an Bálint kultuszminiszter szólalt fel ezután. Mindenekelőtt köszönetet mon­dott a Ház tagjainak a szakértő és nívós fel­szólalásokért, valamint a bizalomért, amely vele szemben megnyilvánult és amelyet eddigi működése alapján csak előlegnek te­kint. Kérte, hogyha a minisztériumnak bár­milyen intézkedését kifogásolják, ne a tiszt­viselőket tegyék felelőssé, hanem egyedül a felelős minisztert. A vita folyamán ismétel­ten szóba kerültek azok a sajnálatos jelensé­gek, amelyek a gazdasági válság közhangu­latának hatása alatt jelentkeznek. Kultúra­­ellenes hangulat ez, amely néhol valóságos­­kulturdefallizmussá fajul és nagy nemzeti érdekeket veszélyeztet. Folytonos aggoda­lommal figyeli ezeket a jelenségeket, még nagyobb aggodalommal látja, hogy az idei költségvetésredukciót és más intézkedéseket is ebből a szempontból bírálnak és mint kulturális leépítést fognak fel. Azzal a fel­fogással, amely minden nagyobb kultúrintéz­ményt meg akar szüntetni, nem ért egyet. Nem ismer ellentétet a magasabb kultúra ér­dekei és a népművelés szempontjai között. Leépítésre nem vállalkozik, ilyet a pénzügy­­miniszter sem követel tőle. Az adott finan­ciális keretekhez alkalmazkodni kell, ész­szerű átépítéssel, megfelelő kultúrintézmé­nyek sorozatának megteremtésével. A jövőre vonatkozóan kijelenti, hogy a mai költség­­vetés csak a körvonalait sejtteti annak az elgondolásnak, amely az átépítésnél vezeti. Tartózkodik a lineáris leszállításoktól. A kultusztárca költségvetése több mint hat­millió pengővel csökken az idén. Ebből 1,1 millió esik a dologi kiadásokra, a többi a személyi illetmények csökkentésére jut. A dologi kiadások csökkentése az utóbbi évek adatait egyesítve 34,8 százalék, a beruházá­soknál 97 százalék a csökkentés. A népokta­tási kiadások 22,7 százalékkal csökkentek, beleértve a személyi illetmények csökkenté­sét is, a magasabb kultúra céljaira viszont 38,3 százalékkal jut kevesebb, mint azelőtt. Az 1914—15. évi állapottal szemben orszá­gunk lakossága az akkori lakosságnak 44,5 százaléka, a kulturális kiadás az utolsó békeév kiadásának pedig csak 39,6 száza­léka. Ebből következik az, hogy a magas­­kultúra egyes intézményei mostoha hely­zetbe kerültek. Sokszor hallottuk, hogy az egyetemek túldotáltak. Ezzel szemben az egyetemek, az Akadémia, a közgyűjtemé­nyek, a képzőművészetek, az irodalom, a­­Nemzeti Múzeum, a Szépművészeti Múzeum és más intézmények dotációja jóval alacso­nyabb, mint a békeévekben volt. Túldotálás­ról ma már szó sem lehet, ezt az állítást véglegesen a legendák közé kell utalni. In­tézményeinket abban a pénzügyi keretben kell elhelyeznünk, amelyet a lakosság teher­viselő képessége állapít meg. Az a kérdés, hogyan oldjuk meg ezt a kérdést. Összes intézményeink lineáris elsorvasztásával, vagy szelekció útján, a legszükségesebb in­tézmények kiválasztásával? A lineáris leépí­tés csődöt mondott. Magasabb intézményeink között vannak olyanok, amelyeknek leg­elemibb szükségleteit sem tudjuk kielégí­teni. Az egész szervezet revíziójáról és át­építéséről van szó. Nem célja a minden áron való újítás. Addig nem áll a nyilvánosság elé terveivel, amíg azokat teljesen elő nem ké­szítette, mert az elhamarkodott újítások ve­szélyeztetik az egészséges fejlődést. (Helyes­lés a baloldalon). 58 főiskola és 654 középiskola van Magyarországon Hó­man Bálint kultuszminiszter hangoz­tatja, hogy a tényleges szükségletet kell biz­tosítani. Nem titok az, hogy a közoktatásügyi szervezet, különösen a felsőbb oktatás szer­vezete túlméretezett. Van négy egyetemünk, közgazdasági egyetemünk, műegyetemünk, három jogakadémiánk, három gazdasági akadémiánk, bányászati, erdészeti, állatorvosi főiskolánk, két kereskedelmi főiskolánk, van tizennyolc papnöveldénk és vannak tanár­képzőink. Ez összesen ötvennyolc főiskola a művészeti főiskolákon kívül. Hatszázötvennégy középiskolánk között vannak olyanok is, amelyek nem valódi szükségletet elégítenek ki és jelentéktelenek. Ezt legjobban tudja Kornis Gyula, aki annak idején el akarta tö­rölni ezeket az iskolákat, de bizonyos be­folyások miatt nem ért el sikert. (Zaj, moz­gás a baloldalon. Közbekiáltások: Miféle be­folyás volt az? Meg kell vizsgálni az arány­talanságokat a különböző iskolatípusok és az egyes vidékek iskolaellátása között. Azokat a nehézségeket, amelyekkel az iskolafenntar­tók, különösen az egyes felekezetek mostaná­ban küzködnek, sokszor az okozza, hogy felesleges iskolákat alapítanak, felesleges magasabb nevelőintézetek fenntartása teszi képtelenné a felekezeteket népiskoláik fenn­tartására. A tanulók létszáma is igen magas. 15.927 főiskolai hallgató van jelenleg az országban, több mint amennyi az utolsó békeesztendőben Nagymagyarországon volt. A középiskolák diáklétszáma 35—40.000, ugyanennyi gyerek kerül a továbbképző N éxs® meg „iALATSH IHMT-t mielőtt bárhol villatelket vásárol. Felvilágosítást ad: a Parcellázási iroda központja, Budapest, VI., Teréz­ körút 26. Emberek Irta: Békeffi József A horgosi gyér akácos felől sivalkodó főzél, mint óriás fehhér lepedőt kergette maga előtt a buckákról felmarkolt havat. Az alsótanyai templom mögötti, görbe­­törzsű akác fekete gályái között össze­drótozott aranytányérként lebegett a teli hold. Börcsök Anti tanyáján, amott a szegedi határ felé, vad ugatásba kezdtek a kutyák. Olyan dermesztő a hideg, hogy egyszeriben kékre festi az ország­úton lépdelő, tagbaszakadt ember képét. Az arca egyébként is ijesztő. A szem feletti fekete szőrzet összeér az orr nyer­gében és a fekete kalap alól tűzben égő, akaratos szempár villog elő a fehér éj­szakában. A hideget az indulattól és a nagymennyiségű rizlingtől fűtött ember nem érzi. Sietve igyekszik a Börcsök­­tanya felé, majd egy pillanatra, szemben az útszéli kereszttel megáll, dörmög, mint a megvadítált medve, aztán szi­szeg, mint a mérges kigyó, ránt egyet a vállán és félhangosan mondja: — Most leszámolok veled, Aniti Még nem tudja bizonyosan, mit tesz, felgyújtja-e a házat, bordái közé szúrja-e a kést, vagy csak egyszerűen leüti az ök­lével, mint a tavalyi vásáron azt a tol­vajt, aki bőrtárcáját emelte ki a nadrág­­zsebből. Hiszen az Anti még annál is gyaláza­tosabb !„. Az csak a nála levő pénzt akarta elvenni, ez meg a földet akarja kipörölni a lába alól. Igaz, hogy kell nekik a pénz, oda is adta volna jószán­tából az örökség negyedét, de a telhetet­len koldus mindjárt a felét akarja ... Tegnap kapta az írást a bíróságtól, azóta forr benne a méreg. Verőn is élesztette a tüzet, a három liter aztán egészen meg­tette a magáét. — No, megállj, Anti!... Most meg­­kapod a részed! — mondta kéményén és ekkor már majdnem szaladt. Hát, hogy Verőn tüzelte? ... Persze, hogy tüzelte... Az egész alsótanya ama­zok pártján van. Borisnak, Verón húgá­nak már az első évben megvolt a gye­reke. Nekik még most sincs ... Ahogy ez eszébe jutott, úgy tetszett,­­ mintha valaki utána szólt volna. „Áll­j meg, Szo­­tyori Jóska!“ Hallotta tisztán a hangot, de azt is tudta, hogy a fejében a szesz és ilyenkor sok mindent hall az ember. A kutyák vonutása már egészen közel­ről hallatszott. Néhány lépésnyire állt Anti házától. Úgy tervezte, hogy kihívja egy kis egyezkedésre és az után kiadja a jussát. A szoba ablakából kiszűrődő fény sárga csikót hasított le az udvar fe­hér abroszából. A kéményből sűrű, barna füst vékony sugárban szökött fel az égre. A hideg rántotta a magasba és csak valahol a végtelen messzeségben te­rült szét, a felhőtlen ég sáb­a alatt. Éppen megindult a ház felé, amikor hirtelen kicsapódott a pitvarajtó. El­igyekező ángyikája rojtos berliner ken­dőjét már az udvaron terítette a vállára. — Szentséges Jézusom, mi lesz ve­lünk?! — jajgatott Boris. — Anti! — kujántott még vissza, — vigyázz nagyon Misikére! Boris végigszaladt az udvaron, csiz­mái alatt ropogott a hó, a kis kaput tárva hagyva, rohant ki az országútra s ott hamarosan elveszett szapora lépté­nek kopogása a keményre fagyott rögö­kön. Szotyori ott állt az országút túlsó ol­dalán. Az elsiető asszony annyira el volt foglalva a házban történtekkel, hogy észre sem vette a sógort. — Mi van ezekkel?... Tán csak nem esett baja a gyereknek? tűnődött a borosfejű ember és érezte, hogy lohad benne a vad készség. Most lenne a legalkalmasabb bemenni Antihoz... Csak Ilon van benn, az asszony legkisebb húga, meg Misiké... Még­sem tudta rászánni ma­gát, hogy bemenjen a Börcsök-tanyára. Vagy félóra múltán az asszony futva jött vissza az országúton, mögötte a cin­­gártermetű körorvos loholt, kezében a bőrtáskával. A vékony emberke úgy do­bálta maga alatt a lábait, mintha nem is az övék volnának, a fekete táska mint madzagra kötött vészt jósló madár, lebe­gett sovány karján. Szotyori utánuk sompolygott a házba. Észre sem vették. Az asszony jajgatott, az ember, a pörösködő sógor a kemence padkáján ült, arcát tenyerébe temette. Hon föl-alá futkározott a nagyobbik szobában. Misiké a megvetett ágyban hánykolódott, kis orcáján lázrózsák ül­tek. Az orvos felfeszítette a gyermek száját, belenézett a torkába, megcsóválta a fejét, és mintegy magának mondotta: — Difteritisz! A tűszulásnál a gyermek felsírt, Anti felkapta a fejét. — Megmarad? — kérdezte fáradt hangon az orvostól. — No, no... majdnem későn hívtak! Máskor jobban igyekezzenek az ilyes­­mivel. Boris hálás szemekkel nézett a meg­mentőre, aki jódarabig rakosgatott a tás­kájában, azután kedvetlenül rászánta magát. — Hát aztán, Börcsök gazda, ez kisebbfajta operáció volt. Tíz pengő jár érte! Szotyori Jóska erre a nyitott ajtón át belépett a szobába. Kalapját levette a fejéről s a gyerekágyra pillantva, meg­szólalt: — Sógor, ha még nem sértelek, az én körösztimmról van szó. Tán én fizetem meg az operációt. Az orvos átvette a­ szellényzsebből elő­húzott bankjegyet és sietve távozott. Künn ezalatt tovább sivalkodott a szél. A kutyák elbújtak az istálló mögött, a hold felkúszott az eperfa tetejére, benn a meleg szobában a beteg gyermek ágya fejénél Szotyori Jóska megegyezett a sógorával. iskolákba. A tanítóképezdékből évenként 2000 tanító és tanítónő kerül ki. Ezek az adatok indokoltnak mutatják az intelligencia túl­termelésére vonatkozó aggodalmakat. Elvben nehéz az iskoláztatást megakadályozni, de azt meg is kell állapítani, hogy a diploma még nem jogcím állami ellátásra. Az az egészségtelen felfogás fejlődött ki nálunk, hogy akinek bizonyos minimális középiskolai végzettsége van, az már nem akar a maga lábán állni, hanem állami hivatalban akar elhelyezkedni. A minősítés megszüntetését, amelyet Eckhardt Tibor ajánlott, veszedel­mes kísérletnek tartja, mert ez utat nyit a protekciónak. 1933 június 1, csütörtök HM­H NMEIM üzletárh­egyesés miatt BreeiMML Dorottya­ utca 5­0 mim A közgazdasági egyetemet beolvasztják a műegyetembe H­ó­m­a­n Bálint kultuszminiszter. Kara­­fiáth kísérlete a negyedik osztályú rosta­vizsgával nem vált be, a diákok egyszerre jobb bizonyítványt kaptak. Kornis ötletét a gimnáziumi szelektálással­­kapcsolatban meg­fontolandónak tartja. Főiskoláink túltömött­­sége miatt szükséges már a középiskolákban a szelekció. Elismeri, hogy az egyetemi kér­désben feszélyezi a városok érdeke, bár itt a nemzeti kultúra követelményei a döntők. Kijelenti, hogy teljes egyetem megszünteté­sére nem hajlandó. A budapesti Pázmány Péter-egyetem háromszázéves kultúrintéz­mény, így nem vállalhatja a felelősséget azért a politikáért, amely ezt az intézményt meg akarná csonkítani. Ugyanez az az állás­pontja a József-műegyetemmel szemben is. Egyes tudománykarokat szüneteltetni fog, vagy pedig összevon, a vidéki egyetemek ke­reteit pedig megszűkíti. A partikuláris érdek­nek háttérbe kell szorulnia, mert az egyete­mes nemzeti érdek határoz, azonban az egész kérdés még nem érett meg a dönésre. Hogy­ha azonban cselekvésre kerül a sor, akkor a küldöttségek járások nem térítik el a tervbe vett útról, csakis a tudomány érdekeit fogja figyelembe venni. A közgazdasági egyetem ta­nári karát sem akarja halálra ítélni. A hiva­talokban ott van a legnagyobb baj, ahol ke­vés a jogász, illetőleg vannak jogot végzett urak, akik azonban nem jogászok. A jog­akadémiák ügye nem állami kérdés. A fele­kezeti akadémiák megszüntetésére nem is volna módja, de a kérdést itt meg lehetne oldani úgy, hogy a vidéki akadémiák az egyetemnél alacsonyabb kiképzést adnának bizonyos szakokból, így például a számvevő­ségből. A közgazdasá­gi egyetem sorsát ille­tően néhai Darányi Ignác tervét fogadja el, mert a jelenlegi állapotot a legrosszabbnak tartja. A mai karral kell valamit csinálni, mert így nem maradhat. A József-műegyete­met „műszaki és közgazdasági egyetemmé“ kell átszervezni, úgyhogy három műszaki és három gazdasági, vagyis összesen hat kara legyen. Foglalkozik továbbá az állatorvosi, erdészeti, bányászati oktatásnak ide való he­lyezésével is, de nem akarja a soproni er­dészeti és bányászati akadémiát megszün­tetni Egyik mezőgazdasági akadémiát középfokú iskolává alakítják át H­ó­m­a­n Bálint kultuszminiszter. Ezzel kapcsolatos a közigazgatási kar kérdése. A közgazdasági karon a jogi oktatás reformjá­nak keretében fogják ezt megoldani. Reméli, hogy a közgazdasági karnak és a jogi karnak érdekeit kölcsönösen megtalálják. Gátat kell vetni annak az abszurditásnak, hogy egyes főiskolák doktori diplomákat adományoznak. Ezt helytelennek tartja. A gazdasági akadé­miák, a kereskedelmi tanfolyamok, ipari aka­démiák terén is bizonyos redukció szükséges. Három gazdasági akadémia és közgazdasági egyetem mezőgazdasági fakultása sok. A dunántúli két gazdasági akadémia közül az egyiket átalakítják középfokú mezőgazdasági iskolává. Mindarról, amit itt beszélt, csak a fokozatos megvalósítás keretében lehet szó. A közeli napokban várható már az­onban a műegyetemre és a közgazdasági karra vonat­kozó intézkedések megtétele — a többi csak a jövő év folyamán. A középiskoláknál is bizonyos iskolák megszüntetésére, más típusra való átalakításra lesz szükség. A külföldi kollégiumok H­ó­m­a­n Bálint kultuszminiszter ezután­ áttért a külföldi kollégiumok ügyére. A költ­ségvetésben a 120.000 pengőn kivül külön­­böző címeken összesen még 60.000 pengő van e célra fölvéve. Ha rajta állana, a szabad ösztöndíjak mellett foglalna állást, mert nem híve a kollégium­ rendszernek, hiszen a nyelvtanulásban ez akadályozza a diákokat. Azonban ezek az intézmények már meg­­vannak és nem kíván ezen nézetének érvényt szerezni. A külföldi kollégiumok igazgatóit egyebekben utasította arra, hogy a fiatal tudósokat külföldi fiatal tudósokkal hozzák össze a nyelvbeli érintkezés miatt is. A kutató­­intézetekre költött pénz nem sok. Lehet, hogy, sok gáncs érte ezeket, de az intézetek kiváló­ságát senki se vonhatja kétségbe. A leépítés után — ahol szükséglet mutatkozik — gon­doskodni kell észszerű építésre is, így ki kell építeni a népművelést. Az erre a célra felvett 950.000 pengő kevés. Kiemelte a népművelés megszervezésénél Nevelős Gyula miniszteri tanácsos nagy érdemeit. A népművelési ki­adványsorozatot, rádióelőadássorozatot meg­felelő színvonalra fogják emelni. Teleki Pál gróf terve is helyet talál a cserkészet be­vonásával. A cserkészeket a falusi népműve­lés szolgálataiba állítják, különösen a gazda­sági ismeretek terjesztésére fektetik a fősúlyt. A vidéki múzeumokkal kapcsolatban az a nézete, hogy zugmúzeumok helyett olyan szemléltető gyűjteményeket létesítenek, ame­lyek közvetlenül oktató célt szolgálnak. Nem kíván hosszasan foglalkozni az adminisztrá­ció és bürokrácia átszervezésével, csak arra mutat rá, hogy a mai minisztérium eltért eredeti rendeltetésétől, a háborús centrali­záció óta. Ebből következik a hivatali munka atomizálódása és a felelősség elvének ki­pusztulása. Hozzájárul még ehhez a törvé­­nyekben és rendeletekben tapasztalható nagy káosz. A egyszerűsítéssel egyidejűleg beveze­tik a felelősség elvét és a kultuszminisz­tériumban az eddigi kilenc ügyosztály helyett

Next