Magyarság, 1933. június (14. évfolyam, 123-145. szám)

1933-06-01 / 123. szám

1933 Június 1, csütörtök hat-hét lesz a végleges szám. Fontosnak tartja a másodfokú iskolai hatóságok kérdését, a szakiskolai főigazgatóságok egységesítését. Ismételten hangsúlyozza, hogy nem kíván a „kulturális leépítés“ terére lépni, csak tekin­tetbe akarja venni az ország lakosságának teherbíróképességét. Apponyi Alberttel együtt a k­ultúrfölény híve és azt vallja, hogy az erkölcsi elvek érvényesülése a legfontosabb. Ezt magáévá teszi, szembehelyezkedik a XIX-ik század materialista felfogásával, mert ennek a kornak az iskoláiban a szakismere­tek kiépítése volt a fontos és az etikai nevelés annál kevesebb. ..Vallás és erkölcs magán­­ügy“-szerű jelszavak szerepeltek az iskolai nevelésben és ezek a nevelés lesülyedésére vezettek. Bizalmatlanság és rosszhiszeműség látszik mindenütt, a köz- és magánéletben, de még a képviselőházban is. Nem akar kri­tizálni, de mint kívülről jött embernek, leg­nagyobb szomorúsággal kell megállapítania, hogy milyen jelentéktelen megjegyzéseket, jelszavakat használnak fel a politikai küzdő­téren. Meg kell fontolni, hogy nagy és nehéz sorsban élünk, világnézetek küzdelmében és ebben az időben nem lehet ócska politikai jelszavakkal küzdeni. Sokan említették az álláshalmozást, de senki sem jön el a minisz­tériumába, hogy a való tényállásról meg­győződjön. (Nagy zaj. Ellentmondások a bal­oldalon. ) — Nem a kultusztárcáról van szó az állás­halmozásoknál! — A kartelekhez nem hívnak bennünket! „Gerinces, jellemes férfiakra van szükség“ H­ó­m­a­n Bálint kultuszminiszter: Azt is állították, hogy Tormay Cecilének negyven­ezer pengőt adott az állam. Ez nem igaz. (Nagy zaj.) Húszezer pengőt kapott a Magyar Irodalmi Társaság Tormay Cecile kezeihez, amelyet a mai napig senki nem vett fel és nyolc éven keresztül Tormay Cecile ingyen szerkesztette lapját. A kérdés körül támadt felháborodásban annak a betegségnek jeleit látja, amely a magyar társadalom lelkén elhatalmasodott. Ezzel a betegséggel, az álláshalmozással, a mammut jövedelmekkel és minden mással szemben csak az erőteljes nemzeti nevelőmunka segít. (Nagy zaj a bal­oldalon.) Egyetért Eckhardt Tiborral abban, hogy az iskolák belső tartalmának elmélyí­tésénél az erkölcs és a jellem szempontjai fontosabbak a nevelésnél. Szükségünk van szaktudásra, de még inkább szükségünk van jellemes, gerinces férfiakra. (Nagy zaj a bal­oldalon.) Andaházi-Kasnya Béla: Felülről mutassanak példát! A kisebbségi nyelveket be lehet vezetni rendkívüli tárgyként H­ó­m­a­n Bálint kultuszminiszter ezután e vallási élet kérdéseivel foglalkozik. A lelki­­válság egyik tünete az, hogy sokan a forma­lizmus alapján nyúlnak hozzá a felekezeti kérdésekhez. Minden eszközzel igyekszik fenn­tartani a felekezeti békét, annak megbontását a leghatározottabban elítéli. Feladatunk az új generáció egységes világnézetének kialakítása, a jelenlegi beteges állapot megszüntetése, hogy ez az új generáció meg tudja állani a helyét a most képződő új világban. Gyökere­sen reorganizálni akarja az iskolai felügye­letet, meg akarja teremteni a szerves kap­csolatot, amely a sokszor öncélú iskolai típusok között hiányzik. A középiskolai reformhoz nehéz szívvel nyúl hozzá. Az iskola állandó nyugtalanság állapotában van, nemcsak nálunk, hanem egész Középeurópá­­ban folyik a küzdelem a múlt és a jövő iskolája között. Nem újabb nyugtalanságot akar előidézni, hanem megnyugvást akar kelteni, mert bizonyos reformok megvalósí­tására kétségtelenül szükség van. A közép­iskolának kilenc osztályra osztása nehézsé­gekkel járna. Egész világképünknek fontos alkotórésze a latin kultúra. Más kérdés a görög nyelv kérdése, mert a tisztán huma­nisztikus iskolatípust megölte az élet. Gya­korlatilag nagyon kevés különbség van a középiskolai típusaink között. A reálgimná­zium típusa általában jól bevált. A reform során a négy alsó osztály kialakításánál ezt a típust akarja megtartani, a felsőbb osztá­lyokban pedig a humanisztikus irányt kell érvényesíteni. A modern nyelvek oktatásá­nál igen szép eredményekkel járt a közvetlen oktatás módszere. Ezeknek tanítását csök­kenteni nem lehet. A kisebbségi nyelveknek a középiskolában való rendes oktatását senki sem kívánja, de a kultuszminiszter nem zár­kózik el attól, hogy egyes iskolákban rend­kívüli tárgyként egyik vagy másik kisebbségi nyelv oktatását bevezessük, egyes vidékeken pedig esetleg az ott szereplő kisebbségi nyelv­nek külön középiskolát is állíthatunk. Tervek a népiskolák megmentésére Hó­man Bálint kultuszminiszter: A gaz­dasági szakoktatásnál a hatásköri kérdés nem okozhat nagyobb nehézségeket. Szüksé­gesnek tartja, hogy akik nélpies és polgári oktatásban részesülnek, azok kapjanak gaz­dasági kiképzést is. A Dunántúlon a felső gazdasági­ iskolatípust fejleszteni fogja. Az analfabetizmus kérdésében túl sötét képet fes­tettek. Az említett 9,6 százalékban bennfog­laltatnak az öreg emberek is. A népiskolai tanítók túlterhelését súlyosnak tartja. Ezen az állapoton segíteni fog. A felekezeti isko­lákról is nagyon sötét képet rajzoltak. A nem állami iskolák terheinek tetemes részét az állam fizeti. Elismeri, hogy baj van a terményilletménynél és a 4.500.000 pengőt kitevő helyi javadalmazásnál. Ennek az el­maradása teremt a tanítóknak valóban sú­lyos helyzetet. A hátralék a tanítók fizetésé­nél mintegy 1.400.000 pengőre rúg. A váro­sok kulturális terhe oly nagy, hogy egyes iskolákat meg kell szüntetni. A felekezeti népiskoláiknál erre nem gondolnak, mert azokat át kell menteni. Többféle megoldást tervez, így a tandíj bevezetése volna az egyik mód, a másik az iskolaadó, a részvénytár­saságok megadóztatása (Helyeslés.), vagy az egyetemes iskolaadó, azonban az ország népe több terhet nem bír el, ígéri, hogy az új iskolai év kezdetéig legalább ideiglenesen megoldják ezt a kérdést. A nemzeti kisebbségek iskolaügye N­­ó­m­a­n Bálint kultuszminiszter rátért ezután a nemzeti kisebbségek iskolaügyére. Ebben a tekintetben törvényes alapon áll és úgy a miniszterelnöki, mint a kultuszminisz­­teri rendeleteket végrehajtja. Bleyer Jakab kifogásolta, hogy nem a numerikus elv, ha­nem a szülők szabad választási joga érvénye­sül és ebben presszióra való lehetőséget lá­tott. Ez teljesen a németországi rendszerből van átvéve, a német birodalmi kisebbségek ügyét ezen elvek szerint kezelik és a kisebb­ségek szabadsága érdekében ezt a rendszert tartja­­ is helyesnek, mert gondoljanak arra, mit jelentene itt a névelemzés rendszere. Bleyer Jakab adatai 1928-ból származnak, azóta a helyzet változott. 546 kisebbségi is­kolára jogosult község van, ezek közül 326- nak négyszáz kisebbségi iskolája van. 1928 óta ezen a téren is történt haladás és fej­lődés. Sokkal konciliánsabb a mi eljárásunk a kisebbségi ügyben, mint bármely szom­széd államé. (Taps.) Hangoztatja, hogy Bleyer Jakab egyetemi tanári minőségében soha nemzetellenes magatartást nem tanú­sított. " FORDÓCIKKEKBEN IS VEZET KOVÁCSEVICS MILENKÓ IV., PETŐFI. S--U. 3 * TEL: 89-7­03,. 61- 68 ммжжвмаа Mind a két állami színházat fenn kell tartani H­ó­m­a­n Bálint kultuszminiszter. A Nem­zeti Színház és az Operaház fenntartását nemzetpolitikai szempontból feltétlenül szük­ségesnek tartja. Az Operánál a leépítés, ille­tőleg a megtakarítás már megtörtént. Petro­­vácz Gyulának azt az indítványát, hogy az állam emelje fel a szubvenciót kétszázezer pengővel, nem fogadhatja el, mert erre nincsen pénz. A német állami színházak fenntartásá­hoz a városok 30 százalékkal járulnak hozzá. A Nemzeti Színház művészeti irányítása te­kintetében a kultuszminisztérium színházi osztályát nem érheti vád, mert a színházat kizárólag az igazgató vezeti. A jelenlegi igaz­gatót, Márkus Lászlót alkalmasnak tartja feladatára, de ő az idei szezonért nem fele­lős, a repertoár, a színészi gárda és a deficit is adva volt. Téves, hogy az idegen darabo­kat a magyarok rovására előnyben részesí­tik. A színház tatarozására és berendezésé­nek felfrissítésére nincs pénz. Az irodalmat nemcsak anyagilag, hanem erkölcsileg is tá­­mogatja és felhívta a figyelmet a könyv­­napra. Petrovácz Gyula bírálta a művészeti politikát is. Erre azt válaszolja, hogy tudja feladatát és a művészeti politikában csupán a tehetség és a nemzeti irány áll előtte. A művészet nem nemzetközi. A naturalizmus túlhajtását, a csúnyaság kultuszát nem he­lyesli, mert ez nem művészet. (Taps.) Min­den komoly művészi törekvés megengedhető a fejlődés érdekében. A kulturvilágban nagy bizonytalanság van, ennek jele az, hogy mindenki művész akar lenni. A nyomor­akció adataiból kitűnt, hogy ezren felül van képzőművészeink a száma. Ezek nem lehet­nek mind művészek. Művészbékét teremteni nem lehet i­s a­ tehetségek versenyét hirdeti azzal, hogy művészeti kérdésekből rekesszék ki a politikát. Vállalja a felelősséget a Kép­zőművészeti Társulat zsűrijéért. A kultusz­minisztérium művészeti osztálya 42.000 pen­gőt költött legutóbb képvásárlásra, ötven­négy képet konzervatív művésztől vettek. Folytatja azt az akciót, amelyet a tanköny­vek olcsósága érdekében elődje megindított. Olyan megállapodásra jutott a kiadókkal, amelyek a szociális érdekeknek megfelelnek, úgy azonban, hogy a régi tankönyveket sem kell megsemmisíteni. A miniszter végül a tandíjkérdésről be­szélt és kijelentette, hogy az emelés egyál­Farkas Tibor azt kívánta, hogy rendez­zék a felekezetek adóztatási jogát. Az állás­talanok helyzetét figyelembevéve, helyes volna, ha a tanítónő férjhezmenetele után tovább nem működne. A nemzeti egység po­litikai szervezkedésének munkájába ne von­ják be a tanítókat, azok ne legyenek poli­tikai ágensek. Esterházy Móric gróf sze­rint a nem állami iskolák megtartásának ügyét mielőbb döntésre kell vinni. Vannak olyan községek, ahol a kultúrmegterhelés sokszorosan felülmúlja az állami adók ter­hét. Számos hitközség olyan építkezésekbe fogott bele, amelyeknek a költségeit nem bírják fedezni, s a hibásan felfogott alkotási vágy következtében eladósodtak. A kultúr­­adósságok kérdését egyénenként és eseten­ként bírálják el és csökkentsék a kamat­terheket. A kultusztárca 36 millió pengő sza­vatossággal van megterhelve. Ezek­­ között előfordul olyan kötelezettség is, amely való­ságos aranydollárról szól. Legjobb volna, hogyha ezeket átvennék az országos adóssá­gok rovatába, mint ez a belügynél történt. Megdöbbentették azok a statisztikai adatok, amelyeket a kultuszminiszter feltárt, a tárcá­jánál eszközölt leépítésekről. Reméli azon­ban, hogy nem nézünk kultúr-devalváció elébe. Dinnyés Lajos azt mondja, hogy a kultuszminiszter vállalta a felelősséget a Nemzeti Színház múltjáért és jelenéért, meg kell azonban állapítani, hogy a színház kö­zeli múltjában nem­ volt öröm. Sürgette a diplomás fiatalság elhelyezését. A magyar könyvnek be kell jutnia a megszállott területekre Huszár Mihály: A magyar könyvnek be kell jutnia a megszállott területekre. Tegyen ebbe­n az irányban lépéseket a kormány. Hangoztatta a felekezeti béke szükségét, bár­­mindig vannak viszketeg lelkű emberek, akik felzavarják a kedélyeket. A felekezeti iskolákat számos okon kívül azért sem tud­ják fenntartani, mert a belügyminisztérium repülőbizottságai a községi költségvetésekből törlik a kultúrkiadásokat. A továbbképző iskolákat nem részesítik figyelemben. Na­gyon célszerű volna, hogyha az állástalan diplomás tanítókat a levente-intézménynél foglalkoztatnák. D­i­n­i­c­h Ölön szerint az utolsó húsz év alatt többet tett a sport nép­szerűsítésünkért, mint az osztrák—magyar diplomácia. (Zaj a jobboldalon.) Az iskolán­­kívüli testnevelésnek, a cserkészetnek és a levente-intézménynek a jelentőségét hangoz­tatta, de a leventeoktatási rendszert nem tartja megfelelőnek. Sopron és Magyaróvár Pintér László aggályosnak tartja a kul­tuszminiszternek a soproni bányászati és ko­hászati iskolára vonatkozó kijelentését. Hogyha ezt elviszik Sopronból, az na,új baj lesz. Azt mondta a miniszter, hogy isko­lát ötvennégyen látogatják, a tény pedig az, hogy hallgatóinak száma 190. Sopron meg­tette a maga kötelességét, tehát a nemzeti be­találtan nem jelent nehézséget a tanulók szá­mára. Végül megemlékezett a velencei egyez­ményről, melynek értelmében Ausztriától sok műkincset kapunk vissza. (Nagy taps, éljen­zés a jobboldalon.) A miniszter beszéde után H­e­r­c­z­e­g Béla a felekezeti békességről beszélt, P­e­t­r­ó Kál­mán pedig tiltakozott az egri jogakadémia megszüntetése ellen, mert annak fenntartá­sához az állam egy fillért sem ad. A mező­­gazdasági oktatás kibővítését kívánta, külö­nösen a középfokon. Tóth Pál is a feleke­zeti kérdésről beszélt és az iskolai egészség­ügy további kiépítését sürgette. Ősület kérdése a róla való gondoskodás. A magyaróvári gazdasági akadémiára vonat­kozóan is ugyanaz a helyzet és itt nemzeti­ségi szempont is követeli, hogy fenntartsák. A felekezeti tanítók ügyében helyesli a mi­niszteri ígéretet, de most már gyökeres megoldásnak kell következnie. Kertész Miklós a felekezeti iskolák államosítását követelte. Szilágyi Lajos rámutatott a sportegyesületek súlyos helyze­tére. Farkas Tibor szerint bár túlmérete­zett a diplomagyártás, csak nehéz gazdasági viszonyaink miatt sok a négy egyetem. A jogi oktatás sokszor még most is komédiának látszik. E­r­n­y­e­i István a felekezeti isko­lák ügyét tette szóvá, majd Andaházi- Kasnya Béla tiltakozott Petrovácz Gyulá­nak Aba Novák Vilmos elleni támadásával szemben. Aba Novák Vilmosnak azt a képét, amelyre Petrovácz azt mondotta, hogy egy részeg szentet ábrázol, Ernszt Sándor vásá­rolta meg miniszter korában a szegedi ke­resztelőkápolna részére s ugyanez a festmény a páduai híres egyházművészeti kiállításon a legnagyobb díjat nyerte el, azonkívül az olasz trónörökös nagydíját is. Dinnyés Lajos a testnevelés és a sport jelentőségét hangoztatta. Ezután a hátralevő címeket vita nélkül elfogadták s áttértek a föld­­mivelésügyi költségvetésre. Fa-importunk jóval több, mint búzakivitelünk Marsch­all Ferenc előadó ismertette az agrárproblémákat. Erdőállományunk ka­tasztrofális összezsugorodása következtében az utóbbi három év alatt 180 millió pengő értékben hoztunk be idegenből fát és búza­kivitelünk ez idő alatt csak 135 millió pengő volt. Autarkiát kell folytatnunk a faellátás terén. Kevesli, hogy csak 280.000 pengő áll rendelkezésre az új költségvetésben erdő­sítésre. U­l­a­i­n Ferenc: Elég szégyen! Farkasfalvi Farkas Géza: Minek hoznak be román fát, hiszen van elég fánk! M a r s c­h­a­ll Ferenc: Az állattenyésztés terén megállapítja a minőségi haladást. Az ellenőrzött tehenek napi tejhozama fölemel­ indul pünkösd vasárnap és hétfőn. iroda: Benczur­ u. 13. Telefon 22-1­4 Kultur-devalváció ? HUTTER © Gyerekjáték a nagymosás! beáztatás Asszony* dicséret mosóporral mosót ABC szappannal kifőzés ABC szappannal Minden dörzsölés nélkül is egy kettőre hófe­­héraruhal így dolgozik önhelyett a Hutter ABC szappan. Kiadós és így olcsóbb vele a nagymosás s emellett kíméli a fehérneműt SZAPPAN mdr­as Illata Is­tanapífe (óságának)

Next