Magyarság, 1933. augusztus (14. évfolyam, 172-197. szám)

1933-08-01 / 172. szám

2 Lenkey tábornok csontjait szétdobálták a románok ! Hétfő este bejött a szerkesztőségünkbe Len-­­ceg Bertalan nyugalmazott állampénztári el­lenőr , elbeszélte nekünk csöndes szóval, hogy dédnagybátyjának, vitéz Lenkey János negyvennyolcas tábornoknak, a tizennegye­dik aradi vértanúnak sírját feltúrták a ro­­plán hatóságok, csontjait pedig széthajigál­­jták. A legnagyobb va­lószinüség szerint... ) Ki volt Lenkey János? ( Halhatatlan verset írt róla Petőfi, mely kezdődik így: Koszorút kötöttem Cserfalevelekből, Harmat csillog rajta Örömkönnyeimből... * "Az egész nemzet ujjongott akkor, azon a bravúron, amelyet Lenkey János százados­­vitt végbe a félvilág csodálatára ... Amikor Ugyanis 1848-ban idehaza kitört a szabadság­harc, Lenkey kapitány a maga századával­­egyszerűen hazavágtatott, hogy huszárjai­­élén kardot rántson a szorongatott nemzet­­védelmére. Galicia egész helyőrségét utána­­­indították, ámde a jámbor osztrák lovasok nyomába sem tudtak érni Lenkey huszárjai­nak. A vakmerő és elszánt magyar huszár­kapitányból tábornok lett a szabadságharc viharaiban s Világos után (hazája sorsán kétségbeesve), megőrült s tébolyult lélekkel ment a halálba, mint a tizennegyedik aradi vértanú ... Lenkey Bertalan, aki hétfő este eljött a szerkesztőségünkbe, elmondta nekünk, hogy nagyapja, Lenkey Károly, negyvennyolcas ezredes édestestvére volt Lenkey Jánosnak. Lenkey Károly hatévi várfogságot szenvedett el Világos után s Haynautól annyi kegyet kapott, hogy szerencsétlen tábornok-testvé­rét bilincsekbe verve kisérhette el utolsó út­jára, akit a vesztőhelyen hantolták el... Arad város közönsége azonban Lenkey János koporsóját még azon az éjszakán ellopta s újra temettette — szentelt földbe. Lenkey János sírja fölött emlékoszlop állt mindmáig, mígnem ezt az oszlopot legutóbb (s egész meglepetésszerűen!) három darabba törték s csontjait minden föltevés szerint, széthaji­­gáltatták. Mert semmi nyoma ezeknek e csontoknak, amelyek szentek minekünk .. . Talán a magyar királyi kormány (tökéletes tapintattal persze!) megkérdezhetné a román királyi kormányt: van-e tudomása róla, hogy a vértanuk emléke előtt még az ellenség is feszesen szokott tisztelegni? Úgy látszik azon­ban, a románok fesztelen lélekkel teszik túl magukat az ilyen apróságokon ... De el­jön egyszer az idő, amikor számonkérünk tőlük többrendbeli ilyen apróságo. Többek közt a Lenkey csontjait is ... A propaganda minden eszközét felhasználja Roosevelt az újjá­­építési terv sikere érdekében Newyorkból jelentik: Roosevelt elnök újjá­építési akciójához most már a nagybankok, a rádiótársaságok és a különböző hölgyligák is csatlakoztak. Az Egyesült Államok tizen­egy legnagyobb pénzintézete közös nyilatko­zatot adott ki, amelyben ünnepélyes fogadal­mat tesz, hogy minden rendelkezésére álló eszközzel támogatja az elnök gazdasági újjá­építési programját. A nagybankok a hitel­piacon akarják megkönnyíteni az újjáépítés munkáját, nagy kölcsönöket akarnak rendel­kezésére bocsátani az iparnak és ily módon akarnak hozzájárulni a munkanélküliség csökkentéséhez. A rádiótársaságok is nagy lelkesedéssel ál­lottak Roosevelt elnök programjának szol­gálatába. Mind a 610 amerikai rádióállomás hajlandónak nyilatkozott arra, hogy propa­ganda-előadásokkal csinál népszerűséget a rekonstrukciós programnak. A rádiótársasá­gok közös nyilatkozata szerint Roosevelt el­nök újjáépítési tervezete az egyetlen lehetsé­ges út, amely a jólét felé viheti az amerikai népet. Egy pompás színdarab írta: Palásthy Marcell кг irodalmi beszélgetésről, valamint az utána kerekedett lovagias ügynek előzményeiről a következő hiteles köz­lésekkel szolgálhatok. Fábia mester, az összes neuraszténiás érzések birtokosa, nagyon rossz bőrben érkezett a kávéházba. Rendszerint morózus volt az ébredése és a délelőtt első óráiban, miután sike­rült megállapítania magán valamennyi végzetes betegség tüneteit, úgy megtelt a halálfélelem feketeségével, mint a szivacs, amellyel tintát mostak föl. Ez az ébredése azonban rémesen gya­nús volt s gyanúját így fejezte ki: — Mi bajom lehet, hogy ilyen jól ér­zem magamat? Lehet, hogy önök előtt érthetetlen ez és Fábia mester mégis arra döbbent, hogy helyzete végzetes. Nem fáj a feje, nem kábult, szive nor­málisan szivattyúzza a vért, torkába nem szalad föl a halál fojtogató labdája: a hisztérikus gömb és combjaiban nem tartanak manővert a hangyák. Mi ez? Mi más volna, mint eufória.­­— Jesszusom! — riadozott kidülledt Szemmel — eufóriám van! Ez nem betegség, kedves olvasói A gyötrő fájdalmakat elringató érzést ne­vezik eufóriának az orvosok, — az utolsó óráknak azt a boldog felszabadu­lást hozó érzését, amitől a kinek para­zsán sínylődő beteg megkönnyebbülten sóhajt föl: — Milyen jól érzem magamat? Igen, most már meg fogok gyógyulni. És aztán elalszik a beteg — az aszta­losok és ama sötét fickója számára,, akik­kel Hamlet, a dán királyfi a temetői je­lenetben folytat eszmecserét. Fábia mester ismerte ezt az eufóriát az orvosi könyvekből, melyeket szorgal­masan tanulmányozott s ezért most, hogy ennyire jól érezte magát, meg volt győződve, hogy kósza kísérlete elérke­zett az utolsó fejezethez. Beleszökent a karosszékbe és apati­­kusan várta a zsibbadt álmot, miközben „Iljics Iván haláláénak utolsó soraira gondolt: — „Hát ennyi az egész?“ De az álom nem szállt rá, sőt egyre éberebb lett Fábia mester. Felkapaszkodott a zsöllyéből s a tü­körbe nézett — és már sápadt is volt; — a pulzusához kapott... és az már re­megve vergődött, mint egy légypapirosra ragadt dongó. Minden átmenet nélkül förtelmes rosz­­szul kezdte érezni magát. Fejére vivó­­sisakot húzott a kábulat, homlokán hi­deg veríték ütött ki, a füle csengett és a bőre alatt hangya hadoszlopok rohamra indultak a térdkalácsai ellen és könyö­kétől a vállai felé. S Fabia mester ettől­­ megnyugo­dott. Úgy mélyen, bővül... . Biztosnak kezdte érezni magát, hogy a mindennapos nyavalyáival kellett csak birkóznia. — Csak semmi eufória! — motyogta maga elé. — Ezekkel majd csak elbá­nok. S máris az üvegcsék, a fiolák, a cseppentük és dobozok arzenáljához vonszolta magát, amely ott tornyosodoa az éjjeliszekrényén. Ilyen állapotban érkezett meg Fabia mester a kávéházba. Gyorsan megreggelizett s irattáskájá­ból papirost szedett elő, hogy egy derűs, vidám novellát írjon. Fábia mester ugyanis humorista volt. De megzavarták. Mint mindig, úgy most is az az öreg uracska zavarta meg, akit Sorsharag ur­nak nevezett. Ő zavarta meg, aki elől nem tudott el­bújni, mert kinyomozta, hogy hová tette át főhadiszállását és a nyakába te­lepedett kivédhetetlenül és lerázhatat­­lanul. S nem tudott sem erélyes, sem go­romba lenni hozzá, mert törékeny és összetöpörödött emberke volt Sorsharag úr. ... Már egy negyedóra óta beszélt vele. Valósággal ömlött szájáról az una­lom s Fóbia mester agykérgében a két­ségbeesés szája percegett. Fábia mester elkényszeredetten úgy tett, mintha figyelne és közben folyton ezen töprengett: — Hogyan lesz ebből egy vidám tör­ténet? — Uram! — duruzsolta Sorsharag úr. — Egy féltve őrzött titkomat óhajtom elárulni önnek, ki méltó bizalmamra. Már tudniillik a laikusok számára titok ez, mert néhány szakemberrel már kö­zöltem és önt is szakembernek tartom. Fogadok, érdekelni fogja. Fábia mester hirtelen felfigyelt. Kiváncsi lett arra, hogy mi érdekel­heti őt mindabból, amit Sorsharag úr közölhet vele. De az már folytatta is: — Elárulom önnek, hogy titokban kollégája vagyok. Remek irodalmi ötle­teim vannak, de mindent elsöprő bal­­szerencsém miatt mindezideig nem sike­rült a nyilvánosság elé, — hogy úgy mondjam: az Olimposzra — kerülnöm. Sok egyéb irodalmi tervem közt már harminc éve hordok magamban egy nagyszerű színdarabot. (— Még csak ez hiányzott!) — Szinte hihetetlen azonban, foly­tatta a könyörtelen,­­ hogy milyen aka­dályok késleltették a rivalda fény­­özönébe jutásomat. Persze, mint társ­szerzőt, mert az irodalmi technikában já­ratlan vagyok. Ez gyakorlat dolga, nem­­debár?­­— Persze! — Lám, ön igazat ad nekem, így is volt ez mindenkivel, akit titkom körébe vontam. Már Berczik Árpádnak el­mondtam, de a méltóságos úr az ő nyá­jas közvetlenségével azt mondta, hogy menjek a fenébe, mert ő már a vezér­cikket is csak vizesturbánnal a fején tudja meginni, úgy utálja az Írást. A téma különben is balettnek való. Aztán a szegény Vidor Pálnak, a Népszínház művészigazgatójának mondtam el. Tet­szett n­eki és azt tanácsolta, hogy Géczy Pistával társuljak hozzá, mert ilyen népszínmű-tárgyat a múzsa is csak virá­gos jókedvében sugall... Még ma is összeszorul a szívem, ha rágondolok, hogy szegény Vidor Pál harmadnapra agyonlőtte magát. Nagyon levert az eset s egyelőre elejtettem a darab­i­ás tervét. Különben is úgy éreztem, hogy a szüzsé egy szép, nagy romantikus operettnek való. Fábia mestert most már érdekelni kezdte az ügy. Nem is maga az ügy, hanem ez a kü­lönös darab-ötlet, amelyet egy régi isko­lás vígjátékíró balett-tárgynak, egy szín­igazgató népszínműre termettnek, az ötlet apja pedig jó operett-librettónak képzelt el. Sorsharag úr folytatta elbeszélését: — Végre találtam valakit, aki teljesen­­az én véleményemen volt. Az én kedves WMWStB 1933 augusztus 1, Beild Jolmson tábornok, akire az elnök az újjá­építési program gyakorlati keresztülvitelét rábízta, vasárnap délelőtt egy népgyűlésen azt a kijelentést tette, hogy „szöges cipővel az arcába kell rúgni mindenkinek, aki kétségeket csinál az újjáépítési program végrehajtásának". Bojkottot szerveznek az amerikai nők az újjáépítést akadályozó vál­lalatok ellen Az amerikai hölgyligák országos szövetsé­gének elnöknője kihallgatáson jelentkezett Johnson tábornoknál és közölte vele, hogy a hölgyligák óriási arányú bojkottot szervez­nek mindazok a kereskedők és gyárak ellen, amelyek akadályokat gördítenek a rekon­strukciós program végrehajtása útjába. Az országos szövetségnek kétmillió nőtagja van s ez a kétmillió amerikai nő augusztus else­jétől kezdve bojkottálja mindazokat a ke­reskedőket, akik nem hajlandók áldozatot vállalni az ország érdekében. A munkanélküliség Amerikában a dollár­­válság kezdete óta a kereskedelmi miniszté­rium hivatalos kimutatása szerint kétmillió­val csökkent. Ugyanezalatt az idő alatt az ipari termelés negyvenöt százalékkal növe­kedett. A szakszervezeti szövetség szintén el­ismeri a munkanélküliség csökkenését, bár hozzáteszi, hogy számításai szerint a munka­­nélküliek száma az elmúlt négy hónapban nem kétmillióval, hanem csak másfélmillió­vá apadt. A munkásság egyébként szívvel­­lélekkel támogatja Roosevelt elnök újjáépí­tési akcióját s néhány nap óta munkásmeg­­bizottak járják a nagyobb városokban az üzleteket és magáncégeket, hogy az új munkakódex elfogadására buzdítsák a munkaadókat. A munkásmegbízottak a nem­zeti újjáépítési hadjárat jelvényét, a kék sast viselik. Félmilliárd dolláros belső kölcsönt bocsátanak ki Az amerikai kormány még csak meg sem akarja vizsgálni a dollár­elhigitási terveket mindaddig, amíg a legteljesebb mértékben ki nem próbálta a gazdasági újjáépítési pro­gram hatását. Roosevelt elnök a leghatáro­zottabban ellenzi a pénzfelhigitást, amelyhez csak elkerülhetetlen szükség esetén folyamo­dik. Kijelentette, hogy meggyőződése szerint a pénzrontás egyáltalában nem elválasztha­tatlan kísérője az általa tervezett gazdasági újjáépítésnek. Augusztus folyamán az Egyesült Államok­ban félmilliárd dolláros újabb belső kölcsönt bocsátanak ki. Woodin pénzügyminiszter közlése szerint az 500 millió dollárra Roose­ne- Gyors, siellős, kényelmes. MAVART AUTOCAR a JUMBQIIEERn Г 1.S® Indul minden d. n. fél 4—6 óráig a Vitrösmarty­­térrel minden félórában, az Oktogon-térről 6 perccel később. Gödöllőről vissza este 8 és 10 órakor. Menetidő 46 perc. A menetjegyek a belépővel együtt oda-k­sssza előre megválthatók a menetjegyirodában, аз Oktogon-téren és Vörösmarty­ téren. vett elnök újjáépítési programjának végre­­hajtásához van szükség. A kölcsönt nyilván­­os jegyzésre bocsátják és hogy a kisembe­­rek is kivehessék részüket, a legkisebb cím­­let 50 dollár lesz. A chicagói gabonatőzsdén már megbukott Roosevelt áremelési akciója Chicagóból jelentik. A gabonatőzsdén is új hét ismét nagyarányú áresésekkel kezdő­dött s az árveszteségek valamennyi termény­­cikkben ismét kimerítették a tőzsdetanács ré­széről engedélyezett maximális keretet. Búza és rozs pontosan 5, tengeri pedig 4 centtel olcsóbbodott. Az árzuhanás most már negye­dik napja tart megállás nélkül s mindennap öt centtel esik a búza ára. A hétfői zárlatkor megállapított hivatalos jegyzések ez ez év legalacsonyabb árnivóját jelentik. Roosevelt elnök árpolitikája, amelynek célja — mint ismeretes — az árszint emelése, a gabona­­tőzsdén csődöt mondott. Tőzsdei körökben, azt hiszik, hogy az elnök már a legközelebbi órákban szigorú rendszabályokat foganatosít a spekulációs játék letörésére és szükség ese­tén a gabonatőzsde bezárásától sem riad vissza. Stock­inger osztrák kereskedelmi miniszter megkezdte budapesti tárgyalásait Fabinyi Tihamér szerdán utazik Rómába Stockinger Frigyes osztrák kereskedelmi és közlekedésügyi miniszter vasárnap délután a menetrendszerű bécsi gyorsvonattal Buda­pestre érkezett. A miniszter kíséretében volt Mörth dr. osztályfőnök, Dahlem báró minisz­teri tanácsos, Canisius pénzügyminiszteri tanácsos, Reichmann földmivelésügyi minisz­teri tanácsos, Kaan mérnök, miniszteri taná­csos, Zehden kereskedelmi és közlekedésügyi minisztériumi sajtófőnök és Irinyi Jenő szer­kesztő. Az osztrák vendégek fogadására megjelent a pályaudvaron Fabinyi Tihamér dr. keres­kedelemügyi miniszter, aki osztrák miniszter­­társát néhány keresetlen szóval üdvözölte, majd az osztrák vendégek Gel­érf­ szállóbeli szállásukra hajtattak. Délután 2 órakor az osztrák követségen ebéd volt Stockinger m­i­­niszter tiszteletére. Az osztrák—magyar ve­gyesbizottság hétfőn délután a kereskedelem­ügyi minisztériumban megkezdte tárgyalásait­ Az osztrák kereskedelmi miniszternek hétfőre tervezett balatoni körutazása a kedvezőtlen idő miatt elmaradt. Kedden délelőtt Gömbös Gyula miniszterelnök látja vendégül Stockin­ger minisztert, aki délután a bánhidai centrá­­lét tekinti meg. Fabinyi Tihamér kereskedelmi miniszter szerdán utazik Rómába, a gazdasági tárgyalá­sok folytatására.

Next