Magyarság, 1933. szeptember (14. évfolyam, 198-222. szám)
1933-09-10 / 205. szám
1936 szeptember 10, vasárnap WMwVAlISJfM A kormány 250.000 pengőt folyósított a nem állami tanítók hátralékos helyi illetményeinek törlesztésére Hivatalosan jelentik, hogy a csütörtöki minisztertanács a vallás- és közoktatásügyi miniszter előterjesztésére 250.000 pengőt engedélyezett a nem állami elemi iskolai tanítók részére a helyi javadalmukból a múlt iskolai évben elmaradt hátralékos illetményeik törlesztésére. Ebből a tanítók fizetési hátralékuk százalékának megfelelő arányban fognak részesülni. Ezenkívül a minisztertanács határozata értelmében a nem állami elemi iskolai tanítók ügyének rendezésére az érdekeltek meghallgatásával további tárgyalások indulnak meg. Egy nap Herczeg Ferenc badacsonyi kúriáján — A hetvenéves Herczeg Ferenc arca — írta: Babay József Száz kilométeres sebességgel rohan a Lancia a Balatonhoz vezető országúton. Székesfehérvár körül fellegek ereszkednek, eső veri az arcunk. Ilyen nagytempójú robogásnál fáj, szinte hasit az esőszem, az ember önkénytelenül beburkolódzik. Szemüveget tesz fel a soffőr. Tomy, a „háromszor visszanéző“ daxli a kocsifenéken keres meleg menedéket. Egyedül a Lancia ura, Herczeg Ferenc ül egyenes tartással, csupasz kézzel, szinte nekidől a sikoltó szélnek. Piros, vonásain vidámság ömlik el És mondja: — Szeretem ezt a sebességet, pompás érzés, amikor így átjárja az embert a szél. Ha ismeretlenként ülnék mellette, pillanatra sem sejteném, hogy hetvenéves ember az, akinek szerencsés útitársa vagyok. Úgy ismeri ezt a vonalat, mint a tenyerét. Ha egy-egy falu előtt, vagy valami nevezetességnél suhog tova a kocsi, két-három kedves mondatban magyarázza, hogy merre járunk. Kastélyok, falvak, emlékek, útszéli csárdák közelében már szinte várom, mit fog mondani. — Ott jobbról, a kanyarodónál áll a legtalálóbb nevű autócsárda. Szinte vonzza a kocsikat ... Odapillantok. Defekt-csárda a neve... — Nézze csak Szicíliát! És balra mutat. Kibomlik egy öböl. Ragyogó, smaragdzöld szín veri be a Balaton tükrét, a félkörben hajló partoldalból tarka, nevető, szicíliai hangulattal telt kép surran szem elé. Györ kétholdas, gyönyörűen gondozott, dusan termő és feledhetetlen szobort adó badacsonyi szőlő udvarán három nádfedeles házikó áll. Az egyik — a legnagyobb — százötven éves. Vastag nád, barna kémény, méteres kőfalak, gerendatető. Fecskefészkek a a náderesz alatt. Ez a ház volt a minta. Ennek arca mására épült az író lakóháza, amely minden bútorával, képével, falra helyezett cserépkorsóival, cselédcsengőjével, barnult gerendázatával, tornácával, kukacvirágával és hangulatával együtt ősmagyar. A fával burkolt falon könyvespolc, fiatal magyar íók könyveivel tele. Ez a nádfedeles ház sűrűn lát vendégeket. Könnyű idejönni, hisz a vonat is, az autó is a Balaton arcaszegélyénél rohan át, gyönyörű tájak jeges, legendás múltat idézgető útjain, de nehéz elmenni innét. Az oszlopos tornácról vagy az ezüsthomokos kisudvarról akármerre bámul a szem, soha nem feledhető képet ölel. A Badacsony sziklaorgonás fala, maga az Istenkéz alkotta fenség. Keletről a Balaton őszi ezüstnyugalma, délről a szigligeti vár csillagokba meredő romjai, s ha észak felé fordul a tekintet, hegyes csúcsba merevülten őrködik az örökké erre bolyongó Lilla-dalok halk szomorúságán a Gulácsy-hegy. * Ebédhez a szőlőből szüretelt bort hozunk föl, igazi jó, arcot tűzbe vonó, szép szót elmélyítő, vulkántűszt badacsonyi vöröset és fehéret. Mind a két bornak hire van a badacsonyi gazdák között. „A nagy ember főtulajdonsága az igazi akaraterő“ Herczeg Ferencet beszélni hallani: a legnagyobb élvezet. Herczeg ha beszél, szórakoztat. Millió története van. Minden mondata és minden története pompásan keszvezett, meg nem irt, való novella. Az alatt a két nap alatt, amit nála töltöttem, ezer és ezer név, dátum, hely említődön. Herczeg nyerű. Tomy is megcsodálja. Tomy egyébként a legkülönösebb négylábú intelligencia, akit eddig láttam. Gazdájára egy-egy keményebb figyelmeztetése után következetesen háromszor néz vissza. Tomynak nagy, rozsdaaranyszínű szeme van. Az első nézés szemrehányást jelent a kemény hang miatt. A második azt üzeni, hogy megértette a parancsot. A harmadikban a megbékélt hűség ragyogása ég.* Pár év óta, hogy Herczeg Ferenc szőlőt vásárolt Badacsonyban, ez a mondat: „Herczeg badacsonyi magánya", fogalommá vált. A Kisfaludyak, az Endrődi Sándorok tanyái közé, a szigligeti vár körül szállongó dalok hazájában alkotott magányt magának a Pogányok Írója, az egyik legtiszteltebb élet viselője. Hetven esztendeje dobog az a szív, amely az uj irányt, új célkitűzések megvalósulását hozta, akinek karrierje a fehértemplomi szerb gimnázium padjai közül egy csodálatos, megszakítás nélküli lendületben ivett fel a magyar égre. Herczeg Ferenc élete három élet példás egyesülése. A magánember, az író, a politikus harmonikus eggyéolvadása, mondhatnám egy szív pályaudvarából kifutó három aranysínpár, örök elferdíthetetlen párhuzamban. Gazdag, érdekes, megragadó ez az élet. — Hat kötetre tervezem emlékirataimat — mondja Herczeg Ferenc, — az első kötet, amely a Várhegy címmel jelenik meg, már sajtó alatt van, akkor is ír, ha beszél. Ha azt mondja például: Horvát, akit ő ismert, a következő percben azt a Horvátot te is ismered. Látod az alakját, a „kutyapofát, amelyből két barna szem mered a semmiségbe, mindig túl a falakon“ három szóval megismered karakterét, idejét, elhelyezkedését a történetben, amelyhez tartozik. Figyeltem ezt a ragyogó előadást, amely állandóan elébed vetődő tükrökkel dolgozik. És amikor politikai pályafutásának felrajzolásához ért, gondoltam, portrét kérek Tisza Istvánról. Köztudomású, hogy Herczeg Tisza István felkérésére vállalt mandátumot Pécskán. Akkoriban ő a tengert járta. Valamennyi osztrák világítótorony kereste, végre elcsípték egy távirattal... Hazajött. Ettől kezdve Tisza legbizalmasabb baráti köréhez tartozott. — Baráti viszonyban voltam Tiszával — meséli Herczeg Ferenc. — Tiszát mindenki szerette és respektálta. Tisza által értettem én meg a nagy férfi és a tragédiahős lelki struktúráját. Azét, aki meggyőződését egy egész világgal szemben megvédi. A nagy ember főtulajdonsága az igazi akaraterő. Benne ez elképzelhetetlen mértékben volt meg. — Miben látja Tisza tragikumát? — Tisza tragikuma? Tisza István látta, éles szemmel látta a monarchia hanyatlását és azt hitte, hogy fel tudja tartani. Tisza a sors elé, a világtragédia kereke elé vetette magát. Tudta azt, ha az ország elbukik, vele bukik ő is. Én laktam, jártam-kértem, utaztam vele és bámulatos akaraterejét minden pillanatban láttam. Még a fürdőzéskor, a sportban is. Én megengedem, hogy az eszközeit nem mindig válogatta meg jól, de a célkitűzése érdekében tette. Azokban a páratlan hangulatú időkben, amikor véghezvitte házszabályrevizióját, abban a hitben cselekedett, hogg a monarchiának van még egy kezes ideje a megerősödésre. De ha ez az idő elsiklik s megerősödni, nem tud — feloszlatják. Fájdalom, ez be is következett... — És mint drámaíró hogyan látja Tiszát? — Tisza, mint tragédiahős, a legnagyobb téma! Ha kitűnő tollal, az igazi író erejével imának róla darabot, a Tisza-dráma az egyik legnagyobb s leghíresebb magyar mű lehetne. Berci és Berciász . .. A Herczeg Ferenc lakóháza alatti, tágas, kézifaragásokkal díszített, hordókkal teli pincéje palackozótermében egy fekete, repülő macska látható. Szárnya nincs persze ennek a túlvilági hangulatot rémítgető macskának, de azért szinte a belépőre repül, mert a falra van festve. Magasan. Szörnyű állat, megborzong az ember. Szinte olyan palacktolvajijesztő. Maga Herczeg festette. — Freskómacska. Vagy ha jobban tetszik — macskafreskó ... A freskó-sor azonban a „főteremben“ van, ahol az író szüretelte, nemes badacsonyi borok őrzik dalos tüzeiket. Tudni kell, hogy Herczeg gyermekkorában festőnek készült. Kitűnő rajzoló volt, ám — mint meséiti — maga az iskola rajzpedagógiája törte ketté piktorterveit. És most, hoszszú évtizedek után ecsethez nyúlt... Mintegy tizenhat pompásan megrajzolt alak színesedik a falon: szüreti szőlővel vidámkodó parasztleányok, álarcos, mordályos zsiványok, bőgőző cigány, egy szorgalommal vakaródzó falusi kutya s közöttük a legmulatságosabb s a „legjobban megfogott“ alak — a pikulás. Igazi Herczeg-humor van abban, ahogy feketés képébe, illetve pukkadt szájába emeli a klarinétot. A ragyogó meglátású Lyka Károly és Farkas István, Herczeg Ferenc kiadója, ők mondják, hogy a játszi kedélyű Herczeg igazi piktor. Hosszan, elmélyüléssel vizsgálják „színezik“ a pince falába varázsolt badacsonyvidéki alakokat... — Sem piktor, sem jogász nem lettem, — meséli az író, — pedig a szüleim jogásznak szántak. Az egyik verseci bank ügyészi áll.— Melyik az a regény, amely a lelkéhez a legközelebb áll? — A Pogányok. —* És melyik színdarab . — A híd. — Miben látja szinte példátlan sikereinek titkát? — Új hangot hoztam az irodalomba. Annak idején az írók álomvárosokban, álomutcákon szerepeltették kigondolt alakjaikat. Én az élethez nyúltam. Minden alakom, darabjaim minden szereplője az eleven életből hasadt. A Gyurkovits-lányok ép úgy éltek, akár a Pogányokban zsombékokat taposó paripa, a Belzebub. Ezt a lovat például egy Bács nevű csödörről mintáztam. Híres, okos, csodálatos ló volt, egy tót huszáron kívül senki sem tudta meglovagolni. Egyszer, hogy a garnizon szabaduljon tőle, eladták. Elvitték Kisbérre. Ott a hátára ugrott egy huszárhadnagy, a Bács galoppozni kezdett s viszszajött a régi állomáshelyére. Igazi Belzebub volt. Igaz, azt, hogy új hangon írok, még maga Justh Zsigmond is kifogásolta. A „Fenn és lenn“ minden alakja jó ismerősöm volt. Mégsem ismert soha senki sem magára. Mert én nem a külsőt festettem alakjaim után. A külsőségek jelentéktelenek, közömbösek. A belsőt kell figyelni és írni, így azután meg lehet írni mindenkit. Színház ... Nemzeti Színház ... Herczeg Ferenc szava szinte megélénkül. Hit és tradíció zeng belőle. — Lebontották a régi házat, ezzel lerombolták a régi stílust. Az a baj, hogy a Nemzeti Színház régi játékstílusa tönkrement. Régente nyolc-tíz nagy színész jutott még epizódszerepekre is. Paulaynak például módjában volt epizódszerepeket olyan színészekkel játszatni, mint Gabányi. Csillag Teréznek viszont csak rokonszenves, szellemes szerepeket adott a kezébe. Igazgatón, Színészeken és a házon, az épületen múlik minden! Szerintem a régi Nemzetit tégláról-téglára, szegről-szegre vissza kellene állítani! A mai épület nem felel meg céljainak, sát kellett volna elfoglalnom. Én azonban a jogászi pályától elejétől fogva idegenkedtem. Benső okom volt rá ... Nevet a kérdésemre. Hm. Melyik volt az első hosszabb lélegzetű munkám? — Nemrég küldte fel a fehértemplomi gimnázium a címemre az ott őrzött iskolai dolgozataimat. Ezek között van egy 1500 soros hexameterekbe irt éposz. Tizenhatéves koromban írtam. Humoros éposz volt. A hőse Berci s a hősnője — Berciász... Mikor most, ötvennégy év után Berciász éneke a kezembe került, jót mulattam rajta. Nyolc forint honorárium . .. — Pályám kezdetén bizony volt idő, amikor megdöbbenve néztem a jövőm elé. Mert akkoriban még az volt a szokás, hogy egyremásra pályadíjakat tűztek ki. Aranyakban. Doktoroknak és íróknak aranyakat adtak, — mondja mosolyogva —, hogy több legyen a tisztesség és kevesebb legyen a pénz ... Mikor például az egyik pesti nagyobb lapban két tárcám jelent meg, felmentem a szerkesztőségbe és viziteltem a lap tulajdonosánál. Egyben megemlítettem a honoráriumot is. — Micsoda? — kérdezte a laptulajdonos — ön pénzért akar írni? — Természetesen. Erre mérgesen állított ki egy utalványt négy-négy forintról... — Legelső regényemet, a „Fenn és lenn", amelyet párbajom miatti fogságom idején írtam, Wolfner József adta ki és 1000 frankot fizetett érte. Ettől a naptól kezdve a Singer és Wolfner cég lett a kiadóm és itt jelent meg valamennyi könyvem. Soha nem is gondoltam más társulásra. Ma sem. Hiszen egy egész, erőteljes élet fűz bennünket össze. — Mi a véleménye a sztárrendszerről? — Én a sztárt nem bírom elviselni. Szerintem a sztárt arról lehet felismerni, hogy Shakespeareből éppúgy mint más szerzőből, darabból, szerepből, művészetből, személyes ügyet csinál magának. Hosszan elgondolkodik. Aztán mosolyogva, bölcs kedéllyel mondja és felhörpint egy pohárral a híres badacsonyiból: — Azelőtt antialkoholista voltam. Mióta gazda vagyok, egészen rászoktam a borra. Megvillan a kék, erős nézésű szeme. — Az jutott eszembe most, hogy festészetről is beszéltünk az imént: nyolcéves koromban családi lapot adtam ki otthon. Az illusztrációk kedvéért... mert magam illusztráltam ... A legjobb klub . .. Este, úgy kilenc óra tájban telihold öntötte be fénnyel a Badacsonyt. A Balaton tükre olyan volt, mint egy hegyek közé épített, csillagcsillárokkal teletüzsdelt óriás táncterem — ezüstparkett-végtelennel. Megvilágosodott a szigligeti várrom. Herczeg Ferenc erről a várról mesélt. A hódoltság idejéről. A tizennyolc árpádházi szentről s a királyokról, kik „tehetségek“ voltak. Történelmet magyarázott és mégis mesélt... És amikor véletlenül ez a szó bukdácsolt bele az egyik kérdésembe: „politika“ — felém fordult s jobbkeze erős mozdulataival húzta alá a következő mondatokat: — Nem értem meg, hogy egyes emberek, főkép pártpolitikusok, hogyan hatírozhatják exisztenciájukat a tömeg tetszésére! Nekem sohasem voltak politikai ambícióim. Pedig, amikor én képviselő voltam, azt mondhatnám: az akkori képviselőház Magyarország legjobb klubja volt... * Herczeg Ferenc ma hetven éves. A nemzet azt kívánja, hogy soka-soká olyan friss maradjon, mint ma. Három nádfedeles házikó ... Mi volt a Nemzeti Színház hanyatlásának oka ? Vegyünk nap-és légfürdőt minél gyakrabban, előzőleg azonban dörzsöljük be erősen testünket NIVER - CREME, vagy OLAJ-jal, amely elősegíti a lebarnulást és meggátolja a bőr fájdalmas leégését Ez a hatás kizárólag az Euceritnek tulajdonítható amely a világon egyetlen egy bőrápoló szerben sem található meg Niva* tehát pótolhatatlan NIVEA Kiváló minőség és mégis rendkívül olcsó C R 1 M í r. -jí - 1.Λ О l A 11 Г L--1.SC '2- i-» V 2. *• TEKINTSE MEG! SS 5 TEKINTSE MEG! Ш II8PÍ9 GnHOItSill ÉS*9S 1 alul árusítunk egyes BUTORmodelleket THONET-MUNDUS RT ■ Váci utca ll/i