Magyarság, 1933. szeptember (14. évfolyam, 198-222. szám)

1933-09-10 / 205. szám

1936 szeptember 10, vasárnap WMwVAlISJfM A kormány 250.000 pengőt folyósított a nem állami tanítók hátralékos helyi illetményeinek törlesztésére Hivatalosan jelentik, hogy a csütörtöki minisztertanács a vallás- és közoktatásügyi miniszter előterjesztésére 250.000 pengőt engedélyezett a nem állami elemi iskolai ta­nítók részére a helyi javadalmukból a múlt iskolai évben elmaradt hátralékos illetmé­nyeik törlesztésére. Ebből a tanítók fizetési hátralékuk száza­lékának megfelelő arányban fognak része­sülni. Ezenkívül a minisztertanács határo­zata értelmében a nem állami elemi iskolai tanítók ügyének rendezésére az érdekel­tek meghallgatásával további tárgyalások indulnak meg. Egy nap Herczeg Ferenc badacsonyi kúriáján — A hetvenéves Herczeg Ferenc arca — írta: Babay József Száz kilométeres sebességgel rohan a Lancia a Balatonhoz vezető országúton. Szé­kesfehérvár körül fellegek ereszkednek, eső veri az arcunk. Ilyen nagytempójú robogás­­nál fáj, szinte hasit az esőszem, az ember ön­kénytelenül beburkolódzik. Szemüveget tesz fel a soff­őr. Tomy, a „háromszor visszanéző“ daxli a kocsifenéken keres meleg menedéket. Egyedül a Lancia ura, Herczeg Ferenc ül egyenes tartással, csupasz kézzel, szinte nekidől a sikoltó szélnek. Piros, vonásain vidámság ömlik el És mondja: — Szeretem ezt a sebességet, pompás ér­zés, amikor így átjárja az embert a szél. Ha ismeretlenként ülnék mellette, pilla­natra sem sejteném, hogy hetvenéves ember az, akinek szerencsés útitársa vagyok. Úgy ismeri ezt a vonalat, mint a tenyerét. Ha egy-egy falu előtt, vagy valami nevezetesség­nél suhog tova a kocsi, két-három kedves mondatban magyarázza, hogy merre járunk. Kastélyok, falvak, emlékek, útszéli csárdák közelében már szinte várom, mit fog mon­dani. — Ott jobbról, a kanyarodónál áll a legta­lálóbb nevű autócsárda. Szinte vonzza a ko­csikat ... Odapillantok. Defekt-csárda a neve... — Nézze csak Szicíliát! És balra mutat. Kibomlik egy öböl. Ragyogó, smaragdzöld szín veri be a Balaton tükrét, a félkörben hajló partoldalból tarka, nevető, szicíliai hangulattal telt kép surran szem elé. Gyö­r kétholdas, gyönyörűen gondozott, dusan termő és feledhetetlen szo­bort adó bada­csonyi szőlő udvarán három nádfedeles há­zikó áll. Az egyik — a legnagyobb — száz­ötven éves. Vastag nád, barna kémény, mé­teres kőfalak, gerendatető. Fecskefészkek a a náderesz alatt. Ez a ház volt a minta. En­nek arca mására épült az író lakóháza, amely minden bútorával, képével, falra helyezett cserépkorsóival, cselédcsengőjével, barnult gerendázatával, tornácával, kukacvirágával és­­ hangulatával együtt ősmagyar. A fával burkolt falon könyvespolc, fiatal magyar í­ók könyveivel tele. Ez a nádfedeles ház sű­rűn lát vendégeket. Könnyű idejönni, hisz a vonat is, az autó is a Balaton arcaszegé­­lyénél rohan át, gyönyörű tájak jeges, legen­dás múltat idézgető útjain, de nehéz elmenni innét. Az oszlopos tornácról vagy az ezüst­homokos kisudvarról akármerre bámul a szem, soha nem feledhető képet ölel. A Ba­dacsony sziklaorgonás fala, maga az Isten­kéz alkotta fenség. Keletről a Balaton őszi ezüstnyugalma, délről a szigligeti vár csilla­gokba meredő romjai, s ha észak felé fordul a tekintet, hegyes csúcsba merevülten őrkö­dik az örökké erre bolyongó Lilla-dalok halk szomorúságán a Gulácsy-hegy. * Ebédhez a szőlőből szüretelt bort hozunk föl, igazi jó, arcot tűzbe vonó, szép szót el­mélyítő, vulkántűszt badacsonyi vöröset és fehéret. Mind a két bornak hire van a ba­dacsonyi gazdák között. „A nagy ember főtulajdonsága az igazi akaraterő­­“ Herczeg Ferencet beszélni hallani: a leg­nagyobb élvezet. Herczeg ha beszél, szóra­koztat. Millió története van. Minden mon­data és minden története pompásan keszve­­zett, meg nem irt, való novella. Az alatt a két nap alatt, amit nála töltöttem, ezer és ezer név, dátum, hely említődön. Herczeg nyerű. Tomy is megcsodálja. Tomy egyéb­ként a legkülönösebb négylábú intelligencia, akit eddig láttam. Gazdájára egy-egy kemé­nyebb figyelmeztetése után következetesen háromszor néz vissza. Tomynak nagy, rozs­­daaranyszínű szeme van. Az első nézés szem­rehányást jelent a kemény hang miatt. A második azt üzeni, hogy megértette a pa­rancsot. A harmadikban a megbékélt hűség ragyogása ég.* Pár év óta, hogy Herczeg Ferenc szőlőt vá­sárolt Badacsonyban, ez a mondat: „Herczeg badacsonyi magánya", fogalommá vált. A Kis­­faludyak, az Endrődi Sándorok tanyái közé, a szigligeti vár körül szállongó dalok hazájában alkotott magányt magának a Pogányok Írója, az egyik legtiszteltebb élet viselője. Hetven esztendeje dobog az a szív, amely az uj irányt, új célkitűzések megvalósulását hozta, akinek karrierje a fe­hértemplomi szerb gimnázium padjai közül egy csodálatos, megszakítás nélküli lendület­ben ivett fel a magyar égre. Herczeg Ferenc élete három élet példás egyesülése. A magán­ember, az író, a politikus harmonikus eggyé­­olvadása, mondhatnám egy szív pályaudva­rából kifutó három aranysínpár, örök elfer­­díthetetlen párhuzamban. Gazdag, érdekes, megragadó ez az élet. — Hat kötetre tervezem emlékirataimat — mondja Herczeg Ferenc, — az első kötet, amely a Várhegy címmel jelenik meg, már sajtó alatt van, akkor is ír, ha beszél. Ha azt mondja pél­dául: Horvát, akit ő ismert, a következő percben azt a Horvátot te is ismered. Látod az alakját, a „kutyapofát, amelyből két barna szem mered a semmiségbe, mindig túl a falakon“ három szóval megismered karakterét, idejét, elhelyezkedését a történet­ben, amelyhez tartozik. Figyeltem ezt a ra­gyogó előadást, amely állandóan elébed ve­tődő tükrökkel dolgozik. És amikor politikai pályafutásának felrajzolásához ért, gon­doltam, portrét kérek Tisza Istvánról. Köz­tudomású, hogy Herczeg Tisza István fel­kérésére vállalt mandátumot Pécskán. Akko­riban ő a tengert járta. Valamennyi osztrák világítótorony kereste, végre elcsípték egy távirattal... Hazajött. Ettől kezdve Tisza legbizalmasabb baráti köréhez tartozott. — Baráti viszonyban voltam Tiszával — meséli Herczeg Ferenc. — Tiszát mindenki szerette és respektálta. Tisza által értettem én meg a nagy férfi és a tragédiahős lelki struktúráját. Azét, aki meggyőződését egy egész világgal szemben megvédi. A nagy em­ber főtulajdonsága az igazi akaraterő. Benne ez elképzelhetetlen mértékben volt meg. — Miben látja Tisza tragikumát? — Tisza tragikuma? Tisza István látta, éles szemmel látta a monarchia hanyatlását és azt hitte, hogy fel tudja tartani. Tisza a sors elé, a világtragédia kereke elé vetette magát. Tudta azt, ha az ország elbukik, vele bukik ő is. Én laktam, jártam-kértem, utaz­tam vele és bámulatos akaraterejét minden pillanatban láttam. Még a fürdőzéskor, a sportban is. Én megengedem, hogy az eszkö­zeit nem mindig válogatta meg jól, de a cél­kitűzése érdekében tette. Azokban a páratlan hangulatú időkben, amikor véghezvitte ház­­szabályrevizióját, abban a hitben cseleke­dett, hogg a monarchiának van még egy ke­zes ideje a megerősödésre. De ha ez az idő elsiklik s megerősödni, nem tud — felosz­latják. Fájdalom, ez be is következett... — És mint drámaíró hogyan látja Tiszát? — Tisza, mint tragédiahős, a legnagyobb téma! Ha kitűnő tollal, az igazi író erejével imának róla darabot, a Tisza-dráma az egyik legnagyobb s leghíresebb magyar mű le­hetne. Berci és Berciász . .. A Herczeg Ferenc lakóháza alatti, tágas, kézifaragásokkal díszített, hordókkal teli pin­céje palackozótermében egy fekete, repülő macska látható. Szárnya nincs persze ennek a túlvilági hangulatot rémítgető macskának, de azért szinte a belépőre repül, mert a falra van festve. Magasan. Szörnyű állat, megbor­zong az emb­er. Szinte olyan palacktolvaj­­ijesztő. Maga Herczeg festette. — Freskómacska. Vagy ha jobban tetszik — macskafreskó ... A freskó-sor azonban a „főteremben“ van, ahol az író­ szüretelte, nemes badacsonyi bo­rok őrzik dalos tüzeiket. Tudni kell, hogy Herczeg gyermekkorában festőnek készült. Kitűnő rajzoló volt, ám — mint meséiti — maga az iskola rajzpedagó­giája törte ketté piktorterve­it. És most, hosz­­szú évtizedek után ecsethez nyúlt... Mintegy tizenhat pompásan megrajzolt alak színese­dik­ a falon: szüreti szőlővel vidámkodó pa­rasztleányok, álarcos, mordályos zsiványok, bőgőző cigány, egy szorgalommal vakaródzó falusi kutya s közöttük a legmulatságosabb s a „legjobban megfogott“ alak — a pikulás. Igazi Herczeg-humor van abban, ahogy fe­­ketés képébe, illetve pukkadt szájába emeli a klarinétot. A ragyogó meglátású Lyka Ká­roly és Farkas István, Herczeg Ferenc ki­adója, ők mondják, hogy a játszi kedélyű Herczeg igazi piktor. Hosszan, elmélyüléssel vizsgálják „színezik“ a pince falába vará­zsolt badacsonyvidéki alakokat... — Sem piktor, sem jogász nem lettem, — meséli az író, — pedig a szüleim jogásznak szántak. Az egyik verseci bank ügyészi áll.­— Melyik az a regény, amely a lelkéhez a legközelebb áll? — A Pogányok. —* És melyik színdarab . — A híd. — Miben látja szinte példátlan sikerei­nek titkát? — Új hangot hoztam az irodalomba. An­nak idején az írók álomvárosokban, álom­utcákon szerepeltették kigondolt alakjaikat. Én az élethez nyúltam. Minden alakom, da­rabjaim minden szereplője az eleven életből hasadt. A Gyurkovits-lányok ép úgy éltek, akár­­ a Pogányokban zsombékokat taposó paripa, a Belzebub. Ezt a lovat például egy Bács nevű csödörről mintáztam. Híres, okos, csodálatos ló volt, egy tót huszáron kívül senki sem tudta meglovagolni. Egyszer, hogy a garnizon szabaduljon tőle, eladták. Elvit­ték Kisbérre. Ott a hátára ugrott egy huszár­hadnagy, a Bács galoppozni kezdett s visz­­szajött a régi állomáshelyére. Igazi Belzebub volt. Igaz, azt, hogy új hangon írok, még maga Justh Zsigmond is kifogásolta. A „Fenn és lenn“ minden alakja jó ismerősöm volt. Még­sem ismert soha senki sem magára. Mert én nem a külsőt festettem alakjaim után. A külsőségek jelentéktelenek, közöm­bösek. A belsőt kell figyelni és írni, így az­után meg lehet írni mindenkit. Színház ... Nemzeti Színház ... Herczeg Ferenc szava szinte megélénkül. Hit és tra­díció zeng belőle. — Lebontották a régi házat, ezzel lerom­bolták a régi stílust. Az a baj, hogy a Nem­zeti Színház régi játékstílusa tönkrement. Régente nyolc-tíz nagy színész jutott még epizódszerepekre is. Paulaynak például módjában volt epizódszerepeket olyan színé­szekkel játszatni, mint Gabányi. Csillag Te­réznek viszont csak rokonszenves, szellemes szerepeket adott a kezébe. Igazgatón, Színé­szeken és a házon, az épületen múlik min­den! Szerintem a régi Nemzetit tégláról-tég­­lára, szegről-szegre vissza kellene állítani! A mai épület nem felel meg céljainak, sát kellett volna elfoglalnom. Én azonban a jogászi pályától elejétől fogva idegenkedtem. Benső okom volt rá ... Nevet a kérdésemre. Hm. Melyik volt az első hosszabb lélegzetű munkám? — Nemrég küldte fel a fehértemplomi gimnázium a cím­emre az ott őrzött iskolai dolgozataimat. Ezek között van egy 1500 soros hexameterekbe irt éposz. Tizenhatéves koromban írtam. Humoros éposz volt. A­ hőse Berci s a hősnője — Berciász... Mi­kor most, ötvennégy év után Berciász éneke a kezembe került, jót mulattam rajta. Nyolc forint honorárium . .. — Pályám kezdetén bizony volt idő, ami­kor megdöbbenve néztem a jövőm elé. Mert akkoriban még az volt a szokás, hogy egyre­­m­ásra pályadíjakat tűztek ki. Aranyakban. Doktoroknak és íróknak aranyakat adtak, — mondja mosolyogva —, hogy több legyen a tisztesség és kevesebb legyen a pénz ... Mikor például az egyik pesti nagyobb lap­ban két tárcám jelent meg, felmentem a szerkesztőségbe és viziteltem a lap tulaj­donosánál. Egyben megemlítettem a hono­ráriumot is. — Micsoda? — kérdezte a laptulajdonos — ön pénzért akar írni? — Természetesen. Erre mérgesen állított ki egy utalványt négy-négy forintról... — Legelső regényemet, a „Fenn és lenn", amelyet párbajom miatti fogságom idején írtam, Wolfner József adta ki és 1000 fran­kot fizetett érte. Ettől a naptól kezdve a Singer és Wolfner cég lett a kiadóm és itt jelent meg valamennyi könyvem. Soha nem is gondoltam más társulásra. Ma sem. Hi­szen egy egész, erőteljes élet fűz bennünket össze. — Mi a véleménye a sztárrendszerről? — Én a sztárt nem bírom elviselni. Szerin­tem a sztárt arról lehet felismerni, hogy Shakespeareből éppúgy mint más szerzőből, darabból, szerepből, művészetből, személyes ügyet csinál magának. Hosszan elgondolkodik. Aztán mosolyogva, bölcs kedéllyel mondja és felhörpint egy po­hárral a híres badacsonyiból: — Azelőtt antialkoholista voltam. Mióta gazda vagyok, egészen rászoktam a borra. Megvillan a kék, erős nézésű szeme. — Az jutott eszembe most, hogy festé­szetről is beszéltünk az imént: nyolcéves ko­romban családi lapot adtam ki otthon. Az illusztrációk kedvéért... mert magam il­lusztráltam ... A legjobb klub . .. Este, úgy kilenc óra tájban telihold öntötte be fénnyel a Badacsonyt. A Balaton tükre olyan volt, mint egy he­gyek közé épített, csillagcsillárokkal teletüzs­delt óriás táncterem — e­züstparkett-vég­­telennel. Megvilágosodott a szigligeti várrom. Herczeg Ferenc erről a várról mesélt. A hódoltság idejéről. A tizennyolc árpádházi szentről s a királyokról, kik „tehetségek“ voltak. Történelmet magyarázott és mégis mesélt... És amikor véletlenül ez a szó buk­dácsolt bele az egyik kérdésembe: „politika“ — felém fordult s jobbkeze erős mozdula­taival húzta alá a következő mondatokat: — Nem értem meg, hogy egyes emberek, főkép pártpolitikusok, hogyan hatírozhatják exisztenciájukat a tömeg tetszésére! Nekem sohasem voltak politikai ambícióim. Pedig, amikor én képviselő voltam, azt mondhat­nám: az akkori képviselőház Magyarország legjobb klubja volt... * Herczeg Ferenc ma hetven éves. A nem­zet azt kívánja, hogy soka-soká olyan friss maradjon, mint ma. Három nádfedeles házikó ... Mi volt a Nemzeti Színház hanyatlásának oka ? ­ Vegyünk nap-és légfürdőt minél gyakrabban, előzőleg azonban dörzsöljük be erősen testünket NIVER - CREME, vagy OLAJ-jal, amely elősegíti a lebarnulást és meggátolja a bőr fájdalmas leégését Ez a hatás kizárólag az Euceritnek tulajdonítható amely a világon egyet­len egy bőrápoló szerben sem talál­­ható meg Niva* tehát pótolhatatlan NIVEA Kiváló minőség és mégis rendkívül olcsó C R 1 M í r. -jí - 1.Λ О l A 11 Г L--1.SC '2- i-» V 2. *• TEKINTSE MEG! SS 5 TEKINTSE MEG! Ш II8PÍ9 GnHOItSill ÉS*9S 1 alul árusítunk egyes BUTORmodelleket THONET-MUNDUS RT ■ Váci­ utca ll/i

Next