Magyarság, 1933. december (14. évfolyam, 273-296. szám)
1933-12-01 / 273. szám
kok, de a háború végéig kitartottak a főbűnösök oldalán. Vagy legalábbis fietit dokumentálták volt kellőképpen, hogy ellenük árulást készülnek elkövetni. Ezeket azindeil megkérdezés nélkül egyszerűen vagy a csetiekhez csatolták mint északi szlávokat, Vagy a szerbekhez mnifit délszlálokat, így jártak a tótok és rutének északon, a szlovénok, horvátok és vendek délen. Helyzetük az új csehszlovák és jugoszláv államban teljesen tűrhetetlen, ezért bár külön nemzetet alkotnak, még nemzeti kisebbség számba sem mennek, hanem egy új nemzeti kategóriához tartoznak, amelyet „elnyomott többség“ névvel lehet csak kellően kifejezni. Végre a harmadik kategóriába sorolták a legyőzött magyarokat és német-osztrákokat, akikkel szemben az eljárás vezérelve az volt, hogy tőlük minden területet el kell venni, ha azon bármilyen parányi nemzeti kisebbség él. A nagyhatalmaknak kell a revíziót végrehajtanak A békeszerzők egyáltalában nem voltak tisztában a Duna-medencébent élő népek jelentőségével, vagy egymáshoz való viszonyával. Nem voltak bűvészek, akik Az órát zsebünkből kiveszik, szemünk láttára a mozsárban összetörik s azután mint jól járó órát hiánytalanul visszaadják, hanem kontárok akiknek az első művelet fényesen sikerült, de azután kereket oldottak, mert a Valóban darabokra zúzott órát összerakni többé nem voltak képesek. Akik a békefeltételeket kieszelték, nem vették észre az Osztrák-Magyar Monarchia küldetését a Dáfia-medencében és nem is hittek benne, de nem is találtak fel helyette valami mást, hanem azt hitték, hogy elég az utódokat világra hozni, a többi majd magától megy. A gyerekek azonban torzszülöttekkén it jöttek a Világra és ma már világos, hogy egytől-egyig életképtelenek. Ennek az eljárásnak következménye az, hogy e terület hovatovább a nagyhatalmak vetélkedő befolyása alá került, ami az ellentétek kiéleződését vonta maga után. Ezt a folyamatot Franciaországnak szövetségi politikája indította meg, amely ellentétben áll a béke modern megszervezésének gondolatával és amely Franciaországot, anélkül hogy Németország elleni politikai küzdelmében bármiyen komoly haszna lehetne belőle, a békeszerződésbéli ortodox status quo mellett kötötte le. Az orvoslás csakis a népek közötti igazságosabb osztályon, különösen a trianoni szerződés gyökeres revízióján épülhet fel. Magyarországon senki sem hiszi, hogy valamelyes újabb háborús komplikáció hozhatná meg a fordulatot. Nem, ellenkezőleg, úgy érezzük, hogy egy újabb háborút a legnagyobb szerencsétlenség lenne, amely érhet, mert még az is veszélybe kerülhetne, amink megmaradt. Hamarább és korábban remélhető az elkövetett hibák felismerése a nem közvetlenül érdekelt feleknél, akik nem használhatói az elkövetett igazságtalanságnak és akiknek Európa békéje és nyugalma a fontos. Ezek pedig a nagyhatalmak. Európa öt nagyhatalma közül négynél részben alig kétséges többé, részben most tör utat magának e felismerés. De Franciaország sem vállalhatja egy részrehajló és igazságtalan jogállapot fenntartása érdekében örök időkre a zsandár szerepét a Dunamedencében és kezd annak tudatára ébredni, hogy a Dunamedence népei Európa békéjének szilárdabb pillérei lesznek, ha igazságos osztály lévén megértés jöött létre közöttük. Azot a napon, amelyen ez a felismerés az összes nagyhatalmaknál utat tör magának — meghúzták a trianoni szerződés lélekharangját. Az eddigi dunavölgyi tervek mind politikai hátsó gondolatokból születtek Ha a kiengesztelődés egy igazságos új osztály útján lehetővé válik, a kívánt együttműködés önmagától fog megszületni. 9fecz&Mjom! évet* álom stoptól, ha $ефмк és уусстекямк yRácz-Uaásuyát vesz. Tad&sefatyo Móksá! N„ Kneméti-una é. figyelő»! Ал üzlet meg teil надуоШЬгй! A Tardieu-terv, a dunai konföderációs terv és egész joga más hasonló variánsoknak, mind egy és ugyanazon betegségben szenvednek: gazdasági koncepciók, amelyek azonban a gazdasági bajokat nem oldják mieg, mert politikai hátsó gondolatokból születtek, amelyek többé-kevésbé mind abból a célból eszeltették ki, hogy Magyarországot látszólagos gazdasági kedvezményekkel a kisántánt hatalmi csoportjának érdekszférájába tereljék be anélkül, hogy a revízió terén előzetes elégtételhez jutott volna. Hovatovább világossá kell válnia, hogy egész Európa centrális nagy problémáját, tudniillik a békeszerződések revíziójának Mint a mező vadvirága Irja: Móricz Pál,Ez a tavasz olyan kedvező, gyönyörű tavasz volt, amelyen mindezt gazdával madarat lehetett volna fogatni Kömpöcország tájékán. A csapadékos dús ősz és tél után a száraz március, majd az efiyhe nedves április vastagon bezsettdítették, kukucskáló kiváncsi kisvirágokkal telehlmezték a mezőt. A boldog gazdák már Szent György-nap előtt kiverték a gulyát, a ménest rogyadozó mezőbe. Beér András tekintetes úr, a kömpöci ispán is az egyik szép délután a tiszti lakás előtt éppen a hétilovát várta, hogy utána nézzen a kivertjószágnak, amikor egyszerre csak elébe vágódott egy erősen hajlotthátú, szikár, kányafejű pusztai vén ember. Kényességig tisztán az ősi pásztorviseletben jött. Nyalka, magassarkú Volt a magyar csizmája. Száz ráncot lökött legalább is a bűgatyája. Pitykés derékreValóját selyemmel kivirágozták. A lobogós ing, csatos cifraszűr, a szűrőn keresztbe vetett karikás, pásztoros kalap, a csáti fütykös, s midőn kalapját levette, megállóit az ispán előtt és tisztességgel köszöne, s türelmesen várta a gazda megszólítását, mind kedvessé, széppé tették az öreget... — No, mi járatban Van kend?! — Az ispán feltette kérdését. — Tekintetes uram! — az öreg magyar elkezdte a közmagyar sorsot tükröző mondókáját. A mostani gazdám, akinél hat évet szolgáltam egyházamban, elküldött, mivel elerőtlenedtem ... Azt mondta, hogy keressek valamerre könnyebb hivatalt... Miután pedig a vidéken hite van annak, hogy a tekintetes úr milyen igazi magyar ember, hogy nagyon szigorú, de jó ember, azért igényes, idejöttem, hogy tessen megfogadni valaminek ... Dinnye- vagy tengeri-csősznek, — gondolom! ... Az ilyen nagy majorban mindig akad egy ilyen vén embernek motoszkálni való, kérem ... A hetvenkét évet taposom én már a tekintetes Uram! ... Tessen felfogadni!. Ne kellessen legalább nyakamba akasztani a kiadus-tarisznyát! Az ispán gondolt magában egyet, s mivel a tiszta pusztai öreg módfelett megtetszett, meleg válaszul igy nyilatkozott az ispán: ** Volt-e már délebéd? ,, Mert úgy látom, hogy nincs kendnél tarisznya?! *— Még früstökölni früstököltem, hiszen kora hajnalban indultam ... Messze földről jövök én!,,, Nagy közfőd ez már az ilyen öreg embernek! Na, jöjjön kend utánam! Az ispán bevitte az öreget a konyhába, ahol éppen ott szorgoskodott a felesége, a fiatal ispánná asszony. — Édes lelkem, ennek az öreg embernek adassál valami ennivalót és egy ital bort.. . Te, meg lelkem, gyere be Velem az irodába! — Majd ismét az öreg pusztai magyarhoz fordult az ispán. Ha elverte kend az éhét, majd megmondom, hogy és mint lészen! — AZ ispánok odabent az irodában megbeszélték, hogy a sok risszrossz, mindég a játékért bomló s a libát a tilosba szabaditó gyerek helyett felfogadják libapásztornak ezt az öreg embert ... S midőn a fiszti-legény jelentette, hogy az „öreg‘‘ a bicskát már becsattintotta, az ispánok újból a konyhába terültek. Hallja, kendi — Adta a Szót az ispán. — Mink most megfogadjuk kendet libapásztornak ... Egész éves cseléd lesz kend! ... Kap kend élelmet, hajlékot, mosást, s ha elkopik a kend gúnyája, annak a helyébe is kap kend újat... Dohányt is kap kend a zacskóba! Ezt könnyen ígérhette az ispán, mert abban az időben a kömpöci pusztán éppen 12 dohányossal termelte a szegedi finum-fánum rózsa-muskotály dohányt. — Ha pár garas kell kendnek valamire, az is akad a ládafiába ... Nálam hettig ellakhatik kend, ha jó viseli magát... — Hát, tekintetes uram, elfogadom... A jó Isten áldja meg érte, hogy egy szegényen igy segített... Csak az a kérésem, ha majd gúnyát tetszik vedni, ne valami furulya-módit kapjak, mivel én már igen megszoktam ezt a magyar Viseletet! — Láthatja kend, hogy ort sem vetem meg a magyar ruhát... Ezt tehát könnyért megígérhetem ... No, most pihenjen le kend, majd holnap hajnalban elmennek a cókmókjáért kendnek! — Az öreg pusztai magyar némileg csodálkozón hümmogta: — Még azt sem tetszett kérdezni, tekintetes uram, hogy mi is az én nevem? — Majd megmondja kend, ha akarja! ... Én nem vagyok kiváncsi természetű ember ... Azt meg úgy is tudom, hogy kend nem herceg Eszterházy, mert akkor nem jönne kend hozzánk libapásztornak!... —* Az én becsületes nevem Dóka József, kérem ... Másként Danyi Jóskának is hívnak, mivel az apám meg Dóka Dániel volt! — Másnap, amikor elhozták az öregnek a betyárbutorát, — a subát, ködment és a többi csinos, nyalka betyáros miegymást, — az ispán magában eltűnődött, felfohászkodott... — Uram Isten! ».. Mi lehetett ez valamikor?! —- A pusztán azonban nem akart kérdezősködni, nehogy valami fülébe jusson, s elriassza és megmakacsosítsa az öreget, azért inkább Szegedében fordította rá a szót, ahol a Bitó János halászmester fogadójában, a város katonaügyi sarkantyus nótáriusával, Bek Pistával, s Bek Pista öreg barátjaival, közöttük a városi nyugalmazott rendőrbiztos, öreg Bende Tóni tiszteletbeli kapitánnyal, a betyárirtó Ráday gróf egykori híres csendbiztosával szokott eltanyázgatni ... Miután elmesélte az érdekes libapásztor-fogadást, megkérdezte az öreg Bende biztostól: — Nem ismeri, bátyám, véletlenül híréből ezt a vén Dóka Józsefet?! Dóka József?!..s Dóka József!? — Elgondolkozott az öreg Bende biztos. — Mondja, öcsém-uram, nincs annak más neve is?! ... — Danyi Jóskának is hívják, »* Bendének, a Ráday gróf egykori csend* biztosának felcsillant a nagy fekete szeme... —* így már, hm... Igen hires ember volt ez valamikor ... Sokáig bujtásko dott a szegedi Alsó-gólyánál, kint birtokházi pusztán .. . Később blottjáró ember lett.,, Volt is a kezünk között a szegedi várba, ahonnét azután tömlőébe került. Hm! Többet nem mondott, st kömpöci ispán sem faggatta tovább az öreg főpandúrt, mert tudta már, hogy hét lakaton a szája Ráday gróf mindert ilyenféle pandúr, mint betyár emberének ... Hanem odahaza annál inkább igyekezett megnyerni a bizalmát a vén betyárnak. Csak úgy váratlanul vagy egy hónap múltával vetette oda., . — Hallja, kend, Jóska bácsi?! — Sze* ret-e kend szalonnát sütni?! — Szeretek bizony, tekinetes uram!... Hiszen azon nőttem fel!... — Nohát akkor ma estefelé azt sülünk, mert én is igen szeretem... De egymagamban unalmas ... Cimbora kell ahhoz! Mielőtt a szalonnasütéshez fogy tak volna, az ispán lecsavarta a csikó* bőrös kulacs kupakját. . Az első kör* tyanatott az anyaföldre Rittyentette, mint ,,aki“ azt termelte . . . Majd ki öreg „pusztai ember“-re emelte kulacsát! — Adjon Isten! — Maga ivott először az ispán, nehogy azt higyje a vér ember, valami maszlag is van benne... Most már az öreg is jól hiegszivta a kulacsot. .. — Hejh, tekinetes uram. .— de fájut ital ez ... Megérzik ezen, hogy nem olyan földön termett, amelyik füstöl, amikor fut szél... — Bizony, öreg, ezt olyan helyen szűrték, ahol sebes eső után puttonyban hordják vissza a földet a szőlőtőke tövére ... Egri bor ez! Sütötték, hát, sütötték a szalonnát, iszogattak, beszél- kérdését, sem félretenni, sem más után etiminálni, Sem megkerülni nem lehet. Újabban megtévesztő jelszót indítottak útnak, amely szerint nem a határok revideálására, hanem azok eltüntetésére van szükség a kisebbségi jogok liberális kezelése és kiépítése révén. Azok hangoztatják ezt a jelszót, akiknek módjukban áll két hét alatt valóra is váltani és ezzel be is bizonyítani, hogy ez az eljárás a helyes. Miért nem jegy vezetnek le tehát bennünket azzal, hogy ezt valóban keresztül is viszik? Ugyanakkor azonban, amikor ezt a szót szájukon kiejtik, népszámlálási trükkökkel elnémítják a magyar szót népes magyar városok lakosságának ajkán, betiltják egy tollvonással kisebbségeik egész sajtóját, bebörtönzik vezetőiket, lezárják egyesületeiket és elkobozzák vagyonukat. Az igazi garanciát csak a területi revízió adhatja meg. m ШЬЛШ 1933 december 1. péntek »Magyarország bízik Anglia nemes tradícióiban« — Én — fejezte be előadását Bethlen István gróf —■ a revízió érdekében a magyar népnek azzal a régi ragaszkodásával, tiszteletével és bizalmával fordulok a hatalmas angol nemzethez támogatásért, amelyről még a háború nehéz napjaiban sem feledkezett meg. Ha életének legsúlyosabb óráiban Anglia feléje kinyújtja segítő kezét, örökké hálás lesz érte a magyar nemzet. Mi azt reméljük és bízunk benne, hogy Anglia ebben az esetben is hű lesz nagy és nemes tradícióiból, amelyek ezt az országot mindig az igazság és a jogtalanul üldözöttek oldalára állították. Azzal az áhitatos meggyőződéssel teszem le a revízió kérdésének minden magyar előtt szent ügyét az angol közvélemény kezébe, hogy ezzel azt a legjobb helyre bívtam e világon. A kisántant gazdasági politikája mögött nemzeti politika áll A közönség feszült figyelemmel kísérte az előadást. A csendet csak az előadás vége felé kezdte megszakítani helyeslés és taps, midőn Bethlen István gróf azokat a veszedelmeket vázolta, amelyek az ellenséges táborokra szakadó Európát fenyegetik, majd a dunai kérdés békés és kölcsönösen előnyös megoldásának gondolatmenetét építette fel. Az előadást néhány kérdés követte. Először Ouldstworth képviselő kérdezte az előadót, nem volna-e lehetséges a végleges megoldásig legalább a gazdasági nehézségeket áthidalni. Bethlen István ezt felelte: Minden lehetőt elkövettünk, hogy helyreállítsuk az utódállamokkal a rendes gazdasági viszonyokat. Ezt sikerült is felérnünk Romániával és Délszláviával, amely országok ugyancsak földmivelő államok. Csehországgal ellenben ismételten eredménytelen kereskedelmi tárgyaláásokat folytattunk, jóllehet fontos érdekünk volna, hogy ezzel az állammal is helyreállítsuk a rendes gazdasági összeköttetést. Mindez arra mutat, hogy a kisattam gazdasági politikája mögött nemzeti politika áll. Sir Arthur Evans képviselő kérdezte: Ш Volna az előnye az olasz megoldásnak, amelyet Bethlen István gróf előadásában különösen kiemel? Bethlen István gróf Válaszában kifejtette, hogy az Olasz terv nem zárt gazdasági csoport alakítását indítványozza, hanem módot nyújtana a dunai kisállamiokbak kételbiítt kereskedelmi szerződések kötésére preferáltciális alapon. Ha háborút akarnánk, nem beszélnénk békemódosításról H. W. Nevinson, Angilia egyik leghíresebb és legrégibb újságírója, a Balkán-bizottság választmányi tagja, kérdezte ezután röviden: Lehetségesnek tartja-e Bethlen István gróf a béke módosítását háború nélküli Bethlen István gróf szemüvegeit levéve, meggyőző nyíltsággal és őszinteséggel függesztette tekintetét Nevinsonra és röviden ezt válaszolta: A békemódosítás kizárja a háborút. (Viharos, hosszantartó taps.) Ha háborút akarnánk, nem beszélnénk békemódosításról. Éppen azért emlegetjük e revíziót, mert békés úton kívánjuk a helyzetet megoldani. Stirling ezredes kérdezte ezután, hogy milyen területeket kíván vissza Magyarország szánnám. Bethlen István gróf Utalt arra, hogy előzi előadásaiban már kifejtette, hogy Magyarország nem kíván semmiféle idegen területet, csak azt követeli, hogy a hazájuktól elszántan magyarok visszatérhessenek az anyaországhoz, a tótok, rutének és egyéb nemzetiségek pedig teljes és korlátlan őnkormányzatot kapjanak s autonómiák élvezetében önállóan dönthessenek állami hovatartozásuk felől. (Élénk helyeslés és taps.) Kombinált bútorok, hálók,ebédlők^".? Ki| ■w"IL'KSS!!sr'!