Magyarság, 1934. március (15. évfolyam, 48-72. szám)

1934-03-01 / 48. szám

Isonnája. Az egyezménybe pártja nem tud belenyugodni, azt nem tudja levonni a napi­rendről, mert meggyőződésük szerint mérhe­tetlen károkat okoz, ha a szovjet nálunk egy Istenellenes propagandaközpontot dilit fel. Kö*H, hogy az Osservatore Romano hivata­losan másodszor is megcáfolta azt az állítást, mintha az egyház szerződést kívánna kötni­­a szovjettel. Csupán az éh­halálra kárhozta­tott keresztények megsegítése céljából járt Oroszországban egy pápai kiküldött, akit többször bebörtönöztek s akit a pápa szemé­lyesen fogadott a pályaudvaron visszatérte­kor, ami még nem fordult elő s azzal fo­­gadta: Kegyelmes uram, ön egy élő mártiri Érdekes dolog, hogy a múlt év szeptembe­rében az egységes pártnak egy kimagasló tagja cikket írt, amelyben elszörnyedt a szovjet Istenellenes tevékenységén s élesen elitélte azokat, akik ma kereskedelmi szer­ződésekért a szovjetnek udvarolnak. Panasz­kodik a cikk, hogy nem akad egy modern Szent György lovag, aki szembeszálljon a go­nosszal, ellenkezőleg csak cirógatják a szov­jetet. A cikkben bitófára és fegyházra való bűnösöknek bélyegzi a szovjetet cirógatókat és a vele barátkozókat. A cikket Pekár Gyula írta, az ellenforradalmi Fehér Ház, és a képviselőház külügyi bizottságának elnöke. (Óriási zaj, felháborodás és derültség.) M­a­­­a­s­i­t­s Géza: Azóta Ankarában járt! Fábián Béla: Voroszilovval tárgyalt! Rakovszky Tibor: Ugyanő most a kül­ügyi bizottságban elfogadta a cirógatást. Tiltakozás a paprikarendelet ellen Sándor István a napirendnél a paprika­termelés új rendjéről beszélt. A föllmivelési miniszter utasítása értelmében most már csak meghatározott területeken lehet paprikát ter­melni. Károsnak tartja ezt a beavatkozást, mert hiszen senkit nem szabad eltiltani bizo­nyos hasznos növények termelésétől. Úgy lát­szik, a paprikafináncok intézményét is életre­­hívják. Rakovszky Tibor: Paprika-és harcosok! Sándor István: Körülbelül negyvenezer ember, vagyis tízezer család foglalkozik pap­­rikatermeléssel. A Ház elé kellene hozni a­­földművelési miniszter káros rendeletét, úgy sincs valami nagy programja a Háznak, fog­lalkozni kellene tehát a kisemberek ügyével ,és a törvényhozásnak kellene dönteni arról, vájjon szabadon gaz­dá­lkod­hati­d-e a gazda a földjén. Klein Antal napirendi felszólalásában a gazdavédelmi rendelet hiányosságaira mu­ta­tott rá. Hivatkozik Bethlen István gróf deb­receni beszédére, ő is csak kezdő lépésnek tartja a 14.000 számú rendeletet és hangoz­tatta, hogy szükség volna radikálisabb intéz­kedésekre. Januártól júniusig a gazdáknak nincs pénzük és a gazda­adósok nagy része nem tud eleget tenni fizetési kötelezettségé­nek. A pénzügyminiszter kíméletre szólította fel a vidéki pénzintézeteket, a fizetési képes­ség megállapítását azonban olyan szervre bíz­ták, amely pártpolitikát is szolgál, mert az élharcosokból alakított felügyelőbizottság ál­lapítja meg a fizetési készséget. Ez a bizott­ság prononszírozott kormánypárti korifeu­sokból áll. Ilyen fontos kérdést még­sem volna szabad az ő kezükbe letenni, hanem a független bíróságnak kellene megállapítania azt, meg tudják-e fizetni a gazdák adósságai­kat. Hangoztatja továbbá, hogy az altruista intézmények teljesen elhagyták a morális alapot és kíméletlenül bánnak a zálogleveles adósokkal. Az elnöki napirend elfogadása után áttér­nek az interpellációkra. A pénzügyminiszter adatokat gyűjtet az alkalmi jövedelmek megadóztatására I­p­s­e­s Pál báró az első interpelláló, aki a bevalláson alapuló vagyon-, jövedelmi- és kereseti adónál mutatkozó visszaélésekre hívja fel a figyelmet. Részint az adómorál hiánya miatt, részint pedig spekulatív okok­ból napirenden vannak a nagy adóeltitkolá­sok. Többször fölhívta már erre a pénzügy­­miniszter figyelmét, azonban még mindig késik a várt intézkedés, hogy az adóeltitko­­lókkal szemben rendeljék el a bűnügyi nyo­mozás eszközeinek igénybevételét is. Nincs ag­g i Jaistb­­án is ABBÁZIÁBA Vegyen részt a március 10-én induló 14 napos társasutazásban. Felvilágosítás, pengőbefizetés: Edém és Quisisana szállodák irodájában.II. Teréz körút 15. J­. 3. Tel. 19-­ 93 megfelelő intézkedés az alkalmi üzletekre sem, érti ezalatt az állammal kötött üzlete­ket is. Utasítani kellene az összes minisz­tériumokat, hogyha valaki üzleti ügyben eljár, vagy közvetít, hogy legyen mód az illető jövedelmének a megállapítására is. A valóságnak megfelelően kellene az adó­­alapokat megállapítani, s arra kellene kény­szeríteni az adózót, hogy a tiszta igazságot vallja be, ebből a célból a büntetéseket elrettentővé kellene tenni. Az adófizetés kötelezettségének megszegése nem különbözik a hazaárulástól. Aki a jövedelmeit eltitkolja, olyan beszámítás alá esik, mint az, aki az ellenség előtt leteszi a fegyvert. I­m­r­é­d­y Béla pénzügyiminiszter, aki Inkey Pál báró felszólalásának az elején ér­kezett meg a Ház ülésére, nyomban válaszol­ az interpellációra. Hangsúlyozta, hogy ahol яшиииин Akiket Oroszország kivetett magából írta: Nagy Dániel Vasárnap délután történt, az első ta­vaszi napon. Az emberek az utcán to­longtak, örültek a tavaszi napsütésnek. A sétálók mosolyát egy-egy pillanatra két fekete pont zavarta meg, amelyek se­hogy sem illettek bele a pompás illat­áradatba. Az egyik fekete pont egy férfi, aki ugyancsak sétált és hangosan opera­részleteket énekelt az utcán. Rongyos, gyűrött alak volt s akik látták, azt mondták rá: bolond. A másik fekete pont magas, karcsú leány, kékszemű­ és szőke, mint az ég kékjén úszó felhő. A leány a templom előtt állt és imádko­­zott. A férfi az utca másik oldaláról te­kingetett át hozzá, látszott, hogy sze­retne odamenni, de szégyelli a külsejét. A leány még nem volt rongyos, hosszú, fekete kabát volt rajta. A fején széles­­karimájú fekete kalap, fekete szalaggal, amely csokorra volt megkötve, a lábán poros hócipő, előtte nagy utazókosár. A rongyos ember olykor-olykor túl­­hangos volt, egyszer hozzálépett egy rendőr, megállította. — Mondja, miért énekel maga? A férfi a rendőrre bámult, aztán ujjá­val felmutatott az égre és ezt mondta:­­- Süt a nap, kérem, azért énekelek. Akik sok fagyos éjszakát zokogtak át a télben, azok mind énekelnek ma, a szívükkel, a szájukkal, ki ahogy tud. A leány, mintha bevégezte volna imá­ját, összekulcsolt kezét leengedte, föl­vette az utazókosarat és elsietett a tem­plom elől. .тг Legalább ne énekeljen ilyen han­gosan — mondta a rendőr. — Már nem énekelek. —­ mondta a férfi. Otthagyta a rendőrt s befordult egy mellékutcába. A sétálók közül már senki sem gon­dolt rájuk s mikor beköszöntött az este, hallani lehetett, hogy magasan a város felett vadludak húznak a Dunasziget felé. A leány ekkor már a Dunaparton volt, az utazókosáron ült és nézte a höm­pölygő vizet. A vadludak leszálltak a Dunaszigetre, a párok susogva simultak össze, mikor egy női sikoly csengett fel a parton s utána egy férfihang, amelyet csak a leány hallott. — Nem szabad, kérem. —• Miért? — kérdezte a leány s fel­szisszent az erős szorításra, amellyel a férfi a viz széléről visszarántotta. — Miért nem szabad? — Holnap újra sütni fog а Пар, a madarak énekelnek, virágos lesz a föld, de a sir sötét... Ezért nem szabad. Ül­jön le, nyugodjon meg. Leültette az utazókosárra, ő pedig mellé ült a földre. — Most beszéljen. Mondja el szépen, hogy jutott idáig? Beszéljen halkan, én lehunyom a szemem és hallgatom ma­gát. — Sonja. A leány felugrott, a férfi visszahúzta. — Hová akar nteinni? A leány szinte fuldoklott. — Hogyan • •, hát.., ismer? Ki vagy? Beszélj, ki vagy? Honnan is­mersz? — Nem emlékszel rám? Jarcsenkónak hívnak. —­ Jarcsenkó ... Nem ismerlek. Nem látom az arcodat sem. — Én ismerlek. Sonja Karpínszka vagy, ugye? — Igen, úgy hívnak. — Az apád ezredes volt Pétervárott. . 0­7­. Igen. — Én színész voltam a Ruscana Moisonban. A leány halkan maga elé suttogta: —• Ruscana ... Jarcsenkó ... — Édesanyáddal mindig ott Ültél a proscenium páholyban- Akkor kisleány voltál, de az édesanyád éppen ilyen volt... — Meghalt. — Megölték. — És te? — Én itt vagyok. — Mikor felismertelek, sejtettem, hogy végzetes terveket kovácsolsz. Csak az imádkozik úgy, mint te, aki fel akar szállni a földről az égbe. Hogy kerül­tél ide? — Az urammal jöttem. Hadifogoly volt, magyar tüzértiszt. Megszerettük egymást és most itt vagyok. Két évig vándoroltunk. Két éve vagyunk itt, az már négy év. — Miért akarsz meghalni akkor? — Nem bírom látni a szenvedését. Nem kap állást. Nem törődik vele senki. Sokszor egész nap nem eszik, csakhogy nekem adhasson valamit. Talán köny­­nyebb lesz neki egyedül, talán boldo­gulni fog jobban ... ha Sonja nem lesz. — Ha Sonja nem lesz ... —— ismételte a férfi halkan. Aztán bizonytalanul hozzátette: — Ez egy haza ... — Hová? —1 Oroszországba. A szigeten a vadludak már hajnali in­dulóra készülődtek, a kék égen egymás­után hunyták le szemeiket az árva, apró csillagok. Egyszer Sonja felállt az utazókosárról, szélesen kitárta a karját, mintha valamit, vagy valakit ölelni akarna, a viz szélére lépett, lehunyta a szemét s a férfi csak akkor vette észre, mikor a Duna vizén csattant valami. — Nem szabad, Sonja! — kiáltottta hangosan s már ott volt a leány mellett a hömpölygő árban. A sötét viz egyszer­egyszer mind a kettőt elnyelte, majd újra feldobta őket. A vadludak felriadtak a Dunasziget­­ről, elrepültek nyugodtabb fáak felé. És nemsokára repült ma Rigoletto is, Sonjával, végig a Dunaprton, az első gázlámpa felé, az első mdőr felé, hogy segítséget kérjen. A feadt karok megbirkóztak a halállal, a leányt a partra vitték. A rendőr mentket hívott, akik életre keltették az álétt lányt s be­vitték a kórházba. Rigoletto egy kávéház elé állt, dider­­gett, de örült, nagyon örül énekelni szeretett volna, jókedvvel, harsogva, hogy az egész város meghalja. Legfel­jebb beviszik és megszáritja. A fogai vacogtak, hangja visszacsatott a fáradt tüdőbe, így is kapott néhny fillért s másnap már kora délelőtt a kórház előtt volt. Várta Sonját. Nem mat be hozzá, hiszen még piszkosabb volt mint teg­nap ... a ruhája tele iszppal... ne szégyenkezzen miatta. Három napon ke­resztül strázsált a kórház jött, másnap már az utazókosárral, amit megkeresett a Dunaparton, S egyszer jött Sonja. A ruhája szépen kitisztítva­, kalap nem volt a fején, elvitte a Divna.Mikor a kór­ház lépcsőjén jött lefelé, a szőke fürtök homlokába omlottak, min hervadó vi­rágfüzérek. Nem egyedüi volt, egy szolga jött mögötte. Sona nem vette észre Rigolettót, megállt a lépcső alján, haját felsimította s nézett jobbra-balra. Mintha viaskodna magával, merre in­duljon? Oda, vissza? Vagy merre? A szolga hozzálépett. — Kérem, az állomás ere van balra. A professzor úr azért küdött önnél, hogy a jegyét megváltsam Berlinig s amikor fent lesz a vonatai, adjam át ezt a levelet, amellyel állst fog kapni egy­ berlini tanár intézetein. És ezt a húsz pengőt is csak akkor adhatom át a jeggyel együtt, amikor a vonatban lesz már. A pályaudvar erre var . . . Sonja a szolgára nézett, ki kapta be- külső ismérvek alapján kénytelenek megála­­­pításokat tenni az adóközegek, ott az a leg­fontosabb, hogy a rendelkezéseket milyen szellemben hajtják végre. Újabban a megbíz­­ha­tó adatgyűjtés érdekében könyvszakértőket alkalmaznak. Fábián Béla: Lehetőleg nyugdíjasokat! I­m­r­é­d­i Béla pénzügyminiszter kijelenti, hogy minden igyekezetével azon lesz, hogy ez eredményes adatgyűjtések zaklatásokkal ne járjanak. Ezeket az adatgyűjtéseket elsősor­ban az alkalmi jövedelmekre kell kiterj­esz­ten­i s a büntető szankciókat a legteljesebb szigorral fogják érvényesíteni. Inkey Pál báró viszontválasza után a miniszter válaszát tudomásul veszik. 1934 március 1. csütörtök Tárgyalt-e Gömbös Gyula Ankarában a szovjetkövettel? Fábián Béla interpellál ezu­tán a szovjet­szerződés ügyében. Szeretné, hogy azok, akik a gyáripar részéről az egyezményt hozsanná­val fogadják, azoknak ez a torkukra ne for­­radjon. Oroszországban az állatállomány a parasztok ellenállása következtében a felére csökkent, de Voroszilov bejelentette, hogy ennek ellenére fel fogjá­k szaporítani az állo­mányt. Most tehát Magyarország fogja az ellenforradalmi, hősiesen küzdő parasztsággal szemben a szovjet segítésére az ájlatokat szül, Jitapi, Pestrovácz Gyula: Gyönyörű lesz! Fábián Béla szerint Gömbös Gyula mi­niszterelnök Ankarában tárgyalt Surics orosz követ helyettesével, Surics maga is ki­­kísérte Gömböst az állomásra. Nem felelhet meg a valóságnak ilyen körülmények kö­zött, hogy a Balkán-blokk ellensúlyozására jött létre a megegyezés, hiszen Törökország vezető tagja a blokknak. Vájjon tudja-e a közvélemény, hogy mikor az oroszok által felszerelt török csapatok az ankarai ünnep­ségen felvonultak, a szovjet, megbízottak fent, az estradon Kemal basa mellett ülte le, míg Pescár Gyula vezetésével a magyar kép­viselőknek egészen máshol jutott hely?! So­ms­sich Antal gróf: Hol ültek, a kakassü­llön? C­s­­ 11 é­s­­ András: A magyar lobogót ekkor bevonták! Fábián Béla ismerteti Radeknek, a kül­ügyi népbiztosság szócsövében, a Pravdában megjelent cikkét, amelyben Radek kijelenti, hogy Oroszország eltávolodott a rapallói revíziós frontról s nem állhat a jövőben sem arra az oldalra, amely új háború tüzében akarja az új és jobb békét megteremteni. Rakovszky Tibor: Görgey jobban van ennél informálva! A szovjet nem tartja be a propagandát kizáró megállapodásokat Fábián Béla szerint a legveszedelme­sebb dolog az egyszerű nép hitébe belevinni, hogy a szovjettől várhatjuk igazságunk el­jövetelét. Hiába vannak kikötések, magában az, hogy a szovjet lobogó itt fog lengeni, hogy a kiküldöttek kávéházakba fognak járni, stb. már magában is propaganda. A magyar kormány kikötötte, hogy az orosz diplomáciai személyzet csak tizenhat­ tagú lehet s futárszolgálatukat propagandára nem használhatják fel. Az ilyen kikötéseket a szovjet nem tartja be. Franciaországban leleplezték, hogy a cseka ügynökei ültek a követségen, akik Kutjepov tábornokot is el­rabolták. BRACHFELD V., Nádor­ utca 8. cs. és kir. udv. szállító Tavaszi újdonságok már raktáron Angol felöltő és tagján..................p О г © s d . Fülöpné báróné: És kazánban elégették! Fábián Béla szerint a szovjet pár év alatt hatmillióra szaporította a német kom­munista szavazatok számát, Angle is ki­kötötte a propaganda tilalmát, Litvinov mégis az íreket és a baloldali munkásokat akarta fellázítani és Anglia kénytelen volt az orosz ügynökség­ acélszekrényeit is felrob­bantani. Spanyolországban a diplomáciai vi­szony felvétele után a baloldali kormány el­len is felkelést propagált a szovjet Francia­­országban 3 követségre a szovjet kiküldte azt a katonai attaséját, akiről kideült, hogy könyvet írt az idegen államok hadseregé­ben való propaganda megteremtééről. Farkas István: Hetényi is :sindl pro­pagandát! Eckhardt Tibor: Hetényi most nagy bajban lesz! C­s­­­­­é­r­y András: Elmegy egsz nagy­követnek! Fábián Béla szerint a legújbb ameri­kai orosz egyezmény még nem­ ült aláírva, mikor a Times megírta, hogy Moszkvában már készen állottak az angolnyevű propa­­gandautasítások az amerikai titkásság ré­szére. A moszkvai kongresszusn a nagy nyilvánosság előtt számolnak be a kiküldőte­lek a szovjettel diplomáciai országban levő országokban elért propaganda-fetemények­

Next