Magyarság, 1934. március (15. évfolyam, 48-72. szám)
1934-03-25 / 68. szám
1034 március 25. vasárnap Az „agytröszt“ forradalomba akarja kergetni Amerikát Washingtonból jelentik. Leírhatatlan meg- döbbenést keltett az a leleplezés, hogy a Fehér Ház híres, „agyvelőtrösztje“, az elnök bizalmas közgazdasági vezérkarának bizonyos tagjai az újjáépítésben a forradalom előkészítésének eszközét, az elnökben pedig a forradalom akaratlan előhírnökét látják. Rand Jones, az úgynevezett nemzeti bizottság elnöke a képviselőház államközi bizottságában felolvasta Bírt William tanárnak,Amerika legkiválóbb közoktatásügyi szakértőjének hozzáintézett levelét, amelyben Birt azt állítja, hogy az ügyvelőtröszt egyik vezető tagja és Roosevelt elnök bizalmasa a következőket mondotta neki: — Azt hisszük, hogy Roosevelt olyan erős örvény sodrába jutott, amelynek nem tud többé ellenállni és amelyből nem tud többé visszafordulni. Meg vagyunk győződve arról, hogy addig tartani tudjuk őt ebben a helyzetben, amíg el nem jön az ideje annak, hogy egy Sztálinnál cseréljük fel őt, Rooseveltben ugyanis csak Kerenszkit látjuk. Végcélunk, hogy előkészítsük az egész ipari termelésnek állami ellenőrzését. Ezt azzal véljük elérni, hogy késleltetjük a felépülést, éheztetjük a népet, kihasználjuk az üres gyomor lélektani hatását, a magas helyeken elkövetett súlyos visszaélések rendszeres leleplezésével aláássuk az ipari és pénzügyi vezetők iránti bizalmat és olyan helyzetet teremtünk, hogy a kormány kénytelen lesz a bankokat is átvenni. Brit tanár egyelőre nem árulja el a levél aláíróját, de felhatalmazta Randot levele közzétételére. Kijelentette továbbá, hogy kész a történtekről tanúságot tenni. Katonai hatalmi helyzetünk a római hármas megegyezés után Írta: Tombor Jenő nr. ny. ezredes Az államok katonai hatalmi súlya nem csupán a fegyverben álló és felfegyverezhető emberek számától, valamint a hadianyag mennyiségétől függ, hanem igen sokat nyom a latban az a helyzet is, amelyet valamely állam jelképes alakja a nemzetközi sakktábla mezején elfoglal. Ezért bevezetőleg tekintsük át az elmúlt év nemzetközi sakkhútásait, amennyiben azok Magyarország katonai helyzetét közvetve érintik. A régi revíziós és revízióellenes frontok Hitler uralomra jutása előtt még határozott revíziós és revízióellenes frontról lehetett beszélni és akik a békés revízióban hinni tudtak, a nem messze jövőben egy új európai háború csatazaját vélték hallani, szemben látva egymással egyfelől a Német birodalmat, Olaszországot, Magyarországot, Albániát, Bulgáriát és Oroszországot, másfelől Franciaországot szövetségeseivel: Belgiummal, Lengyelországgal és a kisantanttal. Tulajdonképpeni revíziós front szerződésszerű megkötöttséggel sohasem létezett. Csak arra gondolhatunk, hogy ha Európa valamelyik viharsarkában kitör a háború, a revíziós front államai közös nevezőre hozható érdekeiktől hajtatva találkozni fognak egymással a küzdőtéren. Hitler csillagának feltűnése után azonban mindkét front megingott. A frontok megrendülnek A Kelet-Ázsiában már korábban is fenyegetett Oroszország az antimaxista Németországgal szemben, a rapallói szerződés kötelékeit meglazította. Francia támogatással támadást kizáró szerződéseket kötött összes nyugati és délnyugati szomszédaink, tehát még — a besszarábiai kérdést fölfüggesztve— Romániával is. Hitler, a sakkhúzást kivédve, jobbat nyújtott az ősi lengyel ellenségnek és 10 évre az erőszak alkalmazásának kizárásában egyezett meg vele. Ezzel Oroszország és a Német birodalom elhagyták a revíziós frontot. De Franciaország is csak abban az esetben számíthat most már Lengyelországra, ha a német volna a támadó fél, amit 10 éven át kizártnak kell tekintenünk. Broqueville belga miniszterelnök, ha legutolsó beszédében a régi szövetségesek együttműködése mellett is szállt síkra, egyik korábbi kijelentésével sejttetni engedte, hogy Belgium sem fogja árkon-bokron követni francia védnökét. A kisantant sem készséges követője már Franciaországnak. Renes szerdai külügyi fejtegetéseiben elárulta, hogy már a háború alatt 1917-ben híve volt az Anschluesnak és attól ma sem fél, ha azt a nagyhatalmak nem akadályozzák meg. Jugoszlávia és Románia ma éppen úgy, mint a Curtius—Schober-féle vámuniós tervezet idejében kifejezett hívei az Anschlussnak. A kisantant eszerint éppen abban a kérdésben, amelyet nemcsak Olaszország, hanem Franciaország is létérdekének tart, homlokegyenest ellentétes álláspontot foglal el. Lehetetlen, hogy a politikai realitásokat mérlegelni tudó francia elmék ne eszmélnének idővel mégis csak arra reá, hogy nem az osztrák-magyar barátság, hanem a kisantant a „meghosszabbított Anschlussnak“ úttörője. A helyzetkép teljességéhez hozzátartozik még a Balkán-blokk fölemlítése is. A legnyomatékosabb puhítások ellenére sem sikerült Bulgáriát arra rábírni, hogy területi igényeinek föladásával a blokkba belépjen. Ez ugyan kudarca volt a blokkgyáróknak, de azt mégis elérték, hogy Bulgáriát teljesen elszigeteljék és az addig semlegesnek hitt Görögország és Törökország is garantálják immár a balkáni államoknak a Balkán területén húzódó határaikat. Ez az utóbbi fenntartás igen fontos, mert azt jelenti, hogy a két utóbbi ország Bulgária ellen adott esetben fegyvert fogna ugyan, de Jugoszlávia és Románia északnyugati, északi és északkeleti határainak védelmére kötelezettséget nem vállal. A megingott frontok mérlege A mondottak szerint a régi revíziós és revízióellenes frontról is több tag letöredezett. Maga a revíziós gondolat is összeszűkült és már csaknem kizárólag Trianon lebontására irányul. A revíziós front Német- és Oroszországot vesztette el, de egyúttal Bulgária és Albánia cselekvőszabadsága is megbénult. Háború esetén azonban a revízióellenes frontnak mégis az utóbb említett 4 államot is szemmel kell tartania és ezek határán kénytelen lesz tekintélyes erőket visszahagyni. A revízióellenes frontról lemorzsolódott legalább is 10 évre Lengyelország, sőt valószínűleg Belgium is. A revíziós front tehát nyilvánvalóan többet vesztett. A kisantant Magyarországgal szemben természetesen a revízióellenes fronton egységesen áll, de, hogy a magyar revízió kérdésében a francia szövetségi romantika hívei meddig fognak mögötte állani, az legalább is kétséges. Mussolininak bizonyára sikerülni fog a francia-olasz problémáknak őszinte és mindkét félt kielégítő megoldásával Olaszország részére Kelet felé teljesen szabad mozgást biztosítania. Francia-olasz háború esetén Olaszország amúgy is igen kemény diónak bizonyulna. Az olasz-francia alpesi fronton a 3000— 4000 méteres hegycsúcsok között és a 2000 méterem felüli keskeny hágókon át bármily óriási francia túlerő képtelen eredményesen kibontakozni és a francia támadást aránylag gyenge olasz erők is emberi bizonyossággal megakadályozhatják. Remélhetőleg azonban erre az erőpróbára nem lesz szükség. A római hármas egyezmény Ha mindezek mérlegelésével vizsgáljuk a római megegyezés katonai hatalmi kihatásait, örömmel állapíthatjuk meg a közelmúlt ellanyhulása után a magyar revíziós front belső megerősödését. Félreértések elkerülése végett itt szögezzük le, hogy nem a magyar revíziós gondolat eszmei térhódításával foglalkozunk, hanem a katonai eshetőségeket vesszük szemügyre. Ausztria eddig a semlegesek csoportjába tartozott, sőt szocialista vezetői a csehekkel összejátszva a revízióellenes frontra kívánták átterelni Magyarországnak ezt a sorsadta barátját. Túlzott vérmes reményekre ragadtatná magát az, aki a magyar területi követelések megvalósítása érdekében Ausztria támadó fegyveres támogatására számítana. Magyarország egyébként nem háborúval, hanem békés utón akarja revíziós céljait elérni. De mivel a kisantant teli torokkal kürtöli világgá, hogy a revízió háborút jelent és mivel a kisantantnak még a békés csonka Magyarország ellen is háborús tervei vannak, kénytelenek vagyunk a védelemre gondolni. A hármas egyezség tudvalévően nem alkotott új fegyveres szövetséget, tehát a kisantanthoz hasonló ellenblokkot, hanem mégis egy olyan politikai csoportot hozott létre, amellyel a kisantantnak kalandos terveinél számolnia kell. Ha például a kisantant valamelyik tagállama más harcterületen, tegyük föl, a Balkánon háborúba keverednék és titkos, de immár évek óta közismert katonai megegyezése szerint az egész kisantant Magyarországot abban az esetben is meg akarná szállani, ha ez a legszigorúbb semlegességet mondja ki: most már Ausztriával szemben is kénytelen volna számottevő haderőt fölvonultatni. Magyarország ebben az esetben Olaszországból Ausztrián át védett vonalakon legalább is hadianyagot kaphatna, amivel védelmi harcát a siker nagyobb reményével vehetné föl. Magyarország tulajdonképpen ezzel a megegyezéssel lépett ki elszigeteltségéből. ШДИИИИМ1 A katonai erőket jelző számadatok nem mutatnak lényeges javulást, még ha Franciaországot, Olaszországnak jövő reménybeli barátját figyelmen kívül is hagyjuk. Az alábbi összeállításnak persze csak akkor van értelme, ha Olaszország a Magyarországra kényszerített háborúban hajlandó részt vennni, vagy pedig egy jugoszláv-olasz összeütközés következményeképpen Magyarország sodródik bele a háborúba. Az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara választottbíróságánál 2716/1934. sz. a. a tisztességtelen versenyről szóló 1923. V. tc. alapján cselekmény abbahagyása iránt pert tett folyamatba. A per során alperes kötelezettséget vállalt arra, hogy abbahagyja oly 10 wattos izzólámpák gyártását és forgalombahozatalát, melyeknek tényleges wattfogyasztása a reábélyegzett wattértéket a szokásos tolerancia figyelembevételével meghaladja, továbbá azt, hogy az általa gyártott és forgalomba hozott lámpákon olyan, a tényeknek meg nem felelő fényteljesítmény-adatok szerepeljenek, amelyekből arra lehet következtetni, hogy a lámpák 10 watt fogyasztás mellett 15 wattnak megfelelő fénymennyiséget szolgáltatnak. Ezen kötelezettségvállalás megszegése esetére alperes esetenként fizetendő, bíróilag nem mérsékelhető 500—500 pengő kötbér megfizetésére kötelezte magát felperessel szemben. Kötelezte magát az alperes továbbá arra, hogy a jelen megállapodást saját költségén a „Villanyszerelők Lapjá“-ban közzétételi, egyben felhatalmazta felperest, hogy a megállapodást saját költségén bármely napi- vagy szaklapban közzéteheti. Végül kötelezte magát magát alperes az összes perköltségek megfizetésére. И г M ee ЪСЛ Békelétszám: «л »o ‚Sl Z, »О Д ■sl£ Harckocsik Sx eg, £›*o 2й Cseh-Szlovákország 15176.000432200 850 Jugoszlávia . , »• i 14148.000180120 700 Románia . . . . . 18255.000175 90 350 összesen: 47579.0007874101900 Ausztria..................7 30.000— — — Magyarország , 19 35.000—— — Olaszország . . . 42417.0009501501000 összesen: 58452.0009501501000 KÉK és EZÜST RÓKÁK KEPPEK nagyon előnyös árban. ELKÁN SZŰCSNÉL VÁCI UTCA 22. ■ 1 FALLADA Ez a hatalmas regény messze kiemelkedik Fallada összes alkotásai közül. 3 kötet(kb. 800 oldal) egybekötve egész bőrkötésben 7.50.