Magyarság, 1934. március (15. évfolyam, 48-72. szám)

1934-03-25 / 68. szám

1034 március 25. vasárnap Az „agytröszt“ forradalomba akarja kergetni Amerikát Washingtonból jelentik. Leírhatatlan meg- döbbenést keltett az a leleplezés, hogy a Fehér Ház híres, „agyvelőtrösztje“, az elnök bizalmas közgazdasági vezérkarának bizo­nyos tagjai az újjáépítésben a forradalom előkészítésének eszközét, az elnökben pedig a forradalom akaratlan előhírnökét látják. Rand Jones, az úgynevezett nemzeti bizott­ság elnöke a képviselőh­áz államközi bizott­ságában felolvasta Bírt William tanárnak,­­Amerika legkiválóbb közoktatásügyi szak­­értőjének hozzáintézett levelét, amelyben Birt azt állítja, hogy az ügyvelőtröszt egyik vezető tagja és Roosevelt elnök bizalmasa a következőket mondotta neki: — Azt hisszük, hogy Roosevelt olyan erős örvény sodrába jutott, amelynek nem tud többé ellenállni és amelyből nem tud többé visszafordulni. Meg vagyunk győződve arról, hogy addig tartani tudjuk őt ebben a helyzet­ben, amíg el nem jön az ideje annak, hogy egy Sztálinnál cseréljük fel őt, Roosevelt­­ben ugyanis csak Kerenszkit látjuk. Vég­célunk, hogy előkészítsük az egész ipari ter­melésnek állami ellenőrzését. Ezt azzal vél­jük elérni, hogy késleltetjük a felépülést, éheztetjük a népet, kihasználjuk az üres gyomor lélektani hatását, a magas helyeken elkövetett súlyos visszaélések rendszeres le­leplezésével aláássuk az ipari és pénzügyi vezetők iránti bizalmat és olyan helyzetet teremtünk, hogy a kormány kénytelen lesz a bankokat is átvenni. Brit tanár egyelőre nem árulja el a levél aláíróját, de felhatalmazta Randot levele közzétételére. Kijelentette továbbá, hogy kész a történtekről tanúságot tenni. Katonai hatalmi helyzetünk a római hármas megegyezés után Írta: Tombor Jenő nr. ny. ezredes Az államok katonai hatalmi súlya nem csupán a fegyverben álló és felfegyverezhető emberek számától, valamint a hadianyag mennyiségétől függ, hanem igen sokat nyom a latban az a helyzet is, amelyet valamely állam jelképes alakja a nemzetközi sakk­tábla mezején elfoglal. Ezért bevezetőleg te­kintsük át az elmúlt év nemzetközi sakkhú­­tásait, amennyiben azok Magyarország ka­tonai helyzetét közvetve érintik. A régi revíziós és revízióellenes frontok Hitler uralomra jutása előtt még határo­zott revíziós és revízióellenes frontról lehetett beszélni és akik a békés revízióban hinni tudtak, a nem messze jövőben egy új európai háború csatazaját vélték hallani, szemben látva egymással egyfelől a Német birodal­mat, Olaszországot, Magyarországot, Albá­niát, Bulgáriát és Oroszországot, másfelől Franciaországot szövetségeseivel: Belgium­mal, Lengyelországgal és a kisantanttal. Tulajdonképpeni revíziós front szerződés­szerű megkötöttséggel sohasem létezett. Csak arra gondolhatunk, hogy ha Európa vala­melyik viharsarkában kitör a háború, a re­víziós front államai közös nevezőre hozható érdekeiktől hajtatva találkozni fognak egy­mással a küzdőtéren. Hitler csillagának feltűnése után azonban mindkét front megingott. A frontok megrendülnek A Kelet-Ázsiában már korábban is fenye­getett Oroszország az antimaxista Németor­szággal szemben, a rapallói szerződés köte­lékeit meglazította. Francia támogatással tá­madást kizáró szerződéseket kötött összes nyugati és délnyugati szomszédaink, tehát még — a besszarábiai kérdést fölfüggesztve­­— Romániával is. Hitler, a sakkhúzást kivédve, jobbat nyúj­tott az ősi lengyel ellenségnek és 10 évre az erőszak alkalmazásának kizárásában egye­zett meg vele. Ezzel Oroszország és a Német birodalom elhagyták a revíziós frontot. De Franciaor­szág is csak abban az esetben számíthat most már Lengyelországra, ha a német volna a támadó fél, amit 10 éven át kizártnak kell tekintenünk. Broqueville belga miniszterelnök, ha leg­utolsó beszédében a régi szövetségesek együttműködése mellett is szállt síkra, egyik korábbi kijelentésével sejttetni engedte, hogy Belgium sem fogja árkon-bokron követni francia védnökét. A kisantant sem készséges követője már Franciaországnak. Renes szerdai külügyi fejtegetéseiben el­árulta, hogy már a háború alatt 1917-ben híve volt az Anschluesnak és attól ma sem fél, ha azt a nagyhatalmak nem akadályoz­zák meg. Jugoszlávia és Románia ma éppen úgy, mint a Curtius—Schober-féle vámuniós tervezet idejében kifejezett hívei az An­­schlussnak. A kisantant eszerint éppen abban a kér­désben, amelyet nemcsak Olaszország, hanem Franciaország is létérdekének tart, homlok­­egyenest ellentétes álláspontot foglal el. Lehetetlen, hogy a politikai realitásokat mérlegelni tudó francia elmék ne eszmélné­nek idővel mégis csak arra reá, hogy nem az osztrák-magyar barátság, hanem a kis­antant a „meghosszabbított Anschlussnak“ úttörője. A helyzetkép teljességéhez hozzátartozik még a Balkán-blokk fölemlítése is. A leg­nyomatékosabb puhítások ellenére sem sike­rült Bulgáriát arra rábírni, hogy területi igényeinek föladásával a blokkba belépjen. Ez ugyan kudarca volt a blokkgyáróknak, de azt mégis elérték, hogy Bulgáriát teljesen elszigeteljék és az addig semlegesnek hitt Görögország és Törökország is garantálják immár a balkáni államoknak a Balkán terü­letén húzódó határaikat. Ez az utóbbi fenntartás igen fontos, mert azt jelenti, hogy a két utóbbi ország Bulgária ellen adott esetben fegyvert fogna ugyan, de Jugoszlávia és Románia északnyugati, északi és északkeleti határainak védelmére kötele­zettséget nem vállal. A megingott frontok mérlege A mondottak szerint a régi revíziós és revízióellenes frontról is több tag letörede­zett. Maga a revíziós gondolat is összeszű­kült és már csaknem kizárólag Trianon le­bontására irányul. A revíziós front Német- és Oroszországot vesztette el, de egyúttal Bulgária és Albánia cselekvőszabadsága is megbénult. Háború esetén azonban a revízióellenes frontnak mégis az utóbb említett 4 államot is szem­mel kell tartania és ezek határán kénytelen lesz tekintélyes erőket visszahagyni. A re­vízióellenes frontról lemorzsolódott legalább is 10 évre Lengyelország, sőt valószínűleg Belgium is. A revíziós front tehát nyilván­valóan többet vesztett. A kisantant Magyarországgal szemben ter­mészetesen a revízióellenes fronton egysége­sen áll, de, hogy a magyar revízió kérdésé­ben a francia szövetségi romantika hívei meddig fognak mögötte állani, az legalább is kétséges. Mussolininak bizonyára sikerülni fog a francia-olasz problémáknak őszinte és mind­két félt kielégítő megoldásával Olaszország részére Kelet felé teljesen s­zabad mozgást biztosítania. Francia-olasz háború esetén Olaszország amúgy is igen kemény diónak bizonyulna. Az olasz-francia alpesi fronton a 3000— 4000 méteres hegycsúcsok között és a 2000 méterem felüli keskeny hágókon át bármily óriási francia túlerő képtelen eredményesen kibontakozni és a francia támadást aránylag gyenge olasz erők is emberi bizonyossággal megakadályozhatják. Remélhetőleg azonban erre az erőpróbára nem lesz szükség. A római hármas egyezmény Ha mindezek mérlegelésével vizsgáljuk a római megegyezés katonai hatalmi kihatá­sait, örömmel állapíthatjuk meg a közelmúlt ellanyhulása után a magyar revíziós front belső megerősödését. Félreértések elkerülése végett itt szögezzük le, hogy nem a magyar revíziós gondolat eszmei térhódításával fog­lalkozunk, hanem a katonai eshetőségeket vesszük szemügyre. Ausztria eddig a semlegesek csoportjába tartozott, sőt szocialista vezetői a csehekkel összejátszva a revízióellenes frontra kíván­ták átterelni Magyarországnak ezt a sors­­adta barátját. Túlzott vérmes reményekre ragadtatná magát az, aki a magyar területi követelések megvalósítása érdekében Ausztria támadó fegyveres támogatására számítana. Magyarország egyébként nem háborúval, ha­nem békés utón akarja revíziós céljait el­érni. De mivel a kisantant teli torokkal kür­töli világgá, hogy a revízió háborút jelent és mivel a kisantantnak még a békés csonka Magyarország ellen is háborús tervei van­nak, kénytelenek vagyunk a védelemre gon­dolni. A hármas egyezség tudvalévően nem al­kotott új fegyveres szövetséget, tehát a kis­­antanthoz hasonló ellenblokkot, hanem mégis egy olyan politikai csoportot hozott létre, amellyel a kisantantnak kalandos ter­veinél számolnia kell. Ha például a kisantant valamelyik tagállama más harcterületen, te­gyük föl, a Balkánon háborúba keverednék és titkos, de immár évek óta közismert ka­tonai megegyezése szerint az egész kisantant Magyarországot abban az esetben is meg akarná szállani, ha ez a legszigorúbb sem­legességet mondja ki: most már Ausztriával szemben is kénytelen volna számottevő had­erőt fölvonultatni. Magyarország ebben az esetben Olaszor­szágból Ausztrián át védett vonalakon leg­alább is hadianyagot kaphatna, amivel vé­delmi harcát a siker nagyobb reményével ve­hetné föl. Magyarország tulajdonképpen ez­zel a megegyezéssel lépett ki elszigeteltségé­ből. ШДИИИИМ1 A katonai erőket jelző számadatok nem mutatnak lényeges javulást, még ha Francia­­országot, Olaszországnak jövő reménybeli barátját figyelmen kívül is hagyjuk. Az alábbi összeállításnak persze csak akkor van értelme, ha Olaszország a Magyarországra kényszerített háborúban hajlandó részt venn­ni, vagy pedig egy jugoszláv-olasz összeüt­­közés következményeképpen Magyarország sodródik bele a háborúba. Az Egyesült Izzólámpa és Villa­mossági Rt. a Budapesti Kereske­delmi és Iparkamara választottbíró­ságánál 2716/1934. sz. a. a tisztes­ségtelen versenyről szóló 1923. V. tc. alapján cselekmény abbahagyása iránt pert tett folyamatba. A per során alperes kötelezettséget vállalt arra, hogy abbahagyja oly 10 wattos izzólámpák gyártását és forgalomba­­hozatalát, melyeknek tényleges watt­fogyasztása a reábélyegzett watt­­értéket a szokásos tolerancia figye­lembevételével meghaladja, továbbá azt, hogy az általa gyártott és forga­­lomba hozott lámpákon olyan, a té­nyeknek meg nem felelő fénytelje­­sítmény-adatok szerepeljenek, ame­lyekből arra lehet következtetni, hogy a lámpák 10 watt fogyasztás mellett 15 wattnak megfelelő fény­mennyiséget szolgáltatnak. Ezen kö­telezettségvállalás megszegése esetére alperes esetenként fizetendő, bíróilag nem mérsékelhető 500—500 pengő kötbér megfizetésére kötelezte magát felperessel szemben. Kötelezte ma­gát az alperes továbbá arra, hogy a jelen megállapodást saját költségén a „Villanyszerelők Lapjá“-ban közzé­tételi, egyben felhatalmazta felperest, hogy a megállapodást saját költsé­gén bármely napi- vagy szaklapban közzéteheti. Végül kötelezte magát magát alperes az összes perköltségek megfizetésére. И г M ee ЪСЛ Béke­létszám: «л »o ‚Sl­ Z, »О Д ■sl£ Harc­kocsik S­x eg, £›*o 2й Cseh-Szlovákország 15176.000432200 850 Jugoszlávia . , »• i 14148.000180120 700 Románia . . . . . 18255.000175 90 350 összesen: 47579.0007874101900 Ausztria..................7 30.000— — — Magyarország , 1­­9 35.000—— — Olaszország . . . 42417.0009501501000 összesen: 58452.0009501501000 KÉK és EZÜST RÓKÁK KEPPEK nagyon előnyös árban. ELKÁN SZŰCSNÉL VÁCI­ UTCA 22. ■ 1 FALLADA Ez a hatalmas regény messze kiemelkedik Fallada összes alko­tásai közül. 3 kötet(kb. 800 oldal) egybekötve egész bőrkötésben 7.50­­.

Next