Magyarság, 1934. október (15. évfolyam, 222-243. szám)

1934-10-02 / 222. szám

2 vívja az ország számára az alkotómunka, a békét fejlődés és a polgári jólét megterem­tésének lehetőségeit. A belső politikát ezek a külpolitikai célkitűzések határozták meg. Meggyőződése, hogy a nemzet nagy céljait csak akkor érheti el, ha az összes belső erőit azoknak szolgálatába tudja állítani. Ezért hirdette és hirdeti a nemzeti egység gondolatát társadalmi, politikai és lelki vo­natkozásokban egyaránt. A nemzeti egység pártjának célja az, hogy a politika alkotmá­nyos eszközeivel biztosítsa a kormány szá­mára a stabil, céltudatos kormányzás lehető­ségét, tehát nem párturalom megteremtése a cél. Ezután a következőket mondotta a miniszterelnök: Az érdekképviseletek és a kormány . Ezzel­­kapcsolatban rá kell mutatnom arra is, hogy az érdekképviseleteknek és ha­sonló szervezeteknek nem lehet feladata min­den kormányintézkedéssel szembeszállani. A kormány szívesen meghallgatja az érdekeltek észrevételeit, de ha a szervezetek konkrét kor­mányintézkedésekkel találják magukat szem­ben, azoknak alá kell magukat vetniök. Erre jó példát nyújtott a Frontharcos Szövetség, amely — bár kissé túl hosszú tanácskozások után — de alávetette magát a belügyminisz­ter intézkedéseinek. Az ilyen szervezetek szá­míthatnak a kormány legmesszebbmenő tá­mogatására, de az olyan szervezeteket, ame­lyek a kormány másíthatatlan törvényes ren­delkezései ellen is demonstrálnak, nem tartha­tom hivatásuk magaslatán álló intézmé­nyeknek. Küzdelem a gazdasági válság ellen Részletesen szólott ezután Gömbös minisz­terelnök azokról a gazdasági és társadalmi nehézségekről, amelyekkel kormányralépése után szemben találta magát. A gazdasági vál­ság mind súlyosabban volt érezhető, a köz­hangulat igen rossz volt országszerte. Elgyen­­gültünk és..eresztettük kegyünket.. ...kemény és keserves harcban felőrlődött Károlyi Gyula gróf kormányának puritán, szívós és hazafias erőfeszítése, amellyel ők becsületes, önfelál­dozó munkát végezve, próbáltak megbirkózni az akadályokkal. Ez a helyzet nehéz feladato­kat rótt a kormányra. Gyors intézkedésekkel kellett alátámasztani a gazdasági életet, re­ményt kellett önteni­ a csüggedt tömegekbe, a nemzetet új erőkifejtésre kellett buzdítani. Új munkaalkalmak teremtéséhez, a forgalom élénkítéséhez hiányzott a tőke. A kormány nyomban hozzálátott a feladatok megoldásá­hoz. Lefolytatták a téli inségakciót, biztosítot­ták az államháztartás rendjét, megvédték a valutát inflációs kísérletekkel szemben. Hivat­kozott a kormány különböző intézkedéseire, a hitelélet, a gazdák védelme, a kivitel támo­gatása és munkaalkalmak teremtése terén. Mindennek alapgondolata az volt, hogy az egyes gazdasági tényezők között a magyar sorsközösség jegyében kiegyensúlyozásra, harmóniára van szükség. Ez a gondolat ve­zette a kormány szociálpolitikáját is, amely­nek alapgondolata a magyar testvériség. Olyan világ megteremtését kívánja, amelyben mindenki megkapja munkájának jutalmát, részesévé válik a nemzet jólétének. Ezért helyteleníti a munkanélküli segélyt, amely destruálja a munkát. Segély helyett munkát, munkaalkalmat kell adni. Csak az a szociális politika érhet el eredményeket, amelyet a gazdaságpolitika, a gazdasági helyzet megja­vításával tud alátámasztani. ВЛИЯВ 1984 október 2. kedd Csak erőteljes kormányzótöbbség biztosítja az alkotmányosság fenntartását . Rendí­thetetlen ugyanis az a meggyőző­désem, hogy nemcsak az erőteljes kormány­zást, de az ősi magyar alkotmányosság fenn­tartását is csakis egy ilyen hivatása magas­latán álló s a történelmi idők parancsszavát megérteni tudó, erőteljes kormányzótöbbség teszi lehetővé. A pártokra, klikkekre, érdek­­csoportokra való szétforgácsolódás, vagy a koalíciókkal való kísérletezés ugyanis — elég példát láthatunk erre a körülöttünk zajló eseményekben —, nem az alkotmányos élet megerősítésére, de annak meggyöngítésére, lejáratására vezet. Az európai diktatúrákat nem a hatalmas kormányzótöbbségek uralma, de az a körülmény hozta létre, hogy az ezer­felé húzó, a nemzet magasabb érdekeihez felemelkedni nem tudó személyek, pártok és pártocskák meddő tusakodásában elsikkad­tak az egyetemes nemzeti érdekek s a poli­tikai szenvedélyek játékszere lett a kormány­­hatalom és az állami tekintély. Azzal tehát, hogy én a nemzet ősi tradícióinak megfelelő, alkotmányos eszközökkel egy, a feladataival és kötelességeivel tisztában levő erős és akció­képes, azonos politikai világnézetet valló kor­mánytöbbségre építek, nemcsak a ma oly­annyira nélkülözhetetlen stabil kormányzást, de egyáltalán a tiszta alkotmányos élet és kormányzás további lehetőségeit akarom biztosítani.­­ Ezért helyezek igen nagy súlyt mind a Nemzeti Egység Pártjának további szerves és céltudatos kiépítésére, mind pedig a párt társadalmi hátterét alkotó nemzeti egység mozgalmának fejlesztésére és kiépítésére. Az a célom, hogy az egyre nagyobb erőre kapó mozgalom míg új és friss népi erőkkel látja el a modern magyar közéletet, egyben szün­tesse meg a társadalmi szervezkedésnek azt a hipertrófiáját, amely Magyarországon az egye­sületi élet terén jelentkezik s amely a maga 18.000 egyesületével a belső magyar erők dezorganizációjához vezet, amint arra már többször rámutattam. A tisztviselők zokszó nélkül vállalták az áldozatokat . Az államháztartás helyzete a bevételek fokozását és a kiadások csökkentését tette szükségessé. Az 1932—33. évi 108 millió deficit 1933—34. költségvetési évben 62,5 millió pengőre csökkent, tehát 40 millióval volt kisebb, mint egy évvel és 87 millió pengővel kevesebb, mint két évvel ezelőtt. A kiadások csökkentése önmegtagadást és ál­dozatot rótt a köztisztviselői karra és vala­­­mennyi állami alkalmazottra, aki­k zokszó nélkül hozták meg ezt az áldozatot. Állam­­pénzügyi helyzetünk további javulására megvan minden reményünk. Nehéz viszo­nyok között ezután is csak feltétlenül jöve­delmező beruházásokat szabad megkockáz­tatni. Az óvatosságnak és az előrelátásnak ez az elemi szabálya irányadó nemcsak a közület, de a magángazdaság beruházásaira nézve is, amelynél szintén reális megfonto­lással kell eljárni. A római egyezmény a világparitáson felüli gabonaárakat biztosított Külkereskedelmünk fejlesztéséről szólott ezután a miniszterelnök, hangsúlyozva, hogy a mezőgazdasági export fokozása egyik elő­feltétele volt a gazdasági válságból való ki­bontakozásnak. Felsorolta azokat a külke­reskedelmi szerződéseket, amelyeket kor­mánya megkötött és hangoztatta, hogy ezek a szerződések tették lehetővé olyan belföldi búza-irányárak megállapítását, amelyek lé­nyegesen meghaladják a világpiaci jegyzése­ket. Határozottan állítja, hogy a magyar ga­bonaárak erőteljesebb javulása a római szer­ződés következtében állott elő. A magyar külkereskedelem egységes megszervezése a külkereskedelmi mérleg örvendetes javulá­sát eredményezte. Az 1933. évi mérleg 80 millió kiviteli fölösleggel zárult, az idei év első nyolc hónapjában is aktív a mérleg 22,5 millió pengővel. Az exportmennyiség növelése érdekében bevitelünket is fokoz­tuk és így, helyesen, egész külkereskedelmi forgalmunkat növeltük. Kivitelünk ebben az időszakban 23,5 millió pengővel növekedett a múlt év ugyanezen időszakával szemben, ami csak úgy volt lehetséges, hogy a beho­zatalnak is nagyobb teret engedtünk, főképp nyersanyagokban. Ez természetes következ­ménye volt ipari termelésünk emelkedésének. Az iparcikkek belföldi árának olcsóbbá tétele végett kereskedelmi szerződéseink az ipari behozatalt megkönnyítették. Minden remény meg­van arra, hogy az év utolsó negyedé­ben a kiviteli egyenleg erőteljesen foko­zódni fog. Hatvan százalékkal csökkent A mezőgazdaság helyzetében érezhető javulást állapított meg a miniszterelnök, amit az agrárcikkek áremelkedésén kívül a gazdatartozások rendezésére vezett vissza. A kormány különböző intézkedései az 1932. évben 225 millió pengő mezőgazdasági kamatterhet az idén 90 millió alá csökken­tették, ami körülbelül hatvanszázalékos eny­hülést jelent, a mezőgazdaság kamatterhe Mellőzhetetlennek tartja a miniszter­­elnök az egészséges iparfejlesztést. Első­sorban azokra az iparágakra érti azt, amelyeknek nyersanyaga bent az ország­ban terem, vagy amelyeknek meg­vannak a normális életfeltételei. Az ipar prosperi­tása a mezőgazdaságnak is elsőrendű ér­deke, miután ez fokozza a belső fogyasz­tást. Különös figyelemmel kell lennünk a kisipar támogatására, mert a százezernyi kisiparos az országnak értékes, megbízható rétege. Az ipartól viszont elvárjuk, hogy jó cikkekkel és megfelelő olcsó áron lássa el a fogyasztást, tehát szolgálja az egyetemes nemzeti szempontokat. Az ipari tőke ВЧ legyen öncélú, ha nem munkálja az egye­­temes közjót. Ez vezette a kormányt a kartelbizottság és az árelemzés megterem­­tésénél. Eddig 24 milliót használtak fel beruházásokra Hangoztatta ezután a miniszterelnök, hogy a megakadt hitel, bár lassú ütemben, de újra megindult. A magyar hitelszervezet egynémely vonatkozásban mutatkozó túl­­tengését megfelelő módosításokkal akarják korrigálni. A beruházások keretében a negyvenmilliós felhatalmazás alapján eddig 24 millió pengőt használtak fel. Az állam­háztartás pénzügyi helyzetére való tekintet-­­tel kénytelenek olyan beruházásokra szo­rítkozni, amelyek az állami üzemek teljesítő­képességét fokozzák, vagy amelyeknél a kiadások túlnyomó nagy része munkabérre jut, amilyenek az útépítési és útszabályozási munkák. Másra jelenleg nincs kellő pénz­ügyi fedezet. Reformmunkák a gazdasági és szellemi élet terén Részletesen szólott ezután a miniszter­­elnök azokról a reformmunkákról, ame­lyeket a kormány a különböző tárcák kö­rében folytat. A közigazgatás korszerű át­alakítása már megindult. Erőteljes tevé­kenység folyik a bíráskodás egyszerűsítése és gyorsítása érdekében. A reformtevékeny­ség egyik legértékesebb gyümölcse a közép­iskolai reform, amellyel párhuzamosan fo­lyik az alsó- és felsőoktatás korszerű ki­alakítása. Folyik azoknak a reformoknak előkészítése, amelyeknek irányelveit Pan­nonhalmán és a Bakonyban tartott mi­nisztertanácsokon állapították meg. Ezeknek a reformoknak élén áll a telepítési kérdés megoldása, kapcsolatban a hitbizományok reformjával. Ebben a tekintetben már meg­tették az összes előkészítő lépéseket Folyik a közegészségügy rendezése, az úthálózat kiépítése, az adósvédelem még függő problémáinak megoldása, azután több fon­tos termeléspolitikai reformmunka. Beszéde további során a következőket mondta a mi­niszterelnök: Újból fölfelé haladunk a csúcs­­elé . Nem állítom, hogy tevékenységünkkel döntő eredményeket értünk el, hogy most már röviden megnyílik számunkra a gazdasági virágzás és jólét egyenes, sima útja. Még sok nehézségen kell keresztülvergődnünk, sokat kell dolgoznunk és küzdenünk. De azt nyugodt lelkiismerettel merem állítani, hogy megteremtettük az alapot a további produk­tív gazdasági munkára. Már nem gurulunk tovább a lejtőn lefelé, megyünk ismét — és­pedig határozott lépésekkel — felfelé a hegy­nek. Az a tudat, hogy ki fogunk lábalni a bajokból, megteremtette a közvéleményben a bizakodásnak és a megnyugvásnak a lég­körét, amely lelki előfeltétele minden mun­­kábaállásnak, kezdeményezésnek és vállalko­zásnak, egyszóval a gazdasági élet neki lendülésének. A lelkek megnyugvásának tu­lajdonítható az az örvendetes tény is, hogy a parlament alkotmányos tárgyalásaiban el­ültek a szenvedélyes pártharcok, enyhült a régebben szokásos személyeskedő hang és a higgadt magas színvonalú, tárgyilagos és emelkedett parlamenti vita szelleme vonult be a magyar törvényhozás házába biztos támasztékául az alkotmányos kormány bél­és külpolitikai aktivitásának. Ennek jó ha­tása máris érezhető. Küzdelem a revízióért és — külpolitikánkat — egész gondolat­világomnak megfelelően — független ma­gyar állameszme és a nemzeti öncélúság szemszögéből nézem. Régi barátságokat fenntartani, új barátságokat szerezni, ez az útja a magyarság nemzetközi elhelyezkedé­sének. Külpolitikánk vezérgondolata: a fennálló szerződések nyújtotta lehetőségek­ből kiindulva, békés eszközökkel küzdeni a revízióért és az idegen impérium alá jutott magyar kisebbségi testvéreink fennmara­dásért. Hálával és szeretettel viseltetünk Olaszország iránt. Az első nagyhatalom volt a magyar kisebbségekért Európában, amely az ügyünket magáévá tette és irántunk a kölcsönös érdekek fel­ismerésén alapuló kitartó és őszinte barát­sággal viseltetik. Hálával vagyunk eltelve Itália lénglelkű vezérével, a Ducéval szem­ben. Szemben minden hamis beállítással és tendenciózus külföldi híresztelésekből fa­kadó félremagyarázással szükségesnek tar­tom hangsúlyozni, hogy a két nemzet barát­sága és együttműködése változatlanul szi-­­lárdan fennáll s külpolitikánk erős pillérét alkotva, szilárd bázisa a középeurópai bé­kének és nyugalomnak. Az olasz—magyar barát — Ausztriával ugyancsak a legbarátságo­­sabb viszonyban vagyunk, sőt bátran mond­hatjuk, hogy évszázadokon át soha nem állott fenn a magyar nemzet egyeteme és nyugati szomszédunk közt olyan mély és őszinte vi­szony, mint ma. Őszintén kívánjuk Ausztria boldogulását és erős a reményünk, hogy meg­­s­értő és konciliáns politika révén a német— osztrák viszony is mihamarabb kiegyensúlyo­zott állapotba fog kerülni. Mág változatlanul szilárd — Németországgal szemben változatlan és erős szimpátiával viseltetünk és reméljük, hogy a harmadik birodalom az első beren­dezkedés természetes nehézségei után minden vonatkozásban el fogja foglalni az őt joggal megillető helyet az európai államok közös­ségében, hatalmas erőforrása lesz az új há­ború utáni modern európai békés alkotó­munkának. Számíthatunk Anglia rokonszenvére . Visszapillantva az elmúlt idők esemé­nyeire, nem mulaszthatom el, hogy köszö­netet ne mondjak azoknak az angol bará­tainknak, akik jogos aspirációink iránt oly sok megértést mutattak. Ismerve az angol nép tradíciós igazságszeretetét, amely min­dig megnyilatkozik azokkal szemben, akik elnyomást szenvednek, nincs kétségem, hogy Nagybritannia rokonszenvére a jövőben is számíthatunk. A lengyel—magyar barátság a) fejezete — Most készülök lengyel utamra és nem tagadom, rendkívül örömmel. A legősziin­­tébb barátság kötelékei fűztek századokon át a vitéz lengyel nemzethez. Remélem, hogy utazásom amellett, hogy az európai béke ügyét fogja előmozdítani, a két nemzet kö­zötti barátság, valamint szellemi és kultu­rális együttműködés továbbfejlesztését is fogja szolgálni a gazdasági érintkezés ki­­mélyítése mellett. Meggondolások a francia - magyar viszonyra vonatkozólag — Franciaország barátságát és a kis­­ántantot alkotó szomszéd államokkal való viszonyunk megjavítását őszintén óhajtom. De franciabarát politika részünkről csak akkor helyes és lehetséges, ha erre meg­van­nak a reális tárgyi előfeltételek. A minden áron franciabarát politikusainkkal szemben, akik Barthou kolozsvári és bukaresti beszé­dei után is azt követelik tőlem, hogy min­den más érdeket és szempontot félretéve, francia vizekre evezzem, a magyar önérzet kérdésén kívül rá kell mutatnom e törek­vés reálpolitikai indokoltságára is. E barát­ság conditio sine qua non-ja ugyanis — legalább még ez órában — a kisántanthoz való közeledésünk lenne jogos nemzeti aspi­rációinkról valló lemondásunk árán. Én le­szek az első, aki nem fog előle elzárkózni, ha a reálpolitikai lehetőségek — vagy ahogy a római politikai jegyzőkönyv kifejezi — a „tárgyi előfeltételek meglesznek erre a kö­zeledésre. De ha Magyarország minden jo­gos kívánsága elől a legridegebben elzár­kóznak, ellenben Magyarországtól csak ál­dozatot követelnek, úgy ez csak újból meg­aláztatásunkat jelentené azok részéről, akik­nek a történelmi szerencse forgandósága juttatott részt ezeréves országunkból. kedvezménye DlC7 tüá­ulást erő­sen elsőrangú Sfuuilinel látást пуиШ1апшг szállókká

Next