Magyarság, 1934. október (15. évfolyam, 222-243. szám)

1934-10-02 / 222. szám

1934 október 2. kedd вшшш ­ Ez elvi felfogásom hangoztatása mellett sem adom fel a reményt arra, hogy a három kisántáni­ állam egyszer mégis csak­ felemel­kedik annak a tudatnak a magaslatára, hogy hazánkkal 15 évvel ezelőtt súlyos és méltat­lan igazságtalanság történt és ha e tudat az európai kooperáció és a békés együttműködés­­ őszinte vágyával találkozik, meg lesz a módja a megértésnek és az együttműködésnek.­­ Egyébként téves beállítás az, mintha Magyarország előtt nem állana más választás, a jelenlegi francia—kisántant irányzatba való bekapcsolódás, amint azt egyesek han­goztatják mostanában. A rend és nyugalom szigete — Ma Magyarország a rend és nyugalom szinte példát adó szigete az európai zűrzavar­ban. E helyzetünk jelentős erkölcsi, politikai és gazdasági előnyeit élvezi máris az ország. Ennek­ a belső rendnek és nyugalomnak té­nyét ne engedjük megzavarni. A Smlavó-konzervatív szellemű titkos választójogért A miniszterelnök ezután a választói jog reformjáról szólott és az erre irányuló tör­vényjavaslat előkészítés alatt áll. Újból le­szögezte, hogy csak olyan javaslatot tud el­fogadni, amely a titkosság alapján állva, megfelel a haladó konzervatív világnézetnek és amely a titkos választójog gyakorlását összehangolja az állam és nemzet fennt­artás nagy érdekeivel, tehát nem az alkotmányos kormányzás meggyengítésére, hanem annak megerősítésére vezet. A titkos választójogot tehát junku­mba hozza a kormányzói jogkör alkotmányos kiterjesztésével. A haladó iránytól nem engedi magát elték­íttetni azzal az érveléssel, hogy veszélyes lehet az or­szágra. Azoknak, akiik arra érdemesek, reá­lis beleszólást kell engednünk saját sorsuk irányába. Retrográd irányú és célú vá­lasztójogi javaslatot a maga részéről nem akceptálhat. Tisztában kell lenni azzal, hogy a választójog magában véve a megélhetés kérdéseit nem oldja meg. Ezekkel csak al­kotni kész, organikus és céltudatos kor­mányzati politika lesz képes megbirkózni. Ezért törekszik arra, hogy a jogok mellé kenyeret tudjon teremteni. Beszédének végén a miniszterelnök han­goztatta, hogy kormányzata megteremtette a válságból való kibontakozás előfeltételeit, befektette a reformmunka alapjait és helyre­állította a magyar közvéleményben a jövő iránt a bizalmat. Mindezt elsősorban az or­szág dolgozó népének, különösen a föld­­mű­velőtársadalom áldozatkészségének kö­szönhetjük. A haladás üteme talán lassúbb volna, mint ahogy szerette volna, de nem lehet hirtelen felhőkarcolót építetni a politika és az állami élet területén. Továbbra is rend­szeres, reális tevékenységet akar kifejteni a kormányzat munkájában. A két év eredmé­nyeire hivatkozva nyugodt lelkiismerettel állítja, hogy a sziklás, tövises út jó részét megtettük és biztos lépésekkel megyünk előre a szebb, boldogabb magyar jövő felé vezető úton. A miniszterelnök ezzel beszédét befejezte, az inspekciós a siker bejelentette három nyelven, hogy az előadás véget ért. A mi­niszterelnök a rádióigazgatónak kíséretében hagyta el a stúdiót és autóján fölment a Várba. A miniszterelnök rádióbeszéde ponto­san ötven percig tartott. Százezres tömegek ünnepelték a kormányzót Budapestre való bevonu­lásának tizenötödik évfordulóján Most tizenöt esztendeje annak, hogy vitéz nagybányai Horthy Miklós a nemzeti had­sereg élén bevonult a fővárosba. Ennek a jubileumnak a megünneplésére vasárnap Budapestre gyűlt össze a magyar nép, az ország minden részéből. A főváros lobogó­­díszbe öltözött a kormányzó bevonulásának megünneplésére, amely verőfényes szép idő­ben, a Nemzeti Munkahét megnyitási ünnep­ségének keretében, az új ügetőpályán folyt le, több mint százezer ember részvételével, a déli órákban. Az érkezőket díszruhás rendőrök sorfala várta és a felvonulás, amelyet az ügető­versenypálya tornyából irányítottak, minta­szerű volt. A pálya közepén aranyozott fehér drapériával bevont díszemelvény állt. Ennek három árkádja alatt helyezkedtek el az Operaház kürtösei, lépcsőin pedig magyar­­ruhás lányok sorakoztak. Hatalmas kettős kereszt-jelvény alatt állt a kormányzó nevé­nek két kezdőbetűje és két évszáma: 1919— 1934. A díszemelvény körül helyezkedtek el a vármegyék és városok népviseletbe öltözött küldöttségei, a vitézek és a MANSz küldött­sége, a különböző egyesületek képviselői, az ország különböző részeiből érkezett kikül­döttek tömegei. Zászlók sora alatt állott az óriási tömeg, amellyel szemben állították fel a délszaki növényekkel és vörös drapériával díszített főtribünt. A tribüntől jobbra-balra a vár­megyék és a főváros hajdúi állottak sorfalat, kezükben megyéik zászlóival. Megérkezik a kormányzó Díszmagyarban, vagy zsakettben és cilin­derben érkeztek az előkelőségek: Albrecht főherceg, Gömbös miniszterelnök és a kor­mány tagjai, a felsőház és képviselőház megbízottai, a budapesti diplomáciai kar és a politikai pártok megbízottai. Megjelen­tek ezenkívül a Kúriának, a legfelsőbb bíróságoknak, a közigazgatási bíróságnak, a hadsereg főparancsnokságának, a Vitézi Széknek, a Mária Terézia Rendnek és a püspöki karnak reprezentánsai más előkelő­ségekkel együtt. A kormányzói díszemel­vény baloldalán lévő tribünön helyezkedtek el a főrendek, a vármegyék és városok fő­ispánjai családtagjaik kíséretében, míg a jobboldali tribünön foglaltak helyet az or­szággyűlési képviselők, az alispánok és a vidéki városok polgármesterei. Zenekarok adtak sorba koncertet az ün­nepségre várakozó színpompás hatalmas tö­megnek, amikor a megafon jelezte Horthy kormányzó érkezését. A következő pillanat­ban már be is fordult az ügetőpálya kapu­ján a kormányzó autója, kétezer tagból álló zenekar zendített rá a Himnuszra, ami­kor pedig a nemzeti ima hangjai elhalkul­tak, kürtharsona és három ágyúlövés jelezte az ünnepség kezdetét. Az autójából kilépő kormányzót Gömbös miniszterelnök és a kormány tagjai fogad­ták, a tömeg kalaplengetve, egetverő él­jenzéssel köszöntötte az államfőt, a kül­döttségek pedig földig hajtották zászlóikat. A miniszterelnök beszéde Ezután az énekkarok a Hiszekegyet ad­ták elő, majd Gömbös Gyula miniszterelnök lépett a kormányzó elé és a rádió mikro­fonja előtt megkezdte ünnepi beszédét. Beszéde elején a nemzet önmegismerésé­nek szükségességéről és a Nemzeti Munka­hét céljáról beszél. A Nemzeti Munkahét­nek az a feladata, hogy az egyes foglalko­zási és termelési ágak, a szellemi és fizikai munkások a vállalkozók és dolgozók, mező­gazdák, iparosok és kereskedők, egyszóval mindenki, aki építeni akar a magyar épü­leten, aki dolgozni akar egy szebb jövőért, találkozzék, megismerje egymást és meg­becsüléssel menjen el egymás mellett.. Szólott a független állameszméről, amely szerinte egyetlen záloga az igazi magyar jövő kifejlődésének. A miniszterelnök ezután a kormányzó felé fordulva, így folytatta beszédét: — Főméttóságú Uram! Ezelőtt tizenöt év­vel a Szegeden megszervezett kicsiny had­sereg élén méltóztatott bevonok­ a fővárosba. A szegedi napok és a szegedi eszmék szelle­mében kivánta Főméltóságod ezt az országot átalakítani. Ezt a nemes igyekezetét a Gond­viselés áldása és nemzetünk jó sorsa ered­ménnyel koronázta. Mert ma ez a csonka or­szág Főméltóságod szándékának és intenciói­nak megfelelően a rend, a béke és a nyuga­lom országa. Főméltóságod meg akarta erő­síteni és új életre képessé tenni ezt a csonka testet, amelynek ősi elhivatása az, hogy min­den csonkasága ellenére is történelmi gondo­latok és alakulások erőközpontja legyen itt a Kárpátok medencéjében. Főméltóságod a ma­gyar falut és a magyar falu népét nemzetünk büszkeségének nevezte annak idején és bű­nösnek minősítette a fővárost, illetve annak azt a részét, amely a nemzetközi eszmék bódulatában megrontotta ezt a nemzetet. Ez a főváros tizenöt év alatt teljesen átalakult a keresztény nemzeti gondolat jegyében és erre az átalakult fővárosra büszkék lehetünk mindnyájan magyarok. Méltán építette fel Fegtéltóséged égész cseonpáácát Vt/zÄat£aurCe^^eci a magyar falura, a magyar vitézség és az ősi erények hordozóira, a vezetékes magyar mun­ka napszámosaira és a magyar polgárságra — városira és falusira egyaránt —, amely súlyos gazdasági nehézségei ellenére hősként viseli el a mindennapi élet keserves megpró­báltatásait. A nemzet pedig élni akar és élni fog és hogy ez az akarása nem hiábavaló, bizonyíték erre az elmúlt másfél évtized, amelynek során Főméltóságod vezetése alatt az egész világ előtt bizonyságát adta, hogy törhetetlen életerők lakoznak benne. S ezt vésse szívébe minden magyar testvér, mert nem azért vagyunk mi itt a Kárpátok meden­céjében, hogy naponként egyebet se tegyünk, mint panaszkodjunk és búslakodjunk, hanem azért, hogy bizalommal a jövő iránt, törté­nelmet formáljunk. Főméltóságú Uram! Ez a százezernyi tömeg, amely most itt áll Főmél­­tóságod színe előtt, millió és millió magyar ember nevében jelent itt meg, engem kért fel arra, hogy hódolatteljes tiszteletünket ma­gyar szeretettel tolmácsoljam. Ez a fegyel­mezett magyar társadalom Főméltósága Uram, további parancsokat vár. Hosszantartó és lelkes éljenzés fogadta a miniszterelnök beszédét, amely után a tömeg percekig lelkesen éljenezte a kormányzót. Gömbös miniszterelnök ezután felkérte a kormányzót a munkahét megnyitására. Mi­után a kormányzó a Nemzeti Munkahetet megnyitotta, a zenekar eljátszotta a Szózatot, majd újból kürtszó harsant fel, utána pedig Kiss Ferenc, a Nemzeti Színház művésze sza­valta el szemközt a dísztribünnel, a kormány­zóhoz írt ünnepi ódát. A budai dalárda éne­kelte el befejezésül Aggházy Károly Ima a hazáért című dalát, nyomban utána megkez­dődött a Nemzeti Munkahét ipari felvonu­lása. A hadirokkantat­ kongresszusa A Hadirokkantak, Hadiözvegyek és Hadi­árvák Országos Nemzeti Szövetsége az új­városháza közgyűlési termében vasárnap kongresszust tartottak, amelynek keretében a HONSZ ferencvárosi csoportja felavatta zászlaját. Vitéz Árpátfalvi Nagy István dr. országos elnök megnyitóbeszéde után Usetty Béla országgyűlési képviselő, a ferencvárosi csoport díszelnöke mondott zászlóavató­beszédet. Érti Jánosné zászlóanya megko­szorúzta a remekbe készült zászlót, amelyet a zászlóanyától Szemere Gusztáv dr. mi­niszteri tanácsos, csoportelnök, vett át. Pás­­kándy János miniszteri titkár a belügymi­niszter, vitéz Bracskó Antal alezredes a hon­védelmi miniszter képviseletében, Abonyi Tibor tanácsjegyző a székesfőváros, Borsódy Gyula kormányfőtanácsos a TESz, vitéz Szabados István a Vitézi Szék és Krompecher Jenő tábornok a NyUKOSz nevében üdvö­zölték a kongresszust. Csák Boldizsár orszá­gos igazgató a HONSz működését ismertette. Azután a nagyobb csoportok elnökei szólal­tak fel, beszédeiket Sárkány Ferenc társ­elnök vezette be. A kongresszus végül hatá­rozati javaslatot fogadott el, amelyben hang­súlyozta a rokkant célokra fordított költ­ségvetési fedezet rögzítését, a hadigondozot­taknak munka útján való megsegítését, az utazási és gyógykezelési kedvezmények ki­­terjesztését. Az országos hadirokkant-kongresszust megelőzően vasárnap tartotta a HONSZ or­szágos választmányi ülését, amelyen többek között letárgyalták az országos igazgatóság által előterjesztett bajtársi ruha szabályzatá­nak tervezetét. Markos Mihály (Budapest) bizalmatlansági indítványt terjesztett be az országos elnök és az elnökség ellen, mert szerinte egyedül az elnökség az oka annak, hogy nem tudtak nagyobb eredményeket el­érni a hadirokkantak. Róna Gyula, Bebe­,S­nyák István, Bodócs Gyula dr. (Kecskemét), vitéz Tóth Károly, Semann István, vitéz Viola István (Miskolc), Markos Gyula (Apc), Pál Sándor, Dombi József (Szombathely) felszólalásai után a választmány 34 szava­zattal 14 ellenében bizalmat szavazott az el­nökség és felkérte azt az ügyek további ve­zetésére az eddigi szellemben. A TESz díszközgyűlésén az egyesületek fúzióját sürgette a miniszterelnök A Társadalmi Egyesületek Szövetsége, mint a Nemzeti Munkahét legfőbb rendezője, hét­főn este a fővárosi Vigadóban díszközgyűlést tartott, amelyen egyúttal megünnepelte fenn­állásának 15-ik évfordulóját is. A Himnusz eléneklése után Gömbös miniszterelnök, a TESz legfőbb védnöke és országos vezér­­elnöke mondott nagyszabású, ünnepi beszé­det: — Magyar Testvéreim! A háború előtti ma­gyarság irtózott, de talán a háború utáni magyarság is irtózik a szervezkedéstől. A ma­gyar ember talán természeténél fogva nehe­zen tudja alárendelni magát a közösség, vagy egy egyén akaratának. A régi Magyarországon kétezerkétszáz egyesület volt, a csonka or­szágnak 18.227 egyesülete van. Ez a szám azt mutatja, hogy ami hiányzott a hábo­rú előtt, tudniillik a szervezkedés, túlzásba ment át a háború után. A TESz-nek az a hivatása, hogy a közel húszezer egyesületet közös nevezőre hozz­a. _ A munkahét óriási erőfeszítéseivel , a szellemi együttműködés segítségével, közelebb hozza egymáshoz a nemzet tagjai­nak gondolatvilágát, megismerteti velük azt, hogy melyek azok a gazdasági kérdések, amelyek egyformán érdeklik ma a várost, a falut, az iparost, a kereskedőt, a napszámost, a munkaadót, így tanuljuk meg egymást be­csülni s igy eszmélünk rá az igazi sors­kö­zösségre, a harmonikus együttműködés szük­ségességére s nem ülünk fel azután majd hangzatos jelszavaknak, amilyen például az, hogy tessék az adósságot elengedni. El­ismerem: csonka országunkban önálló nem­zeti életet élni rendkívül nehéz. Hiányzik ehhez egész sor nyersanyag. Ezért szü­ksé­ fizui 33. magyar királyi osztá­l már október 20-án kezdődik játékterve, a sorsjegyek ára, nyerési esélye változatlan. A hivatalos főárusítók az eddig játszott sorsjegyeket üzletfeleiknek a következő első osztályra felajánlják a folytonosság biztosítása végett. Nagyon ajánlatos, hogy az eddigi résztvevők sorsjegyszámaikat tartsák meg, nehogy utólag megbánás, esetleg keserűségük legyen. Akik azonban nem akarják megtartani, szíveskedjenek azonnal visszaküldeni a sorsjegyeket. ÚJ VEVŐK minél előbb rendeljenek sorsjegyet, mert sorsjegy nélkül nincs nyerési lehetőségük, sőt még reménységük se lehet, hogy gyorsan, váratlanul gazdagok lehessenek. Megfizetni van idő, leg­később az október 20-án kezdődő húzás előtt. Az I. osztályú sorsjegyek hivatalos ára: Ve P 3.—, Vi P 6.—, —, P 12.—, Vi p 24.—. Mindenkinek és minden egyes sorsjegynek egyenlő a nyerési esélye!

Next