Magyarság, 1934. november (15. évfolyam, 244-267. szám)

1934-11-03 / 244. szám

2 tanácsnál, szombatra pedig a vol bosnyák mohamedán párt vezére, Szpaho és az ószerb radikális párt egykori elnöke, Аса Sztojevics kapott meghívást Parisban is sokallak a francia rendőrség hajszáját a horvátok élén Párisból jelentik. A francia hatóságok a marseillei merénylet után letartóztatták a délszláv egyetemi hallgatók egyesületének, valamint a párisi horvát emigránsok egyletének egész vezetőségét. A baloldali sajtó hevesen tiltakozik az intézkedés ellen, amelyet semmi komoly gyanúnk nem tett indokolttá. A Oeuvre szerint maga az ügyészség is beismeri, hogy a letartóztatottaknak a marseillei merényletben semmilyen szerepük sem volt. A Humanité szerint Marchandeau belügyminiszter úgy látszik, vissza akarja állítani Párisban a Bastillet. A francia közbiztonsági hivatal elégtételt akar adni a délszláv rendőrség gyűlölködésének. A szerb rendőrség néhány teljesen becsületes horvát emigráns ellen acsarkodik. A nemzetbiztonsági hivatal teljesen önkényesen tartóztatta le ennek a két nem politikai jellegű egyesületnek vezetőségét. A marseillei merénylet egyelőre nem kerül a népszövetségi tanács elé Párisból jelentik. A Havas-iroda genfi tudósítójának értesülése szerint nem valószínű, hogy a népszövetség tanácsának november 19-én megnyíló ülésszakán szóbakerüljön a marseillei királygyilkosság ügye. Sem Délszlávia, sem más államok kormánya nem hozott ilyen értelmű határozatot. A jövőre nézve ugyan teljes fenntartással kell élni, de úgy látszik, a tanács ezúttal hivatalos formában nem fog ezzel a kérdéssel foglalkozni. Amikor csehül is tud az idegenvezető.. * Párisból jelentik: Rebel Charles, a Paris Soir munkatársa, Murakeresztúrról keltezett nagy tudósítást küldött lapjának, amelyben most egyszerre egy újabb magyar puszta nevét vágja oda az ártatlan olvasóknak: Surdapuszta nevét, ahol felfedezte a Janka-pusztai horvát terroristákat. Tudósítása ijesztő példája annak, hogy agyrémekből és rosszindulatból miket lehet összekoholni. A tudósító megírja, hogy a szerb megszállás alatt levő Csáktornyán bérelt gépkocsivezetőt és idegenvezetőt és ezek beszéltek nemcsak németül, horvátul és szerbül és magyarul, hanem csehül is. Az idegenvezető azonkívül személyesen is ismert számos embert a környéken. Ez a „véletlenül“ Csáktornyán tartózkodó csehül is tudóss elvitte azután Surda pusztára, ahol megtalálta a Jankapusztai tizenöt usztasát Valamennyien puskával vannak felfegyverezve, lőszerraktáruk is van és a mezőkön hajnalig katonai gyakorlatokat folytatnak. Tizennyolc hónapja ott tartózkodnak már a horvát terroristák, de a tudósító által ott talált csoport t£ak Sándor király meggyilkolása után érkezett ide. A környékbeli nép elsápad, ha csak Hetüket is hallja ezeknek a vad terroristáknak, akik folyton lövöldöznek. Ilyen válogatott szenzációkkal szolgálhat olvasóinak egy francia újságíró, ha csehül is tudó kalauzzal indul neki a somogyi tanyák beutazására! " Helyreállítják Németországban az evangélikus egyházi béket Berlinből jelentik. Hitler kijelentette, hogy sem az állam, sem pedig a nemzeti szocialista párt nem akar beavatkozni a tulajdonképpeni vallási kérdésekbe, ezért Frick belügyminiszterrel egyetértésben megbízta Burrman miniszteri igazgatót, hogy igyekezzék közeledést létrehozni Müller birodalmi *яашяшш*Norm>житшвяшяптяяаяи1яшяш püspök is az egyházi ellenzék között. Hitler kihallgatáson fogadta Wurm württembergi és Meiser bajor evangélikus püspököt, akiket Jäger kormánybiztos felfüggesztett állásuktól. Hitler a két óra hosszat tartó kihallgatáson megegyezett a két püspökkel, hogy foglalják el ismét hivatalukat és igyekezzenek A régi debreceni pajkos gazsiszok Irta: Móricz Pál Az 1880-as évek vége felé, vagy 1890 tájt a debreceni híres diákságtól még messze esett a bátor német tányérsapka tökfedő. Se jogásznak, se gazdásznak, se teológusnak, se prepának (tanítóképző intézeti növendék), a gimnázium felsőbb osztályos „bagoly" és „vércse“ diákjainak nem kellett ez a fiatalságunk arcának magyar jellegét meghamisító német-muszka csúfság. A jogászok merész sastollal ekkor kezdették viselni a helyke huszáros Bocskay-sapkát. A teológus atyafiak sem savanyodtak még hosszú sima feketekabátos anglius, holland köcsögkalapú „pastor“ tojásokká A Vén Gyügyei Szabó sujtásolta atillásukat, Csizmanadrágjukat, csizmáikat, meg az egyébként buzgó katolikus Erőss csizmadiamester csakis kétoldalt varrta, felül rózsadisszel szabta. A gazdászok, a néhai való jó magyar középosztály vasgyuró fiai már hazulról lóra születtek. Ennek megfelelő volt a félig városi, félig pusztai bekecses, recsegő huszártiszti csizmás lovagi viselőtök. A pörge kalapjok mellől a darutoll, tuzoktoll, vaddisznó sörte, vad gácsér rucák kunkorgós tollfarka nem hiányzott. A lovaglópálca, a felcsavart lovaglóbotostól illett az izmos markokba, s ha egysZer-egyszer megsuhogtatták. ..jaj" volt annak, akire lecsapott... Bár a jogászokról fennmaradt a bálnyitó csárdás nótájuk: „nem ütik a jogászt agyon, hej, sájdhridi rozmaringom, galambom" Debrecen város, a debreceni éjszakák „feregyerekei“ mégis inkább a gazdászok voltak. „Báljaik“, a jogászok hétvármegyére híres báljával vetekedtek, nem egyszer felülmúlták azt ott az Arany-bika erkélyes, gyönyörű, emeleti nagy tánctermében, ahol annyi drága fiatal szivet összemuzsikáltak a forró tánczenében. A legbájosabb debreceni urleányok fejét idővel csakugyan a végzett gazdász uralmék kötötték be igen gyakortább. A barázdák ifjú katonái hamarább tudtak foszlókenyeret nyújtani, mint a tudományokkal, az elhelyezkedéssel hoszszabban, tovább veszkődő és „tintásujjúnak“ mondot „jogászok“. Talán azért is siettek kitombolni magukat még a tanulóéveik alatt a debreceni gazdasági „felsőbb tanintézet“ régi pajkos gazdászai?!... — Csuhajil Sohse halunk meglékelméék a decemberi havas téli éjszakákban is füttyös tavaszi jókedvvel kurjongatták . (. Hideg, havas volt a reggele is annak a decemberi éjszakának, amikor úgy hat óra tájt a hírhedt Hatvanutca végéről a zajosan áttombolt éjszakai lumpolás után a két kutya jókedvű gazdász-kamarás, Beér Andris urfi és a már ifjan 120 kilós Simádus Béla gazdász bajtársa hazafelé igyekeztek. Beér Andris urfi nevezetes étvágyát megrontani nem volt képes semmiféle éjszakai vad dáridó, most is inkább rettenetesen éhes volt. A mérhetetlen hosszú Hatvan utca végéről tehát szeretett volna feljutni mielőbb a Hatvan-utca elejére, mivel ismert ott egy korán nyitó jó kis korhely-kocsmát, ahol már ilyen korán pompás, friss meleg tepertőt és sós kalácsot, no meg nem Áron-rét, de finomfánom kisüston-főttet kaphattak a korhelyek ... Farkas-kocogóra fogta tehát a lépteit... — Gyerünk! Gyerünk, kamarás!— biztatta váltig a 120 kilós ifjú óriás Simácius Béla kedves pajtását, de az, barna kis bajuszát huncutul mozgatván, megkötötte magát mókából. — Nem tudok én szaladni! —mondá. — No, majd megtanítalak én reá! — S miközben Simácius Béla kamarás esa máddruc legény, Beér Magyátiék csodálkozott Bandi urfi, már leült a zuzmarás hideg aszfaltra és lerántotta félcsizmáját. — A fene azt az agarászbotot! — Magában még igy dünnyögött Andris Urfi, mert az agarászbot az éjszakai viharzásban — fene-tudja — valahol bizony elmaradt... — Mit csinálsz te, kamarás?! —• Simádius Béla pajtás nem állotta tovább szó nélkül. — No, majd sietsz te mingyárt! Azzal felállott Beér András, s miután mutatóujját még az aszfalton ültében beakasztotta a csizma felhúzó fülébe, feje körül még megforgatta félcsizmáját és azután — püff neki! — belevágott a vállával egy magas ház tükörablakába... Az óriási üvegcsörömpölésre megugrott ám, szintehogy nyúllá vált a 120 kilós Simádus Béla kamarás, Beér Andris gazdász-pajtása még a Hatvan utca eleji kis korhely-kocsmánál is alig bírta elkarcolni... András urfiban volt annyi kiltonság, hogy még meg is kérdezte a kövér kamarástól ! — Ugye, Béluskám, tudsz te szaladni?! — A fészkes fülemüle bújjon a tempódba ! — így enyelgett vissza a kamarás, de hozzá szuszogott, mint a tüdőtágulásban szenvedő víziló. ♦ Az 1880, 1890-es években Debrecen város Illik kerületének rendőrkapitánya, bűnügyi osztályának vezetője és helyettes főkapitánya éppen az ökleles bajusza, kőrszakállas, ropogós keménybeszédű, zömök magyar, áldott bölcs magyar Beér Kálmán bácsi, a gazdász Beér Andris úrfi édesapja volt. Az volt a szokása a kedves öregúrnak, hogy a helyi lapokat ebéd után, csmbukffist mellett szokta végigolvasgatni. Ez alkalommal a „Debreceni Elenőr“-t betürgette a „evikkeren“ át, Bandi fia pedig cigarettázva, gyanútlanul szürcsölte a Rickliék „Török császár“ boltjának illatozó, zamatos feketekávéját, ízlett ez a másnapos gazdászgyomornak .. Hm I. Midőn egyszerre csak édesapja, a debreceni főrendőr feléje fordult ,4 fcvikkerén át gyanútlan fiára rávetette rabvallató szemét... — Neszei a meglepődött fiának máris kezébe nyomta a jó öreg „Debreceni Ellenőr“-t. — Hm... Olvasd, űrfit — Abban az újságban bizony a Hatvanutcai ablakbetörést firkantotta le valamelyik, a bőrében nem févő komisz újságíró. Vitriolba mártott tollal megírták, hogy a (monoklis) Hatvani Lajos végrehajtó házának az ablakával mi történt... Éretlen „gazdász- avagy jogász-stikli“nek minősítették ... Legvégül, már mint ilyen esetekben mindig szokás, lehúzták a sárgaföldig a mihaszna-rendőrséget, mely soha nincs ott, ahol „ilyen" garázdaságok előfordulnak ... Hm!... Édesapjának, az öregúrnak bősz tekintete alatt a gazdász Andris urlibák torkán akadt a cigarettafüst. Iruit-piruit, mint a kislány az első szerelmi vallomás hallgatása közben, s zavarodottságában azt sem vette észre, hogy az utolján már fordítva tartja az újságot... Лте! de méginkább beletemetkezett, amikor debreceni főrendőr édesapja hegyesen odavetette: — Tudnám én, hol kell kereskedni... De nem teszem!... Ám, máskor ez meg de történjen!... Annyit mégis mondok, imm uram! * Mielőtt az életbe kiléptek volna, egy gondtalan, boldog baráti estét együtt eltölteni, az Aranybika-fogadós különtermében összegyűltek az 1890-ben végzett harmadéves régi debreceni gazdászok. Beér Kálmán főkapitányt, a pajkos gazdászsereg atyailag elnéző, szeretett „Kálmán bácsiját“ is meghívták a Szép magyaros bucsuvacsorára. Szívesen eljött közübük, hiszen „Bandi fia“ révén maga is érdekelt fél volt... Régi debreceni gazdász fiuk, ha ezeket a sorokat olvasnátok, most vegyétek elő a zseb- helyreállítani a békét a hivatalos egyházzal. Jäger kormánybiztos beadta lemondását és pénteken a hivatalos egyházi vezetőség közleményben ismerte be, hogy Jäger Intézkedése, amellyel felfüggesztette a két püspököt, törvényellenes volt, ezért mest kellett semmisíteni. A Württembergi és bajorországi evangélikus egyház vezetésére kirendelt egyiházi biztosok kinevezése automatikusan szintén érvénytelenné vált. A két püspök pénteken újra átvette az egyházi ügyek vezetését; most folynak a tárgyalások a hivatalos egyház ésaz ellenzék kibékítésére. Az ellenzék, amely azért szakadt el a hivatalos egyháztól, mert nem volt hajlandó elismerni az állam beavatkozási jogát egyházi kérdésekbe, most Müller birodalmi püspök eltávolítását is követeli. Hír szerint Hitler ebbe nem akar belemenni. A viszonyok változásának jelét látják Göbbeli propaganda miniszter rádiószózatában, amelyet csütörtökön intézett a német ifjúsághoz. Figyelmezteti az ifjúságot, hogy ne higyyék, mintha mindenki reakciós lenne, aki idősebb nála. Miként az öregkor önmagában nem hiba, az ifjúság sem jelent önmegában erényt; minden attól függ, milyen értékeket tud valaki kihozni öregségéből, vagy fiatal korából. Az ifjúság szabadságát rendnek, nevelésnek és fegyelemnek kell fékeznie, akkor válik igazi értékké a nemzet számára. 1034 november 8. wombat Kinevezték Ausztriában a kormányzótanácsok vezetőit Bécsből jelentik. A rendi alkotmány, amelyet május 1-én megszavazott a feloszló parlament, november elsején életbe lépett. Miklas szövetségi elnök október 31-én kinevezte a kormány előterjesztésére az államtanács, a közművelődési tanács és a gazdasági tanács tagjait A szövetségi törvényhozásnak ezek az új szervei tárgyalják meg előzetesen az alkotmány értelmében az új törvényjavaslatokat. A három tanács a maga kebeléből választja meg a Szövetségi gyűlést, az úgynevezett Bundestagot, amely azután határoz a törvényjavaslatok sorsáról. A szövetségi gyűlésbe az államtanács húsz, a gazdasági tanács húsz, a közművelődési tanács tíz képviselőt küld ki, azonkívül egy-egy képviselőt a kilenc osztrák tartomány. Az államtanács elnökévé Miklas Nouackh Werner udvari tanácsost, a vasutak üzemi igazgatóját nevezte ki, az alkotmány értelmében így Novackh lesz a szövetségi gyűlésnek is első elnöke. A három tanács összeállítása ellen sok panasz van, vidékenként, mert nagy többségben bécsi tagokat neveztek ki. Az egész Nyugatmagyarországnak például csak egyetlen képviselője van az ötven tagból álló államtanácsban, s ez is horvát. Korall Lőrinc dr. kismartoni szerkesztő; a negyventagú közművelődési tanácsban szintén csak egy ember képviseli Nyugatmagyarországot, a katolikus egyház vikáriusa. A nyolcvantagú gazdaságii tanácsba is csak két nyugatmagyarországi embert vettek be, ebből is az egyik cseh, egy Wawrecka nevű mérnök. A közművelődési tanács áll a római katolikus egyház nyolc, az evangélikus és a zsidó egyház egy-egy tagjából, a tudomány és a művészetek négy-négy képviselőjéből; a többi huszonkét tag a különféle iskolákat képviseli. A gazdasági tanácsban van a mező- és erdőgazdaság huszonkilenc, a gyáripar és bányászat tizenöt, a kézműipar tizenkettő, a kereskedelem és közlekedés kilenc, a bankélet és biztosítási szakma négy, a szabadpályák négy és a közalkalmazottak hét képviselője. A legutóbbiakat leszámítva, minden foglalkozási ág részéről nagyjában egyenlő arányban vettek be munkaadókat és munkásokat. A nemzeti szocialisták ünnepélyt rendeztek Dollfuss gyilkosának sírjánál Bécsből jelentik: Mindenszentek napján a domnbachdi temetőben a nemzeti szocialisták tüntetést rendeztek Planéta Ottónak, Dollfuss kivégzett gyilkosának sírjánál. Számos koszorút helyeztek el a sírra, a szalagokon politkai célzatú felírásokkal, időnként pedig nagyobb nemzeti szocialista csoportok verődtek össze a sírnál és tüntettek Planéta mellett. A rendőrök elkobozták a koszorúkat és számos tüntetőt letartóztattak.