Magyarság, 1935. június (16. évfolyam, 124-146. szám)

1935-06-01 / 124. szám

o Bouisson elnök az illés megnyitása után bejelentette, hogy a képv­iselőház pénzügyi­­ bizottsága szerdai határozatával elle­nzi a k­ormányjavaslatok napirendre tűzését. Utána Barely, a pénzügyi bizottság előadója, beható részletességgel okolta meg, hogy a pénzügyi bizottság miért nem tette magáévá a felha­talmazást kérő kormányjavaslatot. Majd nagy beszédet tartott Reynaud Paul volt pénzügyminiszter, a frank devalvációjának f­őharcosa; újra sok rész állt a frannaia valuta ■ leértékelése mellett, hivatkozva Anglia példá­jára, ahol kedvező eredmények mutatkoztak a font leértékelése nyomán. A devalválok tábora még meglehetősen kicsiny Francia­­országban, a képviselőház mégis minden oldalról hülyesilésssel és tapssal fogadta Reynaud beszédét, amikor élesen támadta a kormány pénzügyi politikáját és hangoz­tatta, hogy a Flandin-kormány nem váltotta be azokat az ígéreteket, amelyeket kormány­­ralépésekor tett és éppen ellenkező intézke­déseket foganatosított.­­ Szünet közben megérkezett Flandin felkö­tött karral, feltűnően sápadtan. A Ház min­den oldalán lelkes ünnepléssel fogadták. Egyenesen a szónoki emelvényre ment és sí­nekbe rakott karját ráhelyezte az odaerősí­tett támlára. Azután hosszasan ismertette a frank elilen intézett nemzetközi támadást, melynek belföldi résztvevői is vannak. Rá­mutatott a tíz évvel ezelőtti tapasztalatokra és hangoztatta, hogy az infláció nemhogy talpraállítaná az államháztartást, hanem álta­lános bizonytalanságot és pánikhangulatot von maga után. Az aranyalapot csak úgy védelmezheti meg a kormány, ha szabad­kezet biztosítanak intézkedéseihez. A kért fel­­hata­lmazásokat a kormány nem használja majd föl arra, hogy visszaéljen az alkot­mánnyal. Majd azt az engedményt is tette, hogy a képviselőházinak nem kell bizony­talan időre elnapolnia magát, ha megadja a kívá­nt fölhatalmazásokat. A kormányt pe­dig hiába buktatják meg, mert csak a par­lamentarizmus rendszerét diszkreditálják vele, az új kormány is kénytelen lesz ugyanis hasonló fölhatalmazásokat kérni. Azután bejelentette, hogy Germain-Martin pénzügyminiszter fölajánlotta lemondását, ő ezt elfogadta és egyelőre maga veszi át a pénzügyminisztérium vezetését. Flanchni beszéde után az ülést felfüggesz­tették és este féltízkor kezdődött meg a döntő éjszakai ülés. A miniszterelnök eszméietlenü­l összeesett Flandint a hos­szú beszéd annyira kifárasz­totta, hogy a képviselőházban levő dolgozó­­szobájában ülés után eszméletlenül össze­esett. A jelenlevő orvosok azonnal ápolás alá vették és hordágyon átvitték a miniszterel­nökségen levő lakására. A szünet alatt az egyes pártok értekezletet tartottak és ezen döntöttek állásfoglalásuk­ról. Amikor híre ment, hogy a radikális párt baloldali frakciója elhatározta, hogy nem adja meg a kormánynak a kért felhatalma­zásokat, a javaslat bukását már mindenfelé biztosra vették. Olyan izgatott tömeg verő­dött össze a képviselőház körül, hogy a rendőrségnek újabb megrősítéseket kellett kérnie a rend biztosítására. Az éjszakai ülést Herriotnak, a miniszter­elnök helyettesének beszéde vezette be. Igye­kezett megnyugtatni a házat, hogy a kor­mány által kért felhatalmazások nem irányul­nak az alkotmány ellen; bejelentette, hogy Flandin megelégszik már azzal is, ha a fel­hatalmazásokat csak október elsejéig kapja meg és nem év végéig és a hozandó pénz­ügyi törvényeket ratifikálás céljából hajlandó már július elsejéig beterjeszteni és nem a jövő tavasszal. Beszéde után megtörtént a szavazás, amely­nek eredményeként 353 szavazattal 202 elle­nében elvetették a kormány javaslatát; 37 képviselő nem szavazott. A szavazás ered­ményének kihirdetése után Flandin és Marin kivételével az egész kormány megjelent Lebrun köztársasági elnöknél és benyújtotta lemondását. Az elnök megbízta a lemon­dott kormány tagjait a folyó ügyek vite­lével. Intézkedések a pánik megakadályozására A megbuktatott Flandin-kormány tagjai Leb­­runtól visszatérve, a hajnali órákig elnyúló minisztertanácsot tartottak, amelyen rend­kívül fontos intézkedéseket határoztak el a fenyegető pánik megelőzésére. A határozatok alapján rendőri bizottságok jelentek meg, több kisebb bankban, amelyek azzal voltak gyanúsíthatók, hogy részt vesznek a frank ellerti spekulációban; a postán lefoglaltak több pénzemberekhez érkező táviratot, s az ezek alapján tartott házkutatás után a vizs­gálóbíró bezárta a Tumin és társa bankházat. Híre járt, hogy pénteken a tőzsdét is szüne­teltetik, erre azonban nem került a sor. Londonból érkező jelentés szerint csütör­tököm megháromszorozódott a Franciaország­ból érkező aranyrudak mennyisége. Egyedül vonaton tizennégy tonna arany és két tonna ezüst érkezett Parisból londoni bankok cí­mére, de repülőgépeken is óriási mennyisé­get vittek. A legutóbbi hat nap a­latt a fran­cia bankból ötmilliárd frank értékű a­ranyat vettek kii. Bouisson, dezignált miniszterelnök Bouisson képviselőházi elnök hajnali négy­­kilenckor pedig félórás kihallgatáson jelent óráig részt vett a minisztertanácsom, reggeli meg Lebrun köztársasági elmöknél. Az elnök A fikisz megvigasztal írta: Nagykároly! Etelka Van egy fikuszom. Ebben tulajdonképpen semmi különö­sebb dolog nincsen, hiszen sokezer ház­ban láttam már ezt a szép, sötétzöld­­levelű növényt. Mindenhol öntözték, ápolták, látták új, fejlődő leveleit, bizo­nyára kiválasztották számára a lakás legmegfelelőbb helyét és aztán semmi. Igaz, egy ilyen egyszerű növénnyel nem foglalkozik különösebben senki. Ne­velik, ápolják, megadják neki a szüksé­ges gondozást, örülnek is neki, de hát ennél többet?... ... Nos, én ennél sokkal többet törő­döm az enyémmel... Talán nevetséges, de ez a fikusz maga az életem. Valószínűleg érthetetlennek, vagy legalább is túlzásnak látszik, de én annyiszor láttam földöntúli ujjmutatást ezen a fényeslevelű növényen keresztül! Mikor évekkel előbb kaptam, ritka­szép példány volt. Dúslevelű, sugárba­­szökő, ragyogóan egészséges. Első pilla­nattól a szívembe fogadtam, ápoltam, dédelgettem. Figyeltem új hajtásait, ön­töztem, övé volt szobám legszebb sarka, drága csipketerítős asztalkán tartottam és — ezt ugyan szégyenlem bevallani — sokszor beszéltem hozzá. Minden zárkó­zottságom fölengedett előtte. Legféltet­tebb álmomat bíztam rá. Úgy tekintet­tem, mint egy hű, jó, becsületes barátom. Nagy terveket szőttem akkoriban ... Híres akartam lenni. Harcba indultam egy hideg, kőnél százszor keményebb szívért és megtízszereztem az erőmet. Éjjelt nappallá tettem, dolgoztam, Is­ten ajándékát emberi erőm minden meg­feszítésével öntöttem színekbe, szavakba. Lobogva égtem . ., A fikusz virult... Egyik levél a má­sik után nyilt üdén, ragyogóan, szinte kacagott felém a nyitott, napsugaras ab­lakban: „Dolgozz! Csak ne csüggedj! Majd! Látod, én is!“ Egy napon az a hideg szív nagyot ütött rajtam. Csöndes lettem tőle egé­szen. Nem ájuldoztam, nem irtam­ leve­leket, nem kértem magyarázatot. Csak mintha nem lett volna hangom ... És csodálatos: a fikusz nem hozott több levelet. Állt az asztalkán ugyan­olyan üdén és fényeslevelün, mint eddig, csak éppen a szíve záródott be maka­csul. Néztem megütődve, később egyre nyugtalanabbul és elmentem vele egy kertészhez. Nézze meg, mi baja a fikusz­­nak? Megnézte. Vizsgálta a leveleit, szárát, hajlítgatta sugaras törzsét és aztán meg­szólalt, így megtudtam, hogy a fikusz „kimerült“. És hozzáfűzte a derék em­ber, hogy ne aggódjam, előfordul néha, hogy a növény nagyon igyekszik, sok le­velet hoz, de egyszer csak kimerül. Fá­radt lesz szegény és igen nagy gondo­zásra szorul. Több levegő, több napfény, több gondozás, mint eddig De azért meg­marad ... Megmarad? Elvittem egy budai házacskába. Ott biztosan tudtam, hogy a kedvemért min­dent megtesznek vele. Lesz több nap­fény, több levegő. Gondozást nem lehet többet adni... Mikor otthagytam, azt hittem, meg­szakad a szívem. Úgy ültem az autó­buszon, mintha legdrágább kincsemet vinném és visszafelé, hogy üres volt a kezem, egyre csak kinéztem az ablakon. A szobám iszonyú üresnek tűnt előttem és a csipketerítős asztalkára nem tettem semmit. Úgy kellett maradnia üresen. Múlt az idő. Nem történt velem sem­mi különös, csak a hangom nem akart megjönni sehogy. Ha valahol vidáman beszélgettek, szótlanul felálltam és el­mentem. Órákig sétáltam esténként a Dunaparton, néztem a szelíden hullámzó vizet, sokszor egészen gondolattalanul. És jött egy nap, mikor új fordulatot vett az életem. Szükség volt rám valahol. El kellett tépnem minden fonalat, ami régi életemet jelentette, eljönni a város­ból, ahol születtem, elszakadni attól a kemény szívtől, melyhez egy nagyon, ki­csi, de nagyon erős szálacska fűzött és elmenni idegen emberek közé. Uj arcok, uj lelkek, uj szivek. Kevéske holmim van, összepakol­tam és elindultam egy délután a fikusz­­ért. Nyugtalan arccal fogadtak. Nem tud­ják hogyan, de azon a reggelen, hogy ír­tam nekik, a fikuszt lesodorta a szél a terraszról. És hát nagyon összetört... Csak álltam ott némán. Azon tűnőd­tem, hogy most mit is csináljak vele? Ezt a pár megmaradt levelet megszá­­rítva eltegyem, vagy hagyjam ott a budai házacskában, tegyenek vele, amit akar­nak? V Elhoztam mégis. Olyan volt, mint egy nagyon össze­tört, halálosan beteg ember. Akinek már nincsen segítség és minden nap már csak ajándék. Azért nagyon gondoztam. Éppen úgy­mint azelőtt, mikor magam is fényes ál­mokat szőve álltam előtte s ő diadalma­san bontotta új leveleit. A csonka szivet lopva megsimogattam és olykor-olykor megcsókoltam. Ráfutott a könnyem is néha ... Egy estén odaálltam eléje. Az arcom­hoz tettem és beszéltem hozzá úgy, mint valamikor. A magam szívéről. Hogy azt is összetörték , lám, mégis itt vagyok. Élek! Nem szabad dacolni. Lehet élni másokért is, nemcsak magunikért! Ha, örömöt jelentünk valakinek, akkor nem­ szabad szívtelennek maradni... A fikusz szelíden susogott az esti szél* ben. Tudtam, hogy érti a beszédet. Min* dig is értette, most se lesz máskép. Egyik délelőtt kint jártam a napon. Szükségem van rá, igy mondta az or* vos, hát betartom. Jártam lassú léptek-k kel, az arcom odatartottam a gyöngén meleg sugaraknak és néztem a világos­i kék eget. A levegőben végtelen szelídség ringott és mintha a szivemen is engedett volna a fagy. Nem volt forrón lüktető* nem volt a régi, a minden akadályt le* biró, de mégis ... Mikor hazamentem, elindultam a kin öntözőkannáért. A fikusz fölé hajoltam, hogy megöntözzem azt a megmaradt pán kis összetört levelet. A letört szív helyén egy aprócska, bá*­tortalan kis hajtás bujt ki. Félve, mint* ha attól tartana, hogy hátha megint té* ved? Hátha jobb volna soha ki nemi nyitni, örökre igy maradni. Hátha le* töri ujra egy vadul rohanó fergeteg ég nem marad belőle semmi? Mégis kibújt Most újra virul. Az uj szív két friss levelet hozott és a hasadt levelek is szé­­pen gyógyulnak. Olyan most, mint egy, súlyos betegségből az életbe visszatérő ember, aki mohó erővel akarja pótolni az elmulasztottakat. Ragyognak az uj levelek a szikrázó napsütésben s én órákig állok sokszor előtte. Most mintha, ő beszélne velem. Mintha ő mondana csodálatos titkokat egy előttem ismeret­­len világból, ahonnan titkos jeladás£ küldtek általa számomra. Tegnap este a könyveimet rendezget* tem. És egyszerre — nagyon halkan és kicsit rekedten —­ énekelni kezdtem... IC33 Június 1, szombat Milglaissac felajánlotta Bouissonnak a kormányalakí­tásra szóló megbízást. Bouisson ezt elfogadta. Távozása után a sajtó képviselőinek a követ­kezőket mondotta: — Megmondottam az elnöknek, hogy javal hivatottabb mint én a kormány meg­alakítására, Lebrun elnök azonban ragasz­kodott ahhoz, hogy vállaljam a feladatot. Végül i­s elfogadtam a megbízatást és meg­ígértem a­z elnöknek, hogy a lehető leggyor­sabban megadom a végleges választ. Az a szándékom, hogy széleskörű egyesülésre tá­maszkodó kormányt alakítsak. Bouisson Ferdinánd Marseille egyik kerü­letének képviselője, 61 éves, nagyiiparos. Első ízben 1909-ben választották képviselővé. A világháború alatt a kereskedelmi tengeré­szetnek volt kormánybiztosa és az ő intézke­désére történt a magánvállalatok kereske­delmi hajóinak állami lefoglalása. 1924-bem belépett a szociáldemokrata pártba. 1927- ben a képviselőhöz elnökévé választották és azóta szakadatlanul viselti ezt a tisztet. Két évvel ezelőtt minden megokolás nélkül kilé­pett a szociáldemokrata pártból és azóta egy párt kötelékébe sem tartozik. A sajtó kiemeli, hogy La­vas azért nem akarta vállalni a miniszterelnökséget, mert nem maradna elég ideje a külügyi tárca ügyeinek ellátására, a külügyminisztérium vezetésében pedig most kóros lenne minden változás. Az elnök meghajolt Laval érvelése előtt és Bouissonbra esett választása, mint­hogy azt általában minden parlamenti párt kedve­li s így legtöbb kilátással kísérelheti meg a nemzeti egység kormányának megala­kítását. Bouisson különösen a szocialista pártot akarja bevonni a kormányba, mert amíg ez a párt kívül marad, a radikálisok feltétlen támogatására sem lehet számítani. Szombaton be akar mutatkozni a kamarában az új kormány Bouisson este negyed kilenc órakor meg­jelent Lebrun elnöknél az Elysée-palotában és közölte vele, hogy véglegesen vállalja a kormányalakítást. A kormánylistát legkésőbb szombaton reggelre összeállítja s azt sze­retné, ha a kamara szombaton délután már össze is ülne és meghallgatná a kormány­nyilatkozatot. A dezignált miniszterelnök bejelentette Lebrun elnöknek, hogy még az éjszaka folyamán megbeszéli az egyes tár­cákra kiszemelt politikusokkal a kormány­­nyilatkozatot, úgyhogy a miniszteri kineve­zések aláírása után összeülő szombat dél­előtti minisztertanács rögtön jóvá is hagy­hatja a nyilatkozat szövegét. Bouisson leg­később szombat estére már el akarja dön­teni, hogy számíthat-e a parlament támoga­tására, vagy sem. Bouisson a késő éjszakai órákban befejezte kormányalakítási tárgyalásait. Éjjel 11 óra­kor az Havas-iroda az alábbi hivatalos listát adta ki: Miniszterelnök és belügyminiszter: Bouis­son. Külügy: Laval. Tárcanélküli miniszterek: Caillaux, Herriot, Marin, Petain. Igazságügy: Pernot. Ker­es­­ked­elemügy: Laurent-Eynoic. Hadügy: Mauras. Pénzügy: Pálmádé. Közmunkaügy: Paganon. Gyarmatügy: Rollin. Munkaügy: Rosard. Földmivelésügy: Roy. Postaügy: Mandel. Haditengerészetügy: Pietri. Larügy: Denain. Bouisson kabinetjét szombaton délelőtt mutatja be a köztársaság elnökének. Népszavazás a görög királyság visszaállítására Athénból jelentik: A királyság visszaállí­tása most már csak hónapok kérdése Görög­országban. A kormánykoalíció pártjai a restauráció jelszavával indulnak a június 9-iki képviselőválasztáson, miután az ellen­zék ereje a venizelista puccs leverése óta majdnem teljesen megszűnt, politikai körök­ben bizonyosra veszik, hogy György király legkésőbb szeptemberben visszatér Athénba és elfoglalja a trónt. A monarchista eszme győzelmét eddig leginkább az hátráltatta, hogy Caldarisz miniszterelnök és Kondylisz tábornok hadügyminiszter között nem volt teljes egyetértés a királykérdésben. Venizelosz párisi fenyegetőzései azonban most Kondy­liszt is a monarchista táborba kergették át: csü­törtökön egy népgyűlésen kijelentette, hogy kibékült a királyság gondolatával és megegyezett a­ miniszterelnökkel abban, hogy­ az új parlament összeü­lése után alkotmány­­módosító javaslatot terjesztenek be, amely lehetővé teszi a népszavazás kiírását az államforma kérdésében. Egy hónappal azt alkotmányreform életbelépése után a kor­mány elrendeli a népszavazást. Ha a görög­ nép többsége kívánja a királyság helyreállí­tását, a kormány haladéktalanul visszahívja György királyt. Hasonló kijelentéseket tett a patraszi nép­gyűlésen Caldarisz miniszterelnök is.

Next