Magyarság, 1935. december (16. évfolyam, 274-297. szám)

1935-12-25 / 294. szám

52 Amerikából homoksivatag lesz? Nemcsak az amerikai, de a magyar lapok is részletes híreket adtak azokról a borzalmas homokviharokról, amelyek a nyár elején olyan óriási pusztításokat vittek végbe az Egyesült Államok nyugati részein. Ezek a sárga és vörös homokviharok az elmúlt években egyre jobban nyomultak előre a keleti részek felé és érthető rémületet idéztek elő az amerikai lakosság körében, amelynek már nemcsak földjeit, de városait is pusztítják. Sőt számos emberélet is áldozatául esett a pusztító viharnak, amely óriási területeket varázsolt valóságos Szaharává Ezekki a viharokkal kapcsolatban most óriási feltűnést keltő cikket írt Tugwell ismert amerikai geológus, a washingtoni mezőgazdasági minisztérium alállamtitkára. Tugwell tudományos fejtegetéseinek végén azt a konklúziót vonja le, hogy Észak- Amerika 300 év múlva kielten homoksivatag lesz. A híres amerikai geológus cikkében mindjárt megdöbbentő képet is rajzol arról, hogy milyen lesz az Egyesült Államok képe három évszázad múlva. — A keleti part felől — írja jóslatszerűen Tugwell — több hernyóautó igyekszik átjutni a végtelen homoktengeren. A gépkocsikon öt férfiból álló expedíció ül. Az expedíció tagjai védőruhákkal és gázmaszkokkal vannak felszerelve. Valóságos művészet a sűrű porhomokban való tájékozódás. Ha a vihar megkezdődik, a szél a felhőkig hajtja fel a finom homokot. Védőruha, gázálarc és különleges gépkocsi nélkül nem is lehetne előre haladni ebben a szörnyű viharban. — így érkezik meg az expedíció arra a területre, amelyet a térképek „középső-pusztaság" névvel jelölnek. Most — 2235-ben — már minden megváltozott ezen a területen. A gépkocsik a homokviharban leérnek egy völgybe, ahol valaha a világ leghosszabb folyója, a Missisippi folyt. Ebből már csak egy kis patak maradt, amely néhány méter széles. Az egykor világhírű folyam medre teljesen elhomlokosodott. A hernyótalpú gépkocsik eljutnak oda, ahol valaha a Missouri és a Missisyps egyesültek. A Missourinak már nyoma sincsen és éppúgy eltűnt St. Louis is, amely egykor ezen a helyen épült. A pompás épületeiről híres világvárosból nem maradt más, mint néhány betonoszlop és acélváz, amelyek szomorúan hirdetik, hogy valaha ezen a helyen felhőkarcolók állottak. Ezeket jósolja Tugwell, akinek feltűnést keltő cikkénél talán csak az érdekesebb, hogy ezt a katasztrófát több más amerikai tudós még korábbra jósolja. Ismeretes, hogy a homokviharok előrenyomulása ellen az Egyesült Államok kormánya úgy akar védekezni, hogy egy kétszáz kilométeres erdősávot létesít, amely Kanadától egészen a Mexicói-öbölig húzódna végig. Több amerikai tudós szerint azonban ez az erdősáv már nem segít, mert a fásítást későn kezdték és a homok gyorsabban halad előre, mint ahogyan a fák nőnek, így nemcsak Tugwell, de több más amerikai tudós is azon a véleményen van, hogy Észak- Amerika 300 éven belül elkerülhetetlenül átalakul egy mérhetetlen kiterjedésű homokpusztasággá. Hogy azonban ezekből a jóslásokból — amelyeknek kétségtelenül sok tudományos alapja van — mi fog beteljesedni, azt a mai generáció már nem ellenőrizheti. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a borzalmas jóslat nem következik be. A természet munkája mindig lassú, de biztos munka. Ama jelenségeknek is, mikor a föld és a tenger testén hirtelen változások, vulkanikus elmozdulások történnek, azoknak is megvannak az előzményeik az évezredek lassú, de biztosat előkészítő munkáiban. Az eső is lassú, de következetes cseppjeivel rójja ki a helyeket, szánt utakat, szakadékokat a hegyek gerinceibe és lejtőibe. Hogy mennyi idő kell egy ilyen munkának, hány ezer esztendő, azt a mai technikai felkészültséggel sem kiszámítani, sem megakadályozni nem lehet. A tudós által megjósolt homoksivataggal azonban mintha csökkenne az értékes föld. De ugyanakkor változik csillagrendszerünk is, továbbá a föld a belrojtolt törvényszerű-ség szerint az elvesztett részekért mindig ugyanazon értékben máshonnét kárpótolja magát, így tehát túlságos félelemre — még a tudós jóslata ellenére— sincsen oka a jövendő századok generációinak. A Merkúr Rendszerünk legbelső bolygója a Merkúr Távolsága a naptól középmértékben mindössze 56 millió kilométer. Napközelben 45 millió kilométer. Ha a Merkúrnak lakói lennének, azok a nap korongját napközelben tízszer akkorának látnák mint mi. Tízszer annyi fényt és hőt sugároz az izzó tűgolyó a Merkúr felületére, mint a földre. Képzeljük el, milyen hőség uralkodna nálunk, ha egyszerre tíz napkorong perzselné végig Hoygónkat. Találóan nevezte Granatzki a Merkúrt rendszerünk infernójának. Valóban pokoli hőség lehet rajta. Egyébként a Merkúrról kevés bizonyosat tudunk. A nap közelsége nagyon megnehezíti a megfigyeléseket. A csillagászok véleménye szerint a WlCTlRelfl 1935 december 25. szerda Van-e élet ? Ha erről a kérdésről esik szó, mindig Newcomb Simonnak, a néhány évvel ezelőtt elhalt világhírű csillagásznak egy nagyon találó és szemléltető hasonlata jut eszembe a föld viszonylagos helyzetéről a többi égitestek között. Ha a földgömböt akkorának képzelnők, mint egy szem kendermag, — mondja —, a napot ennek megfelelően akkorának, mint egy kis játéklabda, a többi bolygót és csillagot és azok egymástól való távolságát ennek arányában kisebbítve, akkor az egész naprendszerünk, melynek kiterjedése valóságban mintegy tízmilliárd kilométer, elférne egy három hektárnyi területen. Ezt a területet akkora üres térség venné körül, mint egész Európa s csak azon túl következnének a hozzánk legközelebb eső állócsillagok. Ha valaki arra vállalkozna, hogy a csillagok közt megkeresse a mi kis sártekénket, az ugyanolyan sikerrel kecsegtető vállalkozás lenne, mintha azt tenné fel magában, hogy megkeres egy szem kendermagot, mely valahol akkora területen van elrejtve, mint az európai kontinens! Nem lenne-e nevetséges és észszerűtlen dolog az a feltevés, hogy egyedül azon a parányi kis kendermagon van élet, míg körülötte millió meg millió csillag bolygórendszere élettelen? Ezekről a távoli bolygórendszerekről ugyan semmi bizonyosat sem tudunk, létezésüket azonban csaknem bizonyosra vehetjük. Még ha feltesszük is, hogy nem minden csillagnak van bolygórendszere — ez valószínűleg így is van —, vagy éppenséggel, hogy nagyon ritkák az ilyen rendszerek, akkor is rengeteg ilyen csillagnak kell lennie a csillagok megszámlálhatatlan milliói közt Mivel magyarázhatnék meg, hogy éppen a mi kisbolygónkat választotta ki a Teremtő az élet színhelyéül? Hiszen az egész világmindenség ugyanazokból az elemekből van felépítve, mint a mi világunk. Miért nem alakulhatott volna ki máshol is szerves élet? Semmi okunk sincs kételkedni abban, hogy ott, ahol organikus élet feltételei adva vannak, valamilyen formában valóban létezik élet. Hogy aztán az az élet milyen, hasonlít-e valamiben is a földi élethez, az más lapra tartozik. A Hold Csak a mi rendszerünk bolygóit ismerjük közelebbről, de azokról is csak keveset tudunk. Mindazonáltal még azokon az égitesteken sem szabad feltétel nélkül tagadnunk az élet lehetőségét, amelyekről bizonyosan tudjuk,, hogy légkörük nincs. Hiszen itt a földön is ismerünk olyan alsóbbrendű lényeket, baktériumokat, melyek nincsenek a levegő oxigénjére utalva, hanem az életfolyamatukhoz szükséges oxigént ásványokból veszik, mások vasércekben élnek, sőt vannak olyanok is, melyek minden más élőlényre mérgező hatású kénhidrogéngáz atmoszférában érzik magukat legjobban. A holdon például tudjuk, hogy nincs levegő, legalábbis számbavehető mennyiségben nincs, tehát rajta élet el sem képzelhető. Az éghajlati viszonyok is olyanok, hogy azt élőlény a mi fogalmaink szerint ki nem bírhatja. Két hétig tart a nappal, két hétig az éjszaka. A legnagyobb hőmérsékleti ingadozások váltogatják egymást. Nappal 180 fokos pokoli hőség uralkodik, melyet éjszaka a világűr mínusz 273 fokos dermesztő hidege vált fel. A hold felületét a borzasztó hőmérsékleti ingadozások folytán porrámáslott kőzetek alkotják. Mai ismereteink szerint általánosan elfogadott az a nézet, hogy a holdon életnek nyoma sincs. És íme, néhány évvel ezelőtt Pickering amerikai csillagász az Eratosihenes-kráterben mozgó szürke foltokat fedezett fel abban a lassan tovavonuló keskeny sávban, mely a holdban a napfelkeltét jelenti, ahol a hőmérsékleti különbségek kiegyenlítődnek és némileg elviselhető hőmérséklet uralkodik. A különös foltok a nap határvonalával együtt húzódtak tovább és tovább. Pickering ebből azt következteti, hogy az észlelt szürke foltok nem egyebek, mint óriási rovartömegek, melyek, mint a földön a sáskahadak, hatalmas felhőt alkotva vonulnak a kelő nappal végig a hold egész felületén. Hogy valóban így van-e, azt a további megfigyelések lesznek hivatva eldönteni, csillagokon ? Merkúrnak nincs légköre, tehát rajta dermedt, halálos némaság honol. Különös sajátsága ennek a bolygónak, hogy ellentétben verünk többi bolygójával, nem forog a tengelye körül és mindig ugyanazt az oldalát fordítja a nap felé. Ezt a felét valósággal felégetik a nap sugarai. Itt állandóan 350 fok iszonyú hőség van. Ebben a tűzkohóban még az ólom is megolvad. Víz csak elhevített gőz alakjában lehetne rajta. A másik oldalán ellenben örök sötétség és 273 fokos iszonyú hideg uralkodik. Ilyen hidegben nemcsak a levegő, hanem a legalacsonyabb forrás- és olvadáspontú gázok, a hélium és a hidrogén is szilárd halmazállapotot vesznek fel. Ezek ismeretében teljes bizonyossággal állíthatjuk, hogy a Merkúron szerves élet nincs. A Venus Egész mások a viszonyok a Venusnál, mely a Merkur és a föld között, a naptól középértékben 108 millió kilométer távolságban kering. A Venusra vonatkozó, ismereteink is meglehetősen hiányosak. Ennek az az oka, hogy mikor legközelebb áll hozzánk és legjobban lehetne megfigyelni, akkor árnyékban levő oldalát fordítja felénk, mikor pedig megvilágított oldalát láthatnánk, akkor a napnak a földdel szemben évő oldalán, felső együttállásban, azaz földtávolban van. A közbeeső időszakokban többé-kevésbbé éles sarlóalakot mutat, éppúgy mint a hold. A Venus rendszerünk vaamennyi bolygója közt legjobban hasonlít a földhöz. Nagysága csaknem megegyezik a földével. Átmérője 12,191 kilométer. Csak 565 kilométerrel kisebb, mint a földé. Tengelykörüli forgásának időtartama 23 óra 21 perc és 24 másodperc. Tehát a Venusbeli nap csak egy félórával rövidebb, mint a mienk. A Venus fiatalabb bolygó, mint a föld és a fejlődésnek sokkal korábbi korszakában van, mint a mi sártekénk. Éghajlata igen meleg lehet, körülbelül olyan, mint a földé a kőszénkorszakban, vagy a Tertiner-korszak eljén lehetett. Sűrű, a mienknél csaknem kétszerte sűrűbb, erősen vízgőztartalmú légkör veszi körül. Felületét valószínűleg buja növényzet borítja. Hogy állatok, esetleg felsőbbrendű lények élnek-e rajta, azt ma még nehéz lenne eldönteni.Az előfeltételek mindenesetre megvannak őhozzá. Van vize és levegője, éghajlata is rendkívül kedvező a szerves élet kialakulására. Ha rendszerünk valamelyik bolygóján még alakult ki a földön kívül élet, kétségkívül az elsősorban a Venuson történt! A Mars A naptól távolodva, a Venus után sorrendben a föld következik, azután pedig a Mars. Az elmúlt évtizedekben annyit írtak, beszéltek és vitatkoztak a marslakókról és a marscsatornákról, hogy valósággal belerögzödött a köztudatba, hogy a Marson valóban élnek hozzánk hasonló, sőt műveltségben magasabb fokon álló lények. Kevés olyan tudományos kérdés van, melyről anyagit csatáztak volna tudósok és tudatlanok, mint a marslakókról, anélkül, hogy csak egy lépéssel is közelebb jutottak volna a kérdés tisztázásához. Nagyon messzire vezetne, ha ki akarnánk térni a Mars-problémára. Bármint álljon is a dolog, annyi kétségtelen, hogy az élet előfeltételei magvannak a Marson. Légköre van, ugyanúgy, mint a földnek, csakhogy sokkal kisebb. A Mars-levegő sűrűsége csak körülbelül egyötöde a földi levegőnek, olyan, mint a mi levegőnk 12—15 ezer méter magasságban. Víz is van a szomszéd bolygón, noha lényegesen kisebb menynyiségben, mint a földön. Tenger, jobbakmondva vízborította terület nagyon kevés van rajta. A naptól való nagy távolsága, — középértékben 224 millió kilométer, — és levegőjének ritkasága következtében a Mars éghajlata lényegesen hidegebb a mienknél. Felszínének nagy részét rétszínű homok-, vagy sósivatagok borítják. Újabb időkben egyre nagyobb azoknak a tábora, akik azt vallják, hogy a Mars ma már lakatlan, kihalt pusztaság, — ez azonban korántsem bizonyos, a korábbi geológiai korokban azonban lehet, hogy élőlények lakták. Növény és esetleg alsóbbrendű állatvilága azonban minden valószínűség szerint még most is van. A többiek Rendszerünk külső bolygói, a Jupiter, a Saturnus, az Uránus és a nemrég felfedezett Pluto, lényegesen különböznek a négy belső bolygótól. Nemcsak roppant nagyságukkal ütnek el eddig tárgyalt társaiktól, — a Jupiter térfogata például 1230-szor nagyobb, a Saturnus 675-ször mint a földé,— hanem anyaguk csekély sűrűségével is. Míg ugyanis a belső bolygók, a Merkur, Venus, föld és a Mars sűrűsége megfelel a réz fajsúlyának, addig a Jupiter sűrűsége a glicerin, a Saturnus pedig az éter sűrűségéhez hasonló.. Ezeken tehát bajosan képzelhető el szerves élet . Az ezer titok háza Devonshire grófság vadonjai között kietlen messzeségben minden lakott helyről áll Black Castle váza, amely teljes egészében az angol Intelligence Service épület tömbjeit foglalja magában és amely a világ legkitűnőbb kémszervezetének iskolája. A titokzatos vár a vasúti állomástól néhány kilométernyire van. A vonat mindössze néhi egy másodpercre áll meg ezen a helyen. Itt sehol sincs lakóház. A vasúti állomás is csak azért épült, hogy itt száljanak le azok, akik Black Castle váréba igyekeznek. A jövevény, aki megült , most becsapódott a tölgyfaajtó, csak három év múlva jut ki ezen a kapun. Itt az Intelligence Service iskolája lakozik, amit az angolok röviden és kétségkívül nagy találóan a kémek iskolájának neveznek. Az Intelligence Service hallgatóinak két évei keresztül majdnem csupán a testedzés a feladata. Reggeltől napestig, sokszor egész éjjeleken át kell kínzásig menő sportokkal foglalkoznia. Nem a nálunk köztudatba átment kedvtelésből űzött úszásról, vívásról, lovagolásról, tenniszezésről és atlétikáról van itt szó, hanem ezeknek a sportnemeknek legszélsőségesebb ütéséről. Annyira igénybe veszik az ifjú fizikumát, hogy azok, akik a két évet átszenvedik, elmondhatják magukról, megedzősttek mindenféle külső behatásokkal szemben. Mindenféle testi gyötrelemmel szemben érzéketlenekké váltak. Erre bizony nagyon nagy szükségük van később, smert hivatásuk gyakorlása közben sokszor testi erejük teljességére éppenúgy szükségük van, mint a testi fáradalmak, sőt fájdalmak tűrésére is. A harmadik évben még magasabbra emelkedik a testedzés, amikor a tanítványoknak szinte artistamutatványoknak tetsző dolgokat kell elsajátítaniok. Speciálisan épített épületeken kell, hogy macskaügyességgel felmásszanak. Szédítő magasságban kell nehéz gyakorlatokat végezniök, amikor valóságos kötéltáncosoknak tűnnek fel. A legkomplikáltabb zárakat kell felnyitniok anélkül, hogy az esetleges jeladókészülékeket érintenék. Különös figyelmet szentelnek arra, hogy az Intelligence Service hallgatói teljesen nesztelenül tudjanak járni. Egy rozoga padlózatú sötét helyiségben gyakorolják a nesztelen járást, amely zsúfolásig telve van különféle ócska bútorokkal, melyeka legkisebb érintésre elmozdulnak helyükből és nyikorognak. A hivatásos angol kémek kifogástalanul ismernie kell a maszkírozást. Másodpercek leforgása alatt szedett-vedett rongyokból álruhába bújni, arcának mimikáját aképpen változtatni, ahogy azt az adott helyzet megkívánja. E célból, mint a cirkuszi gummiemberek, állandóan gyakorolják magukat azoszmaik ingékonnyá tételében, közülük nem egy van olyan, aki annyira tökéletesen elsajátította a mesterséget, hogy pillanatonként más és más arcot mutat, amely az előbbitől teljesen elüt Egyesek annyira megtudják változtatni arcberendezésüket, hogy képesek kajla, lelógó füleket csinálni, álkapcsukat annyira előrehozni, hogy a normális arcuk, mely 30 éves férfit mutat, a következő pillanatban ezer ránccal redőzött vénembert ábrázol. Természetesen parókát és álszakált is használnak, de ezzel csak a külsejüket változtatják meg és megfelelő tréning alapján a kendőzésnek megfelelő arcjátékot, járást, sőt hangjukat is képesek megváltoztatni. Így érik el azt aztán, hogy a legközelebbi hozzátartozóik sem ismerik fel őket, ha hivatalosan dolgozva, valahol, véletlenül összeakadnak velük. És így érik el azt is, hogy sokszor a legnagyobb veszélyből menekednek meg, hirtelen megváltoztatva arcukat, külsejüket, hangjukat De a sok, talán furcsának tetsző feladat mellett a hallgatóknak egyben nagy intelligenciával és talán még nagyobb kultúrával kell rendelkezniük. Elengedhetetlenül szükséges, hogy tökéletesen beszéljenek a művelt nyelveken, sőt a legtöbb nyelv dialektusait is ismerniük kell. A repülőgép- vagy autóvezetésben ugyanolyan jártasságuk kell hogy legyen, mint a képzett pilótáknak és sofőröknek. A géptechnikát, villanyt, rádiót, a legaprólékosabban, kell ismerniük. Sokszor a hajnali órákig ülnek könyvek mellett, különösen a politikai tudományokat, a földrajzot kell tökéletesen tudniuk és ha mindezeknek megfelelnek, úgy három év múltán megnyílik ismét a nehéz tölgyfaajtó. Black Castle várából szétszélednek az Intelligence Service — immár az élet minden ágában gyakorlott kémei — hogy Albion érdekeiért, ha kell a halálba menjenek, de méginkább életükkel és tapasztalataikkal hasznára legyenek hazájuknak. Az Intelligence Service kémei nem ismernek apát, anyát, testvért, rokont, csak egyet, a hazát, amiért élnek, de meg is halnak.